The Library
Az élet szenvedéseitől csakis akkor szabadulhatunk meg, ha megszabadulunk az egó fogságától.
6.8.4.1A nagy tanítók az egó feladását alapvetőnek tekintették, és ezt próbálták tanítványaikba is belesúlykolni. Ennek egyik legfőbb oka, hogy amikor az elme folytonosan saját személyes, világi dolgaival van elfoglalva, akkor lekorlátozza önmagát, s képtelen elérni a személytelen igazságot, amely oly különböző és oly távoli mindattól, amivel a hétköznapok hosszú során át szembesülünk. Csak ha áttör saját önmagára erőltetett kicsinyességén – csak ekkor tudja az emberi elme befogadni a Végtelent, azt a az isteni lelket, amely legbensőbb önmaga.
6.8.4.2Mindennek van ára. Az Önvaló tudatosságáért azt kell feláldoznunk, amely megnyilvánulásának útját eltorlaszolja: az egót.
6.8.4.4Folyton mozgásban lévő gondolataiddal, érzelmeiddel, vágyaiddal azonosítod magad, és emiatt nem veszed észre valódi énedet!
6.8.4.7Ha szeretnénk állandóan kapcsolatban maradni az Önvalóval, akkor emlékeznünk kell arra, hogy ez nem valami olyasmi, ami alanyi jogon jár nekünk, hanem nagy árat kell fizetnünk érte: az egó folytonos és tartós feladását.
6.8.4.10Az egóban létezés, az egó tudatossága elvágott minket a Forrástól. Ám ez nem kell, hogy örökké így maradjon. A keresés során egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a kordába fogott egó összhangba kerüljön Forrásával. Ekkortól a Forrás rajtunk keresztül fejti ki tevékenységét.
6.8.4.17Mindaddig, amíg hiszünk abban, hogy az egó valós és tartós, de legalábbis e szerint cselekszünk és gondolkodunk, addig ragaszkodni fogunk az anyagi javakhoz és világi vágyakhoz – mert az egyik a másikban gyökeredzik.
6.8.4.19Az emberek képtelenek felebaráti szeretetben élni mindaddig, amíg az egó irányítja őket. Csak annyit tehetnek mindaddig, amíg a harmónia hiányának eme forrása uralja őket, hogy a lehetséges minimumra csökkentik az egymás közötti feszültségeket, az egó legnagyobb és leglátványosabb kitüremkedéseinek visszaszorításával..
6.8.4.25Mindaddig amíg kicsiny éned kellően bölcsnek érzi magát, hogy minden döntést ő hozzon meg, és minden problémát ő oldjon meg, addig nem oldódik fel a gát közte és a Magasabb Erő között.
6.8.4.28Csak egy gondolatunk lehet egyszerre …Ebből következik, hogy az Önvalóval való önazonosulás egyetlen akadálya az, hogy a személyes egó gondolatát pátyolgatjuk állandóan magunkban…
6.8.4.31,A túl erős egó hátrányodra válik, utadban áll, és szíved mélyén fel kell áldoznod. Amikor végre eltűnik az útból, akkor borzasztó megkönnyebbülést és békét fogsz érezni.
6.8.4.33Amíg nem érted meg, hogy valójában az egó az ellenséged, annak minden értelmi és érzelmi trükkjével együtt, addig felszabadulásod lehetetlen, spirituálisan csak körbe-körbe fogsz járni – előbbre jutásra képtelenül.
6.8.4.34Csak olyan mértékben tudjuk felfedni az igazságot, megérteni, hogy kik is vagyunk valójában, amennyire megértjük, hogy nem az egó vagyunk. Ez a felfedezés azonban csak olyan mértékben tud felszabadítani minket, amennyire meg is tudjuk ezt élni – mert a filozófia nem igazi filozófia, ha nem gyakoroljuk életünk minden percében.
6.8.4.40Az ember a legmagasabb Igazság keresését egójával kezdi és habár egyre magasabb szintekre jut, ám végül mégis maga mögött kell hagynia az egót – ha valóban meg akarja találni az Igazságot. Mert ez sehogyan másként nem lehetséges, csakis úgy, ha az egó korlátait feladjuk, s inkább annak végső forrását próbáljuk megtalálni.
6.8.4.41A lélek jelenlétét megtapasztalhatod, tudatosságát elérheted – ám az egó hazugságai beárnyékolják az előbbit, féktelen zajongása pedig lehetetlenné teszi az utóbbit.
6.8.4.45Az egó a forrása azoknak a konfliktusoknak, amelyek fájdalmainkhoz vezetnek. Nem szabadulhatunk meg gondjainktól anélkül, hogy az egótól ne szabadulnánk meg.
6.8.4.46Milyen igaz a Biblia állítása, miszerint az ember nem élheti túl, hogy Isten arcába tekintsen. Valóban: az egónak meg kell halnia, hogy Isten jelen lehessen.
6.8.4.52Személyes énünk becsap bennünket, és elhiteti, hogy ő a mi valódi magunk, igazi énünk, miközben állandóan keres és vágyakozik; örökké hamis illúziókat teremt, hamis hitekkel táplál. Az egó, az örökké harcoló, minket mindig új és új módokon átverő egó az, amely a valóság felfedezésétől távol tart minket.
6.8.4.66Amíg az ember a saját valódi Énjétől elszakítva él, addig nem talál békességet. ám amikor képessé válik teljesen és tökéletesen elmerülni önmagában, akkor csak Egy lesz, nem lesz semmi más, s így nem lehet semmi olyasmi sem, ami elvonja figyelmét ettől a békességtől.
6.8.4.69Amikor gondolataidat és érzéseidet mintegy kívülről látja az Én, akkor ez azt jelenti, hogy kevésbé kötődsz az egóhoz, mint korábban.
6.8.4.72Az egó hatalma oly nagy a legtöbb ember felett, hogy bár a kincset magukban hordozzák, mégsem vesznek arról tudomást.
6.8.4.73Amikor az elmét eltömítik az emlékek, a múlt tapasztalatai, akkor nem tud megszabadulni az egótól, nem tud ”hazatérni.”
6.8.4.74Megszokásaink és berögzött gondolatmintáink miatt az életmódváltás egy idő után kőkemény küzdelemmé válik. Bármennyire is szeretnénk, a múlt láncaitól nehéz megszabadulni…
6.8.4.76Azért vagyunk az egó rabjai, mert saját múltunk rabjai vagyunk.
6.8.4.77A gondolatok folytonos áramlása és az egó önimádata távoltartanak minket az isteni Önvalótól – pedig mindkettő ebből származik.
6.8.4.82Még ha a legmagasabb igazság is tűnne fel előttünk tökéletes, ragyogó teljességében, akkor sem lennénk képesek felismerni – és még kevésbé megérteni – ha nem készültünk fel rá, ha nem tisztítottuk meg magunkat befogadására.
6.8.4.87,Az egó saját útjában áll, és kizárja az igazságot, Annyira el van telve magával, hogy nem lát semmit, csak saját nézőpontját, saját véleményét…
6.8.4.90,A célhoz vezető úton legnagyobb akadályod az egó …
6.8.4.95,Emlékeink mintákat, hagyományokat, szokásokat , értékeket teremtenek számunkra, amelyek uralkodnak felettünk. Olyan zsarnokká válnak, amelyek fogságban tartanak, és nem engedik, hogy szabadon éljünk. Sőt, lehetetlenné teszik, hogy megtaláljuk az igazságot, mert elbarikádozzák a valósághoz vezető utunkat. Bárki képes az egó által eltorzított világ tapasztalatait átélni, de csak a bölcs képes megszabadulni ezektől a hatásoktól.
6.8.4.101Minden érvelés, amely egoisztikus nézőpontból zajlik, a kezdettől tisztátalan és nem is képes tökéletes, biztos következtetésekre jutni. Az egó ugyanis saját érdekeit helyezi előtérbe, s kiteker, elferdít minden érvet, minden tényt, amely nem felel meg ezeknek az érdekeknek.
6.8.4.102Amikor azt mondjuk az egóról, hogy “apró”, a személyiségre pedig, hogy “kicsinyes”, akkor kivülről nézve állapíthatjuk ezt meg; de ha belülről szemléljük, akkor hatalmas, mindent ural és irányít, egy óriás, amely rátelepedett tudatosságunkra…
6.8.4.104,Egyik feled őszintén keresi az igazságot, míg másik feled megpróbálja elkerülni.
6.8.4.106Próbálod elkerülni a felismerést, hogy saját egód tart a tudatlanság és szenvedés börtönében; hogy ez a helyzet egészségtelen és teljesen kiegyensúlyozatlan; és hogy valamiféle kiutat kell találnod ebből a szolgaságból.
6.8.4.114Az egó – telve kicsinyes aggodalmaival és vágyaival – elzár minket a végtelen élettől, annak igazságától, valóságától és hatalmas erejétől.
6.8.4.119Régi, jól ismert tény, hogy az igazság felkavaró, és ezért bár sokan tisztelik, kevesen gyakorolják. Ám ha megkérdezzük:Kit zavar ez? Ki az, akit felkavar? akkor megértjük, hogy csakis a személyes egót.
6.8.4.123Az ember saját kicsiny egójának rabja. Börtönben van, de nem veszi észre. Ennélfogva nem is próbálja megtalálni a szabadulás útját, s még kevésbé tesz ezért a szabadságért meg bármit is.
6.8.4.128El kell fogadnunk, hogy a legtöbb ember tökéletesen elégedett az egóban való létezéssel, és nem akarnak kilépni ebből, nem akarnak az egótól eltávolodva egy magasabb szintre jutni.
6.8.4.130Talán nem is igaz, hogy az emberek közül oly sokan gonoszak, hanem pusztán annyira elmerülnek abban, hogy megkeressék mindennapi kenyerüket, hogy felneveljék családjukat, és közben pár boldogságmorzsát gyűjtsenek össze, hogy így elfeledkeznek mindenki másról, ami kicsiny egójukon túlmutat. Ám milyen sokat veszítenek, ha nem emelik fel soha fejüket, s nem teszik fel a legfontosabb kérdést: Mi végre is vagyok itt?
6.8.4.145Ha sikerül megszabadulnunk a múlt emlékeinek vonzásától és tetteink eljövendő gyümölcsei miatt sem aggódunk, akkor azokat egykedvűen szemléljük akár sikert, akár sikertelenséget hozzanak. Ha így történik, akkor sikerült megszabadulnunk az egó hatalmától...
6.8.4.150,Az egó feladása az egó-gondolat feladását jelenti, és ehhez az szükséges, hogy mindennapi életünkben bármikor, amikor erre ráeszmélünk el kell csendesítenünk az elménket. A csendben pedig az egó elenyészik…Az egó feláldozása a gondolatok elcsendesítésével, a gondolatok hirtelen megállításával a nap bármely szakában nem lenne lehetséges, ha nem gyakorolnánk ugyanezt rendszeresen, előre meghatározott időpontokban…
6.8.4.151,Amíg nem figyelmeztetnek rá, addig észre sem vesszük, hogy valójában folytonosan az egót imádjuk. Ha ugyanannyi figyelmet tudnánk szentelni Istennek, mint az egónak, akkor igen hamar elérhetnénk, s megállapodhatnánk abban a megvilágosodásban, amelynek elérése érdekében számos ember életeken át küzd.
6.8.4.153Bármi is legyen, ami kivezet az egó uralma alól, akár egy ötlet, egy élethelyzet, emelkedett hangulat vagy valamiféle szolgálat – érdemes megpróbálni. De az egész folyamat könnyebb és eredményesebb, ha múltunkat, régi rossz szokásainkat a lehető legteljesebben feladjuk
6.8.4.155Ha képes lennél feladni az egóimádatot, s elkezdenél az Önvalóval szerelembe esni, akkor előrehaladásod elképesztően felgyorsulna.
6.8.4.157A cél eléréséhez vezető egyik hasznos technika, hogy abbahagyjuk az önazonosítást, nem azonosulunk a személyes énnel. Ennek érdekében gyakran, még ha csak pillanatokra is, tudatába kell kerülnünk saját testünknek, érzelmeinknek, gondolatainknak. Ez nem meditáció, és bárhol, bármikor lehet végezni.
6.8.4.159Minél inkább harcolunk az egó ellen, annál többet gondolunk rá és annál jobban rá fókuszáljuk minden egyes gondolatunkat, s így továbbra is rabjai maradunk. Sokkal hasznosabb, ha elfordulunk tőle, nem is gondolunk rá, hanem helyette figyelmünket a felsőbbrendű én felé irányítjuk.
6.8.4.161Akkor kezdesz emberré válni, amikor elutasítod az egót. Lehet, hogy ez először csak egy vagy két percre sikerül, mert a hamis én újból úrrá lesz áldozata felett, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy a folyamat elkezdődött…
6.8.4.162,A leghelyesebb, ha állandóan gyanakszunk egónk szándékait és motivációt illetően.
6.8.4.164Azt a sok energiát, amelyet önmagad megtévesztésébe és az egó fenntartásába ölsz, akár az Önvaló keresésére is irányíthatnád, s ennek a hatalmas erőnek így nem kára, hanem haszna lenne.
6.8.4.165Ha hajlandó vagy arra, hogy keresd, akkor meg is találod az egó rejtett működését még a legváratlanabb helyeken is, még legmagasabb spirituális céljaid között is. Az egó nem hajlandó meghalni, és akár önmaga nagy részét is feladni, csakhogy megmenekülhessen a teljes pusztulástól …
6.8.4.167,Az egó trónra ültette magát, s minden tekintetben ragaszkodik saját fennsőbbrendűségéhez. Ez elfogadható lehet hétköznapi emberek számára, hétköznapi helyzetekben, de nem elfogadható az igazságkeresőknek, akik sokkal komolyabb dolgokkal foglalkoznak. A keresőknek az egóra, mint ellenségre kell tekinteniük. Nem hízelegni, hanem ellenállni kell neki.
6.8.4.169Sokkal könnyebb saját egónkkal azonosulni, mint az Önvalóval. Ezért is szükséges, hogy folyton-folyvást visszatérjünk ezekhez az ideákhoz és gyakorlatokhoz.
6.8.4.175Kedves Egóm! ”Egyértelmű, hogy nem élhetek nélküled ebben a világban. Jelenléted mindent megtölt, minden ösztönt, gondolatot, érzést, és cselekedetemet áthatja. Ám az is egyértelmű, hogy én sem élhetek nélküled. Ezért eljött az idő, hogy változtassunk kapcsolatunkon. Emiatt szeretnék tőled egyetlen dolgot kérni. Kérlek, ne állj az utamba!”
6.8.4.176Kénytelenek vagyunk az emberi egóban élni; érezni vágyait, kivánságait – olyannyira, hogy legtöbben teljesen belé is veszünk. Ám az egót a maga helyére lehet rakni, s ott is lehet tartani, először is a helyes megértésen; azután az emelkedett vágyon keresztül, hogy meghaladhassuk; s végül a Keresés útján, amelyet az utolsó lépéséig be kell járnunk.
6.8.4.177Ha magunkba tekintünk, azzal gyengítjük az egót, de csak akkor, ha elfogulatlanul szemléljük személyiségünket, és felhasználjuk a Rövid Ösvény kiegyensúlyozó erejét. Ha nem így teszünk, akkor végül betegesen túl sok figyelmet irányítunk magunkra, amely nagyon is az egó kedvére való!
6.8.4.178Minden helyzetben meg kell találnunk és követnünk kell a Lélek iránymutatását, feladva az egó vágyait. Az előbbi olyan irányba vezet, ahol spirituális értelemben a lehető legjobb felé haladunk, míg az utóbbi az amúgy is rossz helyzetekből még rosszabba juttat.
6.8.4.179Mi van a szívedben? Ramakrishnáé eltelt a Szent Anyával, ahogyan ő Istent nevezte. Rövid időn belül meg is találta. Assisi Szent Ferenc az alázatot helyezte legmagasabbra, és korának legalázatosabb, legszerényebb emberévé vált. Te is válassz egy ideált, és helyezd a szívedbe! Ez az első lépés afelé, hogy megtaláld.
6.8.4.180A munka azzal kezdődik, hogy eltávolítjuk az elméből azokat az akadályokat, amelyek megnehezítik az igazság elérését. Mindazon tulajdonságokkal le kell számolni, mindazon feltételeket meg kell szüntetni, amelyek miatt nem láthatjuk meg a valóságot.
6.8.4.186Akiket frusztrál, hogy nincsenek életükben misztikus tapasztalatok, ne szomorkodjanak! Bármilyen átmeneti, érzelmektől túlfűtött tapasztalatnál sokkal jobban jelzi a valós előrehaladást, és az Önvalóval való mélyebb kapcsolódást, ha befogadjuk a magasabb értékrendet, az egoizmus felől az értelem és értékek felé mozdulunk, ha a rövidtávú vágykielégítés és érzéki örömök helyett a valódi jólétet választjuk.
6.8.4.189Fel kell ismernünk, hogy a személyes én, az egó pusztán az elme kreálmánya, és ezért képesnek kell lennünk eltávolodni tőle, mintegy falat húzva magunk és e közé, egyre inkább feladva. Minél előrehaladottabb ez a folyamat, annál inkább közel kerülünk az Igazsághoz, a megvilágosodáshoz.
6.8.4.190Minél inkább képesek vagyunk saját gondolatainkat és életünket személytelenül, külső szemlélőként figyelni, annál kevésbé azonosítjuk magunkat az egóval. Ez megnyitja a teret annak, ami az egón túl van. Ha ajtót nyitunk nekik, ha lesz helye előtünni, akkor képessé válik megjelenni.
6.8.4.191Az a Tudatosság, amelyet számtalanféleképpen, például kétségbeesve vagy extázisban keresnek az emberek, már most is ott van, elrejtve, hétköznapi kicsiny tudatosságod által elfojtva…
6.8.4.193,Az a ragaszkodás, amivel az egóba kapaszkodunk, s elválasztjuk magunkat az Önvaló életétől, az a szorongás, amivel bezárjuk magunkat régi, szánalmas létezésünkbe nem más, mint megszokás. Ha szeretnénk ebből kitörni, és kilépni valami nagyobb, kreatívabb, szabad létezésbe, akkor meg kell törtünk ezt az ördögi kört. Ezt ránk kényszeríthetik az élet sorscsapásai, vagy egy megvilágosodott ember kegyelmének kiáradása, vagy akár határozott akaraterővel is elérhető. Bárhogyan is történjen, ez lesz az egó végének a kezdete, és egyben a bennünk rejlő legjobb dolgok felé az első lépés.
6.8.4.194”Boldogok a lelki szegények” – mondta Jézus. de mit értett ez alatt? Misztikus értelemben a szegény azt jelenti, akinek nincs semmije: egómentes.
6.8.4.196Egy bölcs tanító azt mondta nekem: “Ne várj az emberektől olyan önzetlenséget, amire képtelenek. Csak annyit kérj tőlük, hogy értsék meg, hogy a Világ-Idea ebbe az irányba tereli őket. Így vagy úgy, elsősorban szenvedéseik miatt, de végül mindenképp az egó elgyengítésén keresztül vezet az útjuk, amíg végül az egó teljesen az Önvaló szolgálójává nem válik.”
6.8.4.197Az jut legmesszebbre a keresés során, aki leginkább el tudja választani magát az egótól. Hosszú, lassú, nehéz küzdelem ez, mert a tévnézet, miszerint az egó a valódi én, hipnotikus intenzitással tart minket fogva. Lényünk összes erejére szükség lesz, hogy megszabaduljunk ettől a tévedéstől, és szilárdan elérhessük az igazságot, mivel ez a tévedés nem pusztán intellektuális hiba, de mélyen gyökerezik az érzelmekben és az akaratban is.
6.8.4.198Amikor összegyűjtöd minden gondolatodat, ezek alkotják az egót. S ha mindezt feláldozod a Csendesség oltárán, azzal megtagadod az ént, hogy Jézus mondását használjuk.
6.8.4.200…Add fel az azonosulást a személyiséggel, és megtalálod az Önvalót!
6.8.4.203,…Az egó mindig is saját maga megmentésére törekszik, s ha kell, a legrejtettebb utakon próbálja ezt elérni. Okos, jól álcázza magát, és mindenkit becsap. Hajlandó a legspirituálisabb dolgokban is részt venni és saját céljaira felhasználni azokat.
6.8.4.207,…Habár saját erőnkből nem tudjuk elérni a Kegyelmet, ám az erőfeszítés mégis szükséges eljöveteléhez. Intellektuális, érzelmi, erkölcsi önfegyelmezésünk legalább olyan fontos e tekintetben, mint mély vágyakozásunk, áhítatunk és imánk …
6.8.4.210,Senki sem képes megtenni azt számunkra, ami felé a Természet folytonosan terel minket, nevezetesen arra, hogy feladjuk az egót, s átadjuk magunkat a felsőbbrendű énnek. Az önfeladás nélkül nem lehet a magasabbrendű ént elérni. Hiába keresünk tanítót, mestert, mert nincs olyan guru, aki képes lenne ezt helyettünk elvégezni. Az egyetlen helyes és járható út az, ha feladjuk ragaszkodásunkat a saját korlátolt, apró, gyenge énünkhöz....
6.8.4.211,Az Igazság szabaddá tesz - ígérte Jézus. De vajon miféle szabadságról beszélt? A válasz nem lehet más, mint hogy az egó hatalmától való megszabadulásról beszélt. S ezt megerősítik egyéb mondásai is, amelyekben arról beszélt, hogy meg kell halnunk önmagunk számára.
6.8.4.212Ha szeretnéd, hogy az intuíció erőit birtokold magadban, akkor akaraterőddel fel kell lépni egoisztikus hajlamaid ellen.
6.8.4.215Akik nem akarják vagy nem tudják belülről elpusztítani az egó hatalmát, azok kénytelenek lesznek átélni, ahogy az kívülről pusztíttatik el. Igaz, hogy az előbbi megoldás érzelmileg nehezen elviselhető és mentálisan felkavaró, de az utóbbi is ugyanezzel jár, ám ezt tetézik még a világi gondok, csalódások, betegségek és mindenféle csapások is.
6.8.4.216Mielőtt képesek lennénk feltárni a bennünk rejlő jót, fel kell áldoznunk a mélyen lapuló rosszat. Ha azt szeretnénk, hogy az Önvaló újjáéledjen tudatosságunkban, akkor fokozatosan keresztre kell feszítenünk az egót. Ezért nagyon fontos, hogy megtisztítsuk érzelmeinket és helyes irányba tereljük gondolatainkat. A vágyakat és negatívumokat félre kell söpörni, hogy helyet csináljunk az igazságnak, a szépségnek, a jóságnak.
6.8.4.220Ha meghalunk az egó számára, akkor az egyben azzal is jár, hogy a folyton forrongó gondolatok mocsarából adódó gondoktól – melyek életünk nagy részét kitöltik – is megszabadulunk.
6.8.4.222Feladatunk, hogy feladjuk az egót, annak minden büszkeségével, mohóságával, érzékékiségével együtt, és megértsük, hogy valójában mindenben az Önvalótól függ.
6.8.4.223Amikor saját egód egyre gyakrabban válik egyre elviselhetetlenebbé számodra, akkor az annak a jele, hogy jó úton haladsz.
6.8.4.229Jézus kijelentése, miszerint, aki meg akarja menteni az életét – elveszíti azt: teljesen egyértelmű és félreérthetetlen. Örök, univerzális igazság ez…Azt jelenti, hogy az Önvaló csakis akkor fedi fel magát a maga nagyságában, szépségében, békéjében, és ereje teljességében, hogyha hajlandóak vagyunk feladni a világ alantas dolgai iránti kiegyensúlyozatlan vágyainkat, amelyben hétköznapi életünk során úgy elmerülünk...
6.8.4.230,Ha van bármilyen titkos receptje a fejlődésnek, amelyet a legjobb misztikusoktól elleshetünk akkor az az, hogy az egónak el kell hagynia minket, és nekünk el kell hagyni az egót!
6.8.4.232Ha nem is félsz másoktól, jobb ha magadtól félsz! Ezt tanította egy régi római bölcs. Mindaddig, amíg az egó nem lett totálisan legyőzve, állandóan résen kell lennünk.
6.8.4.235A negyvenhatodik zsoltár bölcsességét: ”Légy csendben és tudd, hogy én vagyok az Isten” kísérleti úton is próbára tehetjük. Ahol az egó csendjét megtaláljuk, ott lesz a hőn áhított kinyilatkoztatás.
6.8.4.236…végül akárhogyan is tökéletesítgeted és javítod az egót, végül fel kell áldoznod az Önvaló oltárán.
6.8.4.237,Add fel a külső illúziót és megkapod a belső valóságot! Ne a testedet tartsd énednek, és eléred az Önvaló tudatosságát!
6.8.4.238Ha sikerült kellően megtisztulnunk, akkor el kell kezdenünk dolgozni az egoizmustól való tökéletes megszabaduláson. Egyszerre kell felhasználnunk ehhez a magunkba tekintést és a cselekvést; a meditációt és saját életünk folytonos figyelemmel tartását.
6.8.4.239Minden alkalommal, amikor ellenállsz a késztetésnek, hogy dühbe gurulj vagy leszidj valakit, ellenállsz az egónak. Sok-sok ilyen eset után az egó lassan elgyengül, és közelebb kerül végső pusztulásához.
6.8.4.241Mi más lenne a tékozló fiú példázatának jelentése, mint hogy az ember feladja önmagát, és a keserűség földi kenyerét eszi, miközben az Önvaló édessége tálcán kínáltatik neki?
6.8.4.247Személyes egónk agresszív, erőszakos akaratát fel kell, hogy váltsa az alávetett egó passzív önátadása.
6.8.4.251Minden olyan kísérlet, amely próbál elszakítani, elválasztani az egótól, amikor próbáljuk külső szemlélőként megvizsgálni gondolatait és tetteit, amikor próbálunk megszabadulni vágyaitól csakis annyira lehet sikeres, amennyire kíméletlen.
6.8.4.260Eljő az idő – történjen ez ebben, vagy a következő életben – ahol az egó kénytelen lesz feladni azt a küzdelmet, amelyet egyszerre folytat saját magával és a Magasabb Erővel.
6.8.4.261Csakis a legmélyebb gondolkodás, belső meglátás, vagy a legvarázslatosabb misztikus tapasztalat, esetleg egy próféta útmutatásának mindent átható ereje juttathatja el az embert ahhoz a felfedezéshez, hogy a személyes egó nem létünk valódi középpontja.
6.8.4.265…Habár át tudod irányítani figyelmed a világi dolgokról a spirituálisakra, ám az egó eközben is aktív marad. Amikor végre meditációd az Igazság küszöbére lépne, akkor pedig elbizonytalanodsz, s megijedsz, hogy elveszíted magad. Ez azért van, mert valójában csak kicsinyke személyes világod az, ami érdekel…
6.8.4.271,Az egó keményen ellenáll az út minden pontján, kételkedik minden elért eredményben, s nem lehet felülkerekedni rajta – hacsak nem küzdünk szüntelenül hazugságai és csapdái ellen.
6.8.4.284Az egó okos, cseles, hazug. Amikor már rég magad mögött hagytad az alantasabb dolgokat, akkor is beleszövi magát imáidba és meditációidba, s befurakszik benső munkálkodásodba.
6.8.4.288Ha az egó már nem képes állati ösztöneinken keresztül fogságban tartani, akkor a magasabb énnek álcázza magát, magasztaljai emelkedett céljainkat, befurakszik intuíciónkba, és még akkor is megpróbál becsapni, amikor meditációba próbálunk merülni.
6.8.4.293Az egó számtalan hazugság, illúzió, ürügy és kifogás mögé bújik – legyenek ezek akár világi, akár spirituális jellegűek.
6.8.4.295Milyen könnyen bújik az egó a hamis altruizmus vagy emelkedett szavak köpönyegébe! És milyen könnyedén használ ki másokat a saját érdekében! Milyen könnyedén vezeti mellékvágányra, vagy rosszabb esetben csapdába valódi, ihletett vágyainkat!
6.8.4.304Egód csak arra vár, hogy cselesen rossz döntésekhez és hibás véleményekre vezessen. Így próbál meg eltéríteni minket az igazsághoz vezető úttól, hogy saját életét meghosszabbítsa.
6.8.4.307A leghelyesebb, ha minden spirituális célodban, tapasztalatodban az egó jelenlétére gyanakodsz.
6.8.4.308Az egó természetesen védeni fogja magát, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy részt kell vennie a keresésben, amely idővel az ő pusztulásához vezet.
6.8.4.309Nem fogsz könnyen szabadulni az egótól. Ha érdeklődésedet a spiritualitás felé fordítod, akkor képzelőereje segítségével oda is kivetíti magát, és érzéken túli érzékeléssel és látomásokkal fogja felmagasztalni magát.
6.8.4.312Az egó belopakodik legmélyebb spirituális munkálkodásodba is, a tanításokból csak azt angedi át saját szűrőjén, ami számára megfelelő, a többit pedig elveti; vagy pedig csak a számára kellemessel foglalkozik, a többivel pedig nem.
6.8.4.315Habár az egó úgy tesz, mintha háborúban állna saját magával, biztosak lehetünk benne, hogy nem áll szándékában valóban megnyerni a háborút, csak látszatgyőzelmeket szeretne aratni...
6.8.4.316,Az egó folyton új és új dolgokat talál ki, hogy ellehetetlenítse a keresést. S legokosabb trükkjeit akkor veti be, legfáradhatatlanabbul akkor munkálkodik, amikor úgy tesz, mintha részt venne a keresésben, osztozna annak tapasztalataiban.
6.8.4.317Az egó ravasz, vén róka, mely képes mindenféle spirituális tevékenységekben résztvenni, s a magasabb iránti vágyakozását minden szinten kimutatni.
6.8.4.319Mindig figyelned kell saját egód cseleire, mert megpróbálja hiúságodat és önhittségedet táplálni. Azzal fog áltatni, hogy sokkal előrehaladottabb vagy, mint valójában.
6.8.4.328Mindaddig, amíg a Hosszú Ösvényen jársz, az egó ül a nyeregben.
6.8.4.335…Az egó mindent meg fog tenni, hogy megőrizze létezését, s minden aljas trükkre képes, hogy biztosítsa saját jövőjét…
6.8.4.342,Amikor megbocsátjuk Istennek múltbéli szenvedéseinket, terheinket, fájdalmainkat, s amikor megbocsátjuk embertársainknak mindazt, amit ellenünk vétettek, akkor elérjük a belső békességet. Ám ez egy olyan dolog, amit az egó egyedül képtelen megtenni.
6.8.4.349Van, akinek elege lesz az életből, s eltűnik belőle a vágy, hogy újjászülessen, helyette a Nirvana-ra vágyik. Ezt okozhatja a sok szenvedés, de az is, hogy számos inkarnáció alatt már túltelítődik mindenféle élményekkel és tapasztalatokkal az ember. Ekkor már valóban csak arra vágyik, hogy az egó kihúnyjon.
6.8.4.353Egyszerre tragikus és irónikus, hogy életünk rövid pár évét olyan dolgokra fecséreljük, amelyet később haszontalannak látunk, olyan vágyak kielégítésére tékozoljuk, melyeknek megvalósulása fájdalmat okoz. A haldokló ember, akinek lelki szemei előtt lepereg élete filmje, felfedezi ezt az iróniát és átérzi a tragédiát.
6.8.4.355Egy nap majd teljesen belefáradsz az egó cselszövéseibe és megérted milyen okosan és gonoszul folyt bele minden tevékenységedbe, még abba is, amit spirituálisnak vagy teljesen altruistának gondoltál. És amikor teljesen megundorodsz földi énedtől, akkor a tőle való szabadulásért fogsz imádkozni...
6.8.4.357,Minden vágyakozásod, hogy megszabadulj az egó börtönéből, és elérd a benned rejlő ÉN VAGYOK-ot tükröződni fog az itallal, drogokkal, szexszel, kalandokkal és ambícióval való kísérleteidben.
6.8.4.360Az igazság vagy Isten keresésének vágya valami olyasmiből származik, ami az egó felett van.
6.8.4.361A keresés akkor ér véget, amikor az egónak – az Önvaló kegyelméből – végre már csak az a vágya, hogy megszüntesse önmagát, azzal szemben, amire korábban törekedett, hogy minél nagyobbnak tűnjön saját és mások szemében – s ez a vágya meg is valósul.
6.8.4.362Nem elvárható, hogy bárki is valóban fel tudná adni az egót azelőtt, hogy teljesen megbizonyosodna létezésének valótlanságáról.
6.8.4.366”Add fel magad!” – tanítja minden nagy próféta. Mielőtt megérthetnénk, hogy miért éppen ezt mondják mindannyian, először is meg kell értenünk annak az énnek a természetét, amiről beszélnek. Minden emberben benne rejlik a hamis én – az egó – és a valódi én: az Önvaló.
6.8.4.368Az egó utunkban áll: jelenléte eltorlaszolja az Önvaló jelenlétét – de ez nem kell, hogy így legyen. Ha jól és mélyen megérjük, hogy mi az én, ha helyreállítjuk a személyes és univerzális tudatosság közötti kapcsolatot, akkor lehetőségünk nyílik a megvilágosodásra.
6.8.4.369Először is meg kell tudnod, hogy mi nem a valódi éned, ahhoz hogy megtudhasd, hogy mi az. Ha megtudod ki nem vagy, az önmagában is felszabadít.
6.8.4.372Először az egó rugalmatlanságát kell legyőzni, mert a tudatosságot magába zárja. Ha képes vagy tudatába kerülni ennek a bebörtönzöttségnek, akkor megtetted az első lépést a szabadság megtalálása felé. Ez a megszabadulás nem más, mint az egót nagy részben alkotó belső tendenciák, impulzusok bilincsének leoldása.
6.8.4.373A tanulást azzal kell kezdened, hogy az egó legalacsonyabbrendű részed, hogy helyén kell kezelned, hogy szolgálnia kell, vágyait meg kell ismerni, és meg kell fegyelmezni vagy akár ellenük is kell állni, illúzióit világossá kell tenni és meg kell szabadulni tőlük.
6.8.4.378Először meg kell értenünk az egót – ám ez komoly türelmet kívánó munka, mert nagy része rejtett, álcázott, nehezen felismerhető. S ha megértettük, akkor pedig meg kell tőle szabadulnunk.
6.8.4.379Vannak könnyebben felismerhető bűneink, mint például a mohóság, a kéjvágy vagy a falánkság, amelyekkel könnyen szembesülünk. ám vannak olyan ragaszkodásaink is, amelyek sokkal észrevehetetlenebbek. Ezek a saját véleményünkhöz, hitrendszerünkhöz való ragaszkodással kezdődnek, és az egóhoz való ragaszkodással végződnek.
6.8.4.380Mind Shankara, mind Ramana Maharisi saját tudatlanságunkat okolja azért, hogy tévedésből a testtel azonosítjuk magunkat. Az előbbi szerint így elveszítjük a megszabadulás reményét, míg az utóbbi szerint ez minden baj gyökere. Kétségtelenül igaza van mindkettőjüknek, de mi más történhetne velünk létünk első fázisában, mint, hogy a testtel azonosítjuk magunkat, hiszen ez az első dolog amit megismerünk! A hiba csak akkor keletkezik, amikor ebben az állapotban maradunk, és nem keresünk tovább. Pedig ha így tennénk – kitartóan, hosszasan, minden erőfeszítésünket bevetve – akkor végül megtalálnánk az igazságot, és a tudás venné át a tudatlanság helyét.
6.8.4.384A közösség szolgálata, mások megsegítése, adományozás, jellemépítés: ezek mind hasznos dolgok, de valójában nem semmisítik meg az egót. Visszafogják, jobbá teszik, megtisztítják, felemelik, de nem akarják eltörölni: állandó, és valós létezése nem kerül veszélybe, nem kérdőjeleződik meg. Létezését továbbra is természetesnek vesszük.
6.8.4.385Amíg hagyjuk, hogy az egó magát tartsa a valódi Énnek, addig képtelenek leszünk felfedezni az elmével kapcsolatos igazságot, és képtelenek leszünk alászállni titokzatos mélységeibe…
6.8.4.386,Ha meg akarjuk találni az egót, fel akarjuk fedni búvóhelyét, akkor meg kell, hogy értsük, át kell, hogy lássuk folytonos tűnékenységét, változékonyságát, látható és rejtett manifesztációit. Végül megértjük, hogy az egó is csak egy gondolat, de természetét illetően üres, s mint minden gondolat, képes egy pillanat alatt szétfoszlani.
6.8.4.387Az egó örökkön bújkál és álcázza magát. Ördögien okos, és sosem fedi fel magát, így még aki elszánja magát elpusztítására az is oda juthat, hogy minden ellen harcol, kivéve az egót magát! Ezért az első, és egyben utolsó fontos tudásmorzsa az, hogy miként lehet fellelni és azonosítani titkos búvóhelyén.
6.8.4.391Amikor a nagy csata végetért, az Önvaló visszaadja az egót, de annak dominanciája nélkül.
6.8.4.392… nincs hatékonyabb vagy gyorsabb út a célhoz, mint kiszimatolni az egó forrását, és felajánlani a Forrásnak; végül pedig az emlékezés és belső megerősítés útján egyesülni vele.
6.8.4.393,Minden ember élete különböző, mert személyes hozzáállása miatt mindenki másként lát mindent. Az egó miatt tehát tapasztalásaink, és az élet megértésére irányuló kisérleteink alapvetően korlátozottak…
6.8.4.396,Az egó állandóan egymással konfliktusba kerülő magasabb és alacsonyabb tulajdonságok elegye, így egészen bizonyos, hogy teljes pusztulás vár rá. A Bibliában is azt mondja Jézus: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul, s ebben az esetben ez teljesen találó is. Ezért biztos lehetsz benne, hogy egy napon célodat eléred. Még akkor is elérnéd, ha nem létezne a folyamatos fejlődés és magasabbra jutás, az evolúció törvénye – pedig létezik.
6.8.4.397Amikor átéljük ezt a különös tapasztalást, amelynek során életünk filmként pereg le mentális szemeink előtt, akkor megértjük – vagy legalábbis lehetőségünk van megérteni – azt az igazságot, hogy a személyes egó is csak átmeneti, tűnékeny, nem állandó részünk.
6.8.4.398…az univerzum törvényei alapján végül minden egó vissza kell, hogy térjen saját forrásába, és ezt a visszatérést meg kell, hogy előzze saját feloldódása …
6.8.4.406,Félre kell tennünk mindazokat a gondolatokat és emlékeket, amelyekből összeáll életünk. Csak így tagadhatjuk meg önmagunkat.
6.8.4.408Amíg a gondolatok özöne áramlik benned, addig a különálló személyiség érzése is fennmarad. A misztikus tapasztalat megmutatja, hogy ez így van, és ha a gondolatok, s velük az egó eltűnik, akkor a valós én ennek ellenére megmarad, és létezik.
6.8.4.410Az egó legyőzése csak a Kegyelem ereje által lehetséges, saját erőnk kevés ehhez.
6.8.4.413Amikor a végső csata során szembenállsz az egóval, amikor az kénytelen minden álcáját levetni és kimutatja foga fehérjét, akkor nincs más lehetőség, mint a Kegyelem erejét segítségül hívni. Másképpen nem győzhetünk.
6.8.4.414Minden ember önnön egójába van ragadva mindaddig, amíg a megszabadulás eszméje el nem éri, el nem kezd munkálkodni önmagán, s végül a Kegyelem ereje megnyilvánul, és rávezeti a Rövid Ösvényre.
6.8.4.415Semmi esélyünk nem lenne kikerülni egocentrikus helyzetünkből, ha nem tudnánk a következő három dolgot. Először is: az egó csupán múltbéli tapasztalatok, és vágyak sorozatának terméke, azaz gondolat. Valójában képzeletünk teremtménye. Másodsorban azt is tudjuk, hogy a gondolat, az elmebeli aktivitás a Csendben eltűnik. Harmadrészt: a Kegyelem, a Gondviselés emberen túli ereje örökkévaló, és örökké ragyogó létező. Ha engedjük, hogy elménk teljesen elcsendesedjen és csak az egó önfenntartó ösztönére figyeljen, akkor megnyitjuk a kapukat, amelyen keresztül a Kegyelem szeretetteljesen beáramlik, s magába fogad minket.
6.8.4.417A helyes gondolkodás végül képes megzabolázni az érzékeket, amelyek tévúútra vezetnének minket. Azok a gondolatok, amelyek elterelnék figyelmünket, meditációnk során pedig legyőzhetőek a kellő erőfeszítéssel. Ám az egó, amely elállja a mennyeknek országába vezető utat csak úgy tesz, mintha megadná magát, mintha legyőzhető lenne.
6.8.4.418Az egó az, ami szorgos aktivitásban tart reggeltől estig, egyik cselekedettől a másikig, amíg este fáradtan le nem dőlünk. Így vonja el figyelmünket a legfontosabb feladattól: a küzdelemtől, hogy elpusztítsuk őt magát, az egót.
6.8.4.421Az egó lassú megtörése egy egész életet felölelhet, és mindeközben úgy tűnhet, hogy nem is haladunk előre, ám mégis hasznos ez a folyamat, mert előkészít arra a pillanatra, amikor végképp és teljes mértékben feladjuk – a Kegyelem ereje által – s ekkor hirtelen szívünkben megtörténik a nagy változás.
6.8.4.422…csak abban reménykedhetsz, hogy az egó működését egyre gyengébbé teszed, s ezáltal őt magát is legyengíted, ám megszabadulni tőle önerődből nem tudsz. Ezt casupán egy rajtad kívülálló erő tudja megtenni, s csak egy ilyen erő van, amelyhez fordulhatsz, ez pedig a Kegyelem ereje.
6.8.4.424,Ha szükséges, akkor az egót darabokra kell törni, hogy a Kegyelem beléphessen; mert csak akkor tud betérni hozzánk, ha arroganciánkat passzív befogadásra cseréljük.
6.8.4.425Az erény és másokkal való együttérzés segítik legyengíteni az egót, de nem vezetnek megvilágosodáshoz.
6.8.4.426Ha nem belülről hajtjuk végre, akkor egoizmusunk elpusztítása kívülről kell, hogy történjen. Ám ebben az esetben hatalmas, pusztító erővel zúzatik össze.
6.8.4.427Amikor az egó térdre kényszerül, megaláztatik saját szemében – bármennyire is tiszteljék, irigyeljék vagy féljék mások – akkor megnyílik az út a Kegyelem áradása előtt. Biztos lehetsz abban is, hogy ez a belső megaláztatás újra és újra megtörténik, amíg minden büszkeségünktől meg nem fosztatunk.
6.8.4.430Ki vagy mi keresi a megvilágosodást? Nem lehet Felsőbb Énünk, mert ő maga a Fény forrása. Azaz, csak az egó lehet az, amely keres. Ez az egó, ez a gonosznak, alacsonyrendűnek, érdemtelennek tartott én lesz az, amelyik végül átalakulva és felemelve bár, de meg fogja találni az igazságot és Valóságot, habár végül önmagát is fel kell adni, hogy a célt elérhesse.
6.8.4.435Folytonos erőfeszítéseinken keresztül meggyengíthetjük, de el nem pusztíthatjuk az egót, hiszen a küzdő maga is az egó, s emiatt nem fogja önként elpusztítani magát – bár csalóka módon lehetővé teszi, hogy látványos eredményeket érjünk el.
6.8.4.437Ha valóban megértjük az egó valótlanságát, akkor ez azonnali, hirtelen megvilágosodáshoz vezethet. Ám teljes és tökéletes megvilágosodás csak akkor válik belőle, ha fenn tudjuk tartani, különben puszta felvillanásként tovatűnik.
6.8.4.442A végcélhoz csak úgy juthatunk közelebb, ha szép fokozatosan feladjuk gyenge, kicsiny énünket, ám ez borzasztóan fájdalmas folyamat, mert normális emberi létezésünk során ez az egyetlen én, amit ismerünk. Ám minden egyes önfeladás eredményeképpen olyan kompenzációban, kárpótlásban részesülünk, amely sokkal értékesebb, mint, amit elveszítettünk. Ez a kompenzáció nem csak elméleti dolog, hanem valóságos tapasztalat. Végül, amikor a teljes alsóbbrendű ént feladtuk, akkor valami olyasmi marad csak, amelyet nehéz szavakkal kifejezni, de talán a boldogság és békesség egyszerre jelenlévő keverékének mondhatnánk. Mivel nem tudunk egyszerre fájdalomban és békességben is lakozni, a fájdalom egyszerűen eltűnik, s csak a béke marad. Arra azonban előre szeretnék figyelmeztetni, hogy a Magasabb Én nem oszt előlegeket, csak akkor ad cserébe valamit, ha előbb mi már képesekké váltunk lemondani valamiről. Ha ezt apró lépésekben tesszük meg – általában ez nem is megy másképpen – akkor ez a szeretetteljes kárpótlás is csak apró lépésekben történhet.
6.8.4.443,Amikor az egó semmivé válik, átveszi helyét az Önvaló.
6.8.4.446Amíg az egó tökéletesen el nem pusztíttatik, és bele nem hull az Ürességbe, addig nem érezhetjük, ismerhetjük, és valósíthatjuk meg a tökéletes, örömteli megváltást.
6.8.4.447Amíg a nagyon is személyes “én” versenyez ezzel a másik “én”-nel, addig nem érhet véget a feszültség. Amikor az örökkévaló Mostban lakozó személytelen én-ség veszi át az irányítást, akkor nem marad senki, akivel versenyezni kellene, és nincs is semmi amiért versenyezni lehetne.
6.8.4.448Amikor az Önvaló belép életedbe, akkor mindent gyökerestül felforgat, és eltünteti önzésedet, amely korábban tetteidet és gondolataidat vezérelte.
6.8.4.449Az egóhoz való kötöttség mértéke – amelyet minden ember tudatosságának középpontjában megtalálhatunk – eléggé jól mutatja, hogy meddig jutott a spirituális fejlődésben.
6.8.4.452Ha önző szempontokból tekintünk az életre, akkor saját létezésünket szűkítjük le. Ez a hozzáállás fogva tart, s nem engedi hogy igazán tökéletessé váljunk, kiteljesítsük a bennünk rejlő potenciált, s lehetetlenné teszi, hogy az Önvaló csodálatos ereje megnyilvánuljon. Minél messzebb kerülünk ettől a hozzáállástól, s minél inkább a kozmikus és személytelen nézőpont felé haladunk, annál inkább részesülhetünk a bölcsesség, egészség áldásaiból, annál könnyebbé válnak emberi kapcsolataink, és annál inkább tökéletesedik jellemünk.
6.8.4.454Amikor úgy tudsz majd élettapasztalásodra tekinteni, mintha az valaki mással történne, az már valóban azt fogja jelezni, hogy feladtad a ragaszkodást.
6.8.4.456Egy teljesen új élet lehetősége nyílik meg számodra, ha fel tudod szabadítani magad az egó zsarnoksága alól és át tudod adni magad az Önvaló iránymutatásának.
6.8.4.457Minden veszni látszik annak számára, aki szívében, az Önvaló oltárán feláldozza saját személyiségét. Ekkor feladja személyes céljait és vágyait a magasabb parancsára. Ám a valóság az, hogy éppen az nyer meg mindent, aki így tesz.
6.8.4.458Csak akkor tapasztalhatod meg valódi lényed, csak akkor tudsz azonosulni vele, ha eltörlöd az egót.
6.8.4.461A fel nem ébredett egó öntudatlanul a saját hosszú, s gyakran sötét múltjából származó alacsonyabbrendű hatásoknak veti alá magát, valamint közvetlen környezetének érzékeit felkavaró, folytonosan változó kavalkádjának. Ám amikor felfedezi és szívében átadja magát az Önvalónak, ez a vak, mechanisztikus alávetettség megszűnik, és megvilágosodott, teljesen tudatos belső önuralom váltja fel.
6.8.4.463Ha elveszed az egót, akkor kihúzod a személyiség lába alól a talajt. Sötét, ásító mélységbe tekintesz, és ez életed legnagyobb félelmével tölt el. Tökéletes elszigeteltséget és borzasztó bizonytalanságot érzel. Ekkor boldogan térsz vissza a megnyugtató egód biztonságához – kivéve ha kellően elszánt és erős vagy ahhoz, hogy kibírd mindezt, hogy túléld a próbát, és kitarts, amíg az Önvaló fénye beragyogja a félelmetes sötétséget.
6.8.4.465Az egó illúziója áll minden más illúzió mögött – ha az első eltűnik, minden más is köddé válik.
6.8.4.466Csak ha az egó hatalma megtört, és az Önvaló vette át irányításodat, akkor érheted el azt a jóságot, amiről tán gyakran álmodoztál, de ritkán értettél meg valójában.
6.8.4.468A spiritualitás valódi mércéje nem az, hogy milyen hosszan tudsz meditációba mélyedve ücsörögni, hanem az, hogy mennyire vagy képes megtagadni az egót.
6.8.4.469Amikor az egót elveszítjük, akkor úgy érezzük, hogy egy nehéz terhet raktunk le magunkról, és a megszabadulás érzése tölt el minket – megszabadulás egy olyan állapotból, amely már egyáltalán nem tűnik kívánatosnak. Ezt pedig egészen természetszerűen a csendes megelégedettség és öröm érzése váltja fel.
6.8.4.471Amennyire ki tudjuk szabadítani magunkat az egó karmai közül, annyira fogunk megszabadulni a mentális aggodalmaktól és emócionális hullámvölgyektől. Ahogy az egó erejét veszti, úgy erősödik a bennünk rejlő békesség.
6.8.4.475Amikor teljesen elmerülünk egy film nézésében – annyira, hogy teljesen elfeledkezünk magunkról, és saját ügyeinkről – akkor az egó ideiglenesen eltűnik, és számunkra megszűnik létezni. Ez egyben azt is jelenti – ha jelent bármit – hogy az egó csak saját tudatunkban létezik. Ha a figyelmet elvonjuk az egótól de nem egy filmre hanem saját benső lényünkre fordítjuk, akkor képesek lehetünk felfedezni mi rejlik az egó mögött. Képesek lehetünk megtalálni a Tanú-Ént.
6.8.4.476Ha van elég bátorságod az egó-illúzió elengedéséhez, akkor ennek halálából új és valódi élet fakad lényed belsejéből.
6.8.4.478…Végülis a személyiség csak egy sor gondolat, amelyekben hiszünk, melyekhez ragaszkodunk, s melyek egy test köré rendeződnek. Aki képes megszabadulni minden gondolattól, az képessé válik a személyes én gondolatát is maga mögött hagyni. Csak az ilyen ember engedelmeskedett valójában Jézus parancsának, hogy veszítse el életét…
6.8.4.483,…amikor a gondolatok elnyugszanak, és a véges személyiség kihúny, vajon a tudatosság maga is eltűnik? Nem. A tiszta tudatosság megmarad, az a mélyebb élet, amely fenntartja a véges lényt, az egót, és gondolatait.
6.8.4.483,
20 má 2021
10 feb 2016
21 nov 2012
21 má 2015
29 jú 2012
22 dec 2019
26 sze 2016
6 jú 2022
23 dec 2017
11 aug 2017
8 jú 2018
18 jú 2018
15 áp 2023
14 jú 2011
19 nov 2021
28 feb 2018
26 aug 2017
25 nov 2014
29 nov 2018
28 jú 2018
1 nov 2018
6 má 2021
2 feb 2021
26 jan 2013
9 okt 2013
17 jú 2016
19 nov 2022
8 jú 2017
23 jú 2016
4 sze 2021
15 jú 2024
1 má 2018
9 má 2023
17 má 2018
30 má 2018
10 jú 2014
23 áp 2022
22 sze 2013
28 jú 2013
6 dec 2017
10 nov 2010
2 feb 2011
25 sze 2013
11 jú 2022
13 jú 2011
23 nov 2018
14 jú 2017
10 jú 2021
30 nov 2019
30 má 2022
22 nov 2020
31 okt 2014
7 okt 2014
26 áp 2020
21 aug 2020
18 má 2017
1 aug 2020
5 jú 2021
24 áp 2017
3 má 2013
20 áp 2020
18 má 2022
21 okt 2016
31 jú 2021
19 má 2012
27 má 2022
23 sze 2023
31 má 2020
18 sze 2023
22 má 2011
30 jan 2011
13 má 2022
2 feb 2016
10 aug 2019
23 dec 2012
21 má 2020
16 feb 2015
12 jú 2016
16 sze 2022
30 aug 2020
9 nov 2016
30 dec 2022
29 nov 2016
8 feb 2013
20 okt 2019
28 okt 2016
14 dec 2021
5 nov 2022
10 feb 2023
14 jú 2022
21 áp 2018
25 okt 2022
23 okt 2022
18 sze 2022
28 jú 2022
13 jan 2023
25 okt 2017
4 jan 2023
6 jan 2018
29 dec 2022
7 jú 2023
15 aug 2016
19 jú 2018
7 sze 2021
20 aug 2021
24 má 2015
8 má 2018
30 okt 2012
31 aug 2021
10 jú 2012
6 okt 2015
7 má 2016
12 má 2019
6 áp 2019
22 má 2016
26 jan 2019
26 jú 2016
11 jú 2013
19 nov 2024
13 nov 2023
25 feb 2019
26 áp 2019
22 áp 2017
13 aug 2023
24 má 2024
26 feb 2019
13 sze 2020
28 feb 2023
5 nov 2021
2 sze 2020
16 feb 2019
29 nov 2024
31 okt 2021
8 má 2021
4 má 2020
11 áp 2018
15 aug 2012
12 nov 2014
14 jan 2011
27 má 2019
6 jan 2020
19 má 2019
26 má 2021
12 má 2018
30 okt 2023
25 sze 2024
31 aug 2016
30 má 2013
1 áp 2021
3 aug 2011
5 má 2013
24 áp 2018
30 dec 2023
4 áp 2023
30 má 2020
6 feb 2023
21 dec 2010
15 jan 2016
19 jú 2011
27 má 2016
18 feb 2023
9 dec 2011
15 dec 2018
19 áp 2021
16 okt 2018
29 okt 2018
1 dec 2015
28 aug 2021
8 má 2024
5 jan 2018
16 áp 2018
13 aug 2020
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se