Paul Brunton Daily Note
A Természet szépségében saját lelkünket keressük. Ha Szépségét csodálod, akkor rájössz arra, hogy bár állati erők is munkálnak még bennünk, de valójában egy magasabb Hatalom létezésünk forrása.
| Ha egyszerre lépdelsz a Hosszú és Rövid Ösvényen, az nem csak teljesebb és kiegyensúlyozottabb fejlődéshez vezet, de gyorsabbhoz is, mivel ez a két út egymást erősíti, kiegészíti. Hibáid és tévedéseid porrá omlanak, mintha két őrlőkő közé kerültek volna.
| Szívünk mélyén, tudatosságunkban elrejtve, mindannyiunkban ott bújik meg ennek az igazságnak mindazon bizonyítéka, amire valaha is szükségünk lehet.
| Ne feledd, hogy mindenki – kivétel nélkül – pont oda kerül az életben, ahová fejlettsége predesztinálja, ahová saját evolúciója eljuttatta, és életünk adottságai, külső eredményei sok-sok korábbi megtestesülésünk következménye …
| Minél mélyebbre merülsz a meditációban, annál kevésbé lesz vonzó a világi élet, amikor visszatérsz saját bensődből. S a régi vágyak, amelyek eddig hajtottak, kezdenek meggyengülni.
| A bennünk lévő élet halálunkkor az univerzum életébe áramlik, nem veszik el, éppoly biztonságban van, mint amilyenben korábban is volt. Ezután más formában, más testben tűnik majd fel.
| Amikor egy valóban ihletett mondatot olvasunk, akkor az érzékeny elme megérti, hogy nem pusztán szavak ezek, hanem általuk a Jelenlétet fogadja magába.
| Az Önvalónak nincsen alakja, súlya, nem lehet megmérni, megszámozni; az időn kívül áll, nem mozdul és nem érzékelhetjük hangját fülünkkel.
| Nem elegendő másokat elviselni, megbocsátani nekik, és elfogadni hibáikat, de ugyanezt meg kell tennünk önmagunkkal szemben is, elfogadva saját hiányosságainkat.
| Egyedül, pusztán sekélyes, személyes egónkra támaszkodva csak töredékét érhetjük el annak, mintha a Végtelen Erő eszközévé válnánk.
| Ha arra van szükség fejlődésedhez, akkor olyan csapások fognak érni, hogy kevésbé ragaszodj a világhoz, vagy olyan betegségek, hogy kevésbé ragaszkodj a testedhez. Ha ez bekövetkezik, akkor nem munkád jól megérdemelt gyümölcseit fogod szüretelni, hanem a felmerülő kényszerű helyzetre válaszolsz majd. A kettő egybeeshet, de ez nem feltétlenül, s nem mindig történik így. S ez jellemzően nem is a hétköznapi emberekkel esik meg, hanem a keresőkkel, akik gyorsabb előrejutásért imádkoztak.
| Tudatába kell kerülni a Tudatosságnak, felfedezni az “Én”-t, és megfejteni a Megismerő misztériumát.
| …Egyrészt állati, másrészt emberi, harmadrészt pedig – időnként – angyali jelleggel bírunk. Mindezek egyszerre vannak jelen bennünk. Testünket fizikai érzékszerveinken kereszül, elménket a gondolkodással ismerjük meg. Ám az elme legmélyebb rétegeit csak a gondolattalanság, az intuíció állapotában ismerhetjük igazán meg.
| A célhoz vezető úton legnagyobb akadályod az egó …
| Talán a legcsodálatosabb dolog, amit a megvilágosodott felfedez az, hogy soha, egy pillanatig sem voltunk különállóak a végtelen életerőtől; az Önvalótól való elszakítottságunk csak illúzió volt, nem tény, csak egy idea, mely elménkben létezett…
| Nincs semmi, ami Hozzá hasonlítana. Nincs semmi, amivel az Önvalót össze lehetne mérni.
| …Az ima nem pusztán kérés, hanem elsősorban Isten szeretete és imádata. Csak ha ezt elvégezted, csak akkor kérhetsz magad számára bármit is – persze ez a bármi alapvetően spirituális és nem materiális dolog kell, hogy legyen…
| A kereső nem részesül a Kegyelem áldásában egészen addig, amíg kellő erőfeszítést nem tett a Hosszú Ösvényen. Csak ezután lesz felkészülve a Rövid Ösvényre, s ezzel együttjár, hogy a Kegyelem erői is elkezdenek hatni rá.
| Minden nagy próféta külön kiemelte a mások lelki felemelésének, tanításának fontosságát: ez a legjelentősebb és leghasznosabb tevékenység, amivel foglalkozhatunk…
| A leghelyesebb, ha állandóan gyanakszunk egónk szándékait és motivációt illetően.
| …Ezen az ösvényen a szerénység az első lépés. Meg kell értenünk, hogy milyen keveset tudunk az élet valódi misztériumairól…
| … Az elme olyan mélyen húzódik vissza önmagába, s annyira koncentrálttá válik, hogy a külvilág teljesen eltűnik. Úgy érezzük, hogy egy hatalmas, jóindulatú, védelmező Jelenlét ölel át minket, s Benne teljesen nyugalomra lelünk…
| Akik átélték ezt a minden felülmúló tapasztalatot, azokat nem kell meggyőzni a lélek létezéséről. Tudják, hogy “én vagyok a lélek”.
| Ha működő, hibátlan imát szeretnél, akkor nem is találhatnál jobbat, mint amit Szókratész használt: ”Tedd azt, ami legjobb számomra”, vagy ennek egy ősi pogány változatát, ”Hadd szeressem, keressem, s találjam a jót!
| Ha az Igazság felfedezése egyben választ ad arra a kérdésre, hogy”Ki vagyok Én?”, akkor ki lehetne tökéletesebb mesterünk, mint éppen ez az ”Én”?!
| …Ahhoz, hogy a megfelelő, hozzánk illő módszert megtaláljuk, vegyük figyelembe, hogy nem pusztán az Önvalóra való rigid, logikus rágondolásra, hanem szeretetteljes emlékezésre van szükség. Ezért nem elég, ha a mantránk az Önvalóra emlékeztet, de általa az Önvaló vonzásába is kell, hogy kerüljünk. Ezért inspirálónak, lélekemelőnek kell lennie. Gondolatainkat át kell hatnia a lelkiségnek, érzéseinket pedig a legmagasabb szintre kell emelnünk ehhez…
| Ezek a Felvillanások csak ritkán jutnak ki nekünk, mert az elme kakofóniája nehezen elcsendesíthető, s a maga teljességében csak az Önvaló kegyelme képes erre.
| Mi a Keresés rejtett metafizikai jelentése? Az, hogy a bennünk rejlő végtelen én megérti, hogy nem tudja önmagát megfelelőképpen kifejezni a véges és tökéletelen világban. Bárhogyan is próbálkozzon, bármit is tegyen az egó, az Önvaló természetes velejáróit, azaz a boldogságot, bölcsességet, nyugalmat és tökéletességet nem érheti el. Végül nem marad más választása, minthogy feladja a próbálkozást, a külvilágban keresgélést, és visszahúzódjon önmagába. S ott, lényének mélyén végre tartós boldogságra lelhet. Ez az a Keresés, amely az Önvaló felfedezéséhez vezet.
| Az “Én” nem más mint az a személyiség, amelynek személyiségvonásait, tendenciáit, magját előző életeinkből hozzuk.
| A művészet segítségével az ember kifejezheti azokat a tulajdonságokat, amelyeket az Önvalóban talált meg: a szépséget, a rendet, az intelligenciát. Akár a zene, egy festmény, szobor, vagy költemény legyen az, amely kiváltja belőlünk a megfelelő hangulatot, ez mindegy: bármelyik képes lehet arra, hogy közelebb juttasson minket forrásunkhoz.
|
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se