The Library
Eddig azzal foglalkoztunk, hogy milyen az ember, aki a fény felé törekszik. De vajon milyen az, aki már beérkezett? Érdemes ezt is mélyebben megvizsgálni, hiszen egy nap mi is ilyenné fogunk elkerülhetetlenné válni, ilyenné fog alakítani minket az élet maga.
16.25.2.1Minden probléma úgy eltűnik az elméből, mintha sosem létezett volna. Nem kell senkivel és semmivel törődnöd. “Isten a mennyben van, és a világgal minden rendben.” Nem marad olyan minket marcangoló kérdés, amire figyelni kellene, nem kell nehéz döntéseket hozni, nincs keresés, annak minden szenvedésével, önfegyelmezésével és elkerülhetetlen csalódásaival együtt. Megtaláltad a titkot titkát, a megvilágosodás áldott állapotát.
16.25.2.13Eddig csak részben voltunk önmagunk. Most, belépve az örökkévalóba, teljesen magunkká válunk. Mostantól fogva saját legbensőbb énünk beszél, mozog a világban, hoz létre és bont fel kapcsolatokat. Nincs benne semmi képmutatás, őszintétlenség, torzítás.
16.25.2.14Ha a lélek megismerése nem pusztán intellektuális, akkor az már nem egyszerűen hit, nem erős meggyőződés, hanem örökké jelenlévő létezésének változtathatatlan tudatossága, valódi tudás, igazi megismerés és boldogsággal teli üdvözülés.
16.25.2.17A Felvillanás sokkal gyakoribb jelenség, mint a legtöbb ember gondolná, ám a folytonosan jelenlévő, töretlen megvilágosodás sokkal ritkább mint képzelnénk.
16.25.2.20A középső és végső fokozat közötti különbség az, hogy míg az előbbiben az Önvalót valami távoli, rajtunk kívülálló lényiségként érzékeljük, addig az utóbbi esetben legbelsőbb magunknak. Míg korábban csak időnként léptünk kapcsolatba vele, immáron állandó egységben létezünk.
16.25.2.42…Pusztán a meditáció nem elegendő teljes, tartós eredmények eléréséhez…ehhez mind a három terület mély művelése kell: a jóga, a metafizika, és az önmagunkat feladó cselekvés.
16.25.2.49,...Egyszer hirtelen és váratlanul, az éjszaka közepén hatalmas Felismerés köszönt rád. Az egó nélküli állapotba kerülsz. Hatalmas szabadság érzése tölt el, ahogy megszabadulsz eddig megismert önmagadtól; az élet végtelenségének, univerzalitásának és intelligenciájának hihetetlen felismerése...
16.25.2.55,A legtöbb esetben a felkészülés, a mentális és jellembeli előkészületek, az akaraterő megkeményítése az, ami irgalmatlan sok időt vesz igénybe. Maga a megvilágosodás sokkal gyorsabban, szinte hirtelen zajlik ez után – ám hatása mégis tartós.
16.25.2.56Amikor a megvilágosodást kellő filozófiai felkészülés előzte meg, akkor annak megtapasztalása hirtelen, közvetlen, váratlan és spontán..
16.25.2.64A Megvilágosodás jöhet lassan vagy villámszerű hirtelenséggel is. Ám az utóbbi esetben hatása olyan, mint a felhők közül hirtelen előtűnő és megvilágító Napé.
16.25.2.66A bennünk lévő nyugalom – amely minden tettünket áthatja – nem a semmiből jön. Hosszú, nehéz küzdelem, és sok szenvedés eredménye.
16.25.2.69Nem mindenki úgy éri el a kívánatos állapotot, hogy gyakorlatokat végez, hogy meditál. Van aki képes magasabb nézőpontot felvenni, felülről szemlélve a mindennapi helyzeteket, történéseket, benyomásokat és érzéseket.
16.25.2.70Lao-ce könyvtáros volt, Janaka király, Lőrinc testvér pedig konyhai kisegítő, ám mindannyian átélték az Önvalóval egyesülés csodálatos élményét, ami bizonyíték arra, hogy származásunk, foglalkozásunk, társdalmi helyzetünk se nem segíti, se nem akadályozza a cél elérését.
16.25.2.71A szent öröm meglátogathat, de nem maradhat veled tartósan, ha az állati jelleg és az egó is benned lakozik. Tisztítsd meg magad az előbbitől, és üresítsd ki magad, hogy eltűnjön az utóbbi – csak így lesz a múló felvillanásból tartós egyesülés.
16.25.2.75Amikor ráébredsz az igazságra, nem lesznek okkult vízióid, nem lesz “asztrális” tapasztalatod, és nem fogsz extázisba esni. Teljes csendben történik meg a felébredés, és megérted, hogy az igazság mindig is benned volt, a valóság pedig körülötted. Az igazság nem olyasvalami, ami erőfeszítéseid hatására nőtt, fejlődött, tökéletesedett. Nem olyasvalami, amely tartós munkálkodás hatására épült, képződött. S nem olyasvalami, amely évről évre tökéletesebbé válhat. Ám ha egyszer felnyílnak szemeid, s meglátják az igazságot, akkor soha többé nem lehet őket becsukni.
16.25.2.77Belső lényed felfedezése nem látványos dolog, semmiféle külső változással nem jár. Sokáig csak te magad fogsz tudni róla. A világot talán nem fogja érdekelni, amit elértél, és könnyen lehet, hogy ismeretlenül, magányosan halsz meg. Ám mindez nem számít, mert életcélodat elérted, beteljesítetted Isten akaratát.
16.25.2.78Senki sem tudja, hogyan érkezik meg az első megvilágosodás. Egyik pillanatban még nincs, azután hirtelen ott van.
16.25.2.82Nem fognak fanfárok zúgni, hogy bejelentsék: megvilágosodtál. Nem lesz dobpergés, örömünnep, diadalharsonák, hogy közhírré tegyék az ember legnagyobb, önmaga felett aratott győzelmét. Pont ellenkezőleg, ez lesz életed legcsendesebb napja.
16.25.2.83Ebben a fázsiban nem törekszünk további fejlődésre, az könnyedén, magától érkezik, mint ahogy egy virág kinyílik. Nem kell feláldozni semmit, amire az egó vágyik vagy ragaszkodik, mivel belátjuk a dolgok valós értékét, így ha nincs rájuk szükség, könnyedén elengedjük őket.
16.25.2.86Aki elérte ezt a szintet, annak cselekedeteit közvetlenül az Önvaló inspirálja, és nem saját vágyai vagy céljai. Nem az egó, hanem a magasabb akarat működik rajta keresztül...
16.25.2.88,Plótinosz egészen odáig ment, hogy azt állította, hogy jobb az embernek, ha nem tudja, hogy erényesen, bátran, bölcsen cselekszik, vagy hogy a mentális képek és gondolatok nélküli kontemlációt gyakorolja. Ugyanis ha nincs tudatában annak, hogy ő maga, a személyiség teszi ezt, akkor az egoizmus nem szennyezi be tudatosságát…
16.25.2.89,Nem csak az igaz, hogy a megvilágosodásnak különböző változatai vannak, hanem az is, hogy a megvilágosodásnak magának is vannak különböző fokozatai.
16.25.2.95... A megvilágosodás első fokozatának eredménye az elme békessége. Habár a gondolatok továbbra is feltűnnek, és a gondolkodás folyamata megmarad, de mindez nyugodtan, lassan, csendben történik. Koncentrációnk azonban kellően erős lesz ahhoz, hogy elszakadjunk a világtól, s ennek eredményeképpen elérjük azt a boldogságot, amely az ilyen elszakadás eredménye…
16.25.2.97,Minden emberi lény aki ebben a világban él tökéletlen. A tökéletesség itt nem elérhető. Ám ha megpróbáltuk azt elérni, s kellően közel jutottunk hozzá, akkor azonnal elérjük, mihelyst a test börtönéből megszabadulunk.
16.25.2.110A további újjászületések kényszerétől már ebben az életben megszabadulhatunk, ám az ebből következő tökéletes békesség csak a testből való végleges távozás után lehetséges.
16.25.2.112A megvilágosodottak tisztában vannak egyrészt azzal, hogy végső soron minden egy, ám mindeközben a világ mégis a sokaságból épül fel. Ez természetesen paradoxon. Ám nézőpontjuk mégis ez a kétarcú, kétfelé tekintő világkép, afféle határmezsgye, s miközben a világ dolgaival foglalkoznak, készen állnak arra, hogy akár az egység, akár a kettősség irányából közelítsék meg a helyzetet, a szituációtól függően.
16.25.2.115Ebben a magasabb állapotban elménk tudatosan összekapcsolódik az Isteni Elmével…
16.25.2.119,Amikor a bennünk lévő férfi és női princípium egyesül, egyensúlyba kerül és kiegészíti egymást és mindehhez egyszerre párosul az áhítat és a tudás is, akkor lelkünk mélyén elkezd kicsírázni a bölcsesség...
16.25.2.120,Amikor elméd teljesen belép az Egyetlen Jelenlétbe, és amikor tartósan meg tud benne maradni, akkor a megosztottság megszűnik, a világosság és sötétség, az anyag és a Lélek, az Önvaló és az egó, a Menny és Föld ellentéte eltűnik. Megtörténik a belépés az egyetlen létezésbe.
16.25.2.122…Ha egyszer is átéljük ezt a megvilágosodást, azután képtelenek leszünk visszaesni a tudatlanságba. Felismerjük isteni lényünket, az Elmét, mint mindenek forrását, és tudjuk, hogy minden pillanatban egyek vagyunk vele. S mindez mintegy önmagától, erőltetés nélkül következik be.
16.25.2.141,Amikor ezt a jelenlétet állandóan, megszakítás nélkül érezzük, amikor a világ-tapasztalat mentális természetével tökéletesen, szüntelenül tisztában vagyunk, és amikor az ezekből származó nyugalom megmásíthatatlanul velünk van, akkor mondhatjuk azt, hogy meggyökereztünk az Igazságban és a Valóban.
16.25.2.149Nem kell formális meditációba merülni ahhoz, hogy megtaláld saját lelked. Örökké, minden pillanatban veled van, s nem puszta intellektuális koncepció avagy emócionális hitkérdés ez.
16.25.2.150Csak kétfajta ember létezik a világban: a tudattalan és a tudatos. Az előbbi csak saját kicsiny egóját és hatalmas vágyait ismeri. Az utóbbi tudja, hogy minden pillanatban vele van az Önvaló jelenléte, és az ebből származó nagy-nagy béke tölti el.
16.25.2.152A buddhisták Nirvánának nevezték el a tartós, állandó megvilágosodást.
16.25.2.162Ennek a magas szintnek az elérése azt jelenti, hogy azonnal meditációba tudunk mélyedni, nem csak bizonyos időben vagy bizonyos helyen, hanem bármikor, bárhol.
16.25.2.164Ha ezt a szintet eléred, akkor folyamatosan, örökkévalóan meggyökerezel a valóságban, s annak tudata soha el nem hagyhat, éppúgy, ahogyan az ezzel járó tökéletes nyugalom sem. Nem csak órákra sikerült megtalálnod, hanem örökké.
16.25.2.165Belső erő, isteni öröm, mély megértés és elmondhatatlan békesség tölt el minden pillanatodban, nem csak a meditációd alatt. Ez azért lehetséges, mert az Önvaló – melyből mindezek származnak – minden pillanatban velünk van. Ám a legtöbb ember nem veszi ezt észre, míg a felébredett tudatába kerül ennek.
16.25.2.169Csak akkor ér véget a keresés, amikor ezt a tudatosságot annyira stabilizáltuk, hogy képes fenntartani magát mind ébrenlétben, mind álmunkban.
16.25.2.174Az isteni jelenlét nem hagyja el a megvilágosodottat akkor, amikor elalszik, és nem tér vissza, amikor felébred. Nem szűnik meg, amikor álomba merül, s nem világosodik meg ismét, amikor az álom véget ért. Olyan igazság ez, amely mindig vele marad...
16.25.2.175,Csak az a végleges eredmény, ami mindhárom állapotban – ébrenlétben, álomban, és álomtalan alvásban – veled marad. Egész nap, minden pillanatban.
16.25.2.179Mély alvásban normális esetben csak a tudatlanság fátylát látjuk, amely elfedi a Valót…Azonban a bölcs alvásba is magával viszi az ébrenlétében elért tudatosságot. Lehet, hogy kevésbé van jelen, épp csak hogy pislákol, de mindig ott van!
16.25.2.180,Ha átadod magad az Önvaló uralmának, vajon elveszik személyiséged? Nem vagy-e ugyanúgy tudatában annak, hogy ki vagy, s mi a neved? Ha így lenne, akkor nem tudnál létezni az emberi társadalomban, nem tudnád ellátni feladataidat. Ám a helyzet nem ez. Kívülről nem látszik nagyon a változás, habár viselkedésed bizonyos felsőbbrendű jeleket fog mutatni ahhoz képest, aki voltál. Ám belül egy teljes átváltozás történik: valóságos forradalom.
16.25.2.186A megvilágosodás utáni is fennmaradnak az emberek közötti különbségek. Azok az eltérések amelyek egyedivé tesznek minket nem tűnnek el – ám a minden ember mögött álló Egység ezt erősen ellensúlyozza.
16.25.2.189Nem helyesen fogalmaz, aki azt állítja, hogy a Nirvánába lépéssel elveszítjük személyiségünket. Mindaddig, amíg emberi testben létezünk – akár Hitlerként, akár Buddhaként – addig ennünk, mozognunk, dolgoznunk kell, így egyediségünk, személyiségünk velünk kell, hogy maradjon. A bölcs a a személyiségben rejlő vágyakhoz, gyűlölethez és érzelmekhez való ragaszkodását veszíti csupán el.
16.25.2.190Amikor végre megszabadulsz az újjászületés és halál örökkön ismétlődő körforgásából, melyhez saját vágyakon alapuló személyiséged kötött, akkor egy új és leírhatatlan állapot lehetősége nyílik meg előtted. Aki eddig voltál – megsemmisül. Ám ez nem teljes pusztulás, és semmiképpen sem az örökké élő egó mennyországa, hanem egy olyan magasabb életbe való továbblépés, amelyet misztérium övez.
16.25.2.194...Bár alsóbbrendű éned helyére kerül – ám nem pusztul el. Tovább él, ám az Önvaló, isteni lelked szolgálója lesz...
16.25.2.198,Az egységes elme széttagozódik, és hosszú eonok alatt változáson és fejlődésen megy keresztül. Nem azért teszi ezt, hogy ezek után változatlan formában visszaolvadjon a nagy egészbe, és forrásába visszatérve kvázi megsemmisüljön, hanem azért, hogy harmóniába kerülve forrásával mégis megtartsa egyéniségét.
16.25.2.204Minden pillanatban a magasabb én tudatosságában élsz majd – ám ez nem akadályozza vagy zavarja meg az alacsonyabb tudatosság működését.
16.25.2.208Nincs rá ok, hogy miért ne őrizhetnéd meg személyiséged, még ha fel is áldoztad azt az Istenség oltárán.
16.25.2.217A célt akkor érjük el, amikor a magasabb én átöleli és elnyeli az egót.
16.25.2.218Habár kapcsolatba kerülsz valamivel, ami végtelenül hatalmasabb nálad, azért még mindig különálló személyiség maradsz…
16.25.2.219,A megvilágosodottnak pont olyan teste, pont olyan öt érzékszerve van, mint mindenki másnak, és a világot is ugyanúgy érzékeli. De – és ez hatalmas különbség – ő az Önvalóval párhuzamosan érzékeli a valóságot.
16.25.2.234Akinek sikerül állandósítani magában ezt a magasabb tudatosságot, az pont ugyanazt fogja látni és tapasztalni a világban, mint bárki más, ám egyben meg is érti az általa tapasztalt látszat és a Világ mögött megbújó Való közötti kapcsolatot is...
16.25.2.242,Életünk lelki csúcspontját abban a drámai pillanatban érjük el, amikor a tudat felismeri és megérti önmagát.
16.25.2.247Ha megvilágosodtál, akkor a figyelmes szemlélő ezt észreveszi testeden, tetteiden, beszédeden és a csenden – ám a tudatlanok ebből mit sem látnak.
16.25.2.254A megvilágosodás eredményei többek között: mindenféle ragaszkodás elvesztése külső tárgyak, személyek, rangok, címek iránt; az igazság ismeretének magabiztossága; gondtalan, mennyei békesség még a legnehezebb körülmények közepette is; annak elfogadása, hogy a világegyetemben minden esemény és minden szereplő a maga tökéletes helyét foglalja el; megrendíthetetlen őszinteség: amikor azt mondjuk amit gondolunk, és azt gondoljuk, amit mondunk.
16.25.2.255Akkor megérted mit jelent az, hogy semmi sem általad történik, mert világosan érezni fogod, hogy a magasabb erő cselekszi rajtad keresztül pontosan azt, amire szükség van, te pedig pusztán személője vagy a folyamatnak.
16.25.2.257A Megvilágosodott Állapotban is képes vagyunk érzékelni a fizikai világot, és ugyanígy ez az állapot nem állítja meg a pszichikus érzékelést sem – ám nem ragaszkodunk az így szerzett benyomásokhoz, és nem engedjük, hogy ez befolyásolja érzelmeinket.
16.25.2.260Abban az univerzális Elmében, amelyben ekkor lakozol, nincsenek ellenségek, nincs senki, akit gyűlölni vagy megvetni lehetne. Itt mindenki a barátod, nem azért mert barátságos akarsz lenni másokkal, hanem azért mert lényed belsejéből adódóan nem tudsz máshogyan tenni.
16.25.2.266Ekkortól már képtelen leszel magad akarni valamit, mert egy másik létező akarata nyilvánul meg rajtad keresztül. Ettől a pillanattól kezdve az emberi értelemben vett egoizmus, és az állati értelemben vett érzékiség eltűnik szívedből.
16.25.2.270A beérkezett ember nem tekintget a múlt emlékei felé, és nem is akarja újraélni őket, mert az egóhoz tartoznak…Az egyetlen kivétel az lehet, amikor ezek az emlékek segítenek másokon, akik az ő tapasztalataiból tanulhatnak, akiket a saját tapasztalataival taníthat.
16.25.2.285,Ami a múltban történt, az már csak történelem a megvilágosodott számára. Neki csak az számít, hogy mi történik a pillanatban, az Örök Jelenben. Így elméje mentes a régi láncoktól, terhektől, és hibáktól. Ám ha szükséges, a múlt pillanatait bármikor fel tudja idézni, újjá tudja teremteni erős koncentrációval.
16.25.2.289Egy napon megtörténik az a titokzatos esemény, amelyet Jézus “újjászületésnek” nevezett. Az alacsonyabb én egy magasabbra cseréltetik, s mindez a legnagyobb titokban zajlik le a kereső szívében, méghozzá olyan mindent elárasztó erővel, hogy hiába is próbálna ellenállni neki az intellektus, az egó, a bennünk lévő állati ösztön...
16.25.2.296,…egészen természetes és elkerülhetelen is, hogy aki belépett az Önvaló mélyebb életébe, demonstrálja az Ő magasabb erőit…
16.25.2.296,…Ami korábban csak időnkénti felvillanás volt, az most maradandó meglátássá válik. A ránk vigyázó jelenlét tűnékeny intuíciója állandó tapasztalássá válik. Az isteni jelenlét bensőséges és mindig jelenlévő valósággá lesz – valódisága és létformáló ereje nem vita tárgya immár, hanem megtapasztalt, megingathatatlan igazság…
16.25.2.296,Kivülről nézve épp oly dinamikusnak tűnhetsz, mint bárki más, ám belülről folytonos nyugalomban vagy az Önvalóban, amely irányítani fogja tetteidet, ahogyan egy felnőtt vezet egy gyermeket. Elméd csendes, bár tested szorgos. Ám mivel vezetve vagy, cselekedeteid helyesek, inspiráltak lesznek, és saját akaratod a magasabb akaratot tükrözi.
16.25.2.297Amikor végre az én egyesülése az Önvalóval teljessé és tökéletessé válik, tudatosságunk egy része mozdulatlanul benne marad a végtelenben, az örökkévalóban. Ott, ebben a szentséges dicsőségben csak isteni azonosságunk marad, amely ellenállhatatlanul, szeretettel magához láncol.
16.25.2.299A Bölcs az, aki a folytonos igazságra emlékezés, az igazságtudat állapotában van. Felismerte az Önvaló létezését, és tudja, hogy benne élünk örökké, végtelenül. Képes volt arra, hogy elzarándokoljon a létezés forrásához, majd visszatért az emberek közé, hogy együtt legyen és beszéljen velük, és ezáltal, egész életén keresztül tanúbizonysága legyen az Igazságnak.
16.25.2.300Az Önvalóval fennálló kapcsolatunk lényege az Ő jelenlétének tudatossága, ám Ő nem valalamiféle rajtunk kívülálló külön lény, hanem saját Magunk.
16.25.2.301A sötétben látni képes bagoly régi és jó szimbóluma a bölcsnek, akinek elméjét örökkön a Végtelen Elme fénye világítja át, s ő maga abban lakozik.
16.25.2.307Ha eléred ezt a pontot, akkor nem érdekelnek már az egymással versenyző vallások, szekták és kultuszok, nem érdekel melyik, mit ígér. Csak egyetlen dolog érdekel, hogy valódi, közvetlen kapcsolatba kerülj Istennel, hogy önmagadban érezd kegyelmet árasztó Jelenlétét.
16.25.2.309Életed csendes tanúbizonysága lesz az Önvaló folytonos jelenlétének.
16.25.2.328
30 áp 2020
25 feb 2024
12 aug 2020
7 má 2020
20 má 2016
6 jan 2016
22 jú 2021
25 aug 2014
3 feb 2021
31 jan 2024
23 jú 2015
11 nov 2024
11 jan 2024
3 okt 2017
7 sze 2018
28 dec 2010
10 dec 2012
16 okt 2024
26 aug 2011
25 okt 2023
28 sze 2015
7 dec 2023
17 dec 2022
9 áp 2011
27 áp 2012
25 sze 2023
2 jú 2019
15 nov 2019
6 aug 2015
25 feb 2013
16 okt 2017
5 jan 2015
21 jú 2021
8 nov 2015
31 jú 2018
23 jú 2023
19 okt 2017
17 jú 2018
26 feb 2021
21 nov 2015
20 feb 2024
21 feb 2022
21 feb 2024
4 sze 2024
28 okt 2015
17 jú 2015
16 jú 2015
1 má 2023
9 jú 2022
13 jan 2016
31 okt 2020
30 jú 2021
24 okt 2020
7 nov 2012
21 jú 2012
12 áp 2024
16 áp 2012
24 sze 2023
10 nov 2022
15 feb 2018
3 sze 2021
12 okt 2020
20 jú 2018
13 má 2011
25 okt 2020
16 áp 2021
5 sze 2021
16 jú 2022
16 sze 2014
5 sze 2015
20 má 2023
23 sze 2018
18 áp 2024
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se