The Library
Ki értene jobban elméletben és gyakorlatban a meditációhoz, mint a Buddha? Az ő javaslata pedig az, hogy két dologra kell hangsúlyt helyezni: csendesség kifelé, és kitarás befelé.
4.4.2.3Mivel a meditáció alapvető részét képezi a keresésnek, ezért a nap egy részét ennek kell szentelni. Nem kell, hogy túl nagy szelete legyen a napnak, sőt gyakran egész rövid idő is megteszi. Ám a hozzáállásunk nem lehet kötelességszerű, hanem várakozásteljes szeretettel kell Felé fordulnunk. Lehet, hogy végig kell próbálgatnunk a nap különböző periódusait, hogy megtaláljuk azt, amely legjobban megfelel nekünk, és életkörülményeinknek. Ez azonban csak a kezdőkre, és középhaladókra vonatkozik, mert egy napon megértjük, hogy bármely pillanat alkalmas a meditációra, éppúgy, ahogyan az igazi keresztényeknek is minden nap vasárnap.
4.4.2.35A misztikus keresők az idők kezdete óta a Természet csendjébe és magányába húzódtak vissza, ahol gyakorlataikat semmi sem zavarja, de minden inspirálja.
4.4.2.81Amikor szobám csendjébe lépek – legyen az egy fényűző hotelszoba, vagy egy szedett-vedett vidéki kunyhó – bezárom az ajtót, s belesüppedek egy székbe, vagy törökülésben leülök a padlóra, s elengedem a külső világot, hogy elérhessem a belsőt, akkor tudom, hogy szent állapotba lépek be.
4.4.2.109Akkor váltál a meditáció mesterévé, amikor könnyedén, természetesen, szinte automatikusan tudsz lemerülni békéjébe.
4.4.2.156Egyáltalán nem fontos, hogy fizikailag sanyargassuk magunkat. Minél kevésbé kell figyelnünk a testre, annál gyorsabban jutunk előre. Csak egy a fontos: maradj teljesen mozdulatlan. A test nyugalma egyszerre előfeltétele és előkészítése az elme csendjének. Bármilyen pozíció, amiben kényelmesen el tudunk helyezkedni, és mozdulatlanul ülve maradni: tökéletes.
4.4.2.164Az Önvaló folytonosan magához vonz bennünket, ám az egó mindenféle világi dolgokkal és tevékenységgel próbál visszatartani. Meditációnk eredménye is attól függ, hogy ezzel a kettősséggel hogyan boldogulunk. Ha sikerül annyira az Önvaló felé fordulnunk, úgy átadni magunkat, hogy abból erőt merítve minden gondolatot és cselekvést fel tudunk adni, s Vele maradni, akkor azzal megszabadulunk az egótól, feladjuk azt. Ha erre képesek vagyunk, akkor az Önvalót hamarosan elérjük.
4.4.2.277Az a meditáció, amelyet nem kísér mély és meleg érzelem, tisztelet, átélés, sokkal hosszabb idő után jut csak el céljához, ha egyáltalán képes erre.
4.4.2.282A lényeg, hogy legalább egy rövid időre a figyelmet az egó helyett az Önvaló felé irányítsuk, mivel amíg a gondolatok az egóval, az egóban vannak elfoglalva, addig rabok maradunk. Kicsinyke énünk korlátainak rabjai vagyunk, akit csak személyes énünk problémái, érdekei vezetnek. Ebből a helyzetből csakis a figyelem átirányításával menekülhetünk – ám ehhez szükség van valamiféle motivációra, egy olyan erőre, amely ebbe az irányba hajt. Ez a szeretet és hit kombinációjából származhat: szeretet, vágyakozás, törekvés az Önvaló felé, és hit az örökkévaló benső jelenlétében.
4.4.2.287Mi más történhetne, minthogy sikerrel járunk, ha azzal a szánt szándékkal ülünk le meditálni, hogy addig nem fel sem kelünk, amíg nem sikerült kapcsolatot létesítenünk az Önvalóval?
4.4.2.309Ha úgy látod, hogy a meditációd haszontalan volt, akkor is tudnod kell, hogy egyáltalán nem volt értelmetlen. Maga a szokás, hogy képes vagy feladni a napod egy részét is hasznos.
4.4.2.317A magasabb én mindig velünk van meditációnkban, de nem szabad, hogy türelmetlenségünkkel megakadályozzuk azt, hogy megnyilvánuljon. A sikehez időre van szükség. Nagyon sok időre. Meg kell tanulnunk kitartóan várni az Úrra.
4.4.2.322Ha mindennapi létezésed elválaszthatatlan részévé vált a meditáció, ami épp olyan szükséges és kielégítő, mint bármely más szükségleted, akkor a siker nem várat sokáig magára.
4.4.2.323Addig kell a meditációt naponta gyakorolnunk, amíg igazán meg nem szeretjük. Ez az út vezet a sikerhez.
4.4.2.324Nagyon sok függ attól, hogy milyen mélységig vagy hajlandó önmagadba alámerülni, milyen messzire tud elméd behatolni, hogy rálelj egy új tudatosságra. Ott van – bár még nem látod – de ott van! Nem szabad feladnod, hanem a végsőkig ki kell tartanod. Ha készen állsz minden erőfeszítést megtenni, akkor jutalmad nem marad el.
4.4.2.332Az egó annyira el van telve magával, hogy még a meditáció ideje – amely alatt fokozatosan és teljesen ki kellene ürítenünk magunkat – is saját magára figyeléssel telik el.
4.4.2.338Akár ihletett, szenvedélyes imádságba, akár igazságkereső meditációba merülsz, a helyes irányba kell fordulnod: ez pedig a kicsiny egótól való elfordulás. Ez mindennél fontosabb.
4.4.2.342Aki a legrövidebb időn belül szeretné, hogy meditációi eredményre vezessenek, annak kitartóan és rendszeresen kell gyakorolnia. Ez közhelyesen hangzik, ám a legtöbb kereső számára mégis igaz, és követendő...
4.4.2.365,Alázattal kell leborulnunk az Önvaló lábai előtt minden nap…
4.4.2.391,A kitartó, állandó gyakorlás a meditáció területén a legfontosabb sikerhez vezető tényező.
4.4.2.404Mindig egy mások felé irányított imával zárd le a meditációd, például azzal, hogy boldogságot kívánsz minden érző lény számára”
4.4.2.413
2 má 2022
9 jú 2014
20 sze 2024
25 dec 2023
14 okt 2013
2 áp 2024
29 nov 2011
13 jú 2017
11 jú 2017
4 má 2012
8 sze 2023
3 nov 2023
22 nov 2023
11 jú 2016
4 dec 2015
26 jú 2022
18 nov 2020
9 sze 2011
15 jú 2022
6 nov 2016
26 nov 2016
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se