Azt gondoljuk, hogy a születés a kezdet, és a halál a vég számunkra. Teológusok és metafizikusok azóta vitáznak erről, amióta az emberiség létezik, így hogy mondhatnék én kategórikus igent vagy nemet a kérdésre? De amikor a vita hangjai elhalnak, az est csendes órái átölelnek, szép lassan lecsendesítve mindent, és egy különös, alig észrevehető érzés kerít hatalmába, amelyet ha beengedünk azt mondja: ”Gyermekem! Nem számít, hogy mit gondolnak és mit mondanak mások. veled vagyok és sosem hagylak el. Mosolyogj a Halálra vagy félj tőle – én veled leszek. Mindig.”

Forrás: The Notebooks of Paul Brunton