The Library
Amikor megfosztjuk egónkat személyes vágyainktól és gondolatainktól, akkor visszakerülünk az eredendő állapotba, amely egyben a végső állapotunk is. Ekkor csak Önvalóként létezünk, annak isteni csendjében és nyugalmában.
15.24.4.1A csendesség az ember isteni része. Ha nem keressük, akkor a legcsodálatosabb és legnagyobb adományunktól, lehetőségünktől esünk el. Ha keressük, de nem találjuk, akkor az azért van, mert üresség is egyben: semmit nem tartalmaz. Semmit, semmiféle dolgot, még gondolatokat, az elme egyetlen rezdülését sem.
15.24.4.4A megtapasztalás lényege, hogy elérjük azt a csodálatos állapotot, amikor az elme felismeri, hogy mi is ő valójában, amikor minden mozgás elcsendesül, csupán a tudatosság önmaga marad, s még ennek a tudatosságnak sincs semmiféle objektuma.
15.24.4.6Az Önvalót először és utoljára is a bennünk rejlő mély békesség formájában tapasztaljuk meg. Ez a mélyebb jelentése a Keleten és a korai görög misztériumok során használt üdvözlésnek: ”A Béke legyen veled!”
15.24.4.12Egészen más a csendes középpontban létezni, mint az örökké forrongó széleken: az előbbi titokzatos magunk, míg az utóbbi a hétköznapi felszín.
15.24.4.17Ha kellően gyakran merülsz el a csendben, akkor megszokod azokat az akadályokat, amelyek a bejutást nehezítik, s megtanulod, hogyan küzdd le őket.
15.24.4.33Ebben a mélységes csendben, ahol a személyes én minden nyoma elenyészik, megtörténik az egó valódi keresztrefeszítése. A megfeszítés valódi jelentése is ez, ez történt az ősi misztériumokban, templomokban lezajló beavatások során is, és ugyanez történt Jézussal. A lényeg nem a fizikai, hanem a mentális elmúlás.
15.24.4.39Úgy érzed, hogy lényed centrumába jutottál, személyiséged központja megváltozott. Az egó már nem árnyékolja be látásodat, világképedet, hanem átengedi a középpontodból áradó fényt. A fénynek eme áteresztése a békesség.
15.24.4.41Ha a csendet keresed, akkor tudnod kell, hogy az mindig ott van, minden emberben. Ám meg kell tanulnod, hogy beengedd, és azt is hogy hogyan tedd ezt. Az első lépés az emlékezés, a második, hogy felismerd az erőt, amely befelé húz. Ezután már a csend maga fog vezetni és irányítani, több külső tanácsra ekkor már nincs szükséged.
15.24.4.51A jelenlét mindig ott van, mindig várja, hogy megérezzék és felismerjék, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van a belső csendre. Nem sok olyan ember van, aki ezt keresi, vagy elérte.
15.24.4.52Minden emberben ott rejlik a béke. Jelenléte Isten csodálatos ajándéka, ám felfedezése minden ember saját feladata.
15.24.4.53Minden ember belsejében ott lapul valami különös csendesség, ám mindenkinek magának kell ezt megtalálni. Ez a munka komoly kitartást, türelmet és alázatot követel.
15.24.4.54A Keresés akkor ér véget, amikor elfordulsz a tanítóktól és tanításoktól, és önmagadból meríted az iránymutatást. Korábban csak mások ideáit másoltad, most viszont első kézből szerzett tapasztalatokra teszel szert.
15.24.4.69Hagyd, hogy a személyes akarat megpihenjen ebben a csendes békességben.
15.24.4.73...Ha úgy folytatjuk életünket, mint a múltban tettük, akkor csak az egó uralmát erősítjük. Ám ha elutasítjuk ezt, és csendben maradunk, azzal egy olyan belső ürességet teremtünk, amely lehetővé teszi magasabb lényünk alászállását, és általunk történő munkálkodását. Ez az ihletett cselekvés.
15.24.4.74,Ha már sikerült megérinteni a csendességet, akkor a következő feladat, hogy jobban megértsd természetét, elmélyülj benne. Ehhez persze sok idő, gyakorlás, és tanulás szükséges. Ugyanakkor a valódi munkát nem mi végezzük, hanem rajtunk végződik – ha hagyjuk.
15.24.4.75Képtelenek vagyunk arra, hogy ezt a belső csendet saját erőnkből megteremtsük, de arra képesek vagyunk, hogy biztosítsuk azt a csendes, elmélyült befelé hallgatózást, amely lehetővé teszi, hogy megtaláljuk a bennünk rejlő jelenlétet, amely elhozza azt.
15.24.4.77Nem csak az érzelmek, de az értelem rabigájától is meg kell szabadulnod!
15.24.4.79A gondolkodás az elme mozgása, éppúgy, mint ahogy a test mozgása például a gyaloglás. Amikor azt mondják “Légy csendben, és tudd, hogy Én vagyok Isten”, akkor a csendesség nem csak a test, hanem az elme csendjét is jelenti. Mindkettőnek el kell csendesülnie, ha el akarjuk érni a magasabb tudatosságot.
15.24.4.86A gondolkodás képes mindenféle elméleteket, spekulációkat és felfedezéseket elérni. Ám mégis, csak akkor tudunk tökéletesen megpihenni, csak akkor érezzük a teljes beérkezettséget, amikor az elme lenyugszik, a gondolkodási folyamat megszűnik, és békébe kerülve önmagunkkal, a természettel, a világgal, elmerülünk a változtathatatlan tudatosságban.
15.24.4.87Ez úgy működik mint egy természeti törvény: ha elcsendesíted az egót, akkor az Önvaló aktivizálódik, és képes lesz veled kapcsolatba lépni.
15.24.4.89Ahová a szívnek sikerül eljutnia, oda idővel követi őt minden más – így az értelem és érzelem is. Ezért elsődleges fontosságú, hogy átadjuk önmagunkat, szívünket az Önvalónak és a Csendnek.
15.24.4.90Amilyen mértékben csendben tudsz maradni – befelé – olyan mértékben tudsz kibontakozni, és hagyni, hogy az örökké tökéletes Önvaló előragyogjon belőled.
15.24.4.93Ha félre tudjuk tenni, el tudjuk engedni a ránk nehezedő külső és belső nyomást, akkor előbb vagy utóbb képesek leszünk beengedni az Önvaló békéjét.
15.24.4.100Bármilyen sötét és nyomasztó a múltunk, nem számít. Éppúgy, ahogy az az sem, hogy mennyire tettük tönkre saját életünket, mert ez a kimondhatatlan békesség mindezt felülírja. A mennyei ölelésben nem létezhetnek hibák, nincs fájdalom, és minden bűnünkről elfeledkezünk. Az elme és a szív tökéletesen megtisztul.
15.24.4.102A békesség auráját viszed magaddal. Lesz aki ezt érzékelni fogja és lesz aki nem. Minden pillantban nyugodt maradsz és nyoma sem lesz benned aggodalomnak.
15.24.4.105Ez a csodálatos béke egyszerre munkálkodásunk jutalma, és a magasabb énünket állandóan körbevevő atmoszféra.
15.24.4.109Vannak olyan helyzetek, amelyek túl vannak a tűréshatárunkon, amelyek valóban elviselhetetlenek. Azok, akik megtanulták, hogyan térjenek meg saját benső lényükbe, hogyan merüljenek alá a forrásba, még ilyen pillanatokban is erőt és segítséget találhatnak itt.
15.24.4.112Ebből a mély forrásból folyamatos nyugalmat merítünk, amely mindenhol velünk marad. Ez a mély forrás magabiztossá tesz bennünket abban, hogy a keresésünknek van értelme, és célja nagyon is valós.
15.24.4.113Amikor megtanulod minden gondolattól kiüríteni tudatodat, akkor aggodalmaid is velük tűnnek el. Ez a jóga egyik gyakorlati haszna.
15.24.4.114Ebben az elképzelhetetlenül intenzív és csodálatos békességben minden múltbéli negatívum nyomtalanul elenyészik.
15.24.4.116Még ha semmi örömünk sem lenne az Önvaló megtalálásában, akkor is érdemes lenne ezen munkálkodni, mert számtalan egyéb csodával ajándékoz meg minket. De az öröm szerencsére nagyon is ott van, minden pillanatában.
15.24.4.117Az Önvaló soha nem változik, mindig ugyanaz marad. Ennek az állapotnak, az elme békéjének a keresése az, amely az embereket a szerencse és egészség forgandóságát látva az Önvaló felé tereli.
15.24.4.123Ha azon panaszkodsz, hogy hiába merülsz el a csendben, nem kapsz választ, nincsenek kézzelfogható eredményeid, az két dolgot jelez. Először is, nem merültél elég mélyre, hogy az intuíció működése elindulhasson, másodsorban nem töltöttél elég időt ott, hogy hatással legyen rád.
15.24.4.124A csendesség, amit megtapasztalunk, nem pusztán dologtalan, haszontalan álmodozás, hanem dinamikus, kreatív, gyógyító. Egyetlen ember jelenléte, aki szert tett erre képességre, ajándék és áldás lesz minden más ember számára is – akár tudnak erről, akár nem.
15.24.4.130Ebből a csendből fog előragyogni a fény, amit kerestél, az útmutatás, amire szükséged van, az erő, amit szeretnél elérni.
15.24.4.137Ha nehéz helyzetbe kerülsz, akkor a legelső megoldás az, hogy elfordulsz a feltörő gondolatok áradatától, és megpróbálsz a benned rejlő csendre figyelni. Ha megtalálod ezt a csendet, akkor ahogyan ez a nyugalom elhagy téged, ahogyan kilépsz belőle, abban a pillanatban fel kell tenned a kérdést, amire választ és iránymutatást vársz…
15.24.4.138,A belső csendességből származnak a legmagasabbrendű igazságok, amelyekkel az emberiség rendelkezik.
15.24.4.139John Woolman, aki igaz Kvéker volt, azt írta: “az embernek meg kell tanulni csendben várakozni – akár heteken át is – amíg meg nem hallja Isten szavát.”
15.24.4.142Eljön az idő, amikor a benned rejlő csendből spirituális útmutatás ered, amely utat mutat neked. Van, hogy csak gyengébb vagy erősebb érzésként jelentkezik, vagy időnként egyértelmű üzenetként, máskor pedig körülményeink, sorsunk megváltozása vezet új irányokba…
15.24.4.146,Ott, ahol a béke teljessé válik, ahol elfeledjük az alsóbb ént - ott van lehetőség az élet megújítására, a jóság újjászületésére az Önvalóban, az Önvaló által.
15.24.4.148Éppúgy, ahogy az égő házból a hűsítő szabadba kiszabadult ember megérti, hogy biztonságba került, ugyanígy a mohóságtól, bírvágytól, szerelemvágytól, önzéstől, önbecsapástól és tudatlanságtól megszabadult; és emelkedett békességet, közvetlen belső meglátást elért ember is megérti, hogy beérkezett a mennyeknek országába.
15.24.4.150Én, az Otthontalan, minden ember szívében ott lakozom. – ezt mondtam nekem a Nagy Csend.
15.24.4.159A meditáció mélységeiben, amikor csendben, elvarázsolt állapotban vagyunk, minden egoizmus eltűnik belőlünk egy pillanatra, mindan aggodalmunkkal együtt. Ekkor megérthetjük, hogy mit is jelent a „Mennyország” szó.
15.24.4.166Erőfeszítéseinknek arra kell irányulnia, hogy megtaláljuk a bennünk rejlő csendességet. Szeretettel kell a szív mélységei felé fordulni, megpróbálni megkeresni azt, amit “léleknek” hívunk, s amit én Önvalónak nevezek...Nem más ez, mint amit a keresztények Szent Lélek néven ismernek, az ember isteni része, amely az örökkévalóságban lakozik...
15.24.4.174,Belesüllyedünk ebbe a csodálatos Csendességbe, amely megragad, és oly szorosan ölel magához, hogy egyetlen végtagunkat sem tudjuk megmozdítani.
15.24.4.182Aki megtalálta isteni lelkét az – hacsak egy számára isteni énje által elő nem írt küldetés keretében erre utasíttatik – jellemzően nem fogja hirdetni ezt a tényt.
15.24.4.199Minél mélyebbre hatolsz belső lényedbe, annál inkább titokban akarod tartani fejlődésedet. Túl szent dolog ez ahhoz, hogy beszéljünk róla.
15.24.4.208Nem különös, hogy az ember számára nyitva álló legmagasabbrendű belső tapasztalás teljesen titkos, mások számára észrevehetetlen, és majdhogynem kifejezhetetlen is? Ha visszatekintesz rá, nehéz lesz utólag beszélned erről másoknak, annyira csodálatos, és olyan mélyen érint.
15.24.4.213A gondolatokat le lehet írni, jelentésüket el lehet mondani, de a Valóságot illető igazság elgondolhatatlan, leírhatatlan, elmondhatatlan. Minden állítás, amit az intellektus képes felfogni csak szimbólum, puszta utalás, célzás, útmutatás. Csak a hatalmas csendességben lehet megismerni és megérteni...
15.24.4.214Milyen különleges ez a csend, amely szavak nélkül tud üzenni! Az ő kommunikációja nem az intellektuson, hanem az érzéseken keresztül zajlik. Ám amikor a csend véget ér, és az elme újra munkába lép, akkor elkerülhetetlenül megpróbálja a tapasztalatot értelmezni, szavakra fordítani.
15.24.4.217Az igazságról lehet írni vagy beszélni, kinyomtathatjuk, prédikálhatunk róla, de a legigazibb, legtartósabb közlési formája mégis az ember legmélyén rejlő végtelen csenden át zajlik.
15.24.4.220
6 má 2016
3 má 2011
19 áp 2011
8 jú 2016
18 feb 2020
18 feb 2024
9 feb 2012
24 má 2011
11 jú 2018
17 jú 2016
2 aug 2022
18 okt 2012
2 aug 2013
24 aug 2022
7 nov 2014
27 má 2012
12 má 2011
14 jú 2018
26 áp 2013
28 feb 2012
11 aug 2022
13 áp 2013
28 aug 2015
20 áp 2018
12 dec 2012
24 jú 2015
13 okt 2018
6 má 2024
2 okt 2022
27 áp 2017
24 jú 2011
27 má 2021
17 feb 2012
28 sze 2011
21 dec 2019
6 áp 2017
17 nov 2019
26 dec 2023
24 áp 2023
30 aug 2019
2 áp 2023
19 nov 2011
22 feb 2018
24 áp 2024
23 okt 2012
30 jan 2024
25 jú 2016
24 nov 2014
6 jan 2023
27 aug 2016
23 feb 2021
8 feb 2020
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se