The Library
Még a lélek hosszú, sötét éjszakája alatt sem kerülsz az Önvalótól egy hajszállal sem távolabb, mint akkor, amikor a boldogság és extázis áradásában felfedte magát előtted.
15.23.3.6A Sötét Éjszaka sokkal kevésbé lesz sötét, ha megérted, elhiszed, vagy legjobb esetben tudod is, hogy ez az Önvaló munkálkodása, kegyelmének megnyilvánulása.
15.23.3.47Mindig is a reményt tanítottam, mert ha mást nem is tesz, legalább erőfeszítésre ösztönöz, felemeli lelkünket, és átsegít a legnehezebb pillanatainkon. Ahogyan Saint Germain báró mondta: “Minden alagút véget ér egyszer.”
15.23.3.50Ha az Önvaló nem vezetne a sötét éjszakába – majd segítene rajta át – ahol olyan tehetetlen vagy, mint egy újszülött, annyira elszakíttatsz minden ragaszkodásodtól, hogy belülről teljesen nincstelenné válsz, akkor, hogyan értenéd meg, hogy soha nem saját erődből és képességeid alapján érheted el a tartós megvilágosodást?!
15.23.3.54A Lélek Sötét Éjszakája: Aki átesik ezen, az a legnagyobb megaláztatást szenvedi el, és mindenről lemondva, mindent eltűrve, bármiféle lázongás nélkül esik át rajta. Az egó porrá zúzatik, uralma felettünk végképp elveszik.
15.23.3.67
26 jan 2014
3 okt 2018
18 jú 2024
7 feb 2022
7 feb 2024
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se