The Library
Ez nem pusztán intellektuális feladat. A vallásból nyert minden kegyességre és alázatra szükségünk lesz. Szüntelenül imádokznunk kell Lelkünkhöz, hogy felfedje önmagát.
4.4.4.5Amikor a gondolkodás elérte legemelkedettebb pontját, megtett minden tőle telhetőt, akkor hátra kell lépnie, s fel kell adnia tevékenységét. Ha minde egyéb felkészülésnek eleget tettünk, akkor ezek után az elme készen áll belépni a csendbe, elfogadja, hogy az Önvaló átvegye felette az uralmat.
4.4.4.6A nagy igazságokon, az Önvaló természetén és tulajdonságain való mindennapi elmélkedés nagyon hasznos tevékenység, mert egy idő után a hideg, intellektuális gondolatok élettel, melegséggel, erővel kezdenek megtelni.
4.4.4.17Az Önvaló kézbe veszi és felemeli magához kicsinyes, korlátolt gondolkodásunkat, amely el sem tudja Őt képzelni. Az efféle megvilágosodott gondolkodás nem hasonlítható a hétköznapihoz. Misztikus mélysége és kifinomultsága jóval efölött állnak. S amikor gondolataink már nem tudnak magasabbra szárnyalni, akkor az Önvaló Kegyelme megérinti s elcsendesíti azokat. Ekkor végre valóban tudni fogunk.
4.4.4.18Az igazán élő könyveket olyanok írták, akik átélték a valódi énnel való mély egyesülést. Olyan emberek a szerzői, akik túlléptek a hamis énen. Egyetlen ilyen könyv ezer olyannal ér fel, amelyet csak az intellektus segítségével írtak, vagy a hamis egó által készült. Sokkal több hasznot hajt emberek sokasága számára éveken át.A tanuló az ilyen műveket használhatja meditációja megalapozására is, a benne lévő állítások, ideák – alkalmanként egy-egy fontos gondolat – a meditáció fókuszaként, központi témájaként szerepelhet.
4.4.4.19Az Önvalóról való gondolkodás könnyedén megnyithatja a Végtelen Tudatossághoz vezető kaput.
4.4.4.28A gondolatok hátráltathatják, de – ha megfelelőek – akár segíthetik is a meditációt. A helyes gondolkodás pedig az, amely a gondolatokat affelé a tudatosság felé tereli, amely túlmutat rajtuk.
4.4.4.31... Először azt fogod kérdezni magadtól, hogy “Ki vagyok én?”, majd amikor rájössz, hogy az alacsonyabb én nem lehetsz, akkor térsz át a “Mi vagyok én?” kérdésre. Önmagad kutatásával, gyakori szemlélődéssel és gondolkodással egyre közelebb kerülsz az igazsághoz.
4.4.4.36,… Mi vagyok Én? – egyszerű kérdés ez, ám a válasz már nagyon is bonyolult. Ezt a gyakorlatot végezve folyton visszatérsz ahhoz a problémához, hogy valójában mi is vagy – szemben azzal aminek csak tűnsz…
4.4.4.36,Bizonyos értelemben minden spirituális témán történő meditáció kísérlet az intuíció felébresztésére – hiszen a meditáció csakis akkor válik sikeressé, ha a gondolkodó intellektus elcsendesül, és a tudatosság belép abba a mély csendességbe, ahonnan az intuíció hangja előtör.
4.4.4.38Minden alkalommal, amikor egy gondolat felüti fejét, nézd meg jól, értékeld, majd tedd félre. Minden alkalommal, amikor egy érzés felmerül benned, ismerd fel, és válaszd el magadtól. Ez az Önmegismerés, a befelé történő kérdezés útja. Minden egyes kérdéssel, felismeréssel és félretett gondolattal, emlékkel, érzéssel egyre közelebb kerülsz lényed középpontjához...
4.4.4.50,A jelentős képzelőerővel és fantáziával megáldott elmék ki tudják használni az óceán határtalanságát, vagy az űr végtelenségét, és magasabb szintű meditációikban haszonnal fordíthatják ezek felé figyelmüket.
4.4.4.51Az a fajta meditáció, amikor forrásunkat keressük, hogy mi is valójában az “Én”, idővel azzal a hatással jár, hogy felszabadít minket a testtel, vágyakkal, és intellektussal való hamis és korlátozó önazonosítás hatalma alól.
4.4.4.56Minél többet gyakorlod ilyenkor a fizikain, az érzékeken túli – azaz a valódi metafizikai – gondolkodást , annál jobban felkészíted magad az Önvaló intuitív áradásának felfogására.
4.4.4.58A koncentráció egy gondolathoz, vagy gondolatfonalhoz való kitartó ragaszkodást jelenti – minden más gondolat kizárása mellett. A meditáció ezt az egyetlen gondolatot is elengedi, de megtartja a mentális csendet. Ez nagyszerű állapot, ám nem elégséges azok számára, akik a Valót keresik. Ki kell, hogy egészüljön annak megismerésével, hogy mi a Valóság és mi nem az.
4.4.4.62Miután ráléptél a Rövid Ösvényre, a helyes meditációs témák azok lesznek, amelyek elfordítanak személyes énedtől. Meditálhatsz Isten jellemzőin, a kozmosz alapvető tökéletességén, vagy például az Önvaló mélységes mély nyugalmán.
4.4.4.65Minél többet használjuk gondolkodásunkat arra, hogy jobban megismerhessük, megérthessük magunkat, Istent és a világot, és minél inkább megtanuljuk, hogyan csendesítsük el ezeket a gondolatokat - amikor az isteni akarat úgy kívánja, hogy szóljon hozzánk - annál sikeresebbé válik keresésünk, s annál inkább felébredünk a materializmus hazug, valótlan álmából.
4.4.4.67Amikor oly mélyen elmerülsz magadban, hogy egy másik ember megjelenését észre sem veszed, akkor elérted a meditáció szükséges mélységét.
4.4.4.85Gyakrabban kell a bölcsek emlékezetes mondásain és figyelmeztetésein meditálnunk, hogy ne feledjük saját magasabb érdekeinket.
4.4.4.99A meditáció nem valósul meg, ha az elmét személyes vagy világi dolgokra irányítjuk. Ha egy témára irányítjuk tudatunkat, akkor mélyebben megértjük, tökéletesebben átlátjuk, de nem lesz törekvéseinknek ennél több eredménye. Bármennyire is koncentrál az elme, nem menekülhet az egótól, hiszen nem is tesz rá kísérletet. A meditáció akkor jön létre, ha a koncentrált elme az Önvalóra vagy a hozzá vezető útra irányul.
4.4.4.102Időről időre elemezned kell a múltad fontos eseményeit, tapasztalatait, és eközben tanúsított viselkedésedet. Elsősorban nem a jó, hanem a rossz, gonosz tettekre és érzelmekre kell összpontosítanod. Ezeket kell lelki szemeid előtt megjeleníteni és a magasabb én szempontjából megvizsgálni. Ám ha ezt nem a legteljesebb őszinteséggel végzed, személytelen, elfogulatlan és önkritikus nézőpontból; ha nem tudsz elszakadni saját érzelmeidtől, akkor nem lesznek kielégítőek eredményeid. Nem elegendő, ha a múlt bűnei és hibái miatt szomorkodsz: sokkal fontosabb, hogy tanulnod kell belőlük!
4.4.4.109Fájdalmasan komoly szintre kell fejlesztened az önkritikát. Nem védheted tovább az egót – mint a múltban – és nem kereshetsz kifogásokat saját hibáidra és ostobaságaidra.
4.4.4.121El kell sajátítanod azt a képességet, hogy időnként eggyel hátrébb lépsz, személytelenül, kívülről megvizsgálva életed, sorsod alakulását, személyiségedet, jellemedet. Ezalatt teljesen fel kell venned egy külső szemlélő látásmódját, akinek egyetlen célja a pontos megismerés. Nyugodtan, érzelemmentesen kell átvilágítanod önmagad.
4.4.4.123Könnyebb bizonyos tapasztalatok világi, gyakorlatias üzenetét megérteni, ám sokkal nehezebb a bennük rejlő magasabb, spirituális üzenetet fellelni. Ennek oka pedig az, hogy rendszerint az egó nézőpontjából szemlélődünk, különösen ha személyes érzelmeink is erősen érintettek…
4.4.4.131,Ha valóban meg akarjuk ismerni saját személyiségünket, akkor részrehajlásmentesen, hideg fejjel, elfogulatlanul kell ezt tennünk, félretéve minden érzelmi töltöttséget, önhittséget, és figyelembe véve azt, hogy magunkkal szemben egyáltalán nem lehetünk megengedőek. Emellett fontos, hogy teljes lényünkkel, igazságosan hozzuk meg magunkról az ítéletet...
4.4.4.135,Miegismerni a bennünk rejlő gondolatok, érzések, vágyak, mozgatórugók, azaz az én legbensőbb bugyrait; eldönteni, hogy mit érdemes ebből megtartani, s mitől kell megszanadulni – ez az első feladatunk!
4.4.4.142... Minden spirituális előrejutás alapja a személyiség felemelése és az erkölcsi megtisztulás.
4.4.4.143,Saját tulajdonságaid kívülállóként kell észlelned, mintha egy másik embert szemlélnél. Tanulmányoznod kell gyengeségeidet, hogy tökéletesen megérthesd azokat. Ám nem szabad, hogy ezek a gyengeségek vagy jellemhibák elbátortalanítsanak – épp ilyen módon kell látnod saját erősségeidet is.
4.4.4.146Amikor este lepihenünk, érdemes visszaemlékeznünk az aznapi történésekre, cselekedeteinkre, beszélgetéseinkre - eközben független szemlélőként ítélve meg személyiségünket. Ám amikor ezzel végeztünk, akkor el kell engednünk minden földi kapcsolódásunkat, el kell fordulnunk a világtól, személyes dolgainktól és hagynunk kell, hogy az ihletett imádság szent csendje szálljon meg minket.
4.4.4.150Próbáld a jövőbe helyezkedve visszatekintve nézni a jelenre!
4.4.4.158Meg kell találnod viselkedésed valódi mozgatórugóit. Ezek gyakran nagyon különbözni fognak azoktól, amit másoknak mondasz, vagy amit magaddal próbálsz elhitetni.
4.4.4.166A filozófia nem támogatja a múlt bűneiben, elkövetett hibákban, elvesztegetett lehetőségekben való morbid fetrengést. Mindez csak időnk és erőnk elpocsékolásához vezet. A hibákat fel kell ismerni, az ebből származó tanulságokat le kell vonni, a leckét meg kell érteni, és ennek megfelelően változtani magunkon, életünkön – ezután viszont el kell felejteni mindezeket. Ha megtettük, amit meg kell, akkor miért terhelnénk ezután magunkat, miért hagynánk, hogy a lelkiismeret belülről folyvást rágjon, hiszen tudjuk, hogy ennek semmi haszna már, és semmi jó nem származik belőle?
4.4.4.176Kivülállóként kell magadra tekintened, s életed fontosabb eseményeit filozófiai szempontból kell szemlélned. Lesz olyan közte, amely miatt szégyenkezel, mások büszkeséggel és elégedettséggel töltenek majd el, de mindegyiket a lehető legkisebb egoizmussal, és a lehető legnagyobb elfogulatlansággal kell megvizsgálnod. Ha így teszel, akkor a tapasztalásokból bölcsesség lesz, és jellemhibáidtól megszabadulsz.
4.4.4.189Nem csak erkölcsi értelemben kell önmagunkon munkálkodnunk: habár ez is szükséges, ám ez csak az előkészítő szakasz. Legalább annyira, sőt még inkább jelenti azt is, hogy megfigyeljük önmagunkat, a figyelmet, nyomon követjük gondolatainkat, megtanítjuk őket arra, hogy ha elkalandoznánank, akkor térjenek vissza hozzánk, és végül így megpihenhetnek saját forrásukban – a változtathatatlan, rezdületlen Tudatosságban.
4.4.4.206Aki az itt leírtak szerint fejleszti kreatív erőit a meditáció segítségével, azt fogja látni, hogy egy idő után ösztönösen elutasítja alacsonyabb énje vágyait, viszont azonnal elfogadja magasabb énje intuícióit.
4.4.4.210A meditációt érdemes egy rövid, csendes imával elkezdeni, amit az Önvalóhoz intézünk, alázatosan kérve útmutatását és Kegyelmét…
4.4.4.219,Készen kell állnod arra, hogy éveket tölts önmagad elemzésével, és fejlesztésével, mert ez lesz az alapja későbbi munkálkodásodnak. Ha a személyiséget sikerült kellően kifinomítani, felemelni, akkor már nem lesz akadálya annak, hogy útmutatást kapj, és hogy a Kegyelem akadálytalanul áramoljon feléd.
4.4.4.219Kreatív Meditációs Gyakorlat: Este vagy reggel végiggondolhatod a következő vagy aznap várható eseményeit, találkozásait, azokat a helyeket, ahol leszel. S eközben gondold át, hogyan szeretnél viselkedni, gondolkodni, beszélni ezekben a helyzetekben. És mint mindig, ha azt akarjuk, hogy hasznos legyen ez a gyakorlat, magasabb, nemesebb éned, az Önvaló nézőpontját kell felvenned.
4.4.4.229Ha helyesen elmélkedünk a múltbeli eseményeken, azzal a szánt szándékkal karöltve, hogy saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását, megkönnyíti, elsimítja utunkat, és érdemesebb jövő felé vezet.
4.4.4.241Sokkal értékesebb ez a nap végi visszatekintés, mint elsőre tűnik, mivel mind személyiségünket, mind sorsunkat, sőt még halál utáni tapasztalatunkat is megváltoztatja.
4.4.4.243
20 jan 2017
7 jan 2017
10 dec 2011
3 jú 2011
24 jan 2017
19 sze 2011
14 nov 2021
1 sze 2011
15 nov 2021
6 áp 2021
7 má 2013
26 má 2014
21 má 2014
27 feb 2022
8 má 2012
2 jú 2017
16 nov 2012
12 jú 2021
30 jan 2017
16 jan 2017
29 jú 2014
22 aug 2019
18 jú 2021
4 aug 2019
6 nov 2012
4 okt 2021
2 okt 2014
24 má 2014
21 áp 2014
22 sze 2024
3 okt 2012
8 nov 2019
24 jú 2014
19 dec 2014
7 dec 2021
1 má 2019
27 áp 2021
14 jú 2021
24 aug 2024
1 okt 2023
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se