The Library
Az egó – bár maga is csak projekció, kivetülés – teremtő ősforrásából elég erőt merít ahhoz, hogy maga is további kivetüléseket hozzon létre és létrehozza, megteremtse saját kicsiny világát.
6.8.3.4Az egónak két oldala van: a sötétebb, és a világosabb; az állati, és az emberi.
6.8.3.6Az egó az árny-én, amely a valódi fény-ént, az Önvalót kíséri. Minden, ami személyiségedben sötét: az egóból jön.
6.8.3.15A személyiség, az álarc, amelyet földi életünk során viselünk, csupán egyik része az egónak. A tudatos gondolatok és érzések a második rész. A rejtett vágyak, hajlamok, emlékek és ideák – amelyek korábban, gyakran előző életekben megnyilvánultak, de mára a feledés homályába süllyedtek – képezik a harmadik részt.
6.8.3.17Nem egy, hanem számos egó rejlik bennünk. Érzéseink, gondolataink hullámoznak, egymásnak is gyakran ellentmondanak, egymással szembeszegülnek, sőt szégyellik egymást. Az “Én” valójában apró darabokra szakadt, s mindegyik darabkája magasra akar törni, de egy sem tud állandósulni. Az állati, az emberi és az angyali küzd szívünk uralmáért. Egyik nap gyengék vagyunk, másik nap nemesek. A keresés célja mindezen egók integrálása.
6.8.3.18Az emberi személyiség számos tényező eredője: szüleitől öröklött tulajdonságai; környezetének hatása; korábbi életeinek eredménye; gondolatai, érzései, cselekedetei összessége; a más emberek felé irányuló magatartása. Mindezek együtt alakítják ki az embert.
6.8.3.21Múltbéli tetteink és gondolataink, különösen pedig a mélyen bennünk szunnyadó hajlamok összessége alkotják jellemünket, tesznek azzá akik ma vagyunk.
6.8.3.23Az egó folytonosan változásoknak alávetett: a gyerekkorból az öregkor felé tart, ébrenlétből álomba kerül, s mindörökké körben jár – ám így soha sem érheti el a szabadságot, a valóságot, a békét.
6.8.3.24... Mi értelme van életünkből apró részleteket – mint például a gyerekkor vagy kamaszkor – kiragadni és analizálni, amikor az egó valódi múltja számtalan megtestesülésen át vezetett és mindezen életek hatalmas mennyiségű tudatalatti emléket, késztetést, gondolatcsírát hagytak hátra, amelyek mind hathatnak ránk, s előbb-utóbb felmerülnek abból a mélységből, amely az egó elfeledett történetét rejti?
6.8.3.34,…minden elmében öntudatlan konfliktus feszül…ez a konfliktus az Önvaló által kijelölt evolúciós kötelesség, és az egó által bejárni kívánt vágyvezérelt út között feszül, és normális esetben képtelenek is vagyunk ezzel a feszültséggel megbírkózni…
6.8.3.34,Bármikor, amikor szeretnél előbbre lépni, az egó becsap, megzavar és visszahúz – ha nem ügyelsz eléggé a jelekre, ha nem veszed észre ténykedését.
6.8.3.37Ha valaki provokálja, akkor az ”én” mérgessé válik, aztán rájön, hogy uralkodnia kell magán és így magasabb, nyugodtabb állapotba kerül. Ám ez az állapot még éppúgy az egó szféráján belül van, mint az előző, csak annyi történt, hogy a negatív érzelmet egy pozitív érzés váltotta fel.
6.8.3.40Egészen természetes, hogy az egó negatívan reagál olyan tapasztalásokra, amelyek veszteséget okoznak, vagy szembenállnak vele. Ám ez csak akkor igaz, amikor – bár ez a leggyakoribb – az ember még nem ébredt fel, nem tanult semmit, nem uralja önmagát, s nem képes belépni a létezés magasabb szintjeire.
6.8.3.42Az egó pontosan tudja, hogyan védje meg önmagát, és hogyan tartsa meg a kereső feletti hatalmát!
6.8.3.54Az egó éppoly erős, akár megvetjük akár nem – mivel az egoisztikus keresés útján tart minket.
6.8.3.55Az egó minden gondolata csakis saját túlélése, önfenntartása körül forog.
6.8.3.56Az egónk tökéletesen képes arra, hogy mindenféle kompromisszumokat kössön magával: morálisat a lelkiismeretünkkel, logikaiakat intellektusunkkal és spirituálisakat a mélyről jövő igazságszeretetünkkel. Ezen kívül hajlamos arra, hogy minden szinten sikamló halként elkerülje a szembenézést az igazsággal, hogy torz tükörből nézze a valóságot, megmásítsa szándékainkat és általánosságban véve becsapjon bennünket minden dologban.
6.8.3.57Az egó úgy tesz, mintha ő lenne az egyetlen, a valódi, a teljes én.
6.8.3.60Az egó számtalan kifogást és kerülőutat tud találni, hogy eltérítsen minket a megalázó mentális önfeladástól. Önmagát és saját erejét védi. Büszkesége, gőgje lehetetlenné teszi, hogy az Önvaló számára helyet hagyjon...
6.8.3.65Az egó a logika és az intellektus működését latba vetve, a csábítás, az érzéktapasztalatok minden vonzó tulajdonságát összegyűjtve megpróbál távoltartani minket a kereséstől.
6.8.3.71Az egó természetéből fakadóan hazug és megpróbál becsapni minket. Ha valóban úgy mutatná meg a dolgokat, ahogyan vannak, és igazat állítana, akkor meg kellene mutatnia, hogy ő maga az, aki becsapva minket úgy tesz, mintha a végső én lenne, és a boldogság illúziójával áltat minket.
6.8.3.79Az egó önmagának is hazudik. Hazudik annak, aki azonosítja magát vele, és hazudik másoknak is.
6.8.3.83Amíg az egó uralma fennmarad, addig a velejáró karmikus tendenciák is fennmaradnak. Ám amikor az előbbi hatalmát megtörjük, akkor az utóbbiak is automatikusan elsorvadnak, táplálék híján elgyengülnek. Ahhoz, hogy elindítsd ezt a folyamatot, próbálj meg személytelen, ragaszkodásments nézőpontot felvenni.
6.8.3.84Az Önvaló mindig ott van, de az egó megzavarja üzenetét.
6.8.3.92Az egó imád mások csodálatában sütkérezni, és azonnal megsértődik ha kritizálják; ám akinek sikerült legyőznie zsarnokságát, az mind mások imádatát, mind mások gyűlöletét a helyén tudja kezelni.
6.8.3.96Az egó – mely nagyon gyorsan észreveszi, és fájlalja ha mások rosszul bánnak vele – míg saját hibáit csak lassan és nehézkesen hajlandó beismerni – az első és legrosszabb ellenséged.
6.8.3.104Az egó mindig fog keresni és találni kifogásokat. Bármit inkább megtenne, mint hogy bevallja saját gonoszságát, gyengeségét és hibáit. Utolsó erejével is ezekbe fog csimpaszkodni, ahelyett, hogy beismerné a komoly változások szükségességét.
6.8.3.106Amikor az egó bármilyen döntésben veszélyét látja saját folytonos létezésének, akkor félelmet, hazugságot, hamis reményeket generál, vagy eltúlozza a döntéssel járó nehézségeket – csak azért, hogy eltereljen a számára potenciálisan pusztulásba vezető útról.
6.8.3.108Ha az egó épp annyira hajlandó lenne magát elítélni, mint saját létét igazolni; vagy sokkal igazoltabbnak látná mások létezését, mint amilyen könnyedén hajlandó őket elítélni – akkor a Keresés könnyűvé és villámgyorssá válna.
6.8.3.112Az egó pontosan tudja, hogyan álcázza a lehető legnemesebbnek legrusnyább tetteit is.
6.8.3.116Minél előrébb jutsz intuitív módon, az egó annál körmönfontabb módokon akar majd félrevezetni.
6.8.3.118Az egó megérzi, hogy végveszélybe került, s mindenféle trükkökhöz, hazugságokhoz, ármányhoz folyamodik, hogy megmentse magát.
6.8.3.130Saját önhittségünk – hogy magunktól képesek vagyunk megtalálni az igazságot, elérni a megvilágosodást és megvalósítani a tökéletes tisztaságot – teszi lehetetlenné azt a szerénységet, amely lehetővé teszi az egó feladását és egyben az Önvaló beinvitálását.
6.8.3.148Az egoizmus a tudatosság leszűkítése egyéni életünkre, ahelyett, hogy kitágítanánk tudatosságunkat a végtelenre. Ez az utolsó gát, amely elválaszt bennünket a végtelen élettel való egyesüléstől.
6.8.3.149Az ember számtalan nehéz terhet cipel élete folyamán, de a legnehezebb mind közül az egó terhe.
6.8.3.155Ha túl erős az egoizmusunk, akkor az Önvaló fényének legtisztább része képtelen lesz tudatosságunkat elérni, bármennyire is törekszel erre.
6.8.3.161Nincs abban semmi bűnös, hogy szeretjük magunkat, és magunknak próbálunk jót tenni (ki más is állna közelebb hozzánk?). A baj abból származik, ha ezt úgy tesszük, hogy nem vesszük figyelembe az élet magasabb célját.
6.8.3.163Abban a pillanatban, amikor az alacsonyabb én manifesztálódott, egyre inkább különvált más énektől, és egyre jobban elkülönült és eltávolodott saját szent forrásától.
6.8.3.172Egész személyiségedet az idealizmus és egoizmus keveréke hatja át, és ez így marad a Keresés során is. Csak az út legvégén fog legyengülni az egó – egészen addig amíg a legutolsó lépésben köddé nem válik.
6.8.3.176
31 jan 2013
21 sze 2016
15 má 2021
15 nov 2012
26 jú 2024
26 jan 2017
1 má 2021
15 nov 2013
20 okt 2011
6 jan 2021
28 jan 2021
5 jú 2015
21 jú 2024
29 jan 2022
29 áp 2017
4 nov 2022
25 jan 2016
22 nov 2017
13 jú 2023
8 feb 2018
13 sze 2024
31 má 2018
29 má 2017
18 nov 2017
10 aug 2018
9 má 2019
12 okt 2014
18 dec 2017
13 sze 2021
26 sze 2021
9 jan 2022
23 feb 2024
16 dec 2015
9 má 2011
18 áp 2022
23 má 2019
8 nov 2021
5 nov 2017
23 jan 2021
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se