The Library
Saját természetünkből adódóan, és egyben a mennyei tervnek megfelelően olyan hatások és erők érnek minket, törnek elő múltunkból, amelyek tetteinket és gondolatainkat egy bizonyos irányba kormányozzák. Gondolhatod persze azt, hogy önállóan és szabadon döntesz, ám saját szabadságod téves megítélésében rejlik a legmélyebb, legnehezebben átlátható illúziód.
6.9.4.18Gyakran nem könnyű – de minél hamarabb teszed meg, annál gyorsaabban nyugszik meg elméd és csökken benned a megbánás és sértettség érzete – felismerni, hogy egy adott esemény, történés, személy, helyzet a sorsod része, és egyedüli szabadságod abban áll, hogy eldöntsd mit teszel. A döntésnek pedig erkölcsi alapokon kell állnia. Ez alapján már könnyű kiválasztani a megfelelő mentális hozzáállást.
6.9.4.23Bármilyen eseményre történő válaszunk – mind morálisan, mind mentális hozzáállásunkat tekintve – nagyrészben szabad, saját döntésünk eredménye. Ez az a pillanat és terület, ahol a további spirituális növekedés – vagy épp ellenkezőleg, a matériába süllyedés – lehetségessé válik. Választhatunk, hogy belső erőinkre támaszkodva megújulunk, vagy engedünk az érzékek csábításának.
6.9.4.24Botorság lenne azt gondolni, hogy teljesen szabadok lennénk, amikor mind a saját múltunkból eredő sokszínű örökség, mind a társadalom korlátai beszűkítik mozgásterünket. Ám az is hiba lenne, ha gondolatainkat és viselkedésünket úgy alakítanánk, mintha egyáltalán nem lenne lehetőségünk a választásra. A legtöbb helyzetben valamekkora döntési szabadságunk van, általában legalább két lehetőség kínálkozik, s az egyik út felfelé, a másik lefelé vezet.
6.9.4.28Egyetlen fiatalkori döntés akár fél évszázadra is befolyásolhatja sorsunkat.
6.9.4.29Azok a körülmények, melyek köréd rendeződnek, azok az események, amelyek veled történnek, pontosan olyan fontosak, amilyen jelentőséget nekik tulajdonítasz. A saját reakcióid, a helyzetekre adott válaszaid ugyanis tőled függenek – míg maguk az események sokkal kevésbé.
6.9.4.30Senkinek sem lehet szabad akarata, ha rajta kívül álló dolgok vagy események rabja. Csakis akkor válunk szabaddá, ha bensőleg feladjuk a ragaszkodást mindezek irányába.
6.9.4.58A szabadság önmagában nem jó vagy rossz: az fogja eldönteni hasznosságát, hogy bölcsen élünk vagy meggondolatlanul visszaélünk-e vele.
6.9.4.68Ha szabadságot akarsz, akkor cserébe felelősséget is kell vállalnod. Ez nem pusztán emberi és társadalmi szabály, hanem egyben isteni, karmikus törvényszerűség is.
6.9.4.72A valóban határozott, lelki életet élő embernek sokkal nagyobb a szabad akarata, mint másoknak, mert erejében áll életútját meghatározni, a régi karmát kiegyensúlyozni, jó új karmát teremteni, és a meglévő, fenyegető rossz karmát megsemmisíteni.
6.9.4.81Az élet végül elkerülhetetlenül rákényszerít minket arra az önfegyelmezésre, amelynek ellenálltunk, amelyet el akartunk kerülni. A filozófia tanulója azonban saját fejlődése kedvéért tudja, hogy ezek szükségesek, elfogadja, együttműködik saját sorsával.
6.9.4.86Ki az, aki teljesen független? Van bárki aki teljesen szabad lenne, aki szabadon tud dönteni, és ebben nem befolyásolja sem helyzete, sem a társadalom nyomása, eseményei, múltja, adottságai? Természetesen ilyen nem létezik. Ám amilyen mértékben megtanulod uralni gondolataidat és magadat, olyan mértékben kezded majd uralni sorsodat is.
6.9.4.88Egy egész életet meghatározhat egyetlen hiba – amely hiba maga pedig a zabolátlan vágyak következménye.
6.9.4.90A sors lehetőségeket és feladatokat ad neked, de hogy miképpen tudsz élni ezekkel, az már teljes mértékben a te felelősséged.
6.9.4.92Bizonyos életekben az örömök vezetnek tévútra, másokban pedig a fájdalom hajszol előre, így az ember lassan megtanulja képességeinek és erőinek helyes használatát.
6.9.4.94Habár az emberek általában csak hosszú évek számos fájdalmas tapasztalata után érik el, ám van egy gyorsabb, könnyebb, jobb módja is a gyakorlati bölcsesség megszerzésének. A szemlélődés, önmagunkba tekintés és intuíció segítségével sokkal hamarabb elérhetjük azt.
6.9.4.98Hol van az emberi szabad akarat? Szabadon megválaszthatjuk, hogy együttműködünk-e a Világ-Idea mintáival, hogy engedelmeskedünk-e a magasabb törvényeknek, vagy ellenszegülünk velük.
6.9.4.114...Tanításainkban nincs helye a reménytelen fatalizmusnak. Nincs végzet, jövőnk alakítható. Sorsunk jobbá válik, ha helyesen cselekszünk, elviselhetőbbé, ha bölcsen hozunk döntéseket, ám fájdalmasabbá és szenvedéssel telivé a rossz cselekedetek, gonosz tettek és ostoba döntések által.
6.9.4.117,Az nyer, aki legyőzhetetlen optimizmussal, töretlen lelkesedéssel, munkálkodással és kreatív gondolkodással vág neki minden tevékenységének.
6.9.4.119Mivel a kreativitás ajándéka mindannyiunké, és életünk minden területén használhatjuk, ez azt is jelenti, hogy életünket is nagy részben mi magunk tudjuk alakítani, ha kellő akaraterővel és elszántsággal állunk hozzá.
6.9.4.121Az élet minden egyén számára olyan minták alapján manifesztálódik, amelyet egy felsőbb erő irányít – nevezzük ezt sorsnak, karmának vagy Istennek. Kisebb változtatásokra képes lehetsz, de a főbb vonulatok nincsenek a kezedben – szabadságod csak illúzió. Csak ott, ahol nem is sejtenéd, rejlik a valódi szabadság: magasabb énedben, az Önvalóban.
6.9.4.134…Az embernek fel kell nőnie saját isteni tudatosságához, s ezen keresztül örömteli kooperációba kell kerülnie Istennel, és az Isteni Világ-Idea tudatos megvalósításán kell munkálkodnia.
6.9.4.136,Valójában nincs senki, aki igazán szabad lenne, hiszen mindannyian a Világ-Ideát valósítjuk meg. Az az érzés, hogy saját erőnkből cselekszünk, saját döntéseinket hozzuk – csak tudatlanságból fakad.
6.9.4.137A szabad akaratról való véleményünk megváltozik, miután megadtunk magunkat az Önvalónak. Innentől fogva ugyanis nem az egó vágyait, hanem az Önvaló útmutatásait követjük. Ha e kettő egy irányba mutat, az nagyon jó és kellemes, ám ha nem, akkor az Önvaló akaratának engedelmeskedünk. Nem lehet ezután tehát azt mondani, hogy szabad akaratunkat követnénk, ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy nem így tennénk, mivel az Önvaló nem valami rajtunk kívül álló dolog, hanem bennünk él – sőt legjobb, legnemesebb énünk ez...
6.9.4.140,Végeredményben csak annyi szabadságunk van, hogy alkalmazkodunk az univerzális törvényekhez, és azzá válunk, amivé válnunk kell. Ez azt jelenti, hogy magasabbra törekszünk, hogy meghaladjuk a kicsinyes egót, és felfedezzük az Önvaló rejtett nagyságát.
6.9.4.142... Tudom az igazságot. Eltűnt belőlem minden jövőtől való félelem, minden múlton való rágódás. Lelkemben időtlenül élek: az Örökkévaló levegőjét lélegzem be. Biztonságban érzem magam, s még akkor sem lennék képes aggódásra, ha akarnék...
6.9.4.144,Jézus mindenkit arra biztatott, hogy éljen a benne rejlő magasabbrendű lehetőségeknek megfelelően. Az az ember ugyanis, aki kevesebbet hoz ki magából, mint ami benne lenne, nem teljesíti megfelelően életcéljait. Jézus ilyetén hozzáállása szöges ellentétben állt a keletiek mindenbe belenyugvó, fatalista világképével.
6.9.4.147A Világ-Elme végtelen bölcsessége írányítja az univerzumot, semmit sem hagyva a véletlenre.
6.9.4.152...Az egót jóság és igazság veszi körül. Miért nem fordulunk mégsem az Önvaló felé?
6.9.4.159,
13 áp 2017
16 okt 2022
27 áp 2014
13 má 2021
4 má 2024
5 okt 2024
8 feb 2023
9 jan 2019
13 má 2020
19 jan 2019
7 dec 2020
18 má 2015
8 feb 2021
25 má 2018
17 má 2024
4 aug 2012
2 jú 2022
3 má 2013
5 má 2016
3 dec 2021
3 dec 2022
18 má 2020
19 má 2024
2 okt 2015
16 sze 2012
13 sze 2012
8 dec 2022
24 sze 2016
4 okt 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se