The Library
Minden virágsziromban megláthatjuk azt a szépséget, amely az ELMÉRE mutat. Arra az elmére, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy erre a szépségre gondolhassunk. Végülis mind a Természet, mind a Művészet Istenre utalnak, őrá mutatnak.
3.3.6.1...A napnyugta békessége, a remény ígéretétől szikrázó hajnal, a szépség jelenlétének csodája mindig felemelő és hálával kellene, hogy eltöltsön minket.
3.3.6.4,Akkor tudod a legjobban végrehajtani önmagad megfegyelmezését, ha visszavonulsz a csendbe, ahol a természetet tudod szemlélni, vidéki magányba, ahol nem vonja el semmi a figyelmedet a körülötted lévő szépségtől. Itt van az a templom, ahol a Magasabb Én keresése legjobban megvalósulhat, itt van a kolostor, ahol az alsóbb én megfegyelmezése a legkönnyebben végrehajtható.
3.3.6.10Ha kitartóan nézzük a Természet által teremtett művészi alkotásokat – legyen ez akár hegy, völgy, vagy a tenger hullámai – és egyre jobban elmélyülünk, míg elfelejtkezünk magunkról: ez is a jóga egy fajtája.
3.3.6.13A Természet csendjében, erdőkben, hegyekben, mezőkön sokkal könnyebb a filozófia hármasságát, a jóság-igazság-szépség erőit kultiválni, mint a zsúfolt városokban.
3.3.6.20Szükségünk van olyan csendes helyekre a világban, amelyeket háborítatlan, természetes valójukban őrzünk meg, ahová elvonulhatunk pihenni, ahol szabadok lehetünk és visszaszerezhetjük gondolati függetlenségünket. Itt visszaállíthatjuk kapcsolatunkat legbensőbb énünkkel – azt a kapcsolatot, amelyet oly nehéz megteremteni, és a modern vilgában oly könnyű elveszíteni.
3.3.6.21Milyen megnyugtató egy szikla tetején a fűben üldögélni, nézni a végtelen tengert, elengedni minden problémánkat, s hagyni, hogy elménk kiürüljön. Ahogy telnek a percek, egykedvűvé, s egyhegyűvé válunk, és eltölt az isteni nyugalom.
3.3.6.35A költői érzülettel megáldott vagy esztétikum iránt fogékonyabb embertársaink a rózsa szépségében vagy a napnyugta csodájában öntudatlanul is megtalálhatják azt a rejtett valamit, ami az Önvaló mindeneken túlragyogó szépségére emlékezteti őket.
3.3.6.38Az arra érzékenyek számára az érintetlen erdők, tavak, hegyek, tengerek látványának hatására egyfajta elcsendesedés és kontempláció alakul ki, és feltör egy nosztalgikus vágyódás, hogy visszatérjünk valódi hazánkba.
3.3.6.39Van valami, ami a tavasz eljöttével újra és újra eltölti az embert. Ez pedig nem más, mint a Remény
3.3.6.42Sokak tapasztalata, hogy árnyas erdőkben barangolva valamiféle béke tölt el minket. Nem csoda, hogy ilyen környezetben könnyebb megtalálni a bennünk rejlő békességet. Habár igaz, hogy mindenféle környezetben volt már arra példa, hogy emberek megtalálták Önvalójukat, de sokkal egyszerűbb ezt elérni ha egyedül vagyunk az érintetlen természetben.
3.3.6.44Montreux legszélén, a dombon, ahol lakom, ablakom egy szőlőskertre nyílik. Messzire ellátni. Ez nagyon sokat jelent, ha egy kis lakásban élsz, s ott töltöd napjaidat egy házban közösen 50 más családdal együtt. Szeretem a nyugalmat, a szabadságot, ami ebből a tágas kilátásból fakad. Elengedhetetlen szükségem van arra, hogy a természettel harmóniába kerülő gondolataim naponta – ha nem is többre, de legalább pár percre – elragadjanak. S ha sikerül kicsit hosszabban is időt szakítani erre, amikor tudatosságom teljesen beolvad a csendességbe – az valójában mindennapi kenyerem.
3.3.6.51A kertész, aki növényeit türelemmel és szeretettel locsolja és ápolja, szeretetet kap érte cserébe. Nem emberi szeretetet, hanem annak a növényvilágban megnyilvánuló megfelelőjét.
3.3.6.54A virág szépsége önmagán túlra mutat, s arra emlékeztet minket, hogy magunknak is hasonló szépséggel kell gondolkodnunk, beszélnünk, viselkednünk.
3.3.6.55A Természet szépségében saját lelkünket keressük. Ha Szépségét csodálod, akkor rájössz arra, hogy bár állati erők is munkálnak még bennünk, de valójában egy magasabb Hatalom létezésünk forrása.
3.3.6.72Vannak olyan pillanatok az életünkben, mikor egyedül üldögélünk a természetben, mikor minden kellemes, csendes, semmiféle zaj sem zavar meg minket. Ha a harmónia eme különös pillanataiban belépünk a csendességbe, s ezt eléggé mélyen tesszük, azt találjuk, hogy a természet csendje nagyon hasonló ahhoz, ami a vallások Istennek neveznek.
3.3.6.77Ha már kiábrándultunk az emberek kicsinyességéből, akkor érdemes a Természet nagyszerűsége felé fordulni.
3.3.6.85A Természet szépsége, a madarak éneke, a tavasz szín- és illatorgiája azokra a csodálatos pillanatokra emlékeztetnek, amikor lelkünk pár pillanatra megmutatta magát.
3.3.6.99Vannak olyan érzékeny emberek, akiket a természet szépsége úgy lenyűgöz, hogy szinte mindent elfelejtenek maguk körül, s belevesznek a csodálatos élménybe. Az egó, és vele minden bajunk eltűnik ilyenkor, s öntudatlanul bár, de közel kerülhetünk az Önvaló békességéhez.
3.3.6.102Goethe nápolyi utazása alatt német barátainak írt egy hercegnőről, akivel találkozott: fiatal, vidám és sekélyes volt a hölgy, és azt tanácsolta Goethe-nek, hogy menjen el vele vidéki kastélyába Sorrentoba, “ahol a hegyi levegő és a csodálatos kilátás kigyógyítja mindenféle filozófiából!” Néhányan azonban egy ilyen környezet hatására valószínűleg még inkább a filozófia felé fordulnánk!
3.3.6.103
10 áp 2013
21 jú 2016
30 áp 2016
2 má 2024
13 okt 2022
25 jú 2015
6 sze 2012
3 nov 2013
31 má 2024
1 áp 2011
21 jú 2011
2 sze 2023
16 jú 2011
14 sze 2011
26 má 2017
1 dec 2013
10 má 2022
3 má 2018
20 áp 2011
21 jú 2024
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se