The Library
Sok-sok élet tapasztalata arra tanított meg, hogy ne ragaszkodj semmihez, ne szoríts makacsul magadhoz semmit, különösen ha az élet olyan jelzéseket ad, hogy ideje elengedned. Nem hagyod, hogy boldogságod pusztán másoktól és rajtad kívülálló dolgoktól függjön!
15.24.1.8Amikor valamiféle szörnyűséges csapás ér minket – például egy hozzánk közelálló, kedves személy elvesztése – akkor jobban megértjük Buddha tanítását, miszerint a létezés szenvedés. Amikor jobban megy sorunk, olyankor kevésbé vagyunk hajlamosak ezt felismerni. Csak szívbemarkoló fájdalmak képesek a Keresés kapujához elvinni minket, mert ekkor értjük meg, hogy csak a Magasabb Erő megismerése hozhat tartós belső békét. Belső életünk nyugalma, az abból szárba szökkenő erő és megértés ellensúlyozza a külvilág nehézségeit, szomorúságait és veszteségeit.
15.24.1.15Ha igaz az, amit a pesszimisták mondanak, miszerint az élet csak egyik nehézségből a másikba sodor minket, akkor ugyanígy igaz az is, hogy eközben egyik örömtől a másikig visz. A valódi kérdés az, hogy az élet nehézségeit vajon kellően kárpótolják-e az örömei?
15.24.1.20Gautama megállapítása, miszerint “a lét szenvedés” hasonló Szókratész megállapításához, miszerint “az élet borzasztó.” Ám mind az indiai, mind a görög bölcs pusztán az egóban való létezésről beszélt. Helyes-e ha csak a szenvedésről beszélünk az élet kapcsán, s nem szólunk a létezés misztériumáról? Hiszen ez is épp úgy jellemző rá, még ha csak ritkán is foglalkozunk ezzel. Az ember csak akkor válhat teljessé és érheti el a valódi nyugalmat és elégedettséget, ha eléri az Önvalóban való létezést, amikor az egó helyére kerül, megaláztatik, és megtörettetik.
15.24.1.30Az élet elutasítása, amelyet a pesszimista Gautama és Schopenhauer művel túlságosan negatív hozzáállás. Nem azért, mert ne lenne igaz, hanem azért mert ez a nézőpont nem teljes, hanem egyoldalú.
15.24.1.33Élvezem az életet, és megpróbálom békében, örömben, boldogságban eltölteni. - írta Spinoza egy levelében.
15.24.1.41Amikor megtaláljuk a folytonosan bennünk lakozó boldogságot, akkor az érzékek nyújtotta örömök már nem hiányoznak. Ekkor már nem lesz szükség rájuk, de ennek ellenére értékeljük, ha mégis van rájuk lehetőség.
15.24.1.72Ha kellően mélyen vizsgálod meg a problémát, azt fogod találni, hogy a boldogság elkerül szinte mindenkit – annak ellenére, hogy folytonosan keresik. De van néhány szerencsés és sikeres ember, aki feladta az egó általi keresését, és hagyják, hogy magasabb énjük belülről irányítsa őket. Csak ők érhetik el a tiszta, hiánytalan boldogságot, a Végső Jót, amelyből semmiféle fájdalom vagy szomorúság nem ered, s amely a boldogság és elégedettség végtelen forrása.
15.24.1.74Ha az elme eljut abba az állapotba, ahol megszabadul saját ideáitól, projekcióitól, vágyaitól, akkor eléri a valódi boldogságot.
15.24.1.77Amikor sikerül megérintened lényed csendes középpontját, akkor elfeledkezel fájdalmaidról, szenvedéseidről, és a boldogságban lakozol. Ez pedig egyben rámutat arra, hogy miként találhatjuk meg a valódi, tartós boldogságot, amit oly sokan keresnek, de oly kevesen találnak meg. Az igazi boldogság ugyanis nem valahol rajtunk kívül, hanem bennünk rejlik.
15.24.1.79A mesterséges élvezetek nem olyanok, mint a valódi, örökkétartó boldogság. Kívülről jönnek, az érzékek stimulálásával, míg az utóbbi belülről fakad.
15.24.1.85Nincs ideális környezet. A tartós boldogságot nem magunkon kívül, hanem mély magunkba tekintéssel érhetjük el.
15.24.1.88Aki megtanulta, hogyan léphet be bármikor ebbe a csendes, belső világba, az újra és újra visszatér ide. Sehol és sehogy máshogy nem érezhető ez a szent öröm, ez megtisztulás és megszabadulás a személyes problémáinktól.
15.24.1.90Azt gondoljuk, hogy majd ez vagy az boldoggá tesz minket. Ám a szerencsés kevesek tudják, hogy a meditáció során is az elme akkor a legboldogabb, amikor üres.
15.24.1.91Boldog vagy akkor is, ha nem vagy az Önvaló áldott tudatosságában, ha nincs trancendentális tudásod Róla, ha csak másodkézből tudsz mindezekről. De ha így van, akkor ez miért tölt el boldogsággal? Azért, mert tudod, hogy létezik egy út a tudatossághoz és a tudáshoz. Nyugodtan várhatsz, miközben magadon munkálkodsz, hiszen ha kitartó vagy, akkor végül úgyis eléred célodat. Akár ötven évet vagy ötven életet is kell várnod, tudhatod, hogy végül beérkezel.
15.24.1.93Amikor megtaláljuk lényünk közepét, akkor azt látjuk, hogy az tiszta boldogság. Amikor viszont lényünk felszínén maradunk, akkor bár keressük, mégsem érjük el a boldogságot, mert ebben az állapotban az elme képtelen megállni, izeg-mozog, szétszórt.
15.24.1.98Az Önvaló jelen van az emberben, és az élet végeredményben nem más, mint jelenlétének keresése. Öntudatlanul bár, de azért veszünk részt a nyüzsgésben, mert azt reméljük, hogy így megtalálhatjuk a boldogságot.
15.24.1.99A mindennapok szenvedésein túl hihetetlen boldogságot tartogat az élet azok számára, akik hajlandóak tenni érte, akik hajlandók keresni.
15.24.1.100…A szenvedés mindannyiunk osztályrésze, ám a felszín alatt, a mélyben ott rejlik valami különös, hatalmas harmónia, végtelen szeretet, elképzelhetetlen békesség és egy olyan támasz, amelyre mindig számíthatunk.
15.24.1.102,Ha az isteni jelenlét ott lapul elméd mélyén, akkor annak isteni békessége, öröme és ereje is ott kell, hogy lakozzon. Miért hagynád hát, hogy a külvilág nehézségei megfosszanak ettől? …
15.24.1.106,Mindig nehéz a hozzánk közel állók szenvedését látni, de még ekkor sem adhatjuk fel belső hitünket és békénket – legyen ez a hit akár csak mustrámagnyi is. Nem szabad meglepődnünk azon, hogy a földi életben keveredik a fájdalom és az öröm. Tudnunk kell, hogy csakis az Önvalóban lelhetünk tartós boldogságra.
15.24.1.108Mindaddig, amíg az Önvaló tudatossága hiányzik belőlünk, az örömöket fogjuk hajszolni. Ám amikor elértük ezt a tudatosságot, akkor a vágykielégítésre vonatkozó késztetés megszűnik, mert akkor mi magunk válunk azzá, amit addig csak hajszoltunk: a kereső, a keresés, és annak tárgya – eggyé olvadva.
15.24.1.109
8 nov 2018
4 okt 2018
31 má 2014
11 feb 2024
12 feb 2024
5 nov 2018
14 okt 2019
27 má 2014
14 áp 2013
25 áp 2013
9 nov 2019
13 feb 2024
21 má 2020
28 nov 2015
2 áp 2019
8 má 2020
26 aug 2019
29 jú 2011
13 feb 2019
28 feb 2024
12 jú 2020
9 jú 2011
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se