The Library
Mivel az emberi tapasztalásban nincs semmi hozzá hasonlatos, s nincs is semmi olyasmi az Univerzumban amivel szembeállítva meg lehetne különböztetni, ezért az Abszolút Létezés teljességgel érthetetlen és felfoghatatlan az emberi intellektus számára.
16.28.2.42Erről a témáról kellene a legtöbbet írni, de ezt értik meg a legkevesebben. Ám bárki, aki legalább részlegesen megértette – és ennél többet elvárni valóban túlzás lenne – annak felelőssége van, hogy a megszerzett tudást továbbadja embertársainak.
16.28.2.60...A titokzatos Istenség szent létezésének, mindenható erejének kimutatására elküldte helyettesét, hogy tanúbizonyságot tegyen róla. Ez a Tanú, ez a Helyettes pedig ott található az ember szívében. Elpusztíthatatlan, halhatatlan lelkünk, valódi magunk ez, az Önvaló...
16.28.2.79,…Az Önvalóra jó hasonlat a katalizátor: olyan anyag, amely maga nem változik, miközben segíti bizonyos kémiai reakciók megvalósulását …
16.28.2.81,Pusztán azért, mert az ember képtelen elérni a mindenható Isten tudásszintjét, még nem jelenti azt, hogy örök tudatlanságra kárhoztatott. Isten minden élőlényben ott lakozik, így bennünk is, szikrája bennünk is lángra lobbanthatja a tudást – ez a mi esélyünk és reményünk is egyben. Éppúgy, ahogyan mi ismerjük magunkat, Isten önmagát ismeri fel bennünk az Önvalón keresztül. A mennyei megismerés megállíthatatlan, folytonos, akár alszunk, akár ébren vagyunk, akár ateisták vagyunk, akár szentek...
16.28.2.89,A véges intellektus valójában soha nem ismerheti meg az isteni lényeget, de a legmélyebb intuíció által mégis felfogható. Ez akkor válik lehetségessé a felkészült, a tanításokat megértett, önmagát megtisztított vagy más által felkészített és megtisztult ember számára, ha félreteszi minden gondolatát, még azt is, ami az istenségre, a végsőre vonatkozna, vagy hagyja, hogy gondolatai magától elenyésszenek. Ekkor már csak türelmesen, odaadóan és szeretettel – mindhárom feltétel nagyon fontos – kell várakozni, amíg a Végső felfedi ünmagát.
16.28.2.90A filozófikus meditáció ráébreszt bennünket arra, hogy létünk a magasabb erőben gyökerezik, a filozófia tanulmányozása pedig megérteti velünk hogy élettapasztalatainkat miféle törvények irányítják. Ám mindezek ellenére létezésünk és tapasztalataink végső alapja mindig is felfoghatatlan, különös Misztérium marad.
16.28.2.96Sem az érzések sem az intellektus nem tud semmit elárulni nekünk a Végtelen Elme természetéről, ám ennek ellenére nem kell totális tudatlanságban élnünk. A Végtelen Intelligencia ugyanis nyomot hagy az Elme manifesztációjának, a Kozmosznak minden szegletében. A Lelken keresztül pedig – mely az Elme kisugárzódása – a Végtelen Jóindulat áramlását tapasztalhatjuk meg. Sőt, ennél sokkal többet is, hiszen a Lélek legbelsőbb lényünk, szent magunk, így sokkal többet tudhatunk meg rajta keresztül, mint a rajtunk kívül álló manifesztáció, a Kozmosz tanulmányozásával.
16.28.2.97... Az Elme rejtélye olyan kérdés, amin soha nem elmékedhetünk eleget: először is fontossága, másodsorban pedig amiatt, mert ez a tevékenység lelki fejlődésünket jelentősen felgyorsíthatja...
16.28.2.100,... Ez az az Őselv, amely örökkévaló, mindig volt, mindig lesz. Átjárja az univerzumot, miközben az univerzum őbenne van. Soha nem fejlődik, mert az időn kívül álló. Nincs alakja, formája, mert a téren kívül álló. Túl van az emberi tudatosságon, mert túl van a gondolatokon és érzéseken, ám titokzatos módon minden tudatosság belőle származik...
16.28.2.100,Csak az Elme létezik. Minden más csak árnykép, amely felszínén tűnik fel. Az a legmagasabb rendű meditáció, ha elfelejted, feladod az egót és erre a végtelen, örökké létező valóságra gondolsz.
16.28.2.102Először arra kell emlékezned, hogy AZ egóként tűnik fel. Ezután arra kell emlékezned, hogy Te magad vagy AZ. Végül pedig fel kell adnod a RÓLA szóló gondolatokat, hogy a gondolattalanság állapotába kerülj, és így AZZÁ válhass.
16.28.2.103Világunkban – ahol minden változik, forgandó a szerencse, az egészségünk, kapcsolataink – legértékesebb tulajdonunk a tudás. Annak tudása, hogy létezik egy láthatatlan Változtathatatlan Való. De még ennél is értékesebb az Ő bennünk való folyamatos jelenlétének tudatossága.
16.28.2.105Amikor kezded megérteni, hogy az Elme kezdet és vég nélküli, örökkévaló, elpusztíthatatlan, másodjára is megvilágosodsz. Az első megvilágosodás pedig az volt, amikor felismerted az egó illuzórikusságát és átmenetiségét.
16.28.2.106Intellektuálisan messzire jutottál, amikor megérted azt, hogy az elme a kereső, és az Elmét keresi.
16.28.2.108Aki elméjét a végtelenre és nem annak aprócska, megnyilvánult darabjaira irányítja, aki nem a részekre, hanem az Egészre figyel, az részlegesen elnyeri Annak erejét is.
16.28.2.109Azt kell megértenünk, hogy bár a Végső Valóság megismerése csak lassan, fokozatosan történik, ám ennek ellenére ez a Végső minden pillanatban velünk van a maga csodálatos teljességében. A modern tudomány azt a hamis képzetet sugallja, hogy a valóság folyamatos fejlődésben, evolúcióban van, ám valójában csak a valóságról alkotott percepciónk az, ami változik.
16.28.2.110Normál esetben a gondolkodás egyetlen eredménye a gondolat. Még az igazságról történő precíz, tiszta gondolkodás sem juthat előbbre. Ám ha felkészültek vagyunk, s megértjük az igazság természetét, akkor a gondolkodás megérti saját szerepét, és a kellő pillanatban nem tesz több erőfeszítést, elcsendesedik, s beolvad a meditációba. Amennyiben ez sikerül, szent csend tölti ki a fennmaradó tudatosságot, és az igazság felfedi önmagát.
16.28.2.111Az ”Üresség” alatt azt kell érteni, hogy az elme üres, mentes minden tudatunkban zajló változástól, mozdulattól. Azt jelenti, hogy tudatunkból eltűnnek a képek, gondolatok, ideák; az összes testi érzékelés, agyunk mindenféle kreálmányai is.
16.28.2.115Huang Po mester mondta: “Az Elme itt és most van, de amint bármilyen gondolat kerekedik benned róla, már elvesztetted! Olyan mint az űr: nem lehet rágondolni.”
16.28.2.116A mentalizmus az elmének és termékének, a gondolatnak a tanulmányozása. Ha el tudjuk választani egymástól e kettőt, akkor tudatába kerülünk a Tudatosságnak. Ezt az eredményt nem lehet intellektuális tevékenyéggel elérni, sőt, pont ennek az ellenkezőjére, e tevékenység felfüggesztésére van szükség. S ennek eredményeképpen ez nem egy újabb ideaként merül fel, hanem rendkívül erőteljes, élénk belső meglátásként.
16.28.2.119A végtelen elme az igazi valóság. Csak intuitív módon ismerhetjük meg, ha eggyé válunk vele – pont úgy ahogyan a saját nevünket is tudjuk: nem intellektuális folyamat eredményeként, hanem azonnali, nyilvánvaló tényként.
16.28.2.121Akik Istenre gyógyítóként, tanítóként, anyaként vagy atyaként tekintenek, azok még mindig az egón belül keresik Istent, s Rá csak önmagukkal való viszonyrendszerben képesek gondolni,mert valójában csak magukkal foglalkoznak. Ám akik istent az Ürességben keresik, nem pedig valamiféle megnyilvánult formában, azok megtalálják. S így elérik “az Istennek békességét, mely minden értelmet meghalad.”
16.28.2.125A tudatosság saját létezésének legjobb tanúja.
16.28.2.133Amikor aprócska énünk eltűnik...és csak AZ marad meg a végső csendességben, amiből ered, akkor megtapasztaljuk “az Érinthetetlen érintését”, ahogyan a régi bölcsek mondták.
16.28.2.137,Ha azt gondolod, hogy megtapasztaltad a végsőt, akkor valószínűleg valamiféle misztikus, mentális, érzelmi töltetű tapasztaláson estél át. A végső nem lép be a tudatba, nem tudod, hogy megtörténik. Csak akkor jössz rá, hogy elérted, ha visszatekintesz, hogy milyen voltál, és most milyen vagy. Vagy akkor ha mások felismerik benned, és rámutatnak erre a tényre. Esetleg akkor, ha olyan helyzetbe kerülsz, amikor a valódi állapotod mindenki számára kendőzetlenül nyilvánvalóvá válik. A végső nem valamiféle misztikus meglátás, hanem állandó, múlhatatlan állapot.
16.28.2.139... Ez történt hát velem: Az egó eltűnt, a mindennapi “én”, melyet a világ ismert, s mely ismerte a világot – elenyészett. Ám helyébe egy új, isteni személyiség került, tudatosság, amely azt mondta “ÉN VAGYOK”. S rájöttem, hogy ez a valódi énem, s mindig is ez volt. Nem veszett el, nem olvadt bele valamibe, nem egyesült semmivel, hanem tökéletesen tisztában volt vele, hogy az Univerzális Elme elválaszthatatlan része. Pusztán az alsóbbrendű, hamis én tűnt el, de ez olyan veszteség volt, amelyért végtelenül hálás voltam.
16.28.2.142,Amikor ”tapasztalatról” beszélünk, akkor az egyrészt feltételez egy tapasztalót és egy tárgyat, amelyet megtapasztalunk, azaz a kettősség világáról beszélünk. Lehetséges, hogy ez a tapasztalat emelkedett, inspiráló, szokatlan, de kezdete és vége van, időhöz kötött, bármennyire is változó időérzékelésünk. Ez nem a Való.
16.28.2.143,A belső megtapasztalás legutolsó fokozata, a kontempláció legmélyebb fázisa az, amikor a tapasztaló maga is eltűnik, megsemmisül, s a meditációnak többé nincs objektuma – még az Önvaló sem. Itt már nincs mit megismerni, mert a kettősség eltűnik. Mivel ez már túl van a “Fény” megtapasztalásán, amikor az Önvaló jelenlétét egy fényességes sugárzás, fénygömb, vagy földöntúli sugarak formájában teszi nyilvánvalóvá, méghozzá úgy, hogy ezt akár csukott, akár nyitott szemmel érzékeljük; ezért ezt az állapotot az isteni sötétségnek nevezik.
16.28.2.147Ebben a csodálatos pillanatban felfedezzük, hogy mi magunk vagyunk a kereső, a tanító, és az olyannyira áhított cél is.
16.28.2.153
21 má 2014
4 feb 2016
28 feb 2013
22 jan 2024
28 dec 2012
16 má 2016
16 jú 2011
6 jú 2013
18 áp 2011
10 okt 2011
15 áp 2013
26 okt 2012
6 jú 2016
16 nov 2011
6 áp 2024
29 okt 2017
1 aug 2011
31 aug 2011
6 jú 2016
17 nov 2022
4 aug 2011
9 okt 2017
21 jú 2022
5 má 2022
17 áp 2014
28 jú 2011
14 má 2011
9 má 2016
28 jan 2011
13 jú 2022
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se