The Library
Még akkor is, amikor mindennapi életed folytatod, munkádat végzed, világi örömöket élsz át, próbálj meg tanúként tekinteni magadra és környezetedre. Legyél egyszerre résztvevő és külső megfigyelő, azaz még ha részt is veszel mindezekben, akkor is add fel a ragaszkodást, vagy még inkább úgy merülj el a cselekvésben, hogy titokban feladsz és elengedsz mindent...
15.24.3.1,Amit ”az intellektus, emlékek és akarat megtisztítása” névvel illetünk, az valójában a mély kontemplatív állapotban történik meg. A gondolkodás egy időre szünetelteti tevékenységét, a személyes én tudatossága eltűnik, és az akaratlagos izommozgásokra való képesség is felfüggesztésre kerül – akár egy lebénult ember esetén. Ezek a változások csak a meditáció idején állnak fenn, és ezek teszik lehetővé a belső fejlődést azáltal, hogy a tudatosság az alacsonyabb felől a magasabb én felé terelődik…
15.24.3.2,Két módja van a ragaszkodásmentességnek: az egyik az aszkéta útja, aki háta mögött hagyja a világot és próbál elszakadni tőle, a másik a filozófusá, aki elfogadja a világot úgy, ahogy van, benne él, de nem kerül függőségbe tőle.
15.24.3.3Milyen jelentéktelennek is tűnhetnek földi sikerei egy haldokló számára! Márpedig éppen ez az elmeállapot az, amit belső ragaszkodásmentességnek nevezünk, s ez az elmeállapot az, amire a keresőnek törekednie kell.
15.24.3.5Csak az képes valóban, mások befolyása nélkül gondolkodni, aki megedzette elméjét arra, hogy képessé váljon belépni a Csendbe, ahol túl tud lépni minden gondolaton.
15.24.3.6A Csendben teljesen eltűnik a magány. Ekkor ugyanis az univerzum mögött álló erővel, az összes emberi tudat mögött álló Elmével leszel...
15.24.3.14,…A filozófus lényének egy része független, elfogultlan, a külső események által érintetlen megfigyelő marad. Pontosan észleli, átlátja, hogy mi történik, de sem a kellemetlen dolgoktól való undor, sem a kellemesekben való elmerülés nem ragadja el…Ugyanez igaz a rajta kívül álló emberekre is. Felismeri személyiségük jellemzőit, de legyen bármennyire is nemkívánatos, eltévelyedett, vagy egyenesen gonosz – nem ítél. Mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Nem is tehet másként, hiszen tudja, hogy mindannyian ugyanabból a forrásból származunk, Istentől, ezért szüntelen jóakarattal fordul mindenki felé.
15.24.3.22,Az a feltételezés, hogy a siker vagy a sikertelenség közömbös a filozófus számára, nem helyes. Attól, hogy nem ragaszkodunk a világhoz, még nem kell semmibe vennünk, figyelmen kívül hagynunk a mindennapi valóságot.
15.24.3.29Idővel rájössz, hogy a személyes akarattól való egyre növekvő elszakadás egyben azzal is jár, hogy másoktól is eltávolodsz. Emiatt egyre kevésbé is zavarnak, egyre ritkábban szállsz vitába velük, és akarsz beleavatkozni az életükbe…
15.24.3.30,Bárki, aki felleli ezt a saját szíve mélyén rejlő jóságot, nem érezhet mást, csak jóindulatot a többiek irányába.
15.24.3.41Ha negatív emberek közé kerülünk, akkor azonnal a bennünk lévő istenség felé kell fordulnunk, mert így elcsendesíthetjük a feltörő, néha gonosz gondolatokat, és felkavart érzéseinket. Nem csak a lelki fejlődés, hanem az önvédelem miatt is szükséges ez a fajta időnkénti befelé fordulás, mivel minden, és mindenki, aki körülvesz minket hatást – esetenként erős hatást – gyakorol elménkre, s így tudunk leginkább a külvilágból áradó folytonos befolyások és ideák áradásának gátat szabni.
15.24.3.53Ha meg akarod tartani ezt a csodálatos belső békét, akkor figyelned kell arra, hogy ne engedd, hogy mások nyomást gyakoroljanak rád, hogy világi dolgokkal terheljenek. Azaz önmagadhoz, magasabb énedhez kell hűnek lenned.
15.24.3.55A benső ragaszkodásmentesség eléréséhez vezető egyik gyakorlat az, hogy csak annyit látsz és hallasz abból ami körülötted történik, amire feltétlenül szükséged van, hogy az adott, aktuális feladatodat elvégezd.
15.24.3.56Ha azt szeretnénk, hogy megtaláljuk saját békénket, akkor le kell győznünk a mások életébe való belekukucskálás és beleavatkozás vágyát.
15.24.3.65Az ember esendő, így sosem szabad meglepődnünk a gyengeségeken. Ám ha nem várunk sokat másoktól, akkor legalább nem is csalódunk nagyot.
15.24.3.73Jézus nem válaszolt, amikor rosszakarat és rosszindulat áradt felé. Buddha csendben maradt, amikor gonoszsággal vádolták. Ezek az emelkedett lelkek nem az egóban éltek, s így nem is törődtek azzal, hogy védelmezzék.
15.24.3.79Aki átadta magát az egómentes életnek és elhatározta, hogy az altruizmusnak szenteli magát, arra fog rájönni, hogy az embereket általában irányító önző célok feladásával semmit sem veszített el. Bármi, amire valóban szüksége van, az övé lesz, s ez éppúgy igaz azokra a dolgokra, amire neki magának van szüksége, mint azokra, amelyek küldetéséhez szükségesek. Ezért is írja a perzsa szöveg: “Amikor képes leszel [a halandó vágyak feladására], minden magasabb vágyad megvalósul”
15.24.3.85A saját tetteinkhez és azok eredményéhez való nem-ragaszkodás folytonos benső gyakorlásának eredményeképp erősekké válunk, uraljuk önmagunkat és eltölt a belső békesség és könnyűség érzése.
15.24.3.86A Bhagavad Gita arra buzdít, hogy ne aggódjunk tetteink következményei miatt – nem pusztán ezért mert ez nagyobb lelki nyugalomhoz vezet, hanem azért is, mert így sokkal inkább képesek leszünk megszakítás nélkül fenntartani elménk hátterében a meditációt.
15.24.3.90Aki képes mindent feladni, az mindent megkap. Aki elég merész ahhoz, hogy az érzelmi hullámzást maga mögött hagyja, az megtalálja ” Isten békéjét, amely minden értelmet meghalad.” Aki képes megérteni, hogy ő maga a saját újában az akadály, hamarosan eléri az igazságot.
15.24.3.92Ha megérted, hogy az élet alapvetően mentális természetű ideavilág, olyan, mint egy álom; s ha ennek a felismerésnek köszönhetően el tudsz érni valamiféle ragaszkodásmentes állapotot; akkor idővel személyiséged automatikusan mindent átható nyugalommal telik meg – anélkül, hogy ezért bármit tennél, bármiféle gyakorlatot végeznél.
15.24.3.103Ha át tudsz lépni saját árnyékodon, függetlenné tudsz válni az egó ragaszkodásaitól, vágyaitól, érzelmi hullámzásaitól, akkor igazi, tartós béke vár rád.
15.24.3.104Létezik az anyagi nyugalom és a spirituális nyugalom. Az előbbi a pénzből, tulajdonból, pozícióból és a körülöttünk élők ragaszkodásából fakad. Az utóbbihoz azonban nem kell semmiféle külső tulajdon, csak belső. Az előbbit a rossz sors egyetlen csapással szétzúzhatja, az utóbbi azonban hamarosan helyreáll – történjék velünk bármi.
15.24.3.106El tudod vonatkoztatni személyes érzelmeidet a helyzettől? Meg tudod állni, hogy a pillanat hevében feltörő érzések eluralkodjanak rajtad és azok irányítsanak? Ez az igazi próbatétel.
15.24.3.113Nem csak a hibáinktól, gyengeségeinktől kell megszabadulni, melyek megakadályozzák, hogy az isteni megnyilvánuljon bennünk, hanem állandóan tökéletes nyugalomban, mennyei egykedvűségben kell tartani elménket és szívünket. Nem szabad elszontyolodnunk a világ problémáitól, s nem szabad túlzottan lelkesednünk, ha jó sorsunk szerencsével áld meg. Így az isteni tartósan részünkké válhat, s állandóan velünk maradhat.
15.24.3.135Ha figyelsz arra, hogy a rossz hírek áradása közepette se legyél túl szomorú, s amikor a jó dolgok történnek veled, akkor se szállj el nagyon, akkor fokozatosan képessé válsz elérni azt a kiegyensúlyozottságot, amely később segíteni fog abban, hogy mindig kapcsolatban maradhass a Valósággal.
15.24.3.138Életünk során kellemes és kellemetlen dolgok is történnek velünk, ám ha szeretnénk elérni a lelki békét, akkor a tapasztalatokra vonatkozó saját érzéseinket is kívülről kell szemlélnünk és elemeznünk – már abban a pillanatban, amikor ezek a jó vagy éppen rossz dolgok éppen megtörténnek velünk.
15.24.3.146Nem feltétlenül lélektelen és elveszett az az ember, aki a világ zsongásában él és értékeli ennek az életnek az adományait. Csak az a fontos, hogy folytonosan emlékeznie kell arra, hogy ki és mi is ő valójában, és soha sem felejtheti végső célját.
15.24.3.148Habár teljes erőddel kell dolgoznod a világban, nem szabad magad mégsem teljesen átadnod. Szíved mélyén valahol valamiféle távolságtartást, spirituális függetlenséget kell gyakorolnod. És éppen itt, ezezn a titkos helyen kell magad átadnod, örömmel, szeretettel az Önvalónak.
15.24.3.149Emberi létezésünk mindennapi tevékenységei folytatódhatnak, nem kell, hogy lemondjunk róluk, habár intuíciónk irányítása alatt lehet, hogy némi változtatásra szorulnak. Üzleti, szakmai, család, társadalmi érdeklődésedet nem kell, hogy feladd; intellektuális és kulturális életed megmaradhat. Csak arra van szükség, hogy ezek ne önmagukért lévők legyenek, olyan tevékenységek, amelyek nem veszik figyelembe az Egészet, inkarnációnk végső, legmagasabb célját.
15.24.3.150Bármilyen szorgosan munkálkodsz is a világban, befelé elméd tökéletes nyugalomban marad. Ez az ideális állapot az, amely lehetővé teszi, hogy titokban teljesen ragaszkodásmentesen, érzelmileg elkülönülve tudj a világban működni. Ha nem így lenne, akkor a kísértések és megpróbáltatások hullámai között őrlődnél, mint az emberek túlnyomó része.
15.24.3.151Nem kell, hogy elfordulj a társadalomtól és csak a lelki élettel foglalkozz, hanem sokkal inkább arra van szükség, hogy e kettőt értelmesen kiegyensúlyozd…
15.24.3.159,Semmi rossz nincs a világ dolgaival való napi kapcsolatban, a feladataink elvégzésében, a gyakorlatiasságban, hatékonyságban, sőt még a szakmai, üzleti sikerekben sem. Éppúgy, ahogy nincs semmi rossz a családdal való foglalatoskodásban – feltéve, ha mindez úgy történik, hogy közben folyamatosan emlékezünk a Magasabbrendűre.
15.24.3.163Használnunk kell az anyagi dolgokat – de ragaszkodás nélkül. Nem baj ha másokhoz hasonlóan szeretünk jól élni, de nem szabad, hogy ez kötöttséggé váljon: bármely pillanatban készen kell állnunk feladni mindezeket, ha a szükség úgy hozza. Nem maguk a dolgok azok, amik röghöz kötnek minket, nem a házasság, a vagyon, a kényelmes otthon, hanem az ezek iránti sóvárgásunk. S ha jól belegondolunk, vajon mi ez a sok sóvárgás, ha nem egy gondolatsor, mentális kép?!?
15.24.3.164Miközben mások elvesznek a világi élet örvényében, éveiket azzal töltik, s végül magukat azzal emésztik fel, hogy vagyont szerezzenek, vagy vad vágyaikat éljék ki, te azt tudod mondani ösztöneidnek: Eddig és ne tovább. Számodra a visszafogott élvezetek okoznak elégedettséget, hogy maradjon elég időd és energiád a nagy tanítások tanulmányozására, és a Csendben elmerülés gyakorlására.
15.24.3.165Amikor Krisztus azt mondta, hogy aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti azt, egyszerűen arra gondolt, hogy először is el kell veszíteni a ragaszkodásainkat.
15.24.3.183Amikor Jézus azt mondta, hogy “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok néktek”, akkor az alatt azt érti, hogy: “Szabaduljatok meg a ragaszkodásaitoktól, vágyaitoktól, gondolataitoktól, s ekkor a valódi Én marad csak, és ebben az esetben megleltiek az igazi békességet, megszabadultok az egó nehéz terhétől.”
15.24.3.185Akkor érjük el a ragaszkodásmentességet, ha felszabadulunk az alól az univerzális tendencia alól, hogy minden tapasztalatunkat a személyes egóhoz kötjük. A ragaszkodás feladása kiemel minket egónkból, s felszabadít: innentől kezdve nem kötődünk érzelmileg a környezetünkhöz.
15.24.3.189Aki megpróbálja megszerezni a Taot, az elveszíti, mondta Lao-Ce. Miért? Azért, mert az akaratukat, személyes akaraterejüket próbálják használni, ahelyett, hoyg engednék, hogy a Tao használja őket, testüket és elméjüket, mintha az Ő eszközei volnának. A személyes akaratnak ez a feladása az, amit Jézus is javasolt tanítványainak: el kell veszíteni az életedet ahhoz, hogy megtalálhasd.
15.24.3.199Ha képesek vagyunk úgy megtapasztalni világunkat, hogy nem befolyásol az, amit tapasztalunk, és nem zavar meg az sem, ami velünk történik – akkor egy nagyszerű gyakorlatot fejlesztettünk mesteri szintre, a belső ragaszkodásmentességet.
15.24.3.205Nem csak másokat, hanem magadat is kívülről kell szemlélned, s bár ez a fajta elfogulatlanság nagyon ritkán látható a világban, ám ennek csakis az az oka, hogy kevesen törekszenek rá.
15.24.3.206Ha szeretnénk ragaszkodásmentes módon élni a világban, akkor nem csak a körülöttünk lévő mindenségre hanem magunkra is elfogulatlan, külső szemlélőként kell tekintenünk. Minél inkább beleveszünk a világ-tapasztalatba, annál inkább elveszítjük valódi, belső tudatosságunkat.
15.24.3.207Ha elérjük azt a szintet, hogy bármilyen helyzetbe kerülünk, arra kívülállóként, nyugodt elfogulatlansággal vagyunk képesek tekinteni – beleértve önmagunkat is – akkor már messzire jutottunk.
15.24.3.212Különítsd el magad attól a személytől, akinek át kell élnie az élet álom-drámáját. Neki cselekednie kell, de te magadban, legbelül el tudod engedni ezt a személyiséget.
15.24.3.213Idővel képessé válunk arra, hogy bizonyos rácsodálkozással tekintsünk saját teljesítményünkre az élet színpadán.
15.24.3.215Látod, ahogy saját személyiséged részt vesz a világ színpadán zajló drámában, s bár érzed a vele való kapcsolatodat, mégis kívülről, mintegy tárgyként tekintesz rá.
15.24.3.216Újra és újra az az egészen különleges érzésünk lesz, hogy a mentális emelkedettség magaslatairól tekintünk le az emberi sorsjátszmákra. Látni fogjuk a sok millió játékost, amint mellbedobással törtetnek kicsinyes céljaik felé és fájdalmak árán próbálják megszerezni a haszontalan és értelmetlen dolgokat. Látni fogod, hogy minden egyes egyén cselekedeteinek összessége milyen jelentéktelen, mennyire híján van a mentális nagyságnak és erkölcsi emelkedettségnek. S amikor ezt megérted, akkor még nagyobb erővel szenteled magad a Keresésnek, amely saját elmédben fog lezajlani.
15.24.3.217Akár a múltat idézed meg vagy a jövőről álmodsz, el kell válnod az egótól, és személytelen bölcsességgel kell ítélkezned magad felett.
15.24.3.218Ha a kívülálló megfigyelő szerepét öltjük magunkra, azzal elválasztjuk hétköznapjaink történéseit önmagunktól. Ez segít abban, hogy uralmunk alatt tartsuk a helyzetet, hogy emlékezzünk a keresés fontosságára, és megtartsuk belső békénket.
15.24.3.222Ami pedig a múltbéli hibákat illeti: ne törődj velük, felejtsd el őket, s ébredj minden reggel úgy, mintha első napodat töltenéd ebben a testben. Ami viszont a jelenlegi ismerőseidet, a körülötted lévőket illeti: hozzájuk kedvesen kell viszonyulni, mintha minden napod az utolsó lenne ebben az életben.
15.24.3.226Ami veled történt a múltban az nem fontos, engedd el. Ne hagyd, hogy a foglyává válj – pedig milyen könnyű ebbe a csapdába esni. Lakozz ehelyett inkább az időtlenben. Ha a világ szólít, ha hív a kötelesség, akkor tedd dolgodat, de elméd hátterében mindig ez maradjon.
15.24.3.227Egy pillanatig se révedj a múltba, régi hibáidon ne merengj, mert éppen az akkor megtanult leckék és a következményeikként átél szenvedések vezettek a Jelen erőihez és bölcsességéhez.
15.24.3.228A múltunkból tanultunk, s ha tanultunk belőle, nincs mit megbánni. Evés-ivás, szex, ambíciók, vágyak, pénz, utazás – mind olyan lépcsőfokok voltak, amelyek a megértés felé vezettek. Habár nagy árat kellett fizetnünk ezekért az élvezetekért, ám nem hiába, mert általuk fejlődtünk, erősödtünk. Múltunk rámutat gyengeségeinkre, de egyben arra is, hogyan szabaduljunk meg tőlük.
15.24.3.229Hogyan is félhetne a jövőtől az, aki tudja, hogy Istenhez tartozik, és ez az Isten tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz?
15.24.3.232Sem a jövő miatti aggodalom, sem a múlton való rágódás nem egyeztethető össze a tiszta ragaszkodásmentességgel. Túl kell mindezeken lépned, sőt a mindennapok zaján és nehézségein is felül kell emelkedned, nem szabad, hogy ezek hatással legyenek rád.
15.24.3.233A múlt, jelen és jövő csak álomnak tűnik ANNAK a fényében. Ha magunkat, énünket, önmagunk gondolatát át tudjuk adni a Forrásnak, és képesek vagyunk azonosítani magunkat Vele, és ezt az önazonosítást fenntartani, akkor tudatosságunk átalakul.
15.24.3.240Úgy érzed, hogy az idő megszűnt, az egész világ és annak folytonos változása csak egy gondolat puszta árnyéka, és elmondhatatlan, megtörhetetlen csendességbe kerültél.
15.24.3.248Mivel gondolataink folyton változnak, ezért az idő világában élünk. Ám amikor a gondolatok elenyésznek lényünk csendes középpontjában, az idő is eltűnik. S bár ez meglepőnek fog tűnni elsőre, de valójában tényleg csak egy pillanatig lesz az, ugyanis új tudatosságunkban teljesen otthon fogjuk érezni magunkat.
15.24.3.252Amikor önmagunkba fordulásunk teljessé válik a kontempláció végső szakaszában, amikor gondolataink elcsendesednek és légzésünk szinte észrevehetetlenné válik, akkor az idő folyása megállni látszik, valamiféle változatlan állandóság, az örök most érzése tölt el, és a test csendessége megfelel az elme csendjének.
15.24.3.255Itt és most, elengedve a múltat és jövőt, ha csak a tiszta, önmagában álló és önmagát fenntartó tudatosságot keresed, és nem azt amivel azonosult, és amitől előbb vagy utóbb, de szabadulnia kell; ebben a pillanatban képes lehetsz arra, hogy megtaláld valódi lényedet és elérd a valódi megvilágosodást, anélkül, hogy a keresést és beérkezést folytonosan a jövőbe tolnád!
15.24.3.256Ha kellően mélyen tudsz behatolni ebben a csendességbe, akkor az időtlenség tudatállapotába kerülsz. Erre utalhat a Jelenések Könyve is, amikor arról beszél, hogy az idők véget érnek.
15.24.3.257…ha ma bízol az Önvalóban, akkor holnap gondoskodni fog rólad. Ha belé veted hited, akkor soha sem fogsz csalódni, és nyugodtan járhatod életed útját. Ő az Atya, aki mindennapi kenyerünket megadja nekünk.
15.24.3.261,Akkor is megtalálhatod az Önvalót, ha dolgozó ember vagy, de ehhez világi tevékenységedet, és a világi örömökben való elmerülést vissza kell fogni. De nem másoknak, hanem saját belső hangod irányításának kelle engedelmeskedned ebben a tekintetben.
15.24.3.263...A Sors olyan nehézségek elé állít minket, amelyek elől gyakran nem lehet elmenekülni. Ám tőlünk függ, hogy az adott helyzetben mit cselekszünk. Ha tanulunk tapasztalatainkból, akkor megváltoztathatjuk gondolkodásmódunkat, ám arra is lehetőségünk van, hogy teljességgel elengedjük a problémát. Ebben az esetben nem cipeljük magunkkal az aggodalmainkat, és úgy járunk el, mint a vonaton utazó ember, aki sokáig vállán cipelte csomagját, amíg rá nem jött, hogy nyugodtan leteheti a vonat padlójára azokat, hiszen a vonat mindkettőjüket elviszi. Tedd ezért le te is terheidet, és hagyd, hogy az Önvaló cipelje azokat.
15.24.3.264,Ne ápolj semmiféle aggodalmat vagy félelmet szeretteid jelene vagy jövője kapcsán. Tégy meg mindent értük, ami erődből telik, ám ezután hagyd, hogy a magasabb erő irányítsa sorsukat.
15.24.3.270Nem bízhatod magad csakis a külső körülményekre, nem várhatod pusztán ezektől a biztonságodat – habár el sem szabad hanyagolni ezeket. Tudnod kell, hogy a tökéletes biztonságot csakis az Önvaló óvó jelenlététől várhatod.
15.24.3.273Ahogyan érdeklődésed az Önvaló után egyre mélyül, úgy csökken a világi dolgokhoz való ragaszkodásod. A viharos, vad vágyak elcsendesülnek, és érdeklődésed a dolgok iránt sokkal komolyabbá válik..
15.24.3.274Hiú ábránd lenne azt gondolni, hogy létezik tökéletes biztonság a világi létezésben. Ám benső életünk vonatkozásában abszolút létezik.
15.24.3.276...Aki a külső körülmények foglya, az szerencsejátékot űz a boldogsággal. Aki saját Önvalójától függ, azt viszont soha nem hagyja el a tökéletes nyugalom.
15.24.3.279,Amikor az ember folyton változó külső kincsek helyett saját belső értékeire kezd koncentrálni, akkor lesz esélye a tartósabb boldogság elérésére…
15.24.3.279,A vágyak minden küzdelem nélkül elenyésznek, a karma eltűnik, és az Önvaló csendje hullik ránk.
15.24.3.288Amikor minden cselekvés véget ér, amikor a test mozdulatlan, a tudat csendessé vált, akkor megvalósítottuk azt, amit a kínaiak wu-wei-nek neveznek, a nem cselekvés művészetét. Csodálatos békesség hoz ez, mivel a vágytalanság állapotába kerülünk. Ekkor a kereső már közel jár a végső célhoz, ám azt mindaddig nem érte el, amíg ez a béke teljesen és állandóan vele nem marad. Amíg ezt meg nem valósítod, a keresés folytatódik...
15.24.3.289,...Engedd el az összes negatív gondolatot, különösen amelyek másokra vonatkoznak. Ne ítélj, és ne kritizálj!...
15.24.3.289,...Az egónak passzívvá kell válni, és cselekedeteit az intuiíció kell, hogy diktálja. Ha így élünk, akkor nem az agresszív vágyak irányítanak minket, és megszabadulunk a karmától...
15.24.3.290,…A mentális elcsendesedés művészetét egészen elmélyíthetjük benső csendünk felé, és kellő gyakorlással még úgy is fenntartható, hogy a világban tevékenykedünk. Ezért helyez olyan nagy hangsúlyt a belső nyugalomra mind a jóga, mind a filozófia.
15.24.3.309,Amikor belül sikerül mindent – a gondolatokat, érzelmeket, vágyakat – elcsendesíteni, akkor a személyes akarat is elkerülhetetlenül elcsendesül. Aminek ekkor meg kell történnie, megtörténik, de nem miattad, hanem csupán rajtad keresztül.
15.24.3.313A tanítványnak mindig emlékeznie kell arra, hogy épp úgy, ahogyan a Világ-Elme nem veszíti el saját természetét, nem változik meg miközben a világot teremti, neki magának is szilárdan, kitartóan ragaszkodnia kell saját misztikus identitásához – kerüljön bármilyen helyzetbe is a világban…
15.24.3.314,Nem elegendő elengedni a világot, s nem elegendő időnként meditálni az Önvalón. Minden órában, minden nap az előzőek által generált állapotban kell maradni.
15.24.3.322
5 jan 2012
8 jan 2017
10 aug 2016
3 feb 2014
2 jan 2017
22 jan 2014
3 okt 2019
26 jú 2018
17 aug 2022
15 feb 2020
5 áp 2012
24 jú 2016
11 má 2018
13 má 2020
9 feb 2020
6 áp 2012
14 aug 2011
19 jú 2015
16 nov 2023
1 nov 2019
14 aug 2013
17 aug 2019
22 okt 2014
15 sze 2019
15 dec 2010
26 má 2013
28 má 2019
15 okt 2015
25 má 2020
17 dec 2016
3 jú 2022
16 sze 2018
10 áp 2011
15 dec 2015
15 okt 2018
14 má 2015
5 áp 2023
3 má 2017
10 áp 2018
11 aug 2016
18 jú 2019
12 okt 2011
4 jan 2011
11 áp 2019
6 jan 2011
3 aug 2016
24 áp 2015
21 jan 2022
5 jan 2011
31 má 2012
5 má 2019
24 má 2017
1 okt 2011
22 jan 2023
19 jú 2018
21 má 2012
9 nov 2017
12 okt 2018
5 okt 2011
18 jú 2013
9 dec 2012
1 nov 2020
18 feb 2018
7 áp 2015
14 dec 2012
8 jan 2022
7 nov 2015
26 nov 2023
4 áp 2015
1 feb 2021
24 feb 2013
12 áp 2014
18 áp 2014
2 áp 2015
6 dec 2023
14 má 2022
28 jan 2022
18 dec 2023
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se