The Library
A Természet két nagy pihenőpontja csodálatos lehetőséget biztosít számunkra. Ekkor mi, az ő gyermekei is megpihenhetünk. A napkelte az a pillanat, amikor felkészülhetünk a cselekvésre, a napnyugta pedig ennek ellensúlyát képezi. Sajnos, nem használjuk ki a Természet eme ajándékait, hanem hagyjuk, hogy a civilizáció által ránk kényszerített feltételek győzedelmeskedjenek felettünk.
3.3.7.1Amikor a fény kénytelenül átadja helyét a sötétségnek, akkor lehetőséget kapunk arra, hogy magunkba tekintsünk, és közelebb kerüljünk az Önvalóhoz.
3.3.7.14Amikor mozdulatlan testtel és elmével várjuk a napfelkeltét vagy a napnyugtát, akkor harmóniába kerülünk a természet időtlen ritmusával.
3.3.7.17Milyen boldog és élményekben gazdag az az időszak, amelyet alkonyatkor lehet átélni, mikor nyugat felé fordulva a lebukó napot szemléljük. Szívünk megnyílik a szépség és a Kegyelem erői számára, amint csendesen vágyakozunk az Önvaló iránt.
3.3.7.23Amikor az est leszállta nyugalmat hoz a Természetben, elcsendesül a táj, akkor olyan csendességet tapasztalhatunk magunkon kívül is, mint amilyet a kontempláció hoz el legbenső magunkban.
3.3.7.48Az aszkézisnek meg van a helye, épp úgy, mint a Hosszú Ösvénynek, amelynek része. Ám ha természetellenesen túlerőltetjük, akkor fanatizmus lesz belőle, az egyensúlyt elveszítjük, és eltűnik a tolerancia.
3.3.7.59Legboldogabb óráim akkor jönnek el, amikor a Nap búcsút int nekünk. Ezek a csodálatos, mágikus pillanatok tökéletesen lenyugtatják fáradt testemet és elmémet. Arra ösztönöznek, hogy rácsodálkozzak az égen feltűnő színkavalkádra, majd ebből az állapotból eljutok oda, amikor belső hangom parancsára be kell, hogy lépjek a bennem rejlő mély csendbe. S így bár odakünn minden sötétté válik, tudatosságom odabenn egyre fényesebben ragyog.
3.3.7.63A Nap Isten fizikai világunkban megnyilvánuló arca.
3.3.7.74…Épp úgy, ahogyan a látható nap elengedhetetlen az emberi test és létezés számára, a tudatosság láthatatlan napja is elengedhetetlen mentális, érzelmi, és spirituális életünk számára. Fordulj felé, és imádd: ő a te Istened, az Önvalód.
3.3.7.78,Amikor a Nap lebukik, s utolsó fényei eltűnnek, amikor a homály sűrűsödik, s a fények megváltoznak, a világ elsötétül, az elme képessé válhat a Természettel együtt belépni ebbe a csodálatos csendességbe, ahol megáll az élet. Aki érzékeny, vallásos, szereti a szépséget vagy a Természetet, annak sokat segíthet ez az időszak, amikor a nappalból éjszaka lesz: közelebb kerülhet saját lelkének tudatosságához.
3.3.7.107
21 dec 2014
4 okt 2011
21 jú 2019
21 jú 2013
22 jú 2024
29 okt 2020
4 jan 2013
16 má 2013
21 dec 2017
21 jú 2018
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se