The Library
Amikor életünk legfontosabb dolga Istennel való kapcsolatunk lesz, és a Rá emlékezés tölti ki napjainkat, akkor magányossá válunk. Nem szorulunk rá más emberek barátságára.
3.3.5.6Amikor eljutsz ehhez a ponthoz, akkor úgy érzed, hogy belefáradtál már az életbe. Elveszted az érdeklődésed azon dolgok iránt, amelyek korábban annyira lekötöttek …Amikor ez a világfáradtság rád köszönt, akkor készen fogsz állni, és hajlandó is leszel a személyes egó feloldódására a létezés végtelen óceánjában.
3.3.5.31,A magány hatalmas érték, sőt ezekben a zajos időkben már szinte luxus. Ha el tudjuk érni, hogy mások ne zavarjanak, s minden gondolatunkat egy irányba, az Önvaló felfedezése felé tudjuk fordítani, anélkül, hogy mások ebben akadályoznának – egyszerre öröm és áldás.
3.3.5.51A külvilágtól való kényszerű elzártság, pl. a börtön segítheti a megvilágosodást. Halála előtt pár hónappal Oscar Wilde azt mondta: “Mindent megéltem. Az édest keserűnek, a keserűt édesnek találtam. A börtönben pedig boldog voltam, mert megtaláltam lelkemet.”
3.3.5.60Időnként azt fogjuk érezni, hogy vissza kell vonulnunk az emberek társaságától, egyedül kell lennünk. Ha így történne, akkor hallgassunk erre a benső parancsra! Ha nem így teszünk, akkor elszalasztjuk a magasabb szintre kerülés lehetőségét.
3.3.5.89”Utolsó nyolc börtönben töltött hónapom életem legboldogabb időszaka volt. Ekkor léphettem be abba az új világba . . . mely képessé tette lelkemet . . . hogy kapcsolatba lépjen minden létező Urával. Ez soha nem történhetett volna meg, ha nem tölthettem volna ilyen sok időt egyedül, ami által képessé váltam saját valódi énem felismerésére...” Anwar el Sadat
3.3.5.117,
19 má 2018
11 dec 2017
12 nov 2013
17 dec 2023
10 aug 2021
27 má 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se