The Library
Az intellektus, az értelem és az intelligencia a mi tanításunkban külön-külön jelentéssel bírnak. Az első a legalacsonyabbrendű a három közül, utána jön a második, és a legmagasabbrendű a harmadik. Az intellektus a részleges és személyes nézőpontból értelmezett tényeken alapuló logikus gondolkodás. Az értelem az összes elérhető tényen alapuló elfogulatlan gondolkodás, míg az intelligencia az értelem és az intuíció egyesítésének gyümölcse.
5.7.1.14Elfogadod mindazt, amit a misztikus intuíció mond el neked magadról és az Univerzumról, de megérted azt is, hogy ezek a meglátások nem gyengülnek, sőt erősödnek azáltal, ha a racionális intellektus fényében vizsgálod meg, és egyensúlyozod ki.
5.7.1.23Az intellektus az Önvaló fényének útjában áll.
5.7.1.34Az emberi gondolkodás csak újabb és újabb gondolatokat tud létrehozni. Nem tud túllépni önmagán, nem tud kívül lépni gondolatai objektumán.
5.7.1.36Az intellektuálisabb emberek számára a legfontosabb azt megérteni, hogy valójában lényünk legbelsőbb magja nem egyenlő gondolataink összességével, ezek a gondolatok csupán a tudatosság kivetülései. Mi viszont maga a tudatosság vagyunk, a Megismerő.
5.7.1.73Amikor az önnön eredményeitől eltelt intellektus magába fordul, és megpróbálja megválaszolni a kérdést: “ki vagyok én?”, nagy problémával szembesül. A választ nem tudja megadni, így kénytelen felismerni saját gyengeségét és kicsinységét. Csak amikor ez bekövetkezik, akkor jöhetnek a magasabb erők segítségére.
5.7.1.82A helyzetet a következőképpen foglalhatjuk össze: Ha a gondolatokat külső objektumokra irányítjuk, és célunkká azok megszerzése válik, akkor spirituális tudatlanságban maradunk. Ám ha Isten és mennyei lelkünk felé irányítjuk, s célunk ezeknek elérése lesz, akkor lelkileg megnyílunk, intuíciónk kivirágzik.
5.7.1.124Először is intellektuálisan kell megértenünk valódi lényünk igazságát, s ha ez megvan, akkor megpróbálhatjuk a gyakorlatban is realizálni azt.
5.7.1.129Az intellektus legkifinomultabb képessége az, hogy az Önvaló élő tudatossága felé irányít minket – azaz önmagán túlra mutat…
5.7.1.133,Ezek a tanulmányok valójában új, magasabbrendű intelligenciához vezetnek, olyan képességekhez, amelyek a belső meglátás küszöbén vannak..
5.7.1.136Az ember énje nem gondolatainak összessége, hanem az a tudatosság, amely ezeket a gondolatokat lehetővé teszi. A kettő között kicsit olyan a kapcsolat, mint a testtel: használjuk, és részben ezen keresztül fejezzük ki magunkat.
5.7.1.149Amíg az emberi elme két fontos képessége, a tiszta értelem és a képzelőerő az állati ösztönöknek van alárendelve, addig a valódi ember nem képes megszületni.
5.7.1.162Az intellektus képtelen megerősíteni Isten létezését, erre csak egy magasabb rendű szervünk lehet képes, s így csak ez adhat bármiféle világos képet Róla. Ám ugyanígy képtelen elvetni is Isten létezését, mert saját véges természetéből adódóan csak a véges dolgokat tudja bizonyítani vagy cáfolni. Isten – mivel végtelen – kívül esik az intellektus határain.
5.7.1.188Habár az intuíció a helyes cselekedetek felé terelne minket, a számító intellektus nem ritkán félelmekkel és kétségekkel próbál eltántorítani minket a helyes úttól.
5.7.1.196A túlzott intellektualitásba csúszás, és az ebből adódó stressz, amit az okoz, hogy nem egyensúlyozzuk ki ezen képességünket az intuícióval komoly, valós veszélyt jelent.
5.7.1.198Az intellektus oly mértékben átvette a hatalmat korunk embere felett, hogy először ebből az irányból kell nekivágnunk a keresésnek – ám az intellektus önmagában nem tud ezekre a kérdésekre választ nyújtani. Csakis az intuíció segíthet ebben.
5.7.1.199Az Igazság intellektuális megértése csak árnyék, és nem az Igazság maga. Az Igazság a tudatosság magasabb állapota, amely kivezet a személyes énből, és a mindennapok materiális, fizikai létezéséből egy új létezésbe: a magasabb én világába, amely mindezek felett áll…
5.7.1.203,A logikus gondolkodás, a megtervezett lépések soha nem lehetnek egyenlőek az intuitív útmutatással. Az előbbinek ugyanis határt szabnak az egó képességei és tapasztalatai, míg az utóbbi határtalan forrásból táplálkozik.
5.7.1.206Az intellektus képtelen önmaga megismerésére, mert csak egy rajta kívülálló objektumot tud észlelni, azt amiből ő maga felmerül – nem. Az Önvaló az egyetlen olyan létező, amely képes megismerni önmagát, amelyban az szubjektum és az objektum egybeolvad.
5.7.1.207…Az igazság vagy hirtelen vagy szép lassan jelenik meg benned, ám ezután örökké veled marad, és semmiféle materialista gondolkodás, hitbéli kettészakítottság vagy spirituális személyi kultusz nem szakíthatja meg, nem pusztíthatja el…
5.7.1.213,Egyetlen emberi képesség sem elegendő önmagában az igazság eléréshez: mindet kell használnunk, ráadásul egyszerre, az intuícióban elegyítve őket, amíg át nem alakulnak egy magasabb rendű érzékeléssé: a belső meglátássá.
5.7.1.214Aki naponta kapcsolatban áll az isteni jelenléttel, az nem fogja arra vesztegetni az idejét, hogy annak létezéséről vagy nem létezéséről vitatkozzon másokkal.
5.7.1.215...Az ember akkor kezdett el gondolkodni, amikor kezdte elfeledni Önvalóját. Ám az evolúció erői abba az irányba hatnak, hogy egy napon majd ismét emlékezni fogunk isteni eredetünkre, de ezzel párhuzamosan intellektusunkat is fogjuk tudni használni – anélkül, hogy az Emlékezés egy pillanatra is eltűnne.
5.7.1.219,
15 nov 2022
4 feb 2017
22 jan 2017
25 nov 2022
11 feb 2017
18 sze 2011
19 jan 2017
14 má 2019
11 jú 2023
19 sze 2019
13 jú 2021
6 nov 2018
11 feb 2011
30 jú 2023
2 jú 2023
23 má 2014
2 nov 2024
24 jan 2014
14 má 2020
24 má 2020
8 okt 2024
18 má 2020
29 jú 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se