The Library
Amikor megértjük az ember valódi értékét, és azt, hogy feloldozása is ebben rejlik, akkor a világ leggyakorlatiasabb dolgát tanuljuk meg egyszersmind, mert ez megmutatja nekünk, hogy miként élhetünk a földön békében, bőségben, hasznosan.
16.26.4.3Az univerzum végtelenségéhez képest megértjük, hogy az emberi büszkeség mennyire szánalmas, az emberi gőg mennyire nevetséges.
16.26.4.12Habár lehetetlen megcáfolhatatlan tudományos bizonyítékot találni a Lélek evolúciójára, de azt bebizonyíthatjuk, hogy legalább olyan logikus tanítás, mint bármi más. És azok számára, akik abban a szerencsében részesültek, hogy misztikus tapasztalaton estek át, bepillantva az elme és a kozmosz mögött meghúzódó isteni jelenlétbe – számukra ez az egyetlen elfogadható tanítás.
16.26.4.13Az állatvilág lakói csak saját közvetlen környezetüket ismerik és nem is nagyon törődnek mással, mint a mindennapos túlélés. Habár hatalmas és rendkívül változatos a világ amiben élnek, de ez nem érdekli őket és nem is tudják ezt felfogni. Csak amikor a kiteljesedő lény eléri az emberi fejlődés kifinomultabb szintjeit, akkor ébred mindennek tudatára. Ezután élete jelentőségteljessé válik, a minden élőben benne lévő Erő individualizálódik és önmaga tudatára ébred. A magasabb célok, isteni küldetésünk csak ekkor válnak nyilvánvalóvá, csak ekkor felelhetünk meg annak.
16.26.4.26Egyetlen állat sem képes arra, hogy önmagán kívülre helyezkedjen és személytelenül szemlélje magát. Azonban az emberek között vannak, akik ezt meg tudják tenni, és számuk nőni fog, ahogy a bennünk rejlő lehetőségek egyre inkább megnyilvánulnak.
16.26.4.31Igen, el kell ismerni, hogy testünk állati eredetű, és ez kitörölhetetlen része mindennapjainknak, de az is igaz, hogy emberi agyunk többre képes, miközben szívünkben ott rejlik az együttérzés ereje. De ami még ennél is fontosabb: van bennünk valami, amely a lelkiség ösvénye felé vezet minket.
16.26.4.36Az ásványok, a növények és az állatok is magukban hordozzák a végtelen Élet-Erőt, de nem tudnak róla. Csak az ember kerül tudatába önnön isteni jellegének...
16.26.4.38,…A legnagyszerűbb cél, amit elérhetünk, a legmagasabb szint amit elérhetünk – s ez különbözteti meg igazán az embert az állattól – hogy megtapasztaljuk az igazságot, saját isteni forrásunkat.
16.26.4.40,Minden állatnak újjá kell születnie, de az ember képes rá, hogy a Keresés útjára lépvén, idővel megszabaduljon ettől a kényszertől.
16.26.4.41…Végül minden elmúlik, de csak az ember képes tudatosan feloldódni a magasabb Tudatosságban.
16.26.4.42,Mi, emberek, nem pusztán intellektuálisan fejlett állatok vagyunk, hanem van bennünk valami, ami az állatokban nincs meg: az öntudat, amelyet továbbfejleszthetünk, míg végül egy egészen új, magasabbrendű tudatosság nyílik ki belőle – az Önvaló tudatossága.
16.26.4.43Csak az emberi élet az, ahol elérhető az Önvaló. Ezért ezt a lehetőséget, az emberi életet nem vehetjük el senkitől, semmilyen bűne miatt, legyen akármilyen gonosz, kövessen el bármely szörnyűséges bűnt.
16.26.4.44…felhasználhatjuk emberi képességeinket arra is, hogy túllépjünk jelenlegi létsíkunkon …
16.26.4.46,Mi dönthetjük el, hogy megadjuk-e magunkat avagy nem állati génjeinknek és hormonjainknak – ám tudni kell, hogy ez nagyon régi örökségünk, az ősi múltból cipeljük magunkkal, s így leigázása csak iszonyúan lassan megy. Akkor válunk valójában emberré, amikor ezen az ősi örökségen végképp túllépünk.
16.26.4.47Az ember egyenesen jár – eltérően a legtöbb állattól – és ez szimbóluma annak a lassú folyamatnak, fokozatos fejlődésnek, amellyel átvesszük az uralmat állati testünk és természetünk felett.
16.26.4.48…Egyrészt állati, másrészt emberi, harmadrészt pedig – időnként – angyali jelleggel bírunk. Mindezek egyszerre vannak jelen bennünk. Testünket fizikai érzékszerveinken kereszül, elménket a gondolkodással ismerjük meg. Ám az elme legmélyebb rétegeit csak a gondolattalanság, az intuíció állapotában ismerhetjük igazán meg.
16.26.4.54,Az ember természete alapvetően hármas: az állati ösztönlény, az emberi gondolatok, és az isteni természet egyszerre van jelen bennünk.
16.26.4.55Elcsodálkozhatunk azon, hogy az állati ösztönök, a racionális gondolkodás és az angyali szeretet hogyan lehet egyszerre jelen egy lényben. Az emberi létezés különös misztériuma ez.
16.26.4.56... A kozmosz teljesen széteshet és megsemmisülhet, de a Világ-Elmében lakozó teremtő idea nem tűnik el vele együtt. Éppen így, testünk széteshet és elpusztulhat, de az azt megteremtő idea Lélekként megmarad a Világ-Elmében: el nem pusztulhat, meg nem semmisülhet. Ez a mi valódi, tökéletes Énünk, az Idea, amely örökké megvalósulásra vár. Az Istenségben rejlő kép ez, az ember ősideája, amelyet mindennapi, tudatos létezésünk során kell megvalósítanunk.
16.26.4.63,Az ember az ami, és ezen nem tudunk változtani. Az örökkévaló, jóakaratú, halhatatlan Elméből jött, és oda is tér vissza, és amíg létezünk, addig legbensőbb Lényegünk éppen ez az Elme …
16.26.4.68,A Biblia szerint az ember Isten hasonlatosságára teremtetett, ám ez nem a fizikai testre, a látható, és mindenki számára ismert emberi lényre vonatkozik. A lényünk legmélyén nyugvó tudatosságról van itt szó, arról az Ürességről, amely a csendességben szól a figyelő elméhez, de aki nem képes elmélyedni, ahhoz nem tud szólni, az nem ismerheti meg.
16.26.4.73Az az ember, aki Isten képére teremtetett, nem a test, nem a vágyak és nem a gondolatok embere, hanem az, aki mindezek mögött lakozik tökéletes csendben, nyugalomban, észrevétlenül.
16.26.4.74Ha nem tudjuk a választ az univerzum és a lét nagy kérdéseire, akkor nem tudhatjuk a választ az emberi létezés kérdéseire sem. Az emberi létezés célja, hogy élettapasztalatainkon keresztül felfedezhessük isteni lelkünket. Ezért az összetett keresési folyamat, amely végül felfedezéséhez vezet, a létező legfontosabb emberi vállalkozás.
16.26.4.82…VAN valami, amit megismerhetsz, és meg is kell ismerned, ha ki akarod teljesíteni létezésedet – ám ez nem megtanulandó tények halmaza, hanem valódi kapcsolódási pontod az univerzum forrásával.
16.26.4.83,Az emberi tapasztalat olyannyira szűkös, és mentális képességeink is annyira korlátosak, hogy az Univerzum megértése lehetetlen feladatnak tűnne, ha a nagy látnokok és próféták tanításaiból nem tudnánk, hogy ahol az érzékszervek és az intellektus eléri határait, ott az intuíció átsegít és sikerre juttat.
16.26.4.84Ha van az emberi létezésnek magasabb célja, akkor az az, hogy az egó visszataláljon az Önvalóhoz, és harmóniába kerüljön vele. Így a megzavart, de soha el nem szakadó kapcsolat ismét teljessé válik.
16.26.4.86…El kell fogadnunk azt, amit az élet az embertől megkövetel, ez pedig nem más, mint hogy szeretné meghaladni jelenlegi állapotát…
16.26.4.87,…az intellektus számára elérhető legmagasabbrendű cél, hogy megértse az emberi létezés értelmét…
16.26.4.88,Az élet célja, hogy tudatosan egyesüljön az Élettel.
16.26.4.90Az embereknek két dologra van szüksége: emlékezni kell isteni természetünkre, és meg kell szabadulnunk alacsonyabb énünktől.
16.26.4.91Ha azt kérdezi valaki, hogy van-e az életnek értelme, akkor a válasz csakis az lehet, hogy: Igen!— feladatunk pedig önmagunk tökéletesítése és megismerése; s hogy elérjük azt a boldogságot ami mindebből fakad.”
16.26.4.92A felnőtté válás legnagyobb haszna az, hogy lehetőséget teremt számunkra, hogy az ezt követő években elérhessük magasabb énünket – azaz spirituálisan is felnőtté váljunk.
16.26.4.93A létezés magasabb célja az emberi fejlődés elősegítése, amíg el nem jutunk oda, hogy isteni énünk tudatosságában tudjunk élni.
16.26.4.94Az univerzumban rend uralkodik, s ugyanez a rend hatja át a benne élő lényeket is. S ha mindent ez a törvény hat át, akkor miért lenne ez alól kivétel az emberi spiritualitás?
16.26.4.98Te is része vagy a Világ-Elme Világ-Ideájának, ezért neked is célod, rendeltetésed van. Próbáld megtalálni, hogy mi ez, és hogyan valósíthatod meg – ahelyett hogy elmerülnél a szenvedésben, frusztrációban, tehetetlenségben és félelemben. Gondolod végig személyes, szakmai, mentális, érzelmi és spirituális helyzetedet, lehetőségeidet, hogy hogyan illenek bele ebben a nagy célba, mire tanítanak, merrefelé terelnek.
16.26.4.101Ostobaság lenne azt mondani, hogy bárki is egyedül lenne bajaival, hiszen mindannyian a hatalmas Világ-Idea részei vagyunk, ahhoz tartozunk, Ő adja létezésünk alapját.
16.26.4.102Minden ember öntudatlanul is az Önvaló által elétűzött magasabb célt próbálja beteljesíteni …
16.26.4.105,Milyen ősi tapasztalatok végtelen sora vezetett öntudatlanul jelenlegi helyzetünkhöz! És mégis, mekkora hatalmas utat kell még innen is megtennünk…
16.26.4.109,Minden embernek újabb esély, új élet adatik majd, s annyiszor fog új testben megszületni, ahányszor csak szükséges, hogy közelebb kerüljön, s meggyökerezzen isteni lényében...
16.26.4.112,A Világ-Idea vége már a kezdetektől előre elrendeltetett, így végül ebben az ügyben nincsen személyes döntésünk vagy választásunk. Ám abban a tekintetben bizonyos mértékben létezik a szabad akarat, hogy milyen gyorsan vagy lassan valósul meg mindez. Az út kőbe van vésve, ideje azonban nem.
16.26.4.115Ha abban a kegyben részesülünk, hogy felvillan számunkra a Világ-Idea, akkor úgy érezzük, hogy végre, oly sok idő után megértettük, hogy miért kerültünk ide, mi a feladatunk, hol van a helyünk. Olyan ez, mintha elménk hirtelen megnyílna, kiteljesedne, és megmenekülvén a kicsiny egótól, képes lenne átfogni az egész világot. Felfedezzük a régóta rejtőző titkot.
16.26.4.121... Földi életednek a magasabb célt kell szolgálnia, ennek kell alárendelned személyes életed, családi kapcsolataidat és karrieredet is. Ha ezt az elhatározást egyszer meghoztad, onnantól fogva a siker vagy kudarc másodlagossá válik, mert tudod, hogy minden újabb megtestesülésedben a cél felé haladsz, mivel a filozófia megtanította számodra az idő valótlanságát és felfedte megszakíthatatlan kapcsolatodat az Önvalóval...
16.26.4.123,Amikor belső meglátásod segítségével megpillantod a Világ-Idea számodra szóló jelentését, akkor felfogod, hogy emberi éned feladata, hogy felemeljen az állati szintről, s hogy angyali, legjobb éned szolgálatába kell állnod, hogy végül emberen túli szintre emelkedj. Ha így teszel, akkor a Világ-Ideával működsz együtt.
16.26.4.123,Csak olyan mértékben találhatjuk meg a harmóniát és boldogságot, amilyen mértékben képesek vagyunk azonosítani saját kicsinyes céljainkat a világegyetem céljaival. Az Univerzum erői támogatni fognak nehézségeink, megpróbáltatásaink közepette, és diadalmasan vezetnek át a szenvedés és ellenséges érzések mocsarán.
16.26.4.140Minél többet tud meg az ember a Világ-Ideáról, annál inkább csodálja. Ha pedig tovább lépünk, és arra is képesek vagyunk, hogy együttműködjünk vele, akkor megtaláljuk a valódi békét.
16.26.4.142Csak annyira tudunk együtt munkálkodni a Világ-Elmével, amilyen mértékben feladjuk az egót. Csak ebben az esetben tudjuk tökéletesen megérteni a világot szabályozó törvényeket és a létezés csodálatos értelmét, s csak ebben az esetben tudunk a teremtésben intelligens és szerető módon részt venni.
16.26.4.146Ne feledjük, hogy ezek a magasabb törvények az egész kozmoszra vonatkoznak, nem csak ránk!
16.26.4.164,Az egyetlen út az emberiség számára az, ha megérti a kozmikus törvényeket, és megpróbál ezek szerint élni – ezzel teheti a legjobbat magának. A tapasztalatok rá fogják kényszeríteni arra, hogy engedelmeskedjen ezeknek a törvényeknek – hiába is próbál ez elől elmenekülni
16.26.4.167... Nincs igazabb üzenet, mint ez: ”Keresd önmagadban az istenit, térj hozzá vissza nap, mint nap, tanulj meg belé megtérni, egyre tartósabban, s végül válj eggyé vele.”
16.26.4.170,…Emberi lény vagy, nem valamiféle istenség – ám van benned valami isteni, amit meg kell találnod, és utána el nem eresztheted, amíg az végül elvezet az egyetlen lehetséges megváltáshoz. Ha képes vagy erre, akkor betöltöd földi küldetésed. Csak így találhatsz békét és megnyugvást, csak így szabadulhatsz az elme állandóan zavarodott, feszült, bizonytalan állapotától…
16.26.4.170,Azok az erők, amelyek az embereket mozgatják, és hatásukra bizonyos események megtörténnek, nem mindig találhatóak meg racionális elemzéssel vizsgálva a múltat, mert van egy olyan tényező, amelyet nem tudunk kifürkészni. Nevezhetjük ezt akár a Világ-Elme evolúciós szándékának is.
16.26.4.171Minden élő és élettelen dolog a határtalan Hatalomból származik, mind Belőle nyeri tudatosságát – ám még ennél is többet állíthatunk, mivel intelligenciájukat is Belőle merítik. Nem nagyszerű gondolat ez? Nincs tele reménnyel és ígérettel? Hiszen ez azt jelenti, hogy az intelligencia fokozatos fejlődése az apró egysejtűtől a mennyei lényekig tart, s az ember is része ennek a felemelkedésnek, és ez teszi idővel lehetővé számára, hogy elérje és megismerje saját isteni lényét.
16.26.4.172…Minden lény végig fogja járni a primitív amőbaszinttől a spirituális tudatosságig vezető utat – ehhez kétség sem férhet!
16.26.4.174,Nevezhetjük ezt evolúciónak is, de valójában nem teljesen erről van szó. Az Univerzum a Világ-Idea kiteljesedésének irányába vezettetik – dióhéjban ez történik.
16.26.4.175Hívhatjuk evolúciónak is, ha szeretnénk, de valójában nem pontosan erről van szó. Az Univerzum a Világ-Idea követése irányába tereltetik.
16.26.4.175Mivel az elme a végső valóság, ezért előbbrejutásunk nem más, mint a tudatosság és intelligencia alacsonyabb fokáról egy magasabb foka felé történő elmozdulás.
16.26.4.177Az első lépés a mélyebb megértés felé az, amikor rájövünk, hogy ez a bolygó egyetlen cél érdekében létezik, és minden lény evolúciója ennek a célnak a része.
16.26.4.180Ez a bolygó, minden jóságával és gonoszságával, örömével és szenvedésével, békéjével és nehézségeivel nem más, mint iskola. A beavatás színhelye, amely a primitív, állati emberlényt végigkíséri tudatosságának fejlődésén egészen addig, amíg az először fel nem fedezi az Önvalót.
16.26.4.181A világ azért létezik, hogy az érző lények folyamatosan fejlődhessenek, felemelkedhessenek – az egysejtű léttől egészen az emberig.
16.26.4.182Egy amőba, egy rovar, egy állat és egy ember tudatossága egy fejlődés, egy út különböző állomásai.
16.26.4.185Bármi, ami érez, vagy tudatossággal bír – legyen az akármennyire pislákoló, gyenge tudatosság is – képes arra, hogy magasabb és magasabb létformává fejlődjön. Ám valódi képességeit és lehetőségeit csak akkor teljesíti ki, amikor egyénné válik, és emberi format ölt..
16.26.4.188Az ember természete és funkciói visszatükröződnek sejtjeinkben, mi magunk pedig az Univerzális Elmét tükrözzük vissza saját megjelenésünkben, létezésünkben – pont úgy, ahogy egyetlen sejt mi magunkat mutatja.
16.26.4.191Egyetlen sejt sincs egész testedben, amely kicsiben ne tükrözné mintázatában, arányaiban és funkcióiban az egész végtelen univerzumot.
16.26.4.192Az emberek fejlődésében különböző szintek vannak, s van aki legalul, van aki pedig legfelül helyezkedik el, míg mások valahol közöttük. Az emberek nincsenek egy szinten – sem jellemüket, életvitelüket, intelligenciájukat vagy intuíciójukat tekintve…
16.26.4.201,Nem véletlen, hogy az állatok csordákban élnek. Az ember azonban, ahogy fejlődik, egyre magasabb fokára ér az egyéniségnek.
16.26.4.205Lassacskán, hosszú korszakok alatt – néha fájdalommal, néha boldogan – az emberi tudatosság felépül, kiteljesedik.
16.26.4.206A végső célt, a végeredményt tekintve, semmiféle választásunk nincs, habár egy adott pillanatban mindig van. Az egész emberi fajnak végig kell járnia a számára kijelölt utat, magasabb érzéseket, tökéletesebb, tisztább intelligenciát kell kifejlesztenie mind konkrét, mind absztrakt irányban, s meg kell e kettő között teremtenie az egyensúlyt. Ha az emberek nem hajlandóak ezt most megtenni, akkor csak idő kérdése, hogy mikor lesznek rákényszerítve – s ez az idő előbb-utóbb úgyis eljön.
16.26.4.214Az ember végül megmentetik és megváltatik. Ez nem puszta ájtatos önbecsapás, hanem elkerülhetetlen végzetünk. Az isteni Világ-Idea nem valósulhatna meg a maga tökéletességében, ha megmentésünk és megváltásunk nem lenne lehetséges és elkerülhetetlen is egyben.
16.26.4.215Könnyebb a vad pusztaságból virágzó rózsakertet varázsolni, mint átalakítani az emberiséget spirituális fajjá, ám az idő és az élet, az evolúció és a tapasztalatok mégis ebbe az irányba terelnek. A felfelé vezető út lassú és fájdalmas lesz, a beérkezés pedig kínkeserves és vontatott, de egyben elkerülhetetlen is, mert az ember sorsának könyvében ez van megírva.
16.26.4.216A Világ-Idea minden szinten kifejti működését. Alapszinten arra késztette az ősembereket, hogy kezdjék használni eszüket, s így íjak, parittyák és primitív csapdák kifejlesztésével járjanak túl az állatok eszén. Később, magasabb szintre emelkedve arra utasított, hogy ugyanezt a képességüket használva emelkedjenek embertársaik fölé gazdaságilag és társadalmilag. Még magasabb szintre emelkedve pedig abba az irányba terel minket, hogy a magunk feletti kontroll és a mások irányába tanúsított erőszakmentesség által tegyünk a szenvedés és az önmagunknak okozott gyötrelmek ellen. Végül pedig, egy még magasabb szinten, spirituális természetünk felismerésére és fejlesztésére késztet.
16.26.4.218Az emberi szabad akarat és a Világ-Idea kölcsönhatása és összjátéka következtében minden egyes ember egyre növekvő bölcsességre tesz szert – olyan bölcsességre, amely az intuíció és a racionális gondolkodás elegyéből születik. A folyamat pedig végül a mély belső meglátás kialakulásában csúcsosodik ki, amely együttjár a végső Megvilágosodással.
16.26.4.220Az, hogy végül eljutunk az egó én-jétől a valódi ÉN-tudatosságig, éppen olyan biztos és elkerülhetetlen, mint a bolygók mozgása.
16.26.4.221Az emberiség idővel majd – bár nem a mi életünkben – ugyanúgy aláveti magát a valód bölcsek uralmának, mint történt az az ősidőkben, amikor a kormányzást az élet valódi tényei irányították. Ekkor a filozófusok már nem pusztán tanúi, hanem alakítói lesznek koruknak. Csak ekkor érhet véget a háborúk kora – annak ellenére, hogy erkölcsileg még ekkor is sok fejlődésre lesz szükség. Ha ezt felismerjük, akkor a Természet is kedvesebbé válik, és az emberi szenvedés egyéb területei is láthatóan csökkenni fognak.
16.26.4.231Habár civilizációnk egykor magasabbra lép talán, de az emberek közötti különbségek megmaradnak.
16.26.4.232Egyre több nemesebb és bölcsebb ember fog feltűnni, akik a tudatosság magasabb fokán állnak – még ha ez nem is látszik egyelőre. Idővel egyre többen lesznek.
16.26.4.233Minden bolygó lakója különböző fejlettségi fokon áll: van aki magasabban, van aki alacsonyabban. Ez nem csak az emberekre, de az állatokra és növényekre is vonatkozik. Az evolúciójuk bizonyos fokozataiban nagy hullámokban vándorolnak az egyik bolygóról a másikra, ahol a legmegfelelőbb a környezet a további fejlődésükhöz. Ebből következik, hogy a lemaradók, akik a többiekkel nem tudják a lépést tartan, alacsonyabb szintű bolygókra kerülnek, amelyek megfelelőbbek számukra; viszont azok, akik előbbre jutottak, mint társaik, és akik számára már a környezet nem megfelelő további fejlődésükhöz, magasabb szintekre lépnek, egy olyan bolygóra, amely megfelelőbb körülményeket kínál nekik.
16.26.4.236…Az ember saját kebelében hordozza az istenséget.
16.26.4.237,…A gyakorlat és a filozófia alátámasztja azt az elképzelést, hogy az egyéni öntudat először az emberben jelent meg. De mi is az, aminek tudatába kerülsz? Önmagad, az egó tudata. Az evolúció korábbi szakaszaiban a tudatosság még rejtve marad, és soha nem eszmél önmagára…
16.26.4.237,Az emberiség túl sokat törődik magával, saját fontosságával, kozmikus jelentőségével. Ki mondta, hogy nem létezhetnek nálunk magasabban álló létformák, amelyek mind mentálisan, jellemükben, spirituális tudásukban emelkedettebbek, technikailag és szellemileg magasabb fokon állnak?
16.26.4.238Vannak más síkokon, más térben és időben élő lények is. Az általunk ismert létsík, a körülöttünk lévő világ és emberek csak részleges kifejeződései a Világ-Ideának.
16.26.4.240Vannak olyan lények, akiket nem ugyanazok a fizikai törvények irányítanak, mint az emberiséget. Normális esetben láthatatlanok számunkra. Isteneknek nevezzük őket.
16.26.4.242Az ember örömökön s szenvedésen át utazik, megtapasztalva születést és halált, jót és gonoszt, abból a célból, hogy tökéletesen tudatos lénnyé váljon. Hogyan is lehetne hát végső sorsa mégis a megsemmisülés?
16.26.4.245Nem a semmiből, üres lappal érkezünk. Múltunk beleíratott személyiségünkbe, képességeinkbe, hajlamainkba. S ennek megfelelően nem is múlik el hatás nélkül az sem, amit jelen életünkben teszünk. A halál nem semmisít meg mindent – csak állapotváltozás az, sorsunkat pedig visszük magunkkal.
16.26.4.247Ugyanoda érkezünk, mint ahonnan elindultunk. De ha megértjük, hogy az örökkévaló Lélekben születtünk, mindig is abban voltunk, rögtön adódik a kérdés: ”Hogyan lehet, hogy az idő, amely kívüláll az örökkévalóságon, segíthet elérni az örökkévalóságot?” A válasz az, hogy az idő nem juttat el minket oda, csak lehetőséget ad, hogy felismerjük, elkezdjük keresni; és felkészít arra, hogy átjussunk a kapun, amelyen keresztül megszökhetünk az idő fogságából. Talán szükségtelen kijelenteni, de leírom: ez a lehetőség akkor nyílik meg, amikor az egó feladja magát az Önvalónak.
16.26.4.249A Cél, amely felé lassan, lépésről lépésre haladunk, háromrétű: a tökéletes környezet, a tökéletesen fejlett intelligencia, és a lélek megtalálása. Az utolsó a legjobb, s az előző kettő csak ennek szolgálója, mert ezek alapján érted, majd ismered fel magad. Ekkor már jó úton jársz, hogy teljes mértékben ráébredj a tökéletes én-tudatosságra.
16.26.4.250Az emberi evolúciónak kettős célja van. Egyrészt fejlődnünk kell fizikaliag, érzelmileg és intellektuálisan. Másrészt pedig meg kell próbálnunk feltárni és teljesen tudatába kerülni isteni eredetünknek.
16.26.4.253Életutunk egyszerre kaland és zarándoklat. Testből testbe jutunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, mely tapasztalatok végső gyümölcse a megvilágosodás: megismerjük az Önvalót, tudatába kerülünk jelenlétének, s éppígy megismerjük a vele szoros kapcsolatban álló Láthatatlan Erőt, mely az univerzum alapját képezi.
16.26.4.254Az önfenntartás magától értetődő és szükségszerű célján kívül magasabbrendű feladatunk is van a Földön. Az a küldetésünk, hogy elérjük az Önvaló tudatosságát. Minden fizikai tapasztalat csupán eszköze ennek a lelki előremenetelnek.
16.26.4.255... Az egó csak lassan születik meg a végső tudattalanságból merülve elő és véges tudatosságot nyerve. Később azután felismeri végtelen forrását és egyesül vele. Ám az a forrás, amiből származik érintetlen, változatlan marad; nyugodt, mindentudó szemlélőként rejtezik. Az evolúció a célja az egó fejlődése. Amikor rálépünk a Keresés útjára, az Önvaló felfedi magát – először csak apró lépésekben, pillanatokra, töredezve, de később ez a bújócska örömteli és szeretetteljes egyesülésben ér véget.
16.26.4.256,... A reinkarnációról szóló valódi tanítás nem azt állítja, hogy az isteni lélek újból és újból a test börtönébe és tudatlanságába kerül, hanem azt, hogy ezt valami más teszi. Valami, ami a Lélekből sugárzik ki, egy életmorzsa, amelyből fokozatosan személyes egó fejlődik. Ez az egó vándorol testből testbe....
16.26.4.257,... Nem az Önvaló az, amely szenved és küzd, hanem gyermeke, az egó. Nem az Önvaló az, amely szép lassan fejleszti intellektusát és tudatosságát, hanem az egó. Nem az Önvaló az, amelyet elkábít a tudatlanság és szenvedély, az önzés és kifelé fordulás, hanem az egó...
16.26.4.257,... Az Önvaló sohasem emelkedhet vagy süllyedhet le, soha nem veszíti el saját fenséges tudatosságát. Csak a belőle származó, kiáramló lényiséggel történik ez, amely eredetéből következően látens módon önmagában rejti teremtője erőit, lehetőségeit. Ez az Önvalóból származó életmorzsa az, amiből később a bonyolult, összetett emberi egó válik....
16.26.4.257,…Az Önvaló magában rejti az ismét és ismét újjászülető egót, ám ő maga nem születik újjá. Az Önvaló a szülő, az egó pedig gyermeke...
16.26.4.257,…Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az adott ember egyedi jellege még a számunkra elérhető legmagasabb isteni állapotban sem tűnik el …
16.26.4.257,…a legmagasabb is benne rejlik a legalacsonyabban. Az állatok ösztönéletétől hosszú fejlődés vezet a tudatosan gondolkodó emberig. A növények vak élettusája az evolúció során intelligens, öntudatos emberi erőfeszítéssé válik…
16.26.4.257,…Az élet apró szikrája, amely az Önvalóból még csak aprócska öntudat-csíraként merül fel, először egysejtűként manifesztálódik létsíkunkon. Idővel kifejleszti a teljes emberi tudatosságot, beleértve az intellektuálist és spirituálist. Nem úgy fejezi be, ahogyan elkezdte – ellenkezőleg: megpróbáltatásainak célja van. Ennélfogva kiinduló és végső állapota között hatalmas a különbség …
16.26.4.257,…az “én”, amely az Elme végtelen óceánjából különválva, a Természet különböző királyságaiban zajló hosszú fejlődés után személyes önazonosságra tett szert, olyan tudatossági szintre ér, ahol megpróbálja megérteni önmagát. Egyszerű sejtecskétől a fejlődés spirálján haladva emberré vált, és az így megszerzett tapasztalatok, erőfeszítések egészen biztosan nem veszhetnek kárba…
16.26.4.257,…Az így elért öntudat nem oldódik fel a semmiben, nem tűnik el, nem merül alá nyom nélkül az Egészbe. Ehelyett új evolúciós spirált indít egy magasabb tudatosság,istenibb létforma felé…
16.26.4.257,...A Végtelen Létező, akinek Tudatossága és Hatalma alakítja az univerzum történelmét múlt, jelen és jövő nélküli, időn túli, változás nem érintheti, nem fejlődik, nincs célja és vágyai, s emiatt nem lehet az emberi gondolatokkal helyesen átfogni, mert teljesen túl van gondolataink határain...
16.26.4.258,Habár minden emberben, minden pillatanban benne van az Önvaló tudatosságába kerülésnek, felfedezésének lehetősége, ám ennek valószínűsége ugyanakkor csekély, ugyanis végig kell haladnunk az állatiból az emberi tapasztalatokon át teljes beérettségünkig, amikor képessé válunk a legmagasabb lényünkkel történő teljes egyesülésre…
16.26.4.258,Lázadozunk az utunkat gátló tényezők, a test börtönének kötöttségei ellen. Ám ha testetlen lényekként kellene élnünk, akkor végtelenül hosszabb ideig tartana lelki fejlődésünk. A fizikai létezés élessége, töménysége rendkívül felgyorsítja utunkat.
16.26.4.263Az ember, fejlődésének korábbi szakaszában kapcsolatban állt az Önvalóval, tudatában volt annak. Ám ezt a kapcsolatot nem irányította, s végül, hogy beteljesítsük az evolúció küldetését, elvesztettük e kapcsolatunkat és tudatosságunkat. Ma az a feladatunk, hogy az Önvalóval való kapcsolatot visszanyerjük, és tudatosságát saját erőfeszítéseinken, cselekedeteinken keresztül, önálló akaratunkból ismét elnyerjük. Mit nyertünk ezen a változáson, ami kompenzálja az Önvaló nélküli elveszettség időszakát? Tudatosságunk élesebb, fókuszáltabb és sokkal tisztább lett.
16.26.4.264Forrásunk az Önvalóban rejlik, fejlődésünk pusztán visszatérés Hozzá, azzal a különséggel, hogy – ellentétben a korábbi állapottal – immáron tökéletes tudatában leszünk ennek.
16.26.4.265Az emberi inkarnáció és az evolúció alapvető célja, hogy valódi és teljeskörű öntudatra ébredjünk: olyan tudatosságra, amely a legalacsonyabbtól a legmagasabb szintekig terjed. Aki csak saját testét és intellektusát ismeri, még mindig csak félig tudatos lény.
16.26.4.266
25 má 2023
29 jan 2019
29 jan 2012
4 jú 2011
13 dec 2013
24 dec 2017
11 jú 2011
24 jú 2018
20 má 2017
20 jú 2018
21 má 2013
4 jú 2019
2 áp 2021
6 má 2017
22 jú 2021
7 jú 2017
8 má 2013
12 má 2013
6 feb 2012
9 nov 2021
27 áp 2013
8 áp 2012
2 jan 2012
10 má 2022
13 áp 2018
29 nov 2019
18 sze 2021
19 jan 2021
28 nov 2017
25 má 2012
2 okt 2021
29 jú 2021
7 aug 2012
28 jú 2017
10 dec 2020
1 okt 2021
4 nov 2017
24 jú 2019
29 má 2012
31 jú 2019
8 áp 2013
13 jú 2012
15 okt 2017
18 nov 2012
25 má 2022
5 okt 2012
2 má 2022
28 nov 2022
14 jú 2012
12 feb 2023
20 aug 2024
5 má 2024
31 okt 2017
4 má 2020
25 feb 2021
30 okt 2024
24 jú 2012
30 dec 2010
10 má 2018
20 jú 2019
3 dec 2016
19 má 2024
6 má 2021
15 aug 2017
6 áp 2023
1 okt 2020
23 má 2011
10 okt 2013
26 feb 2020
5 má 2015
9 aug 2012
23 jan 2018
1 okt 2024
28 sze 2023
1 nov 2013
17 áp 2017
25 okt 2016
5 má 2021
12 jan 2012
23 sze 2024
26 jú 2018
6 nov 2023
25 nov 2011
27 dec 2011
19 sze 2018
14 dec 2011
24 má 2011
24 aug 2011
7 jú 2012
18 aug 2011
21 dec 2011
21 jan 2012
4 nov 2012
2 okt 2016
18 sze 2020
1 jan 2023
1 feb 2023
3 dec 2023
23 aug 2016
11 má 2021
16 jan 2013
17 jan 2012
5 dec 2017
3 dec 2011
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se