The Library
A napi feladatok közül ez az elcsendesülés, a meditációba visszahúzódás a legfontosabb. Ennek kellene lennie a nap középpontjának, minden erre kell, hogy épüljön.
4.4.1.1...A meditáció minden ember számára alapvető, mert enélkül túl messzire kerülnénk isteni középpontunktól, és elszalasztanánk a legnagyszerűbb dolgot, ami az életben ránk vár...
4.4.1.2,A spiritualitás bennünk van. Ha nem érzed, akkor mélyebben kell keresned, az egó gyengeségein, hibáin, vágyain túl. Ott bújik meg, de valóban rá kell szánnod magad a keresésre, hogy megleld. és ebben lehetnek segítségedre azoknak a szavai, tanításai, akik már eljutottak oda.
4.4.1.3A hétköznapi tudatosságon túli tudatosságot csak komoly, fegyelmezett elmetréning segítségével érhetjük el. Ezek a gyakorlatok lecsendesítik a gondolkodást, és letörik kifelé áramló energiáit.
4.4.1.5Végül kiderül, hogy amit az emberek számtalan könyvben keresnek, az valójában bennük van, s arra vár, hogy felfedezzék a meditáció kitartó művelésével.
4.4.1.6Az az elképzelés, az a hit, hogy valahová el kell mennünk, valakivel találkoznunk kell, valamit el kell olvasnunk, meg kell tennünk: egyszerre első és utolsó, legalapvetőbb hibánk. Pedig valójában a kezdetektől fogva csak arra lenne szükség, hogy engedelmeskedjünk annak az ősi parancsnak, hogy fordulj és figyelj befelé.
4.4.1.7Az Önvaló tisztán intellektuális megközelítése sosem helyettesítheti lelki megtapasztalását – ez utóbbi ugyanis egyértelműen magasabbrendű.
4.4.1.15A filozófia egyik alapelve, hogy tudásod szintje függ attól, hogy ki vagy. A mély, érett ember mély tudásra tehet szert, ám a felszínes soha. Ez az egyik oka annak, hogy el kell kezdeni a meditáció gyakorlását.
4.4.1.16Ha valami felébred benned – egy sürgető érzés – hogy hozd elő magadból a benned rejlő spiritualitást, akkor a meditáció gyakorlása az egyik legjobb mód erre.
4.4.1.22A legnagyobb fontossággal bír, hogy saját elménk tartalmát megfigyeljük, teljesen tudatába kerüljünk természetének, eredetének, és hatásainak.
4.4.1.24A filozófia tanulmányozása előtt érdemes mindennapos gyakorlattá tenni, hogy kicsit leülünk, hagyjuk elcsendesedni a gondolatainkat, kitisztítjuk és koncentráljuk az elménket, meditálunk, s ezután látunk neki a filozófia tanulmányozásának. Ez a rövid felkészülés nagyban segíteni fogja tanulmányainkat.
4.4.1.25Az ima segít, de szükség van valami más módszerre, amivel mélyebben merülhetünk szívünkbe és egyben az egót is elcsendesíti. A kontempláció képes ezekre.
4.4.1.26A személyiség átalakításához és a tudatosság kitágításához a meditáció gyakorlása elengedhetetlen.
4.4.1.27A meditáció a Keresés fontos része, amit meg kell tanulnunk. Elősegíti azoknak a feltételeknek a megteremtését, amikor a szent jelenlét belül – ahol korábban semmit sem éreztünk – átélhetővé válik, és ezáltal megkaphatjuk a szent útmutatást.
4.4.1.32Térj meg a belső Csendbe: ez a legjobb dolog, amit tehetsz. A Csendesség pedig irányt mutat, célt tűz eléd, és támogat utadon.
4.4.1.34… a meditáció elengedhetetlen az érzékenység és intuíció kifejlesztéséhez, amelyek a Keresés során kiemelt fontosságúak.
4.4.1.35Azért szükséges és indokolható is egyben a meditáció gyakorlása, mert az ember annyira belemerül saját gondolataiba, hogy soha nem figyel arra az elmére, amelyből ezek a gondolatok felmerülnek s amelyben eltűnnek. A gondolatok lecsendesítésének művészete, a meditáció előrehaladott foka éppen ezt célozza.
4.4.1.36Mindaddig, amíg a gondolatainkat nem uraljuk, ez a személyes és pillanatnyi tapasztalás kizár minket a valóságból.
4.4.1.38A pszichológia módszerei éppoly szükségesek, mint a vallásos gyakorlatok. Az átlagember gondolatvilága zavaros és csapongó. A csendességbe merülés, a nyugodt meditáció szükséges ahhoz, hogy egyrészt személyiségünk megtisztuljon, másrészt, hogy utat nyissunk a magasabb én tudatos megismerése felé.
4.4.1.44Sosem tanultuk meg, hogyan csendesítsük el elménket – pedig testünk elcsendesítését, megpihentetését ismerjük. Ám ugyanazt megtenni az elmével, mint a testtel egy sokkal nehezebb, bár sokkal nagyobb eredményekkel is járó feladat …
4.4.1.47,A nyugati embernek meg kell tanulnia legyőznie állandó nyüzsgését, azt a vágyat, hogy minden pillanatban csináljon valamit. E célból kitartóan, és hittel kell gyakorolnia a meditációt avagy hitét teljes mértékben Istenbe kell vetnie. Ennek következtében egyre kevésbé saját, gyenge belső erőire fog támaszkodni, és egyre inkább az Úr, azaz az Önvaló végtelen bölcsességére, erejére, kegyelmére
4.4.1.55A meditáció ma már nem csak pár keresztény kolostor és keleti ashram kiváltsága, hanem terjedőben van a világ minden pontján.
4.4.1.63…A meditáció hasznosságát nem lehet eltúlozni, habár emellett természetesen fontos magunkon, személyiségünk javításán munkálkodni, amiként fontosak tanulmányaink is. S ha mindezeket párhuzamosan tudjuk művelni, akkor valóban éretté válunk, és képesek leszünk befogadni a kegyelem áradását annak teljességében – amikor eljő.
4.4.1.82,Ezeknek a gyakorlatoknak a végrehajtása elengedhetetlen elménk edzése céljából. Ha szokásunkká válik gyakorlásuk, akkor a meditatív hangulatba süllyedés épp olyan könnyűvé válik, mint amilyen nehéz volt utunk elején.
4.4.1.98A kereszténység korai szakaszában a meditációnak fontos, kiemelt szerepe volt.
4.4.1.99A mentális csend gyakorlása régen a kolostorokra és zárdákra szorítkozott, és a köznép nem is tudott róla. Amikor Miguel de Molinos szeretett volna ezen változtani, akkor durván lenyomták.
4.4.1.102…Amennyiben a vallás egy magasabb erő iránti tisztelet érzését, a nagy tanítások által ajánlott etikus életmódra való törekvést jelenti, akkor kijelenthetjük, hogy ez egyértelmű szükségszerűség az emberek nagy része számára …
4.4.1.120,A meditációnak több szintje van. A legalapvetőbb az, hogy bizonyos gondolatokat kitartóan, stabilan tartunk az elmében. Magasabb szintű, ha minden gondolatot távol tartunk az elmétől. Ám a legmagasabb az, amikor az elme örömmel beleolvad az Önvalóba.
4.4.1.129A kezdőt figyelmeztetni kell arra, hogy a koncentráció bizonyos módozatai, például ábrák vizualizálása és az elme belső iránymutatás céljából történő kiüresítése nem összekeverendő a valódi meditációval. A valódi meditációnak nincs más célja, mint az egó feladása az Önvalónak, s nem használ más módszert, mint a szeretetteljes önátadás, az imádsággal teli vágyakozás és a mentális csend.
4.4.1.131Természetes meditációnak nevezem azt a folyamatot, amely teljesen magától következik be, vagy pedig a természet csodálata esetleg zene intenzív, elmélyült hallgatása váltja ki. Ez semmivel sem alacsonyabb rendű a jógik szokásos meditációjánál, sőt talán jobb is, mivel nem igényel mesterséges erőfeszítést. Az ember egyszerűen csak azt érzi, hogy valami csodálatos hangulat befelé húzza, amely nyugalmat, békességet, tudást és végtelen jóindulatot áraszt.
4.4.1.135A meditáció akkor kerül megfelelő helyére, amikor a meditáló csakis a közte és az Önvaló közötti kapcsolatra, törekvésre, odafordulásra gondol; míg igazán emelkedetté akkor válik, amikor még ezeket az ideákat is elengedjük, és semmi másra nem gondolunk csak az Önvalóra.
4.4.1.138A meditáció művészete végeredményben attól függ, hogy képesek vagyunk-e egyre mélyebbre merülni magunkban, amíg átütjük az egó burkát, és belépünk a tiszta létezésbe.
4.4.1.139…Ott, ahol a meditáció kontemplációvá válik, a gondolat mintegy befagyasztja és időszakosan elpusztítja önmagát.
4.4.1.140,Annak, hogy meditációnk sikerrel járjon két fontos feltétele van. Az első, hogy a figyelmet újra és újra vissza kell terelni, nem hagyhatjuk elkóborolni! A második pedig az, hogy egyre mélyebbre kell merülnünk, amíg az Ürességbe be nem lépünk. Végül hagynod kell, hogy te magad válj az Ürességgé.
4.4.1.145Először is az elmét le kell teljesen csendesíteni, és csak ezután lehetséges azonosulni az Önvalóval.
4.4.1.146Az első lépés, hogy megállítsuk a gondolatok szüntelen áramlását. A második, hogy befelé fordítsuk a figyelmet, eltávolítva azt az öt érzékszerv fizikai tapasztalataitól.
4.4.1.147A meditáció művészetét két lépésben teljesíthetjük ki: először el kell érni a mentális koncentrációt, ezután pedig a mentális relaxációt. Az előbbi pozitív, cselekvő jellegű, az utóbbi viszont passzív.
4.4.1.148A meditáció alatt a cél az, hogy az elmét megszabadítsuk a világi aggodalmaktól és személyes vágyaktól, hogy üressé, tisztává, befogadóvá váljon az isteni kiáradásra – ha és amikor kellően felkészültünk ennek bevonzására.
4.4.1.152A meditáció először is összpontosítja erőinket, majd az Önvaló felé irányítja azokat.
4.4.1.163A feladat az, hogy a figyelmet egyre jobban befelé tereld, amíg eljutsz a gondolatokon túlra, ahol elegendő a békés létezés, és semmi másra nincs szükség.
4.4.1.164Szimeon, a bizánci misztikus, teológus és szent, aki 900 éve élt Konstantinápolyban, így magyarázza nekünk a meditáció lényegét: “Egyedül ülve, mentálisan visszavonulva a világtól, pillants szíved legmélyére!”
4.4.1.171Az isteni lényiség bennünk van, nem valahol rajtunk kívül. Ez rá is mutat arra, hogy milyen irányba kell keresnünk. Figyelmünket – érdeklődésünkkel és vágyainkkal együtt – vissza kell vonni a külvilág felől, és befelé kell figyelni.
4.4.1.173A meditáció olyan belső munkálkodás, ahol a lélek jelenlétét kívánjuk elérni. Időnként nagyon gyors eredményekkel jár, de gyakrabban sokáig tart míg elérjük azt.
4.4.1.188Csak ha már teljesen képes vagy elmerülni egy ideában, és semmi más nem hatolhat eközben be a tudatodba – csak ekkor sikeres a koncentráció, ami az első fázis.
4.4.1.227A második fázis nem valósul meg csak azáltal, hogy megpróbáljuk gondolatokkal elérni, ugyanis meg kell éreznünk jelenlétét, az energiát a fej felől a szívbe irányítva, és szeretnünk kell ezt a jelenlétet azonnal, ahogyan megérezzük. Ezt a szeretetet pedig azáltal fejezzük ki, hogy hagyjuk, hogy arcunkra boldog mosoly rajzolódjon.
4.4.1.228Csak akkor érjük el a valódi meditációt, amikor gondolataink és érzéseink teljesen elcsendesednek. Amíg ez nem történik meg, addig csupán folyamatosan azért küzdünk, hogy nagy nehezen elérjük ezt az állapotot.
4.4.1.229Az első két fázisban még szükség van az akaraterőre, mivel figyelmünket egy irányba kell terelnünk, s egyre mélyebbre kell merülni. Az erőfeszítéseknek csak akkor van vége, amikor elértük a harmadik fokozatot, s itt már fel kell adnunk minden vágyunkat, kívánságunkat, akaratunkat. Minden erőfeszítés nélkül át kell magunkat adni az Önvalónak – itt már csak erre van szükség.
4.4.1.247Amikor a meditáció elmélyül és kontemplációvá válik, akkor az ember behatol saját lényének csendes központjába, és megtalálja önmaga legjobb részét – az Önvalót.
4.4.1.262A meditáció nagyon hasznos és építő jellegű, de nem tölti be végső küldetését, ha nem alakul át kontemplációvá. Ez azt jelenti, hogy akaratlagos tevékenységből minden erőfeszítés nélküli folyamattá kell válnia, amely kiemel minket magunkból. Ez saját erőnkből elérhetetlen, de az isteni kegyelem képes rá.
4.4.1.264Erre a ”Más”-ra annyira tökéletesen kell koncentrálni, hogy Theresa Neumann szavai visszhangozzanak fejedben: ”Annyira tökéletesen egyedül vagyok a megmentővel, hogy magamra gondolni képtelenség lenne.”
4.4.1.265Ha a gondolatok összevissza ugrándozása lecsendesedett, és a tudatosságot egy pontban tudjuk tartani, akkor elérkezett az idő – már ha eleve nem ezzel kezdtünk – hogy befelé forduljunk, isteni énünk felé: szeretettel, odaadással. Ahogyan egyre jobban befelé fókuszáljuk figyelmünket, egyre kevésbé lesz szükség arra, hogy akaratlagosan tegyük ezt, mert a mélyből valami előtör, és átveszi felettünk az uralmat. Ekkor teljesen passzívnak, csendesnek kell maradni és átadni magunkat ennek az érzésnek.
4.4.1.274A sikeres meditáció két fő célt ér el: egyrészt befelé vonzza az elmét, kiszabadítva azt fizikai bebörtönzöttségétől; másrészt pedig felemeli abba a mennyei állapotba, ahol egyesülhet az Önvalóval.
4.4.1.312A meditáció gyakorlata abban a tapasztalásban csúcsosodik ki, amikor a meditáló megtapasztalja saját valódi énjét és annak tiszta szeretetében fürdik.
4.4.1.315A Kegyelem első manifesztációja a meditáció alatt hasonlít az elalváshoz: alig észrevehető. Egyik pillanatban még nincs ott, aztán hirtelen megjelenik.
4.4.1.318Tudod, hogy csupán koncentrációd gyengesége az, amely elválaszt mélyebb énedtől, és tudod, hogy azokban a ritka pillanatokban, amikor sikerül belépned, akkor az igazság, valóság és önzetlenség birodalmába kerülsz. Azt is tudod, hogy a kellően felkészített elme számára a meditáció nem illúziókhoz és alváshoz vezet, hanem saját Önvalójához.
4.4.1.327Ha naponta megtérsz lényed Központjába, és meditációval folyamatosan nyitva tartod ezt a kaput, akkor egyre távolabb kerülsz a test uralmától és az intellektus egyoldalúságától. Úgy is mondhatjuk, hogy egyre inkább te magad leszel, és egyre kevésbé korlátoznak le érzékszerveid és körülményeid.
4.4.1.328Ha képes leszel arra, hogy elkalandozás nélküli mély meditációba merülj, akkor a hétköznapi világot is jobban, tisztábban fogod látni, épp úgy, mint a szellem világát.
4.4.1.331A meditáció akkor mutatja meg igazi értékét, amikor teljesen elmélyül és kontemplációba vált. Ekkor ugyanis a gondolatok mozgása megszűnik, az egó elcsendesül, a világ eltűnik, s vele együtt a testi létezés terhe is.
4.4.1.341Ha Azon elmélkedünk, ami valójában vagyunk, az elősegíti, hogy egy napon beléphessen tudatunkba. Ha elmerülünk a csendben, amelyben Ő lakozik, akkor egy napon valóban megtapasztaljuk jelenlétét.
4.4.1.342A szent jelenlét érzése meditációnk alatt minden szempontból nagy jelentősséggel bír. Olyan csatorna nyílik meg általa, amelyen keresztük a Kegyelem megnyilvánulhat, új ideák juthatnak el hozzánk és személyiségünk megtisztulhat, felemelkedhet.
4.4.1.348Éppen úgy, ahogy egy regény eltereli figyelmünket, és kiemel hétköznapi valóságunkból, a sikeres meditáció is egy másik zónába helyezi át tudatosságunkat.
4.4.1.356Csendes, bensőséges kapcsolat alakul ki a bennünk rejtező isteni és emberi között – egy kaland ez, amelynek során keressük az Önvalót, és végül egyek leszünk vele.
4.4.1.365Ha valóban rendszeresen gyakoroljuk a meditációt, akkor kellő idő után megérezzük benső növekedésünket, egyértelműen tudatába kerülünk előrehaladásunknak.
4.4.1.375Először azért kezdesz el gyakorolni, mert hasznot remélsz belőle, de később, ahogy előbbre jutsz, már azért is folytatod, mert örömet okoz.
4.4.1.386Csupán amiatt, mert nincs látható, élvezhető eredménye a keresésednek, nem jelenti azt, hogy minden hiába volt. Ha hissed, hogy az Önvaló jelenlétében ülsz – s kitartasz a meditáció mellett annak nehézségei ellenére is – akkor egy napon legalább egy felvillanást át fogsz élni. ám ehhez szükséges, hogy nap mint nap kitartóan, hittel közelítsd meg a gyakorlást.
4.4.1.391Ha a meditációt helyesen használja fel az intellektus, az akarat és képzelőerő, akkor a puszta inspiráción és extázison messze túlmutathat. Olyan erővé válhat, amely bármely területen – beleértve a művészit és spirituálist is – kiemelkedő kreatív teljesítményre sarkallhat. Ehhez munka előtt kell végeznünk, majd meg kell próbálni az ihletett vagy örömteli hangulatban maradni, s nem hagyni, hogy az elhalványuljon. Így kell munkánkat folytatnunk, amely ezáltal hatékonyabb és különösképpen sokkal kreatívabb lesz, mint enélkül lenne...
4.4.1.416,A jellemfejlesztés egyszerre feltétele, és velejárója a meditációnak. Enélkül a saját tévedéseink és geyengeségeink miatti bánkódás megzavarná a csendesség idejét.
4.4.1.488
16 feb 2016
24 feb 2016
12 áp 2016
24 má 2023
24 feb 2024
17 áp 2013
12 jan 2024
29 jú 2019
4 jan 2024
15 áp 2014
9 áp 2014
25 jan 2024
17 má 2023
1 áp 2024
26 jan 2024
15 dec 2021
17 okt 2011
2 áp 2014
10 má 2016
6 jan 2024
16 feb 2022
14 jú 2023
14 má 2023
13 jú 2016
25 aug 2019
20 jan 2020
12 sze 2024
20 jú 2011
14 jan 2012
24 nov 2012
23 aug 2023
22 nov 2022
28 okt 2024
22 dec 2023
18 jan 2024
25 jan 2023
30 má 2024
8 aug 2022
6 nov 2024
24 má 2022
7 okt 2024
15 okt 2022
3 áp 2024
5 dec 2022
6 dec 2022
18 jú 2023
29 feb 2012
2 áp 2022
1 nov 2015
6 feb 2018
25 nov 2015
1 jan 2024
12 dec 2015
7 má 2024
4 jú 2012
30 sze 2018
22 má 2024
5 dec 2023
14 feb 2017
11 jú 2015
10 sze 2022
22 okt 2022
8 aug 2024
25 jú 2024
3 jan 2020
6 dec 2015
13 feb 2021
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se