The Library
A szokásos meditáció az egóval foglalkozik, és emiatt nem tud feljutni az Olümposzi magasságokba, ahol már csak és kizárólag Isten létezik. A meditáló még mindig saját előrehaladásával van elfoglalva, saját problémái, céljai foglalkoztatják. Ám a kettősség nélküli meditáció mindezekről elfeledkezik, hogy csakis Istenre emlékezzen, vele váljon eggyé.
15.23.6.2A kegyelemnek kétféle megnyilvánulása létezik. A szokásos, ismertebb, és alacsonyabbrendűbb formáját megtaláljuk a Hosszú Ösvényen. A tiszta hit és odaadás eredményeképpen az Önvalóból árad, s szükség szerint nyilvánul meg. A segélykérésre érkezik mintegy válaszként. A ritkább, s magasabbrendű formája azonban csak a Rövidebb Ösvényen érhető el. Abból ered, hogy azonosítjuk magunkat az Önvalóval, vagy szünet nélkül arra gondolunk. Ebben az esetben nincs jelen az egó, amely valamiféle jutalmat vagy segítséget keres, s így azÖnvalóban állandóan jelenlévő kegyelem áradását semmi sem akadályozhatja.
15.23.6.7Ezek a villanások megszabadítanak a hétköznapi létezés korlátaitól, ami örömteli. Ám éppen azért, mivel csak időleges megvilágosodást nyújtanak, ezért nem elégségesek. Ha idáig eljutottunk, tovább kell lépnünk: el kell érni, hogy eredményeink állandósuljanak...
15.23.6.17,Könyvek és elméleti diskurzusok még legjobb esetben is csak iránymutatásul szolgálhatnak a belső keresés során. A Valódi Ént csak akkor találhatjuk meg, ha képesek vagyunk személytelenül megvizsgálni, javítani, fejleszteni saját személyiségünket – amelyet pedig legtöbben a létezésünk végső alapjának hisznek. Meg kell próbálnunk elérni, és fenntartani a Valódi Én, az Önvaló tudatosságát, miközben legmélyebb szeretetünk és őszinte imádatunk tárgyává tesszük. Ezek nélkül küldetésünk nem lehet sikeres.
15.23.6.18A végső megvilágosodás hirtelen történik meg, de az odavezető folyamat olyan bonyolult, hogy csak sok fokozaton keresztül lehet megvalósítani. Ennek oka pedig az, hogy az utunkban álló akadályok nehezek és számosak...
15.23.6.20,Csakis akkor ismerhetjük meg magunkat, ha elmélyülünk önmagunkban, és személyesen fedezzük fel önnön lelkünket.
15.23.6.23Egészen különös módon felfrissíti és megújítja elménket, akaraterőnket, és szívünket, ha keresztbetett lábakkal leülünk, kezeinket egymásra rakjuk, és teljesen elernyedünk. Az elme ekkor kiürül, elcsendesül, mindent felad.
15.23.6.25Ne engedd, hogy az elme bármilyen gondolatokkal elfoglalja magát, amikor nincs valódi, fontos, elintézendő teendője!
15.23.6.26A meditáció előrehaladott formáiban nem csak arra van szükség, hogy a test teljesen nyugodt legyen, hanem arra is, hogy egyáltalán meg se moccanjon.
15.23.6.27A meditáció – ha kellően előrehaladott – kontemplációba vált át. Nem kell semmiféle különös pozíciót felvenni, vagy speciális testgyakorlatot végezni, mert ez egy belső, mélyen elmerült állapot, ahol a test, és a körülöttünk lévő világ alig észlelhető.
15.23.6.34Ha kellően előrejutottál, akkor a kezdőkre, sőt a haladóbbakra vonatkozó szabályok sem lesznek már rád feltétlenül érvényesek. Nyugodtan meditálhatsz -előírásszerűen – ülve, de akár fekve is, mert elmédet már nem kötik annyira a külső körülmények.
15.23.6.37Amikor Jézus azt mondta, hogy ” Tegyétek összes terheteket rám” és Krisna azt mondta, hogy ”minden munkálkodásotokat vessétek rám”, akkor mindketten arra utalnak, hogy úgy kell tennünk – ha még nem találtuk meg – mintha a magasabb én cselekedne helyettünk, s gondjainkat is ő viselné. Ha pedig már megtaláltuk, akkor mindennapi életünk során hagyni kell, hogy Ő vegye át a személyes én helyét.
15.23.6.44Ezeknek a keresőknek a legalkalmasabb meditációs forma az, ha feladják személyiségüket, s azt az Önvalóba helyezik át azáltal, hogy folyamatosan, ismételve, szünet nélkül erre a valódi énjükre emlékeztetik magukat..
15.23.6.47Saját erőfeszítéseink elégtelenek, azt a Kegyelem erejével kell kiegészíteni és egyensúlyba hozni... Ha pusztán magunkra támaszkodva próbáljuk meg személyiségünket fejleszteni, az intuíciónkat feléleszteni, akkor valószínűleg kevesellni fogjuk az eredményeket. A Kegyelem erejére – melyet az imádság és az Önvalón történő meditáció segítségével hívhatunk elő – szükségünk van. Ám ez a meditáció speciális, mert a kettősségnélküliségen alapszik. Gyakorlása során azonosulnunk kell a végtelen, univerzális erővel, s el kell feledkeznünk arról, hogy különálló személyiség vagyunk.
15.23.6.49A Rövid Ösvény egyik értékes gyakorlata, hogy úgy tekintünk magunkra, mintha már elértük volna célunkat, élvezve annak dicsőséges eredményeit. Ez egy vizualizációs gyakorlat, amikor saját arcunkat magunk elé idézzük, és látjuk rajta a nyugodt, békés, győzedelmes kifejezést. Olyan gyakran kell ezt minden nap végezni, amilyen gyakran csak eszünkbe jut.
15.23.6.50Ha kombináljuk a mély légzést és a mosolyt – mindkettőt tudatosan lassan végrehajtva, az elmét csakis a testi folyamatokra koncentrálva – akkor egy kellemesen elernyedt félálomszerű állapot lép fel. Nem szabad hagyni, hogy bármi más gondolat belépjen elménkbe, egész lényünk a ritmikus légzésre kell fókuszáljon, s a könnyed mosoly szinte meghipnotizál minket. Mindennek könnyednek, erőltetésmentesnek kell lennie. Ez a Felszabadító Mosoly Jógája.
15.23.6.51A Felszabadító Mosoly jógáját két alkalommal kell kiemelten gyakorolni: amikor álomba esünk este, és amikor felkelünk reggel.
15.23.6.52Mivel a Rövid Ösvény arra tesz kísérletet, hogy az egó árnyékából kimenekülve az Önvaló fényében fürödhessünk, ezért együtt kell járnia az öröm tudatos kultivációjával. És mivel egyben nagyrészt visszavonulás is a Hosszú Ösvény önfegyelmező gyakorlataitól, ezért a szabadság érzésével is kell, hogy járjon...
15.23.6.55,...Minden filozófikus meditációt mások felé irányított gondolatokkal kellene befejezni, az ő lelki szükségleteikre emlékezve. Adjuk át nekik a fényt és árasszuk feléjük a kegyelmet, hogy ők is részesülhessenek áldásaiból a szükség óráján...
15.23.6.58,Ha szeretetünket szétsugározzuk minden érző lény felé, akkor a kozmikus öröm extatikus állapotába kerülhetünk.
15.23.6.60Leginkább akkor segítesz másokon, ha velük kapcsolatban is megőrzöd belső békédet, és őket is becsatornázod ebbe a csendességbe. Sokkal hasznosabb ez, mintha idegeskednél és aggódnál velük kapcsolatban.
15.23.6.62Szeretnéd, hogy a barátod boldogabban éljen? Akkor elmédben alkosd meg ennek a jobb életnek a gondolatát.
15.23.6.63Ha álombasüllyedésünkkor rendszeresen magasabb énünk felé fordulunk, akkor egy napon arra ébredhetünk, hogy nagyszerű, szent dolgokról suttog nekünk egy belső hang. És a belső hanggal párhuzamosan lelkesedést, erőt és vágyat is érzünk majd, hogy az így kapott útmutatásnak megfelelően éljünk.
15.23.6.71Hasznos gyakorlat este lefekvéskor végiggondolni a nap során átélteket, vagy reggel végiggondolni, hogy mit tervezünk aznapra.
15.23.6.72Van egy vers a Koránban, amely így szól: “Kelj föl éjjel, és fordulj Istenedhez! Az egó eltiportatik, és oly dolgokat tudsz meg, amikről korábban nem is álmodtál, és életed útja könnyűvé lesz.”
15.23.6.75Azokban a csodás pillanatokban, amikor az álomból átcsúszunk az ébrenlétbe, közel állunk ahhoz, hogy egy Felvillanásban legyen részünk, de mivel a világ tárgyai beúsznak látókörünkbe, ez elmarad. És éppen ebben rejlik a csoda lehetősége mind a hétköznapi ember, mind a leendő jógi számára. Ebben az állapotban nincsenek a gondolatnak objektumai. Az “Én” a világ nélkül létezik. Ez az önmagában álló tudatosság. Igaz, hogy csak pár pillanatig tart, de gyakorlással meg tudjuk hosszabbítani!
15.23.6.77Az éjszakai ébredés utáni első másodpercekben képesek vagyunk belépni a mennyei gondolattalanság álapotába. Vagy ha ilyen nagy lépésre képtelenek vagyunk, akkor is kaphatunk iránymutatást, amely figyelmeztet arra, hogy mit ne tegyünk, mit tegyünk, vagy bepillantást enged a jövőbe.
15.23.6.78Ha sikerül külső szemlélőként viszonyulni magunkhoz, elfogulatlanul megfigyelni saját életünket, akkor ezzel elősegítjük, hogy ragaszkodásunk csökkenjen, eltűnjön. Az elfogulatlan, objektív megfigyelésnek azonban nem csak a külső, de a belső folyamatokra, gondolatainkra, érzelmeinkre, minden mentális változásunkra is ki kell terjednie...
15.23.6.82,A keresőnek el kell szakadnia saját gondolataitól és ideáitól, ami azt jelenti, hogy kívülről kell magára és saját elmetartalmára tekintenie. Ha sikerül elérnie ezt, akkor automatikusan az Önvaló nézőpontjába jut. El kell érni, hogy személyiségünk legyen a megfigyelt, s az Önvaló a megfigyelő...
15.23.6.83,Amikor azt mondom, hogy próbálj személytelen, külső megfigyelőként magadra tekinteni, az csak gyakorlatként értelmezendő, és csak időleges feladat, amelyet talán az út fele tájékáig lehet használni. Amikor ugyanis már megértésünk, világlátásunk és eredményeink kellően kiteljesednek, akkor valami történik – mintegy magától. És ekkor a figyelő és a megfigyelt egó –beleértve ebbe a testet és a világot is – elmerül az osztatlan Elmében.
15.23.6.84Olyan tapasztalás ez, amelynek során egyszerre kerülünk az egó tudatába belülről és kívülről – mintegy megfigyelőként. Mintha a Testünk mögött állnánk és kívülről látnánk azt – nem azonosulunk vele, csak megfigyeljük, ám mindeközben mégis az egóban maradunk.
15.23.6.85Mind a Déli Sark felé az Antarktisz jeges pusztaságain haladó Scott, mind a Mount Everest meghódítását szörnyű lavinákon és kősívatagokon átverekedve megpróbáló Smythe azt írták, hogy megpróbáltatásaik során úgy érezték nincsenek egyedül, hanem egy különös jelenlét volt velük, amelynek hatására tökéletes nyugalom szállta meg őket… Mi volt az a titokzatos jelenlét, amely velük tartott útjuk során? Nem más, mint az Önvaló Kegyelme …
15.23.6.86,…Aki gyakorolja a Rejtett Megfigyelő meditációt, az gyakran fogja érezni, hogy nincsen egyedül, hanem valamiféle titokzatos jelenlét van Mellette, amely a jóindulat, a biztonságérzet és nyugalom fátylával védi. És lesznek még ennél sokkal érdekesebb tapasztalatai is.
15.23.6.86,… Ha feladod a gondolatokat, akkor a belső én felfedi önmagát …
15.23.6.88,Ha kellő időn át, és megfelelő módon végezted a a tanú-gyakorlatot, akkor időnként különös tapasztaláson mész át. Pár percig, de gyakran csak pár pillanatig olyan lesz, mintha kilépnél testedből, és szemben állnál magaddal, úgy nézvén saját arcordra, mintha az valaki másé lenne. Az is lehet, hogy mintegy hátulról, magad mögül látod a testedet, arcodat pedig oldalról. Ez egy fontos és jelentős tapasztalat.
15.23.6.91Úgy érzed, mintha magaslatról tekintenél önmagadra, személyes éned csak msoolyogtatnivaló, hamis báb.
15.23.6.93A Rövid Ösvény egyik gyakorlata könnyedén végrehajtható, és kiváló eredményeket hoz egyeseknek, míg másoknak sokkal nehezebben megy. Ez abból áll, hogy nem engedjük a külvilág bármely elemét, a körülöttünk lévő személyeket vagy fizikai tapasztalatokat megtelepedni elménkben, hanem elutasítjuk, azzal a kijelentéssel, hogy “Mindez csak álom” – s azonnal elfeledjük. Egyszerre 15-20 percig is csinálhatjuk ezt a gyakorlatot. Gyakorlati haszna, hogy önkontrollunk erősebbé válik; metafizikai haszna az, hogy a ránk telepedett illúzió láncai kezdenek elvékonyodni; misztikus haszna pedig az, hogy könnyebbé válik belehelyezkednünk a Tanú-én pozíciójába. Végezetül pedig személyesen is profitálunk belőle, mert szabadabbakká és boldogabbakká válunk.
15.23.6.95Új dolgot kell megtanulnod: a tökéletes testi-lelki nyugalmat és belső mozdulatlanságot. Majdhogynem passzív megfigyelővé kell válnod, miközben tested és intellektusod végzi a világban feladatát.
15.23.6.96Feladatunk az, hogy néma tanúi legyünk saját magunknak, viselkedésünknek, az elménkbe beengedett gondolatainknak – éppúgy, mintha valaki más viselkedését kísérnénk figyelemmel...
15.23.6.97,...Azzal kell kezdened, hogy a saját egódat megfigyelés tárgyává teszed. Idővel, kellő gyakorlással, tanulással, figyelemmel, segítséggel és őszinteséggel bizonyos fajta személytelenség és semlegesség lesz úrrá rajtad. Amikor a teljes belső csendet eléred, akkor ez a munka sokkal könnyebbé válik, de végül a magasabb Én, az Önvaló kegyelme fogja befejezni azt...
15.23.6.97,…Éppúgy tudatában vagy testednek, mint a csodálatos, fennkölt Önvalónak. Az előbbit csak időszakos, múló ábrándnak, magadat pedig objektív szemlélőnek tartod – s mindkettő mögött ott áll az örökkévaló Önvaló.
15.23.6.97,Az első fontos lépés, hogy el kell választanunk magunkat – mind gondolatban, világképünkben, mind tetteinkben – állati lényünktől. Nem morális, hanem metafizikai okokból kell ezt megtennünk. A munka egyik része a személytelen, külső megfigyelővé válás: úgy kell szemlélnünk testünket, cselekedeteinket, vágyainkat, gondolatainkat, mintha valaki másé volnának...
15.23.6.98,Nem csak cselekvője, hanem egyben közönsége is vagy saját tetteidnek.
15.23.6.99Próbálj életed minden pillanatában, tapasztalataid, nehézségeid során külső megfigyelőként, tanúként tekinteni énedre. Ily módon úgy teszel, mintha már magad is megvilágosodott lennél, egyike azoknak, akik számára ez a nézőpont fejlettségük okán természetes módon, magától jelentkezik.
15.23.6.100Mindennapi életedben kettős szerepet kell játszanod: egyszerre kell cselekvőként és nézőként résztvenned az előadásban.
15.23.6.102Ha ragaszkodásmentesen, szenvtelenül, részrehajlás nélkül figyeljük magunkat, akkor az védelmet nyújt számunkra, csökkenti állatiásságunkat, és lecsökkenti egoizmusunkat…
15.23.6.103,Amikor meditálunk, elmerülünk magunkban, és a gondolkodás lelassul, megnehezül. ”Nem ez az elme vagyok.” Majd a folyamat tovább zajlik: ahogyan egyre mélyebbre merülünk, feladjuk, elvetjük mindazt, amiről egykor azt gondoltunk, hogy “ez vagyok én”.
15.23.6.104A Ki vagyok én? kérdése szerepel a Yoga Vasishta hatalmas, ősi könyvében. Századokkal később gyakran használta Szent Ferenc is imáiban. De végül Sri Ramana Maharishi tette a spirituális keresők és meditálók számára központi kérdéssé, legfontosabb megoldandó feladattá.
15.23.6.106Nem csak mindenki másra, hanem saját testedre is a Tudatosság objektumanként kell tekintened…
15.23.6.107,Mi a gyakorlati haszna, ha azt kérdezzük magunktól: “Kivel történik ez a tapasztalat? Kit érint ez a fájdalom, az öröm, a jó szerencse, a szenvedés?” Először is emlékeztet minket a keresésre, az útra amelyen haladunk, mert emlékeztet rá, hogy az egó az, amely ezeket a változó állapotokat átéli. Ráébredünk, hogy nem szabad azonosítani magunkat vele, mert ezáltal megnehezítjük, hogy a magasabb énnel kapcsolatba kerüljünk. Másodsorban, megértjük, hogy az egó gyökerét kell keresnünk, a mögötte rejlő “Én”-t, ahelyett, hogy pusztán szenvedő alanyai lennénk mindannak, ami a személyiséggel történik.
15.23.6.108... Úgy kell tennünk, mintha már most olyanok lennénk, mint amilyenné szeretnénk válni: úgy beszélünk, gondolkodunk, cselekszünk, viselkedünk, mintha már most tökéletesen uralnánk az érzelmeket, vágyakat, az egót. Ám ezt a színjátékot csakis önmagunknak, befelé szabad eljátszanunk, nem kifelé, másoknak, hogy az ő szemükben nagyobbnak tűnjünk, különben a hiúság súlyos csapdájába eshetünk.
15.23.6.109,... Elfogadod azt az igazságot – melyet a megvilágosodottak nemzedékeken át továbbörökítettek – hogy legbensőbb lényed maga a Valóság. Ez pedig ahhoz a logikus következtetéshez vezet, hogy nem kell foglalkozni a múltbéli szokásokból, életmódból, gondolatokból eredő személyes érzéseinkkel, hanem úgy kell viselkednünk, mintha már most megvilágosodottak lennénk magunk is...
15.23.6.109,A Rövid Ösvényen a Létezés, önmagunk, és az önmagában létező értelmét keressük, mindaddig, amíg meg nem találjuk…
15.23.6.109,… Mostanra már tapasztalataid, tanulmányaid, elmélkedéseid alapján tudod, hogy az Önvaló áll az egó mögött, Ő a forrása, és ezt a rövid Felvillanások alatt át is éled. Ennek az erős meggyőződésnek a leképzése mindennapi gondolataid és cselekedeteid szintjére a Mennyei Út [avagy Mintha] gyakorlat, amely a Rövid Ösvény egyik legfontosabbja…
15.23.6.109,...Ha megértettük a Rövid Ösvényt, akkor már tudatosan keresünk. Nem vágyunk új tapasztalásokra, mert mind a vágy, mind a tapasztalás kimozdít minket eredendő Valónkból. Akként gondolkodunk és cselekszünk, mintha ez a MAG lenne egyetlen, valódi énünk, s ha így teszünk, akkor ez valóra is válik...
15.23.6.110,Feltehetjük a kérdést: miért keressünk egyáltalán, ha az Önvaló amúgy is bennünk van? És valóban, eljön az idő, amikor éppen emiatt az Önvaló tudatos keresését fel kell adnunk. Sőt, paradox módon, a keresés feladása sokszor megtörténik, mindannyiszor, ahányszor átéljük a Felvillanást, mert ezekben a pillanatokban tudjuk, hogy mindig is AZ voltunk, vagyunk és leszünk, s hogy semmi új dolgot nem kell keresni, nincs mit megtalálni, felismerni, megszerezni...
15.23.6.110,…mégiscsak az a helyzet, hogy minden Felvillanás után a múltból származó gondolatcsírák előtörnek, és átveszik az uralmat elménk felett, így elvesztjük a mély meglátást, és visszakerülünk a Keresés útjára. Mindaddig, amíg ez megtörténik, addig tovább kell keresnünk. A különbség azonban annyi, hogy már nem vakon keresünk, mint régebben, amikor még azt hittük, hogy egó vagyunk, amely megpróbál átalakulni Önvalóvá, megpróbál új szintekre emelkedni a fejlődés lépcsőfokain…
15.23.6.110,A Tégy úgy mintha már beérkeztél volna... gyakorlat végzése spirituális újjászületéshez és egy új élethez vezethet el. Bátorságot ad azoknak, akik gyengének és erőtlennek érzik magukat, reményt nyújt azoknak, akik a múlt bűnein való rágódás miatt nem tudnak továbblépni.
15.23.6.111...Erős hittel s teljes meggyőződéssel kell magunkat beleképzelni a már megvalósult sikerbe. A kívánt jellemvonásokra úgy kell gondolni, mintha már részünkké váltak volna, s mindennapi életünkben, cselekedeteinkben megnyilvánulnának. Ezen kívül fontos, hogy tisztán, világosan képzeljük ezt el – bármiféle bizonytalanság, habozás vagy zavarodottság nélkül – mintha már valóban beérkeztünk volna.
15.23.6.112,A ”Tégy úgy mintha” gyakorlat nem pusztán tettetés. Szükséges, hogy mélyrehatóan tanulmányozzuk és megértsük azt a magasabb személyiséget és tudatosságot, amelyet mintegy eljátszunk, hogy teljes mértékben belesimulhassunk a szerepbe, és önszuggesztióval azzá alakuljunk.
15.23.6.113Amikor állati természetünk feltörni próbál, alantas ösztöneink át akarják venni az irányítást, akkor a “tégy-úgy-mintha-már-beérkeztél-volna” gyakorlat gyors felelevenítése elengedhetetlen.
15.23.6.114Az időtlen valóság belső tudatosságának elérését szolgáló egyik hasznos gyakorlat, a tégy-úgy-mintha...Ekkor a gyakorló megpróbál nem úgy tekinteni magára, mint keresőre, hanem mintha már Beérkezett lenne. Úgy tesz – mint tetteiben, mind gondolataiban – mintha már nem lenne mit elérnie, keresnie...
15.23.6.115,Az Önvalóval való önazonosításnak olyan tökéletesnek kell lenni, amennyire ez csak lehetséges. AZZÁ kell válnod, nem pusztán meditálnod Róla!
15.23.6.116”Tégy-úgy-mintha” gyakorlat. Eggyé kell válnod az ideáloddal, annak elképzelt személyiségével. Tedd ezt olyan érzelmi intenzitással, amíg valóban azzá is válsz.
15.23.6.117A Rövid Ösvény egyik gyakorlata, amikor azonosítjuk magunkat az Önvalóval. Ezt naponta meditációinkban, illetve a nap folyamán teljesen véletlenszerű pillanatokban is lehet végezni. Amikor az önazonosítás sikeres, akkor a Kegyelem ereje lehetőséget kap, hogy megnyilvánuljon, s megpróbáljon minket megváltoztatni.
15.23.6.118Bárhogyan is nevezzük ezt a gyakorlatot, pl. “Tégy-úgy-mintha”, a lényege az, hogy úgy kell tennünk, mintha a célt már elértük volna, s így a keresés elejét hirtelen a végévé alakítjuk át...
15.23.6.120,Még ha nem is élsz át semmiféle spirituális tapasztalatot – de hited megingathatatlan – s ha nem tudsz megvilágosodottként élni, akkor is legalább próbálj meg úgy tenni, mintha már beérkeztél volna. Ez egy fontos és igen hasznos gyakorlat. Próbáld meg lemásolni a filozófust, próbálj úgy gondolkodni és viselkedni, mintha Keresésed már végére ért volna.
15.23.6.121Nagyon hasznos gyakorlat ha olyannak képzeljük magunkat, amilyeneknek lennünk kellene, pozitív tulajdonságokkal telinek, és a negatívoktól mentesnek, a Keresés útján sziklaszilárdan haladónak és tökéletesnek. Sőt, ez nem csak hogy hasznos, hanem szinte mágikus erejű gyakorlat.
15.23.6.123A Tégy-úgy-mintha gyakorlat: Ez nagyjából olyan, mintha az Önvaló kihipnotizálna téged alacsonyabb lényedből.
15.23.6.124Képzeljük el magunkat úgy, mintha a Keresés végére értünk volna. Lássuk magunkat a hatalom csúcsán békés, nyugodt meditációba merülve, ahogyan saját örömünkre és az emberiség előrejutása érdekében lakozunk ebben a csodálatos békességben!
15.23.6.125A ”Tégy-úgy-mintha-már-megvilágosodott-lennél” gyakorlat célja, hogy telítse az elmét a valódi Önazonosság ideájával.
15.23.6.127Rá fogsz jönni, hogy saját korlátaidat állítod fel, amikor magadra egész nap csak egy adott személyként gondolsz, amikor hétköznapi módon gondolkodsz és cselekszel. Mindaddig amíg így teszel, valóban gyenge, kicsiny és hétköznapi maradsz. Ám ha már ébredésedtől magasabbra törsz, ha úgy gondolsz magadra, mint aki legbelül valójában isteni lény, és ezt a tudatosságot egész nap fenn tudod tartani, akkor közelebb kerülhetsz célodhoz. Ez egy olyan gyakorlat, amely megváltoztatja tudatosságodat, személyiségedet, és a köréd rendeződő eseményeket is.
15.23.6.128A Rövid Ösvény lényege az, hogy minden pillanatban tudd: az Önvaló mennyei tudatosságában nincs gonoszság, nincsenek bűnök, hibák, rosszaságok. S mivel a valódi éned nem más, mint Ő, ezért Vele kell azonosulnod...
15.23.6.129,…Az Önvalóban lakozónak és abból cselekvőnek látod magad, ezért nincsenek bűneid és hibáid, azokat nem létezőnek tekinted, és nem aggódsz miattuk. Így teszel reggeltől estig, megvalósítva Jézus tanácsát “szüntelenül imádkozol” – az ima mélyebb, filozófiai értelmében.
15.23.6.129,Nem kell a Hosszú Ösvényen szenvedni. Nem kell erőfeszítést végrehajtani. Ha a legelejétől hiszünk abban, hogy már megérkeztünk, s nem a távoli, ködös jövőben fogjuk elérni célunkat, akkor az elme is örömmel fog megpihenni ebben a csodálatos, pozitív állapotban. Ha így cselekszünk, akkor nem csak az optimizmus és remény erőit csaljuk elő, hanem a tudatalatti hatalmát is.
15.23.6.131Most, s nem valami távoli jövőben kell elérned azt, hogy lényed legjobb részével azonosulj.
15.23.6.132Az egó generálja a problémákat és a bajt okozó hozzáállást – de ez számodra már a múlt. Ha bajba kerülsz, nehézségekkel szembesülsz, akkor kezdd el a ”Tégy úgy mintha” gyakorlatot, és emeld fel tudatosságodat itt és most!
15.23.6.133Ha jó színész vagy, akkor megpróbálhatod a következő vizualizációs gyakorlatot: próbáld lemásolni a megvilágosodottak jellemzőit. Ez sokkal hasznosabb, mint ha valamilyen színdarab szereplőjének bőrébe bújnál. Habár az utóbbi lehet hogy színészként megélhetéshez juttat, ám az előbbi jutalma az ÉLET maga.
15.23.6.134...Az istenség benned van, legyen hát Benne hited, bízd magad Rá.
15.23.6.138,…Az istenség ott van benned: higgy ebben, és bízd rá magad!
15.23.6.138,Nem lehetsz időd egyik felében megvilágosodott filozófus, a másikban, vagy nagyobb részében pedig megvilágosodatlan, lelkileg tudatlan. Ám e gyakorlat kedvéért el kell képzelned mégis azt, hogy beérkeztél. Személyes múltad függvényében ez persze kicsit vagy erősen túlzásnak tűnhet, ám ha valóban kitartóan vágysz erre, fegyelmezetten törekszel felé, akkor lehet, hogy egyszer csak mágikus változás történik, és a “tettetés” valósággá válik.
15.23.6.141… A “Tégy-úgy-mintha-már-megvilágosodott-lennél” gyakorlat egy nagy változás, amely szerény törekvéseinket a kreatív imagináció erejével oda próbálja felemleni, mint ahol a beérkezettek vannak…
15.23.6.142,Képzeletben – teljes hittel, akarattal koncentrálva e képre – jobb emberré válunk. Ennek az új embernek új sorsot vízionálunk, s vajon nem újjászületés-e ez? Nem kerülünk-e az önszuggesztió által oly messzire a mindennapi éntől, és nem felejtjük-e el annyira, hogy ez már valamiféle csodás átalakuláshoz vezet? Úgy beleéljük magunkat ebbe a képzelt énbe, hogy nem marad már hely a régi hibáknak és gyengeségeknek.
15.23.6.144Tekints magadra akként, akivé válni szeretnél, és cselekedj ennek megfelelően!
15.23.6.145Még ha csak tettetés, akkor is hasznos gyakorlat ez, ami kiváló eredményekkel jár. Mivel tudatunk mélyére lesüllyedve hat, a ”Tégy úgy, mintha” módszer alapvető eleme a Rövid Ösvénynek.
15.23.6.147A “Tegyünk, úgy mintha már megvilágosodottak lennénk” gyakorlat nagyon hasznos, feltéve, hogy a nézőpontunkból – ha már egyszer felvettük – nem zökkenünk ki.
15.23.6.148Miért segítene hozzá könnyebben a kegyelemhez a Rövid Ösvény, mint a Hosszú? Nem csak azért, mert nem foglalkozik az egóval, hanem azért is, mert folytonosan az Önvalóra emlékezés állapotában tart minket – méghozzá tiszta, nyitott szívvel teszi ezt, amely árasztani és befogadni is képes a szeretetet. Egész nap az Önvalóra gondol, s így nem csak közelebb kerül ahhoz a Forráshoz, melyből a Kegyelem származik, de minden szerető gondolatával, emlékezésével meg is invitálja azt.
15.23.6.149Minden cselekvésre igaz, hogy ha a legjobb eredményeket akarjuk elérni, akkor a helyes időben kell végrehajtanunk, ám az emlékezés gyakorlata az egyetlen, amelyet bármikor – most! – és bárhol – itt! – is végrehajthatunk. Ez az egyszerű gyakorlat bármilyen fejlettségi szinten könnyen gyakorolható, ám még a legbölcsebbek számára is nagyon fontos és hasznos.
15.23.6.150Ha felismerjük és elismerjük ezt a bennünk rejlő Jelenlétet és Hatalmat – olyan gyakran, és olyan állandóan, ahogy csak tudjuk – olyan eredményeket hoz, amelyek a gyakorlat egyszerűségéhez képest elképesztőek.
15.23.6.151Ennek a gyakorlatnak az az alapja, hogy az önvalóra emlékezés idővel az egó elfeledéséhez vezet…
15.23.6.152,Azzal válhatunk legegyszerűbben méltóvá az Önvaló Kegyelmére, ha gondolatainkat állandóan Rá irányítjuk, Rajta tartjuk.
15.23.6.153… ”Gondoskodom azokról, akik folytonosan az én szolgálatomban vannak elmerülve, akiknek gondolatai csak és kizárólag rám irányulnak.” Így szól az Önvaló Krisnán keresztül a Bhagavad Gitában …
15.23.6.154,Meddig kell az Önvalóra történő emlékezést gyakorolni? Mindaddig, amíg harcban állunk az egóval.
15.23.6.155Nincs az a mennyiségű guru előtti leborulás, amely helyettesíthetné a Valódira emlékezést.
15.23.6.156Ezt a gyakorlatot Emerson is ismerte. Ha Rá gondolunk, Őt idézzük emlékezetünkbe, akkor életünket mennyei boldogság járja át - mondta.
15.23.6.157Mivel a múlt megváltoztathatatlan, a jövő pedig előrejelezhetetlen, mi lenne hasznosabb, és biztosabb út, mint, hogy a jelenre fordítjuk figyelmünket, megpróbálván minden pillanatban az isteni jelenlétet tudatunkban tartan?
15.23.6.158A legfensőbbre való emlékezés még ma is a muzulmán misztikusok, a szufik által használt módszer, amellyel megpróbálják eltávolítani az érzéseket a földi gondolatok felől a mennyeiek felé.
15.23.6.159… Az ajtó, melyen oly hosszan és oly hasztalan kopogtál, megnyílik ha szeretettel gondolsz az Önvalóra.
15.23.6.160,A Védák azt tanítják, hogy a folyamatos, állandó emlékezés; ha Önmagunkra, mint tiszta Lélekre gondolunk; eljuttat oda, hogy felülkerekedjünk a téves világlátáson, és megismerjük az igazságot.
15.23.6.162Az Önvaló jelenlétére való tudatos emlékezés ellensúlyozza a test és a világ sokkal inkább ránktelepedő jelenlétét – azaz az anyag illúzióját.
15.23.6.163Tudatosságod még mindig csak gyenge lángocska – táplálni kell, ha szeretnéd, hogy kiteljesedjen. Ezt pedig úgy teheted meg, ha minél többször figyelsz és emlékezel rá.
15.23.6.164Rögzítsd töretlenül figyelmedet az Önvalóra, melynek székhelye a szívedben van. Ha így teszel, akkor mindennapi ténykedéseid ihletetté válnak, valódi szolgálattá. Az Önvaló erőidnek igazi forrása: fordulj hát felé és hallgass útmutatására mely minden percben elérhető és minden pillanatban irányít.
15.23.6.165Ha gondolataidat átirányítod az Önvaló felé, akkor elfeledkezel a kicsiny, gyenge énről, mert az innentől egészen új mércével mérettetik meg.
15.23.6.166Szükséges elkülöníteni lényünk, gondolataink, tudatosságunk egy részét erre a különleges emlékezésre. Olyan kincs ez, ami minden mástól különbözik.
15.23.6.167Ha közel maradsz az Önvalóhoz, akkor segítő befolyását és védelmező erőit is megnyered. Egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy Rá emlékeznél. Egyetlen vállalkozásba se fogj be anélkül, hogy Őt megidéznéd.
15.23.6.169Shams Tabriz: Mindaddig tartsd emlékezetedben Istent, amíg az ént teljesen el nem felejted Íme a jóga-ösvény egyetlen, tömör mondatban.
15.23.6.171A legjobb mód, ahogyan az Önvaló örökös jelenlétének végtelen igazságát megköszönhetjük az az, hogy emlékezünk rá - méghozzá olyan gyakran, és olyan elszántan, olyan folyamatosan, ahogyan csak lehetséges. Nem pusztán a legjobb, de a leghatásosabb módszer is ez, mert ha így teszünk, gondviselő ereje átáradhat rajtunk, és csodálatos áldásban részesíthet minket.
15.23.6.172Ha rendszeresen elmerülünk a végsőre való emlékezésben, akkor az abból származó igazság melege fog ránk sugározni.
15.23.6.174Bármiféle bonyolult és éveken át gyakorolt jógamódszernél hasznosabb, ha saját itt és most jelenlévő isteni valóságunkra irányítjuk figyelmünket és folyamatosan ennek tudatában lakozunk.
15.23.6.175... Az Önvalóra emlékezés gyakorlatát minden pillanatban, mindenhol, minden testi állapotban kell gyakorolni. Folyamatosan, szeretettel kell gondolni az Önvaló létezésére és vele való azonosságunkra. Át kell adni magunkat annak a mély, odaadó érzésnek, hogy ez az élő, meleg, hatalmas én létezik és vigyáz ránk, nem hagy el minket egy pillanatra sem. Mindaddig kell ezt gyakorolni, amíg minden egyéb gondolatunk mellett, gondolataink hátterében ez az egy gyökérgondolat nem világít...
15.23.6.176,... Ha valaha sikerült egy, az emberi érzékelésen túli, magasabb tapasztalatot, felvillanást átélni – amely valószínűleg teljesen lenyűgözött, eltöltött és a Keresés irányába terelt – akkor nagyon fontos, hogy az erre való emlékezés részét képezze napi gyakorlatainknak. Az akkor érzett emelkedettséget és békességet olyan élénken kell képzeletünkbe idézni, amennyire csak lehetséges.
15.23.6.176,...Amikor az emlékezés töretlen, megszakíthatatlan folyamattá válik, az Önvaló a kegyelem különös áradását bocsájtja ránk. Amikor szokásunkká vált, hogy az Önvaló felé fordulva éljünk, akkor a kegyelem sokkal könnyebben tud működni. S ha elkezd működni, akkor – néha csodaszámbe menő módokon – számos külső és belső akadályt félresöpör utunkból, s végül segít elérnünk a valódi én-tudatosságot.
15.23.6.176,Az Önvalóra Emlékezés Gyakorlata: Habár tudatod előterében világi dolgaidon ügyködsz, annak mélyében szent ürességet tartasz fenn, ahova semmiféle más gondolat nem juthat be, csak az Önvaló gondolata...
15.23.6.176,...Az Önvalóra emlékezésnek ott kell lennie elménk hátsó szögletében még akkor is, amikor láthatóan teljesen a világ dolgaival vagyunk elfoglalva....
15.23.6.176,... Az Önvalóra emlékezés gyakorlata különös erőkkel bír, annak ellenére, hogy nagyon egyszerű, szinte hétköznapi gyakorlatról van szó...
15.23.6.176,Addig kell gyakorolnod az Önvalóra emlékezést, amíg (1) könnyedén megy, (2) szokássá válik, (3) szinte magától zajlik, és (4) annyira részünkké válik, hogy mintegy akadálytalanul és töretlenül áramlik át rajtunk...
15.23.6.176,…Az emlékezés gyakorlatnak melegnek, élőnek, mélyen átérzettnek kell lennie, különben elveszti értelmét és szellemiségét.
15.23.6.176,…az Emlékezés legyen az a mozdíthatatlan, biztos pont, melyre a világi cselekvés és aktivitás fel van fűzve…
15.23.6.176,Az Önvalóra emlékezés gyakorlata annyira egyszerű, hogy csak megszokásból hívom gyakorlatnak, és azért mert eleinte kíván némi erőfeszítést, mint minden más gyakorlat…
15.23.6.176,Az Önvaló olyan kifejezés, amelynek megértésében nem segíthetnek régebbi tapasztalataid, emlékeid. Ám bizonyára voltak olyan csodás pillanatok az életedben, amikor minden csendesnek, légiesen könnyednek, szinte földöntúlian emelkedettnek tűnt. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor közel kerültél az Önvalóhoz...
15.23.6.177,Ragadd meg a lehetőséget az Emlékezésre amikor csak alkalmad adódik rá. Így elmenekülhetsz az önmagadra koncentráló gondolatok hálójából a Létezés Ürességébe merülve.
15.23.6.178Az, ha gondolatainkban újra és újra felidézzük az Önvalót, nagyon értékes gyakorlat, két szempontból is. Először misztikus gyakorlatként segíti mélyíteni a koncentrációt, másrészt pedig azért mert így minden alkalommal elfordulunk a világi gond(olat)októl és a lélek felé fordulunk.
15.23.6.179Minden napunkban van olyan pihenőidőszak vagy akár pár perc szabadidő, amelyet tökéletesen fel tudunk használni az Önvalóra Emlékezés gyakorlatára.
15.23.6.180Ha szeretettel tudunk visszagondolni azokra a pillanatokra, amikor gondolataink csodálatosan felragyogtak, és úgy éreztük, hogy kiemeltettünk mindennapi létezésünkből, akkor az ezen pillanatokon való meditáció gyümölcsöző és hasznos lehet.
15.23.6.181A világi forgatag pillanataiban hirtelen próbálj visszagondolni arra, hogy milyen mentális és emócionális állapotban voltál csendes meditációd legszebb perceiben, s próbáld megidézni, újra átélni ezt képzelőerőd segítségével miközben a világban maradsz.
15.23.6.182Ennek a meditációnak az a célja, hogy megteremtse ugyanazokat a feltételeket, amelyek a korábbi Felvillanást megelőzték. Minden apró kis részletet tökéletesen újra kell teremteni, legyen ez akár a bútorzat, a jelenlévők hangjai vagy arca, és leginkább az, hogy miképpen kerültünk tudatában a Felvillanásnak.
15.23.6.183Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Önvaló keresésének lényege, hogy emlékezzünk arra kik vagyunk, mik vagyunk, és olyan gyakran tegyük ezt, amilyen gyakran csak lehet.
15.23.6.184Próbáld meg azokat a korábban átélt, emlékezetes pillanatokat felidézni, amikor elért téged az egótlan megvilágosodás.
15.23.6.185...Ha megpróbálunk újra és újra az Önvalóra emlékezni, Őt tartani tudatunkban, akkor figyelmünk magától koncentrálódik, és a korábbi életek materialisztikus tendenciái elenyésznek. Sőt, ha kellően kitartóak vagyunk, akkor a gondolatok olyan fokú misztikus koncentrációjára válunk képessé, mint ami meditációk során fordul elő, ám azzal szemben ebben az esetben képesek leszünk világi tevékenységünket is fenntartani eközben...
15.23.6.186,…Időnként rádszakadhatnak a tökéletes belső csend pillanatai.A hétköznapi, megszokott én villámcsapásszerű gyorsasággal teljesen tovatűnik. Soha ne feledd ezeket a pillanatokat! Sőt, a jövőben meditációid témájává kell tenni, olyan céllá, amely felé folyton törekedni kell.
15.23.6.186,Az egyik hasznos módszer az, ha hirtelen megállunk, abbahagyjuk azt, amit éppen csináltunk, csendben maradunk, s hagyjuk, hogy elménk megtérjen az Önvaló gondolatához. Napjában többször célszerű ezt a gyakorlatot elvégezni, s minél gyakrabban tesszük ezt, annál jobb. Ugyanakkor a gyakorlás elején gyakran könnyebb, ha csak napi két-háromszor végezzük el, majd a hetek múltával fokozatosan növeljük az ismétlések számát.
15.23.6.187Igen értékesek azok a pillanatok, amelyek mindennapi létezéseden túlmutatnak, amelyek során valami földöntúli érzés önt el. Örülni kell nekik, és gyakran visszagondolni rájuk, mind meditációban, mind a hétköznapjainkban. Ha szeretettel gondolunk ezekre az inspiráló pillanatokra, és koncentrálunk rájuk, az önmagában is különös fontossággal bíró misztikus gyakorlat, amelynek célja, hogy meghaladjuk a világi, külsődleges dolgokat, hogy túljussunk az érzékek hatalmán, mintha semmi más valóság nem létezne.
15.23.6.188Nem csak hogy olyan gyakran szükséges a magasabbra emlékezést gyakorolni amilyen gyakran lehet, de egyben olyan hosszasan is, amennyire képes vagy rá.
15.23.6.189Van egy módszer, aminek segítségével a meditációban fellelt kincsek lépésről lépésre a mindennapi életben felhaszálhatóvá válnak. A nap folyamán véletlenszerű pillanatokban meg kell próbálni visszagondolni a békére, nyugalomra, erőre, igazságra vagy bármely olyan üzenetre, amelyet a meditáció legemelkedettebb pillanatai folyamán kaptunk. Minél gyakrabban tesszük ezt meg, annál hamarabb zárul be a meditáció és az aktív élet közötti szakadék.
15.23.6.191Akit Konfuciusz Felsőbbrendű Embernek nevezett, az elméjét folytonosan felsőbbrendű témákra irányítja és nem pocsékolja energiáit értelmetlen hétköznapi apró-cseprő dolgokra. Mindeme témák közül pedig a legnagyszerűbb az Önvaló, azok a pillanatok, amikor hirtelen felsejlett előttünk, és az, hogy emlékezzünk arra, ő a mi legvalódibb énünk.
15.23.6.192Merülj el ebben az érzésben, és lépésről lépésre szíved megtelik a valódi jólét érzésével..
15.23.6.196Ebben a fázisban (Rövid Ösvény) a lényeg, hogy ne fix, előre kijelölt időpontokban mélyüljünk el a belső csendben, hanem, hogy folytonosan, megszakítás nélkül emlékezzünk az Önvalóra...
15.23.6.198,…Ha azt érezzük, hogy a csendesség ránkhull, akkor mindent abba kell hagynunk, és teljes mozdulatlanságba kell dermednünk, s így kell maradnunk, ameddig csak lehetséges, vagy amíg ez a csendesség velünk marad…
15.23.6.200,Meg kell próbálnod emlékezetedbe idézni azokat a külső és belső körülményeket, amikor a Felvillanást megtapasztaltad, és mind külső körülményeidben, mind belső hozzáállásodban fel kell idézned, újra kell élned azokat – mintha színészként újra játszanál egy darabot. Egy ideig úgy kell tenned, gondolnod, érezned és létezned, mintha valóban újra megtörténne veled a Felvillanás…
15.23.6.201,Idézd emlékezetedbe a Felvillanást olyan élénken, ahogy csak tudod…
15.23.6.202,Ebben az esetben a Korán szavait valóban szó szerint kell érteni: “Az igazhívők Allah felé fordulnak, minden mást hátrahagyva.”
15.23.6.203Amikor eljutsz erre a szintre, akkor már nem csak a meditáció alatt kell gondolataidat az Önvalóra fókuszálnod, hanem egész nap rá kell irányítanod, és figyelmedet újra és újra vissza kell Hozzá térítened…
15.23.6.204,Az Önvalóra történő belső emlékezés soha nem lanyhadhat. Ez kell, hogy első dolgunk legyen ébredés után, s fenn kell tartanunk egészen addig, míg nyugovóra nem térünk.
15.23.6.205Lehet, hogy mivel beláttuk, hogy a Hosszú Ösvény fáradságos munkájára már nincs szükség, ezért abba a tévedésbe esünk, hogy semmiféle teendőnk nincs az álmodozáson és lusta optimizmuson kívül. Pedig ennek pont az ellenkezője igaz. Habár nem ugyanúgy, mint korábban, de éppúgy szükséges munkálkodnunk és erőfeszítéseket tennünk. Meg kell tanulnunk “szünet nélkül imádkozni”. Naponta akár húszszor is meditációba kell merülnünk, habár egyik alkalmom sem lesz hosszabb mint egy-két perc. És naponta százszor, ezerszer kell emlékeznünk isteni magunkra, igazi Valónkra...
15.23.6.206,Gyakorolnunk kell a folyamatos emlékezést. Az elme természete és múltbeli szokásai alapján ragad az egóban, de ennek nem kell így lennie. A gondolatainkat fel kell emelnünk, folyamatosan a magasabb énre irányítanunk és ott tartanunk.
15.23.6.208Teremtő képzelőerőddel meg kell idézned ezt a jóakaratú Jelenlétet, úgy téve, mintha átölelne, beborítana téged, mintha segítséget nyújtana, s békéje eltöltene.
15.23.6.209A Csendre való tudatos emlékezés, az abba való automatikus belépéssel együtt: ez a Rövid Ösvény summázata és lényege, a célhoz vezető alapvető gyakorlata. Mindenkor, minden körülmények között ezt kell gyakorolni, azaz a mindennapi, megszokott életrend részévé kell válnia. Épp ezért, bármikor is essünk ki ebből a gyakorlásból, azonnal fel kell ismernünk hibánkat, és ki kell magunkat javítani. Mindaddig kell folytatni ezt a belső munkát, amíg önmagától nem megy, mintegy önjáróvá nem válik.
15.23.6.210A lényeg az, hogy folytonosan figyelnünk kell a szívből előtörő intuitív érzésre, és nem szabad megengednünk, hogy ettől az önzés, az érzelmek, az okoskodás vagy a vágyak eltérítsenek.
15.23.6.211Az egyik leghasznosabb jógaút a folytonos emlékezés jógája. Megpróbálhatunk visszagondolni egy korábbi tapasztalatunkra, intuíciónkra vagy egy elvont ideára. Valójában kísérlet ez arra, hogy a transzcendentálist beemeljük a hétköznapokba.
15.23.6.212Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy megszakítás nélkül, folyamatosan csak a lélek közelségére, valódiságára, és mindenhatóságára emlékezzünk. A cél pedig az, hogy végül teljesen átvegye felettünk a lélek az irányítást.
15.23.6.213A magasabb énre való folytonos emlékezés idővel szent kötelékké változik.
15.23.6.214Kitartóan ragaszkodj az Önvalóhoz, tartsd emlékezetedben minden pillanatban, bármit csinálsz, bárhol is jársz. Ez az egyik legkönyebb, legbiztonságosabb, legegyszerűbb jógaösvény, amelynek segítségével a cél elérhető...
15.23.6.216,Olyan gyakran , és kitartóan kell az Önvalóra gondolnunk, ahogyan a kamaszlányok gondolnak szerelmesükre. Teljes szívünkkel-lelkünkkel felé kell fordulnunk. S mindezt nem csak néha, a kijelölt időpontokban kell megtennünk, hanem a nap folyamán állandóan, emlékezve Rá. A jógának ezt a fajtáját megszakítás nélkül kell gyakorolni, s így nem puszta gyakorlatként funkcionál, hanem életmódunkká válik. Az Önvalóra való emlékezés szüntelen gyakorlása megtisztítja az elmét és természetes módon befelé fordítja, koncentrálja, végül pedig megvilágosítja.
15.23.6.217Vidd magaddal mindenhova, ahol csak jársz – először emlékezetedben, Ideaként, később pedig élő Jelenlétként.
15.23.6.218Akár pihensz, akár dolgozol, az Emlékezés fenntartható – a két állapot között a különbség csak intenzitásban és a tapasztalat tisztaságában van.
15.23.6.220Az Emlékezés gyakorlása elhatározás kérdése: ki kell dobnunk mindent az elméből, amit lehet – anélkül, hogy ez az éppen előttünk álló munkában megzavarna.
15.23.6.221Ébrenléted minden másodpercében elmédet a valódi énre kell fókuszálnod, amíg végül az elme minden pillanatban a valódi énben marad. Nem az a cél, hogy egy múló gondolatot tartsunk az elmében, hanem az, hogy átadjuk magunkat egy olyan szokásnak, amely örökké velünk marad.
15.23.6.222Az előrehaladott áldott állapotban lévő nő képes ellátni otthoni feladatait: mos, főz, vasal – de közben valójában egyetlen pillanatra sem szakad el elméje a benne fejlődő gyermektől.
15.23.6.223Ha elméd folytonosan visszatereled az Önvalóhoz, a végső valósághoz, amelyre vágyol – mintha egy csendes mantrát gyakorolnál – akkor belső munkálkodásod szüntelenné válik.
15.23.6.224Hosszú idő kell ahhoz, hogy kifejlesszük ezt a képességet, de idővel képesek leszünk az aktivitásból átlépni a meditáció világába, amikor csak akarjuk – a munka vagy séta pillanataiból hirtelen elmerülni a csendbe és imádságba.
15.23.6.225Hogyan egyeztethető össze az örökkévalóság képe a mindennapi élettel? A feladat nehéz, és másokhoz hasonlóan elbukunk benne. De ha kitartóan gyakorlunk, minden erőnket latba vetjük, megértjük a Rövid Ösvény működését, akkor idővel mégis sikerülni fog.
15.23.6.226Ha sikerült saját létezésünk belső magját, valódi magunkat, az “én”-érzést egy pillanatra is befelé figyelve megtapasztalnunk, akkor meg kell próbálnunk teljes figyelmünkkel felé fordulnunk és a figyelemnek ebben az állapotában maradni.
15.23.6.228Az emlékezés – amikor az elme saját valódi lényére és eredetére koncentrál – egyenlő a meditációval.
15.23.6.232Folyamatosan figyelnünk kell magunkat, s azonnal észrevennünk, ha kimozdulunk a csendességből. Ám ez nem megy könnyen, komoly gyakorlás és önmegfigyelés kell hozzá, éber tudatosság, ahogyan a Buddha nevezte...
15.23.6.234,A Rövid Ösvény nem pusztán arra kér minket, hogy fordítsuk figyelmünket az Önvaló felé, hanem arra is, hogy tartsuk ott!
15.23.6.235Légy mindig jelen lélegzésedben, tetteidben, gondolataidban, érzéseidben: ez az amit a Buddha éber tudatosságnak nevezett. Ám ennek legmagasabb formája az, ha az Önvalóban, Vele egységben létezünk, hiszen az előző négy az egóval és a testtel foglalkozik – habár az egótól való megszabadulás jegyében tesszük mindezt. Ám csak ha az Önvaló tudatosságában lakozunk, akkor juthatunk teljes mértékben túl az egón.
15.23.6.236Ha szeretetteljesen, csodálattal emlékezünk meg az Önvalóról, hétköznapi viszontagságaink közepette is vissza-vissza térnek Hozzá gondolataink, ha az istenség gondolata minden más gondolatunk hátterében ott lapul, akkor egy önálló jógaösvényen járunk. Sőt, Szent Pál is ugyanezt tanította:”Megállás nélkül imádkozzatok” és ”Minden gondolatotokat irányítsátok Jézus Krisztusra.”
15.23.6.237Az elsődleges feladat az, hogy egyre inkább tudatába kerüljünk az Önvaló jelenlétének...
15.23.6.238,Amikor teljesen természetesen élsz az Isteni Jelenlétben percről percre, még mindennapi munkád során is, akkor valóban egyszerre két síkon fogsz létezni.
15.23.6.240A sikeres filozófus nem álmodozó:gyakorlatias tud maradni, érti mi folyik a világban, hajlandó felelősséget vállalni, így az emberiség hatékony szolgálója tud lenni. Ám mindez úgy történik, hogy folyamatosan az Emlékezés állapotában marad.
15.23.6.242Amikor az Emlékezés légkörében végzel bármiféle tevékenységet – legyen az pihenés avagy munka – akkor az szentté válik, habár a hétköznapi szemlélő ezt esetleg észre sem veszi.
15.23.6.243Mindennapjainkban folytonosan ott van az Önvalóra emlékezés, mint valami észrevehetetlen háttér, amely előtt személyes sorsunk szálai fonódnak. Ez az, ami képessé tesz bennünket, hogy kellő távolságból, elfogulatlanul szemlélhessük az eseményeket, s ez az, amely végső gyógyírként szolgál a világ bajaira.
15.23.6.248A meditációnak abba az irányba kell fejlődnie, hogy állandó emlékezéssé kell válnia. A kijelölt időpontokban történő koncentráció a kezdők számára hasznos, s célja nem más, mint a mentális uralom megszerzése.
15.23.6.249Célunk az, hogy megszakítás nélkül, minden pillanatban emlékezzünk az Önvalóra
15.23.6.251Megtanuljuk, hogy ne az egó, hanem az Önvaló felé tekintsünk. Olyan gyakran próbálunk emlékezni ennek örökkévaló jelenlétére, amilyen gyakran csak lehet. S ebből az emlékezésből béke, hit, harmónia és szabadság fakad, amely eltölti elménket, s melyben hosszan elidőzünk.
15.23.6.254Az Emlékezéshez nem kell erőfeszítés, nem kell akaraterő. Egyszerűen csak a létezés, a szeretet felé fordulást jelenti. A szeretet fogja irányítani a figyelmet, és a szeretet tartja engedelmes koncentrációban.
15.23.6.255
19 má 2020
14 dec 2010
7 má 2012
22 feb 2011
28 má 2012
28 feb 2014
25 jan 2021
18 jan 2016
3 má 2020
10 má 2020
4 má 2023
30 aug 2016
28 áp 2014
13 áp 2014
4 jan 2012
29 nov 2022
30 nov 2022
19 sze 2016
16 aug 2016
24 aug 2013
26 jan 2021
23 aug 2019
7 feb 2018
8 aug 2020
28 dec 2022
3 okt 2022
15 jú 2017
4 má 2013
31 má 2013
1 jú 2018
9 má 2025
8 áp 2019
25 má 2019
16 jú 2018
30 jú 2015
22 aug 2016
10 feb 2015
22 má 2013
11 má 2011
17 má 2014
27 má 2020
29 má 2014
9 okt 2019
7 sze 2011
29 jú 2018
22 aug 2018
5 dec 2018
23 nov 2017
7 jú 2018
24 sze 2011
20 sze 2011
8 má 2012
1 dec 2018
4 jan 2019
26 aug 2013
7 feb 2014
16 aug 2020
3 aug 2013
11 sze 2013
27 jan 2020
6 má 2020
18 jú 2014
29 okt 2014
28 feb 2022
22 má 2012
17 aug 2015
30 okt 2013
2 sze 2013
11 feb 2022
2 okt 2013
12 jan 2022
3 jú 2013
14 má 2016
16 jú 2021
3 feb 2011
13 sze 2023
25 okt 2019
27 sze 2023
11 má 2015
23 má 2018
10 jan 2020
16 aug 2021
13 feb 2020
1 jú 2021
17 jan 2020
21 dec 2021
9 jú 2014
12 nov 2016
22 jú 2016
26 okt 2017
6 má 2011
6 okt 2019
18 jan 2012
26 má 2020
3 áp 2020
13 má 2016
14 jú 2019
1 okt 2017
3 má 2017
2 sze 2016
30 jú 2019
4 feb 2012
1 dec 2019
25 áp 2020
14 jú 2015
30 má 2020
13 nov 2010
13 má 2018
1 jú 2013
15 jú 2011
3 jan 2012
13 okt 2012
24 má 2014
19 má 2016
23 má 2016
31 jú 2016
20 má 2020
12 má 2021
22 sze 2023
28 má 2012
1 aug 2022
14 sze 2015
4 dec 2021
13 aug 2024
11 sze 2023
2 jan 2021
16 jan 2012
23 aug 2020
12 jan 2015
11 áp 2020
18 jan 2011
8 áp 2020
16 áp 2020
28 jú 2020
28 áp 2016
12 jú 2024
27 aug 2012
24 jú 2019
12 nov 2017
25 jan 2022
8 má 2017
3 jú 2018
30 aug 2011
20 aug 2013
26 jú 2013
27 sze 2013
10 má 2011
19 okt 2019
15 jú 2013
15 feb 2014
1 jan 2012
17 feb 2014
1 má 2011
18 jan 2019
22 aug 2021
24 sze 2021
8 okt 2021
13 má 2024
4 okt 2016
23 jú 2022
14 má 2024
30 nov 2011
17 jú 2014
2 jú 2013
11 jú 2020
23 jan 2012
26 dec 2017
5 nov 2015
10 jan 2022
11 má 2024
16 jú 2015
31 má 2021
16 jan 2022
25 má 2011
24 jan 2011
17 jan 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se