The Library
Ne feledd minden pillanatban önmagadat megfigyelni, magadba tekinteni, tudatába kerülni annak, amit gondolsz, érzel, mondasz és teszel. Ez a Keresés egyik legértékesebb gyakorlata.
4.4.7.2Miközben mindennapi munkádat végzed, életedet éled, minden cselekedetedben, és másokkal való kapcsolataidban, a fáradság vagy pihenés, fájdalom és öröm perceiben, sőt minden pillanatodban: emlékezz az Önvalóra!
4.4.7.7A könyvek jó útmutatók, amikor elkezdsz önmagadon munkálkodni. Amikor azonban már egy ideje tanulmányozod, megfigyeled magad, viselkedésed; múltbeli és jelenlegi tapasztalataidat legnemesebb céljaid szemszögéből vizsgálod; megpróbálod személytelen kívülállóként nézni magad mindenféle helyzetekben; akkor egy idő után magasabb éned közvetlen útmutatást fog adni intuíciókon keresztül.
4.4.7.15A meditáció magasabb célját tévesztjük szem elöl, ha nem abban a békében és csendességben ér véget, ami a valódi énből sugárzik. Habár eleinte még alig érezzük, ez az amiért munkálkodnunk kell, erre szolgál a meditáció.
4.4.7.22Isten nem tud belépni szívedbe, amíg az nem lesz üres és csendes.
4.4.7.36Nem könnyű elhinnünk azt, hogy elménket csak akkor tölti el egy mélyebb, nagyobb bölcsesség, ha az aktivitás, cselekvés helyett képessé válunk elmerülni a csendben.
4.4.7.38Amikor agyunk túl aktív, akkor ennek az aktivitásnak az energiái megakadályozzák az intuitív érzések megjelenését. Amikor túlságosan kifelé fordulunk, akkor megakadályozzuk azt a csendes, figyelő hozzáállást, amely ahhoz szükséges, hogy az Önvaló gyengéd, belső csendből származó hangja elérjen minket. A mentális csend kell, hogy célunkká váljon. Újfajta hallást kell kifejlesztenünk.
4.4.7.40A meditáció kezdődhet például a meditáló és képzelt magasabb énje közötti beszélgetésként, majd később túljutva ezen valódi dialógus alakulhat ki közte és az Önvaló között. De ha tovább akarunk jutni – márpedig ez elengedhetetlen – akkor a kapcsolatfelvételre irányuló összes próbálkozásnak végül a csendbe kell hullania.
4.4.7.43Mivel a gondolkodás időhöz kötött, ezért nem vezethet el minket az Időtlenségbe. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az elme teljes és tökéletes csendjére van szükség.
4.4.7.52Amint az elme lelassul, hullámai lenyugszanak, az egó világ iránti vágya, s ragaszkodása eltűnik. Ezután beléphetünk az elme valódi csendjébe, ahol mindenki maga fedezheti fel az Önvalót.
4.4.7.58A dolgokkal, személyekkel, eseményekkel, vágyakkal, hangulatokkal, aggodalmakkal, félelmekkel, idegességgel teli elme nem alkalmas arra, hogy kapcsolatba lépjen azzal, ami túl van mindezeken. Először is le kell csendesítenünk és ki kell ürítenünk.
4.4.7.65
15 nov 2010
20 nov 2014
26 feb 2018
28 dec 2013
22 áp 2016
15 áp 2018
10 feb 2011
11 dec 2016
26 má 2014
4 jan 2014
23 jú 2014
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se