A hamradik fázisba, a kontemplációba akkor lépünk be, amikor a dolog, avagy gondolat, amire koncentráltunk, teljesen kitölti az elmét, és nem marad semmi más benne – annak sem vagyunk tudatában, hogy meditálunk. Ez a fázis akkor ér véget, amikor koncentrációnk tárgyává az Önvaló válik, így túllépünk a személyes énen, és beleveszünk az Önvalóba.

Forrás: The Notebooks of Paul Brunton