Mind Shankara, mind Ramana Maharisi saját tudatlanságunkat okolja azért, hogy tévedésből a testtel azonosítjuk magunkat. Az előbbi szerint így elveszítjük a megszabadulás reményét, míg az utóbbi szerint ez minden baj gyökere. Kétségtelenül igaza van mindkettőjüknek, de mi más történhetne velünk létünk első fázisában, mint, hogy a testtel azonosítjuk magunkat, hiszen ez az első dolog amit megismerünk! A hiba csak akkor keletkezik, amikor ebben az állapotban maradunk, és nem keresünk tovább. Pedig ha így tennénk – kitartóan, hosszasan, minden erőfeszítésünket bevetve – akkor végül megtalálnánk az igazságot, és a tudás venné át a tudatlanság helyét.

Forrás: The Notebooks of Paul Brunton