The Library
Mindent, amit a világból ismerünk, az öt érzékszerven keresztül tapasztalunk meg. Ám az Önvaló kívül esik ezek működési területén, emiatt nem is tudjuk rajtuk keresztül, általuk megtapasztalni...
15.23.8.1,Ha már sikerül valamennyire lecsendesíteni és üresen tartani az elmédet, akkor a következő lépés, hogy megtaláld a középpontját.
15.23.8.6... Amikor a személyes elmét megfosztjuk emlékeitől, vágyaitól, minden érzékelésétől és gondolatától, akkor belép a végtelen, megnevezhetetlen ürességbe, a Semmibe. Ilyenkor a kontempláció önmagába fordul, magára az énre irányul, ám az az én, ami megmarad nem véges és egyéni, hanem mindent átfogó, kozmikus, végtelen.
15.23.8.8,Kevesen képesek alámerülni az Ürességbe boldog, nyugodt várakozással, elfogadva bármit, ami jön. Sokkal többen vannak, akik mezsgyéjére érve megijednek és elutasítják az utlsó lépés megtételét.
15.23.8.33Első találkozásod az Ürességgel valószínűleg megijeszt. Az egyedüllét érzése, amikor testetlen lélek vagy, és belépsz, elsüllyedsz a a végtelen, határtalan űrbe sokkoló lehet. Ez csak akkor kerülhető el, ha komoly metafizikai felkészültséggel és azzal a sziklaszilárd elhatározással érkezel, hogy eléred a végső valóságot. Bárhogy is legyen, ki fog derülni, hogy félelmed alaptalan...
15.23.8.35,Az üresség nihilisztikus megtapasztalása során a misztikus teljesen feladja és elveszíti az érzékelést, a gondolatot, az emlékeket. Nem ismer senkit és semmmit, amely különálló lenne...Nem más ez, mint a földi élet kellemes és kellemetlen kötöttségeitől megszabadított tiszta tudatosság
0.23.8.36,Az üresség nihilisztikus megtapasztalása során a misztikus érzései, emlékei és gondolatai teljesen eltünnek…és nem marad más csak a földi élet kellemes és kellemetlen tapasztalataitól megszabadított tudatosság.
15.23.8.36,Ha nem győzzük le a bennünk megbújó félelmet, akkor belső lényünk határait sem fogjuk tudni átlépni. Az ismeretlentől, szokatlantól, fantasztikustól, illúziótól való félelem ez. Az egó visszaretten mindattól, ami teljesen eltér múltbéli tapasztalataitól. Attól fél, hogy elveszíti magát ebben az előtte tornyosuló ürességben – s ezáltal elveszíti fizikai létezését is. Csak minden belső bátorságunk és erőnk teljes bevetésével tudjuk legyőzni saját félelmünket, legnagyobb ellenségünket.
15.23.8.49A nemlétezés küszöbére lépve vajon mered-e vállalni az ugrást a mélybe? Ha valóban bátor vagy, nem riadhatsz meg. Minden erődet össze kell gyűjtened, és fel kell lebbentened Ízisz fátylát! Még egy pillanat és az Ismeretlen Isten jelenlétébe kerülsz!
15.23.8.51Oly sok misztikust rettent el szükségtelenül az Üresség gondolata, hogy fontos megnyugtatni őket. Visszahőkölnek a legmagasabb eredmények kapuja előtt és nem mennek tovább, mert attól tartanak, hogy megsemmisülnek. Az igazság az, hogy ez csak alacsonyabb énükkel történik meg, ők maguk viszont nagyon is életben maradnak...
15.23.8.57,A félelem a személyiség elvesztésétől, és a közös tudatosságban való feloldódástól vagy a személyes éntudat elvesztésétől akadályok lehetnek a meditáció mélyebb szakaszaiban – de nem a legmélyebben. Ezen túl kell jutnunk, ezt a félelmet le kell győznünk.
15.23.8.58Nem kell félnünk az ürességtől, amely a legmélyebb meditációban érkezik el. Nem más ez a félelem, mint a személyes én ellenállása a magasabbrendűnek. Minden misztikusnak, aki eléri ezt a magas szintet szembe kell néznie azzal a félelemmel, hogy soha nem tud visszatérni – ám ez teljesen alaptalan, s valójában csupán istenhitének próbaköve. A Végső megvéd minket mindentől, miközben a legcsodálatosabb erőfeszítést tesszük: megpróbáljuk elhagyni az alsóbbrendű ént, s közelebb kerülni hozzá....
15.23.8.62,Amikor a legmélyebb, ember számára lehetséges állapotba kerülsz, akkor minden mentális tevékenység megszűnik, felfüggesztésre kerül, ide értve az egóval való önazonosítást is. Ha ez megtörténik, akkor már semmi sem áll a megvilágosodás útjában.
15.23.8.76A világ hirtelen eltűnik tudatodból. Pár rövid percig a minden dologtól mentes Ürességben időzhetsz, ahol Isten örökkévalóan létezik. Kontemplációd sikeresen bevégeztetett, és elvezetett az Önvalóhoz.
15.23.8.94Ez az állapot – az Ürességbe való belépés – hasonlít a halálhoz. Mindent elveszítesz, semmivé és senkivé válsz, ám mégis valami olyasmit érzel, ami teljességgel kárpótol mindezért, ez pedig az Önvaló jelenléte.
15.23.8.98Aki belép ebbe a különös állapotba, ebbe az ősi, boldogsággal teli ürességbe, ahol sem az egó, sem az intellektus, sem az érzelmek, sem a vágyak, sem pedig a test nem létezik – újjászületik.
15.23.8.109Az üresség gyakori kontemplációja során az elme megszabadul az anyag, tér, idő és személyiség illúziójától, s végül megtalálja az igazságot.
15.23.8.114Az egóban megbúvó gonosz erők folytonosan megpróbálnak elvonni a tiszta létezésre irányított pozitív koncentrációtól, s ehelyett kevéssé fontos témákra terelni téged. Nagyon kell figyelned, s ha ez megtörténik, akkor azonnal ellent kell állnod ennek. Ebből a nehéz, terhes küzdelemből azután friss, belső erő születik, ha sikerrel jársz – és még több mentális gyengeség, ha elbuksz – mivel a meditáció teremtő erővel bír!
15.23.8.117...Hirtelen arra jössz majd rá, hogy nem puszta mentális absztrakció, nem valamiféle álom, hanem valóság, életed legegyértelműbb tapasztalata ez. Akkor és csak akkor jelentheted ki, hogy “Ez vagyok”. Ekkor találtad meg az Önvalót.
15.23.8.118,A misztikus tapasztalatnak vannak hiányosságai, hiszen még a kettősség világában leledzik, mivel az én-nem én kettőssége megmarad. Hogyan lehet ezen túljutni? Csakis úgy, ha magunk válunk a Létezéssé, ha túllépünk a kettősségen.
15.23.8.119Az Üresség megértése és az arról való meditáció sokkal gyorsabb eredményekhez vezet, mint számos nehéz jóga-módszer: nevezetesen a gondolatok eltűnéséhez.
15.23.8.123A legjobb meditáció, hogy megszabaduljunk személyes gondjaintól-bajainktól az Üresség meditáció. Amennyire sikeresen végezzük ezt, olyan mértékben feledkezünk meg az egóról. S ha nincs egó, akkor nincs aki szenvedjen, és a szenvedés maga is eltűnik.
15.23.8.124Nem hagyhatjuk, hogy a tudatosság figyelmébe került tárgyak és ideák örökké lefoglalják elménket, s eltérítsenek isteni kötelességünktől. Magára a tudatosságra kellene figyelned, az kell, hogy lekösse figyelmed, az kell, hogy legmélyebb koncentrációd hajszálkeresztjébe kerüljön!
15.23.8.129Amikor megértjük, hogy az elme tiszta esszenciája a valóság, akkor egyben megértjük a magasabb jóga értelmét is, amely azt célozza, hogy ne a véges gondolatokkal, hanem csak és kizárólag a tiszta Gondolattal foglalkozzunk. Amikor ez megtörténik, az elme tisztává, csendessé, és totálisan mozdulatlanná válik…
15.23.8.130,Ebben a gyakorlatban először is megpróbáljuk megérteni, hogy egy végtelen és anyagtalan Elme áll mögöttünk, mi abból származunk, és ezután megpróbálunk azonosulni vele. A gyakorlat első részéhez el kell mélyülnünk, és elengednünk a dolgokat, a másodikhoz pedig fel kell adnunk, el kell felejtenünk a személyiséget.
15.23.8.132Úgy érzed, hogy valami olyasmivel találkozol, egy olyan ősi, határtalan, korlátlan valamivel, amely már sokkal azelőtt is létezett, hogy tested a Földre került.
15.23.8.134Amikor a tudatosság visszavonul forrásába, minden gondolat eltűnik, és nem marad más csak az Elme.
15.23.8.139Magát a Tudatosságot kell keresnünk, nem azokat az ideákat, amelyek belőle származnak, de csak részlegesen, hiányosan, és tökéletlenül utalnak RÁ. Minden gondolat, szó, vagy mondat csak félrevezet.
15.23.8.143A legjobb meditáció az, amely kiemel az időből, és az Örök Mostba juttat.
15.23.8.149Amikor minden gondolat kihunyt; amikor még a keresés gondolata is elenyészik; s amikor a gondolatok ellenőrzésére irányuló végső gondolat maga is eltűnik – az egóval vívott nagy csata kezdetét veszi. Ám ennek a láthatatlan drámának az utolsó felvonásában már csakis az Önvaló szerepel. A Kegyelem erői csakis ekkor törhetnek elő, s tüntethetik el a gondolatok utolsó csíráit is. A végső siker csak így érhető el.
15.23.8.152A mentális csendnek ebben a kritikus pillanatában bármit – legyen akármilyen magasztos és spirituális is a szárba szökkenő gondolat, vagy ötlet, amely elénk tűnik – el kell utasítani. Csak az összes gondolat meghaladásával, a gondolkodási képesség teljes feladásával lehet fenntartani a teljes csendességet. Utolsó, nagy csatánkat itt vívjuk meg, és első, nagy eredményedet ezáltal éred el. Ez a csata adja meg a kegyelemdöfést az egónak, az eredmény pedig az egó halála után az Önvalóval történő egyesülés lesz...
15.23.8.153,Az egó egyetlen gondolatra épül, és ezt a gondolatot le kell mészárolni. Ez pedig nem az a tévnézet, hogy minden más létezőtől külön áll, hanem az, hogy az egyetlen, végtelen életerőtől el van választva, különülve.
15.23.8.156Minden gondolat mögött ott rejlik az isteni elem, amely lehetővé teszi ennek az adott gondolatnak a tudatosulását. Ha tehát ezt az elemet keressük, akkor először növelni kell a gondolatok közötti hiátust, majd fel kell adni minden gondolatot; illetve arra kell irányítanunk kontemplációnkat, amiből származnak!
15.23.8.159Bármilyen rövid is legyen 2 gondolat között a szünet – az egó eltűnik. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden egyes gondolattal újjászületünk. Nincs szükség arra, hogy valódi, sok életen átívelő újjászületések hosszú sorát várjuk ki a megszabadulás előtt. A pillanatról-pillanatra történő újjászületések ugyanezt a lehetőséget rejtik – feltéve, hogy tudjuk, hogyan használjuk ki a lehetőséget.
15.23.8.162A gondolatok egymást követik, ám a közöttük levő pillanatnyi szünet az időn kívül áll. Ez a szünet, ez a hiátus normális esetben észrevétlen marad – s ezáltal a megvilágosodás esélyét elszalasztjuk.
15.23.8.163Az egyik legnehezebb gyakorlat az, amikor megfigyeljük, hogy egy gondolat feltűnik, majd elenyészik, és ezután erősen próbáljuk megragadni azt a fázist, amielőtt a következő gondolat feltűnne. Hónapokon, éveken át kell gyakorolni. Ám végül, amikor sikerrel járunk, a jutalom hatalmas lesz.
15.23.8.168Amikor az Önvaló Bölcsessége című könyvben leírtam azt a gyakorlatot, hogy a két gondolat közötti szünetre kell koncentrálni, még nem tudtam, hogy a Buddha állítása szerint a Nirvána ”két elmepillanat között” van. Ezt az állítást úgy veszem tehát, mint ami alátámasztja a gyakorlat hasznosságát – bár el kell ismerni, ez egy igen nehéz feladat.
15.23.8.169Furcsa módon ebben a mély csendességben hatalmas, kihasználatlan erők feszülnek. Valójában minél mélyebben sikerül az ürességben elmerülnünk, s minél tovább tudunk ebben az állapotban megmaradni, annál nagyobb erőkkel térünk vissza a világba elvonulásaink után.
15.23.8.175Ez az a tapasztalat, amelynek misztériumát és békéjét nem lehet leírni, amelyet az intellektus nem foghat fel, amely emberileg szinte érthetetlen. Ez azért van, mert amikor elérjük az egységet, akkor elveszítjük személyiségünket, de nem veszítjük el az önazonosságunkat!
15.23.8.180…Ebből következik egy érdekes kérdés: mi is valójában az Üresség? Általában olyan helyzetre utalunk vele, amikor személyes, fizikai és mentális tapasztalataink hirtelen eltűnnek, de egy emelkedett tudatállapot mégis fennmarad. Nincs ekkor semmi, amit megismerhetnénk, és senki, aki megismerhetne bármit is, és egyértelműen nincs semmiféle személyes emlékezet…
15.23.8.183,Sokszor megkérdezték, hogy szerintem mi a titka a Buddha mosolyának. A megoldás az – és nem is lehet más – mint hogy magán mosolygott, hogy oly sokáig kereste azt, ami már amúgy is a birtokában volt.
15.23.8.189...Amikor Buddha befejezte teljes megvilágosodást hozó meditációját, éppen elkezdett hajnalodni...
15.23.8.203,…Az emberi létezés valós természetét elfedik a folytonosan változó és áramló gondolatok. Amíg a feltörő és eltűnő gondolatok kötik le elménket, addig képtelenek leszünk felfedezni az ezek mögött ott rejlő tudatosságot.Ezért a gondolatok áramlását először le kell lassítani, majd elcsendesíteni. Mindenkiben ott rejlik a forrás, melyben megmerítkezhetünk, és benne megtalálhatjuk, amire valóban szükségünk van.
15.23.8.204,
23 má 2013
1 nov 2014
14 nov 2011
15 nov 2023
29 aug 2015
31 má 2016
25 jú 2016
5 okt 2014
22 jú 2018
8 okt 2015
22 feb 2019
5 okt 2013
10 má 2017
10 okt 2015
30 nov 2015
25 dec 2012
3 jú 2016
10 áp 2019
1 aug 2015
15 má 2017
20 má 2023
21 má 2016
25 má 2016
16 jú 2023
26 dec 2019
25 áp 2019
30 dec 2021
17 jan 2014
8 nov 2013
15 sze 2013
8 jú 2016
6 áp 2020
2 jú 2016
28 okt 2011
14 jú 2016
17 sze 2011
25 má 2017
27 má 2011
29 jú 2017
13 dec 2019
25 má 2017
1 jú 2015
20 jan 2018
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se