The Library
Csak akkor igaz az az elképzelés, hogy lassan haladhatunk előre, s juthatunk el a rabságból a szabadságba, a tudatlanságból a tudásba, és a korlátokkal teli létezésből az istenivel való egyesülésbe, ha hagyjuk, hogy így legyen - ám ez egyáltalán nem szükségszerű. Mindennapi gondolatainkat átállíthatjuk, azonosítva magunkat az Önvalóval, s ugyanezt tehetjük hétköznapi cselekedeteink, kapcsolataink, és a másokhoz és világhoz való viszonyunk során. Saját magunkat gondoltuk bele jelenlegi, szomorú állapotunkba magunkat, és ugyanezen az úton visszafelé haladva, gondolataink erejével ki is kerülhetünk innen. Ha szünet nélkül, állandóan arra emlékezünk, hogy kik is vagyunk valójában, itt és most, szabaddá tesszük magunkat. Miért várnánk olyasmire, ami már most is elérhető, és jelen van?
15.23.1.1Minden más megközelítés alacsonyabbrendű, mert a kettősség elvéből indul ki. Ám a Rövid Ösvény kettősség nélküli. A végső cél egyszerre az útjának kezdete és vége. Hatása azonnali, és egyenesen, kerülők nélkül tör célja felé.
15.23.1.2A tudatosság, amely személyiségként jelenik meg, önmagát kutatja. Ez a Keresés. Ám amikor rájön és teljességgel megérti, hogy ő maga ennek a Keresésnek a célja, akkor a személy nem csak, hogy abbahagyja a kifelé fordulást, hanem végképp rálép a Keresés útjára. Innentől fogva az Önvaló késztetésének próbál engedelmeskedni.
15.23.1.3Elutasítjuk-e a megvilágosodottak kijelentéseit, amely megfelel a Rövid Ösvény alapvetésének, miszerint mindannyian isteniek vagyunk? Talán többet tudunk az isteni dolgokról mint ők? Tényleg azt gondoljuk, hogy puszta elméletekről, s nem saját tapasztalataikról, felfedezéseikről beszéltek?
15.23.1.5A végső igazság nem más, mint hogy legbelsőbb önmagunk Istenben gyökerezik, attól elválaszthatatlan, s életünk legmagasabb rendű célja isteni természetünk felismerése. Éppúgy isteniek vagyunk már ma, ebben a pillanatban, mint amilyenek valaha is leszünk. Ha ezt a tanítást megértjük, egyetlen pillanatra sem felejtjük, s állandóan, szünet nélkül ragaszkodunk hozzá lényünk minden porcikájával – gondolatban, érzéseinkben, hitünkben és cselekedetünkben - akkor, és csakis akkor nem kell megmásznunk a hosszú evolúciós létrát, a lassú fejlődést, amiről a tanítások, útmutatások szólnak, s amit a guruk, mesterek javasolnak.
15.23.1.6Ha valójában már most időtlen és isteni lények vagyunk – s hogyan mondhatna mást bárki, aki már egyszer is átélte azt a különös felvillanást, amely a csillagokba repítette, s melynek emlékét azóta is féltve őrzi – akkor egyértelmű, hogy mindig is azok voltunk. Hogyan fejlődhetnék, ha már most is tökéletes, saját valósággal bíró lények vagyunk? Nem valószínűbb-e hogy valami idegen, rajtunk kívül álló dolog, lényiség hálózott be, telepedett ránk, mely elfedte tiszta tudatunkat? Nem hihetőbb-e, hogy a Sors órája azért forog, hogy felszabadítsuk – s nem azért, hogy felemeljük – magunkat; s hogy valójában nem valami emelkedett állapotot, hanem saját legtisztább, eredeti valónkat keressük? Nem fejlődnünk, hanem tudnunk kell, mert nem a fejlődés, hanem az önmegismerés az, mely segíthet rajtunk!
15.23.1.7A Rövid Ösvény alapelve az, hogy valójában mindig a Csendességben lakozunk, akár tudjuk ezt, akár nem. Soha nem léptünk ki ebből, nem is tehetnénk. Ez akkor is igaz, ha életünk szerencsétlenül, kétségek közt vagy fájdalommal és szenvedéssel telítve zajlik.
15.23.1.8Aki a Rövid Ösvényt járja, az egyenesen tör célja felé. A gondolatok feletti lassú uralomátvétel helyett a szent Önvaló felé fordul, amely minden pillanatban jelen van elméjében, amely benne él. Nem elérendő célként tekint rá, amelyet majd a távoli jövőben fog elérni, hanem kézzelfogható, most és mindörökké jelen lévőként. Minél inkább megérted ezt, s minél inkább ehhez tartod magad, annál inkább képes leszel elérni azt a mélységes nyugalmat, amely ebből a felismerésből árad, s ennek megfelelően gondolataid is egyre inkább elcsendesülnek.
15.23.1.9Kijelenthetjük, hogy a valódi igazság elménk mélyén lapul, s bárki megtalálhatja, ha hajlandó széttépni a végsőt elfedő fátylakat; a túlfűtött érzéseket és érzelmeket – melyek segítenek elrejteni; s mindenek felett az egoizmust, amely annyira tart attól, amit ott találhat. Ez nem jelenti azt, hogy új dolgokat kell felfedni, csak azt, hogy a régi, megszokottakat el kell távolítani. Azt kell meglelnünk, amik valójában vagyunk, s nem azt amikké talán egy napon válunk.
15.23.1.10Pascal azt mondta Jézus Misztériumában: “Nem keresnél engem, ha már nem lennék úgyis veled. Ne félj hát!”
15.23.1.11Nem érhetjük el a valót, mert már most benne vagyunk. Ugyanakkor tudatába kerülhetünk. S ez a tudatosság magától fog felbukkanni abban a pillanatban, amikor megértjük, hogy a látszatvalóság valóban nem más csak látszat. Lehet, hogy ez csak egy pillanatra tudatosul bennünk, s régi szokásaink ismét átveszik felettünk az uralmat, de elég lesz ahhoz, hogy ezután soha ne feledjük el az igazságot.
15.23.1.12A Rövid Ösvény paradoxona az, hogy a befejezéssel kezd, hogy aztán végül tényleg képes legyen végrehajtani a befejezést!
15.23.1.15...Mindenféle belső tapasztalat időhöz kötött és múlandó, ám a mögöttük és az egó mögött álló Tudatosság időtlen, halhatatlan.
15.23.1.16,Az isteni jelenlét mindig velünk van, ennélfogva az általa birtokolt hatalmak is elérhetőek. Ha Kegyelem erői felé fordulsz, ha tudatosan keresed, akkor megtalálhatod. Jézus meg is mondta, hol kell keresni: A mennyeknek királysága bennetek vagyon. Segítséget valójában csak egyetlen helyről remélhetsz: saját legbenső énedből.
15.23.1.17Wang Yang-ming: ”Eredendően tiszták vagyunk. Lehetetlen bármit is hozzátenni ehhez az eredendő állapothoz. A beérkezett ember tudása csak annyi, hogy eltünteti az akadályokat, és hagyja, hogy az erény előbújjon.”, illetve: ”Az emberi elme mennyei természetű, ám önzésünk miatt ez nem tud megnyilvánulni. Ha feladjuk az önzést, akkor eredeti természetünk előragyog.”
15.23.1.18Ami nem veszett el, azt nem is lehet megtalálni. Ha nem találod az Önvalót, az nem saját hibáid vagy gyengeségeid miatt van, hanem azért mert Te magad vagy, akit keresel. Semmi mást nem kell megtalálni, csak ezt felismerni...
15.23.1.19,Abban a pillanatban, amikor valóban rálépünk az Önvaló keresésének útjára, az én és az Önvaló kettéválik, és nem lehet többet egyesíteni. Ám ha felhagyunk az összes efféle gondolattal, sőt feladjuk az összes gondolatot, akkor beléphetünk a Csendbe, s az elme ismét Elmeként ismerheti meg önmagát. De még ez is haszontalan, ha nem értjük meg, hogy a kereső valójában maga a keresés tárgya!
15.23.1.20Ha nem fogadod el azt az igazságot, amely megment mindenkit – így téged is – miszerint már most pont olyan isteni vagy, mint amilyen valaha leszel, akkor ugyanolyan ember vagy, mint akikre Jézus azt mondta, hogy “jobban szeretik a sötétséget, mint a fényt,” – bármennyire is úgy gondolod, hogy ez nem igaz rád.
15.23.1.21Amíg arra vágyakozunk, hogy egyesüljünk az Önvalóval, hogy teljes és állandó megvilágosodásban részesüljünk, addig csak egy újabb vágyat adunk az egóban lakozó vágyak végtelen sorához, és a saját magunk által épített ketrecben mozgunk. Ebből nincs más kiút, mint elfelejteni, feladni magunkat, elfordulni az egótól, s állandóan és szilárdan az Önvaló felé tekinteni.
15.23.1.24Csak akkor igaz, hogy az egó alóli felszabadulásra és az Önvaló általi megvilágosodásra hosszú időn és számos inkarnáción keresztül kell várnunk és fejlődnünk, ha hagyjuk, hogy ez az idea átvegye felettünk az uralmat, azaz, ha magunk is elhisszük. Ám ha nem a látszatoknak, hanem a végső valóságnak hiszünk, akkor tudjuk, hogy éppen annyira vagyunk isteniek, amennyire valaha is leszünk – ám ehhez fel kell ébrednünk az álomból, és meg kell látnunk az igazságot.
15.23.1.25Az egó soha nem tudhat Önvalóvá válni, s így a keresőnek előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy ő maga az Önvaló, amit keresett. Ennélfogva nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy hol tartunk, mit értünk el, s hogyan haladunk - mindezeket el kell felejteni.
15.23.1.26Mivel már miénk amit keresünk, és az Önvaló itt és most velünk van, ezért valójában nincs út, nincs keresés és nincs cél, amit el kellene érnünk.
15.23.1.28Jób önmagában hordozta a választ mikor feltette a kérdést, hogy ”Bárcsak tudnám hol találom az én Istenemet” – mert az benne rejlett végig, csak nem tudott róla.
15.23.1.29Abban a tévképzetben élünk, hogy szenvednünk kell, centiméterről centiméterre kúszva közelebb a mennyeknek országához. Csodálkozva, ledöbbenve és szkeptikusan nézünk, amikor egy indiai, kínai vagy japán bölcs azt mondja, hogy már most beérkezettek vagyunk.
15.23.1.30Valójában semmit sem kell elérned – csupán elfogadnod saját isteni valódat.
15.23.1.31Miért várnál arra a távoli napra, amikor majd a békét és igazságot megleled? Miért nem szakítasz drasztikusan múltaddal ma, s téped szét az önáltatás fátylát, semmisíted meg az egóval való önazonosítás illúzióját, s ismered fel, hogy valódi éned mindig is veled volt?
15.23.1.32Az isteni való bennünk lakozik és mindig is velünk volt...
15.23.1.33,Az Önvalóval való azonosulás a mi valódi feladatunk, s ez a célja földi létezésünknek is. Minden más csak menekülés ettől. A feladatok, melyek munkát adnak csak eltérítenek valódi dolgunktól, hogy lelkiismeretünk ne tudjon felébredni, s elfeledjük valójában miért is rendeltettünk e helyre.
15.23.1.36A Rövid Ösvényre lépés hatalmas ugrást jelent az ismeretlenbe, feladva minden korábbi kötődésünket – bármi is volt az – hogy egy magasabb nézőpontra juthassunk.
15.23.1.41Van remény – ám csak akkor, ha hajlandóak vagyunk felébredni és mindent elölről kezdeni; ha elvetjük a negatívumokat, s mindet pozitívumokra cseréljük le; s ha átadjuk magunkat a Rövid Ösvénynek.
15.23.1.44Korábban, a Hosszú Ösvényen haladva naponta figyeltük magunkat, hogy érzéseink mennyire negatívak, ellenségesek vagy elítélőek mások irányába; avagy mennyire zavarják meg saját belső magunkkal való kapcsolatunkat. Most azonban, a Rövid Ösvényre térve ezt elhagyjuk, mivel valójában nem ez az, ami számít, smegértjük, hogy ez csupán előkészítő szerepet töltött be. Az igazi feladat ugyanis az, hogy meghaladjuk, magunk mögött hagyjuk, elfelejtsük az egót azáltal, hogy figyelmünket az Önvalóra, és csakis RÁ fordítjuk.
15.23.1.45A Hosszú Ösvényen járó túl sokat foglalkozik saját magával és túl keveset az Önvalóval. Szerencsére azonban eljön a fordulópont – de csak akkor, amikor hited megtartása mellett végre el tudsz fordulni önmagadtól.
15.23.1.46A Hosszú Ösvényen járó ember, aki bűnei miatt aggódik, és erényeinek örvendezik, át kell, hogy alakuljon a Rövid Ösvényen járóvá, akit az egyik sem érdekel – hiszen mindkettő az egó kifejeződése – és ehelyett az Önvalóba veti bizodalmát, azt próbálja megérteni, abban kísérel meg elmerülni.
15.23.1.48Mind meditációink, mind hétköznapi életünk során elkerülhetetlenül beleütközünk személyes egónk falaiba. Ám minden ilyen pillanatban lehetséges kinyitni szemeinket, megfordulni, és felismerni az Önvaló Jelenlétét, amely a mi örökkön velünk lévő őrangyalunk. Ha képes vagy arra, hogy ilyen helyzetekben is meglásd ŐT, akkor eltölt a Kegyelem, s minden erény érett gyümölcsként öledbe hull.
15.23.1.49Nézőpontod folytonosan változni és fejlődni fog egészen addig, amíg teljesen meg nem haladod minden korábbit, és tudatosságod az egóból az Önvalóba helyeződik át.
15.23.1.50Ekkor egyenesen az isteni kegyelem forrása felé kell fordulnod, az egóval kötött mentális szövetséget fel kell bontanod, és az Önvalóra örömteli jelenlétére kell támaszkodnod.
15.23.1.52Amíg saját magaddal foglalkozol, addig kizárod annak a lehetőségét, hogy az Önvaló eltöltsön. Ez éppúgy igaz a mindennapi életre, mint a meditációra. Meg kell szabadulnod minden földi vágyadtól, személyes aggodalmadtól, kötődésedtől, sőt végül minden éncentrikus spirituális vágyódástól is. Ehelyett figyelmedet arra kell irányítanod, ami az egón túl van. Csak az Önvalóra szabad gondolnod, természetére és tulajdonságaira, jellemzőire, jelenlétének jeleire, valóságára és örökkévalóságára.
15.23.1.53Megtagadhatjuk azt, aki a múltban voltunk. Megszabadulhatunk régi énünktől, és új, jobb emberré válhatunk. Bármelyik pillanatban elfordulhatunk az egótól, a hozzá való ragaszkodástól és gondolatainkat az Önvaló felé fordíthatjuk, azonosíthatjuk magunkat Vele.
15.23.1.54,Nem jó folytonosan azon rágódva élni, hogy mit tehettünk volna másként a múltban. Az efféle önkorbácsoló szenvelgés csak a kicsinyes egóhoz láncol minket. Jobb ettől elfordulni, s az Önvaló szeretetének áradásában élni.
15.23.1.55Ahhoz, hogy belelássunk az Önvaló természetébe, egy belső forradalomra van szükség. Be kell jutnunk valahogyan az egó tudatossága alá, és eljutni arra a titkos helyre, ahonnan ő maga is ered.
15.23.1.56...A Hosszú Ösvény arra tesz kísérletet, hogy tökéletesebbé váljunk és megtisztítsuk magunkat. Ám ezt teljesen az egó irányítja, felügyeli és hajtja végre. Vajon hihető-e, hogy az egó saját pusztulására törne? Nem – bármennyire is úgy tesz, mintha így lenne...
15.23.1.57,…Még amikor önmaga ellen lázad az egó, akkor is csak szerepet játszik. Számos szerepet játszott már el a múltban, és a lázadó szerepe is csak egy újabb álca a sok között.
15.23.1.57,Az egó visszaszorítgatása, fegyelmezgetése meglehetősen haszontalan, mert mihelyst az egyik hibát kijavítjuk, új tűnik elő. Miért? Azért mert az egó lézetik. A Rövid Ösvény az egyetlen megfelelő út az igazság eléréséhez, csak ettől várhatjuk a valódi felszabadulást…
15.23.1.57,A Rövid Ösvény a elme működésének megváltoztatását, teljesen új gondolatokat követel. Az elérendő célra, s nem a követendő útra kell figyelmünket szegezni. Forradalmi változásokat követel ez az út, amelynek során le kell lökjük trónjáról az egót, s helyébe az Önvalót kell ültetnünk.
15.23.1.58A Rövid Ösvény gyakorlatainak az az alapja, hogy az elme olyan, mint egy átlátszó kristály, amely felveszi a hozzá közel kerülő, rávetülő fény színét. Ha az elmét elfordítjuk az egótól, még az egó tökéletesítésének gondolatától is, és az Önvaló felé fordítjuk, akkor magasabbra jutunk.
15.23.1.59A Rövid Ösvény nyújtja a leggyorsabb utat a spirituális öröm, igazság és erő eléréséhez. Mivel mindezek jelen vannak az Önvalóban, s mivel az Önvaló mindannyiunkban, minden pillanatban jelen van, ezért ha felismerjük, hogy kik is vagyunk valójában, akkor mindezeket elérhetjük. Ám ennek ára van. Száznyolcvan fokos fordulatot kell tennünk, s kicsiny, személyes énünkbe vetett korábbi bizodalmunkat fel kell adnunk; helyette a valódi élet, a létezés igazi Forrása felé kell tekintenünk, ahonnan a gondviselés és a boldogság származik. Nem szabad engednünk a külvilág nyomásának, az egó túláradó érzelmeinek és vágyainak, szüntelen imádságban kell a Forrás felé fordulnunk. Ez azt jelenti, hogy mindaddig Rá kell koncsnetrálnunk, Őt kell gondolataink középpontjában tartanunk, amíg dicsősége és szabadsága el nem tölt minket.
15.23.1.60A Rövid Ösvényen nem szabad visszapillantgatni az egóra, nem szabad lealacsonyítanunk magunkat azáltal, hogy ezzel a hamis énnel azonosulunk. Az új nézőponthoz teljes erővel, az újonnan megtértek hitével kell ragaszkodni.
15.23.1.61Ne a hibáidat nézd! Lépj azokon túl, és példád az Önvaló tökéletessége legyen, mert Ő az, akit Isten valójában a saját képmására teremtett.
15.23.1.62A Rövid Ösvény megszabadít a múlt mardosó árnyaitól, nem aggódunk az elkövetett bűnökön és elszalasztott lehetőségeken, hibákon, ostobaságokon, tévedéseken és hiányosságainkon. Ehelyett elménket ennek ellenkezője felé fordítjuk: a szép, az értékes felé, az igazság, nyugalom, tisztaság és emelkedettség irányába…
15.23.1.63,Eljön a pillanat – akár meditációnk, akár hétköznapi munkálkodásunk alatt – amikor egyszercsak átlépünk egy új nézőpontba, ahol nem pusztán mi magunk cselekszünk, hanem megnyílunk a magasabb erő előtt, amikor az egó megadja magát, és elfogadja a fentről jövő útmutatást, parancsokat.
15.23.1.64Keresztes Szent János a következő tanácsot adta: ”Lépj be szívedbe, és munkálkodj az ott örökké jelenlévő Úrban. Szeretetteli figyelmedet folytonosan rá fókuszáld, anélkül, hogy arra vágynál, hogy bármit is megérzel vagy meghallasz Istenből…”
15.23.1.66,A Hosszú Ösvény öngyűlöletét magunk mögött kell hagyni, és tekintetünket a másik, magasabb Én felé kell fordítanunk.
15.23.1.69Egy idő után fel kell adnod mindazokat a tevékenységeket, amelyre oly sok időt, energiát és gondolatot fordítottál, és egy teljesen új szintre kell lépned, a Rövid Ösvényre.
15.23.1.72A Hosszú Ösvényen háttal állunk az Önvalónak, és próbáljuk átnevelni az egót. A Rövid Ösvényen megfordulunk és szembenézünk az Önvalóval.
15.23.1.74Eljön az idő, amikor hátat kell fordítanod a Hosszú Ösvénynek, hogy minden erődet, figyelmedet és idődet a Rövid Ösvény követésének szenteld. Ekkor új korszak kezdődik életedben, amikor már nem az egóval foglalkozol, nem azzal, hogy miképp tehetnéd jobbá, hanem csakis és kizárólag az istenivel...
15.23.1.76,...Ha eléred ezt a pontot, akkor csak a Magasabb Ént keresd, csak pozitív gondolatokat ápolj, és maradj olyan hosszan a szent, belső csendben, amíg csak tudsz. Semmi mást nem érezz, csak a tudat végső lényegéhez tartozó belső csendességet! Innentől nem kell ezzé vagy azzá válnod, nem kell különböző jó tulajdonságokra szert tenned. Egyetlen feladatod: Lenni...
15.23.1.76,Ha a fény csak belülről, az ember benső magjából fakadhat, akkor ez azt jelenti, hogy minden módszer, amely kívülről akarja azt elhozni számára csak tévút.
15.23.1.78Hirtelen meglátod az igazságot. Egyszercsak megpillantod, saját lényed legmélyén, legbensőbb magodban. Rájössz, hogy soha nem volt szükség semmiféle utazásra, hogy megleld; nem kellett senkivel sem találkozni, aki már állítólag megtalálta, és lábainál ülve lesni tanításait; sőt még a szent és ihletett könyvek olvasására sem volt semmiféle szükség. Senki nem tudja átadni neked, semmilyen utazás nem juttat el oda, semmiféle tanítás sem mutatja meg. Magadnak kell megtalálnod – önmagadban. Való igaz, hogy mások utat mutathatnak és segíthetnek elkerülni a kitérőket és tévutakat, ám a figyelmet, a befelé fordulást, a keresést más nem végezheti el helyetted. A felfedezés mindig csak általad, magadban történhet, lényed csendes középpontjában.
15.23.1.79A Rövid Ösvényt járva vágyainkat, reményeinket és gondolatainkat csak és kizárólag az Önvalóra irányíthatjuk. Senki és semmi nem állhat közénk, még a guru sem.
15.23.1.85Gyakran az a leghasznosabb, ha önmagunk vezetői vagyunk; az ima és önelemzés, mély gondolkodás és arra érdemes könyvek olvasása mellett saját Magasabb Énünk intuitív útmutatását követve.
15.23.1.87Mi a Rövid Ösvény kulcsa? Három lépésből áll. Először is ne keresd az Önvalót, hisz mindig veled van, bárhová is mégy. Másodszor, hinned kell jelenlétében – mind magadban, mind magadon kívül. Harmadszor pedig próbáld megérteni igazságát, amíg végül minden Vele kapcsolatos gondolatot feladhatsz. Nem tudod elérni azt, ami már most is itt van. Jobban teszed tehát, ha feladod az egó téves ideáját, és helyette a valódi énedet állítod a középpontba.
15.23.1.92A Rövid Ösvény lényegét tekintve nem más, minthogy mindig emlékezzünk arra, hogy a Csendességben maradjunk. Mert ez a Csendesség valójában lényünk magja, s ez az a hely, ahol a Világ-Elmével találkozunk.
15.23.1.97A Rövid Ösvény három fő csapásiránya, (a) gondolkodás: A Valóság természetének metafizikai tanulmányozása; (b) gyakorlás: mindennapi életünk során folyamatos emlékezés a Valóságra; (c) meditáció: a csendességben történő önátadás a Valóság ideájának. Megfigyelhetjük, hogy egyikben sincs szó személyes énünkről. Ellentétben a Hosszú Ösvénnyel, itt nem gondolkodunk róla, nem gondolunk rá, nem meditálunk magunkról.
15.23.1.98A Rövid Ösvény egyik részfeladata az Igazság metafizikájának intellektuális tanulmányozása. Fontos, hogy feltárjuk az egó illuzórikusságát, mert amíg ez nem történik meg, addig nem tudunk túljutni rajta; éppígy fontos, hogy különséget tegyünk az egó ideái – legyenek azok bármilyen spirituálisak – és a valóság között!
15.23.1.99A Rövid Ösvény első és második fázisában arra kell törekedned, hogy megszabadulj a tudatodat gúzsba kötő egoizmustól!
15.23.1.100A Rövid Ösvény az igazi megoldás! Minden más csak puszta felkészülés. Ha rálépsz erre az útra, akkor már nem kell személyiséged hibáira és küzdelmeire koncentrálnod, hanem helyette az Önvalóra, jelenlétére és erejére irányul minden figyelmed. Ugyanis a Valódi, Egyetlen, Jóindulatú és Békességet sugárzó tudatossága csakis a Kegyelem által érhető el, s ezt a Kegyelmet csak ily módon invitálhatjuk meg.
15.23.1.102Aki a Rövid Ösvényen jár, az vidámságban, boldogságban él, mivel az Önvalóra történő emlékezés, amit folytonosan gyakorol, minden pillanatban az Önvaló csodájára emlékezteti.
15.23.1.106Nem elegendő másokat elviselni, megbocsátani nekik, és elfogadni hibáikat, de ugyanezt meg kell tennünk önmagunkkal szemben is, elfogadva saját hiányosságainkat.
15.23.1.108A Rövid Ösvény nézőpontja szerint nem ítélhetünk el másokat, nem oktathatjuk ki őket. Ezen az úton haladva ugyanis mindig a pozitívumokra figyelünk, s megpróbáljuk elutasítani a negatívumokat.
15.23.1.112Kérlelhetetlenül utasíts el minden negatív gondolatot – ez a Rövid Ösvény egyik legfontosabb gyakorlati tanácsa.
15.23.1.113...Az emelkedettség és ihlet pillanataiban avagy a zene, művészet, versek vagy a csodálatos táj kiváltotta elmélyült, gyönyörűséges rácsodálkozás hatására már sokezer ember átélte azt a különös Felvillanást, ám csak a Rövid Ösvényen tudatosan járók ismerik fel, hogy mi is ez valójában.
15.23.1.114,A Rövid Ösvény a gondolatokat a Valóra összpontosítja, szándékosan elfelejtve a világ összes illúzióját.
15.23.1.116A Rövid Ösvény követőinek végtelen hite van az Önvaló erőiben: hiszik a Kegyelem létezését és hatékony közbeavatkozását.
15.23.1.121A céltudatosság, az igazságkeresés, a megtalálás, elérés vágya bámulatraméltó és hasznos a korai szakaszban, ám később cask akadállyá válik.
15.23.1.123Amikor már bizonyos ideje a Rövid Ösvényen jársz, akkor nem csak arra számítasz, ami várható és elvárható, mint a legtöbb ember, de képes leszel a teljesen váratlan dolgokat is megsejteni.
15.23.1.124A Rövid Ösvényen járva elménket az isteni tulajdonságokra, mint például a mindenhol és mindenkor jelenlévő, kezdet és vég nélküli Egyetlen Élet-Erőre összpontosítjuk, amíg ennek segítségével túl nem jutunk gyenge egónkon.
15.23.1.127Ha valóban komolyan rálépsz a Rövid Ösvényre, ha sosem engeded, hogy elfeledd valódi lényed, az Önvalót, akkor egyetlen olyan gondolat sem aggaszthat, amely a Hosszú Ösvényen haladókra jellemző: az aggodalom, frusztráció, és az azon való gondolkodás, hogy milyen gyorsan haladsz. Ezeken túl kell lépned!
15.23.1.129A Rövid Ösvényen nem alsóbb énünket támadjuk, hanem inkább megpróbáljuk felemlelni a felsőbb szintjére. A bennünk lévő gonoszság ekkor szinte önmagától elolvadhat.
15.23.1.132A Rövid Ösvény legnagyobb haszna az, hogy az Önvaló minden pillanatban jelenlévő Kegyelméből merít, azt használja ki.
15.23.1.134Amikor a testet és érzelmeket kemény önfegyelemmel megtisztítottuk, amikor az intellektust a meditációk segítségével fogékonnyá tettük a továbblépésre, akkor készen állunk a Rövid Ösvényre.
15.23.1.135Éppúgy, ahogy az ősi, pogány misztériumok bizonyos felkészülést és megtisztulást követeltek meg a jelöltektől, a Rövid Ösvényre lépés előtt is általában szükséges bizonyos időt a Hosszú Ösvényen eltölteni. De ez nem mindig és feltétlenül van így – most sem.
15.23.1.138A Rövid Ösvényen csak úgy lehet haladni, ha az Önvalóba vetett hited alapvető és teljes, és az erejébe vetett bizalom erős, megingathatatlan.
15.23.1.140A művészet nélküli élet művészete ez, a nem tudatosan végrehajtott spiritualitás megélése. Akkor érjük el, ha minden erőfeszítés nélkül a mentális csendben lakozunk. Teljesen hétköznapi élet ez, amelyben azonban hihetetlen, folytonos tudatosság van..
15.23.1.142A Rövid Ösvény különös csodája, hogy arra tanít, hogy elutasítsunk minden olyan gondolatot, amely gyenge és érdemtelen egónkkal azonosítana minket. A Rövid Ösvény legnagyobb, és legkülönösebb öröme pedig az, hogy azoknak a gondolatoknak az elfogadására és ápolására tanít, amelyek az erős, isteni Önvalóval való azonosulást, illetve a jóságot és a bölcsességet szolgálják.
15.23.1.143Ha rálépünk a Rövid Ösvényre, akkor megértjük, hogy annak hangulata, atmoszférája, természete teljesen eltér a Hosszú Ösvénytől. Olyan ez, mint amikor a sokáig felhővel borított égen végre felragyog a Nap.
15.23.1.144...Ha gyenge egónkra akarunk támaszkodni, akkor el kell azt is fogadnunk, hogy képességeink, lehetőségeink limitáltak, és csak saját személyes erőfeszítésünkben bízhatunk. Ám ha messzebbre tekintünk és felismerjük, hogy valódi jólétünk forrása az Önvaló, az ő csodálatos kegyelmével, akkor azt is megértjük, hogy minden lehetséges. Az ebből származó remény, optimizmus és a pozitív értelemben vett csodavárás gazdagabbá, szebbé teszi életünket.
15.23.1.146,A Rövid Ösvény gyakorlatainak eredménye, hogy minden helyzetben, bármilyen probléma vagy kérdés felmerülése esetén első dolgunk az lesz, hogy az Önvaló színe elé visszük a dolgot, azonosulunk az Önvalóval, s később, amikor visszatérünk az eredeti problémára, az egész problémakört magasabb nézőpontból, isteni megvilágításban látjuk.
15.23.1.149…kijelenthetjük, hogy a Rövid Ösvény az inspirációt fejleszti, az intuíciót pedig megidézi.
15.23.1.151,A Rövid Ösvény számos erénnyel ruház fel, amelyek maguktól érkeznek, a saját idejükben, anélkül, hogy megpróbálnánk szert tenni rájuk. Így sokkal könnyebb lesz lecsendesíteni a vágyakat, megregulázni egónkat – annak ellenére, hogy meditációinkban és gondolatainkban nem törekszünk erre.
15.23.1.152Még ha nem is foglalkozunk néhány nemkívánatos tulajdonságunkkal, mégis eltűnnek, mert megtagadjuk tőlük a figyelmet. A Rövid Ösvény követésének ez az egyik következménye.
15.23.1.155”Az Önvaló mindig jelen van, sosem hagyott el minket, de kitartóan, szeretettel, elmélyülten kell keresni.
15.23.1.159Csak a Rövid Ösvény fordíthatja át a spirituális vágyakozást valódi eredményekké, mert csak ez az út képes meginvitálni a Kegyelmet.
15.23.1.163A Rövid Ösvény egyik előnye, hogy bárki, aki valóban képes rajta járni, teljesen megszabadul a múlt miatti fájdalmaktól, hibáktól, bűntudattól.
15.23.1.167A Rövid Ösvényen nem azon dolgozunk, hogy megszabadítsuk magunkat gyengeségeinktől, vágyainktól, szenvedélyeinktől, mivel ezek maguktól eltűnnek, ha a Magasabb Énre fixáljuk figyelmünket – s nem az egó megmentésére koncentrálunk. Ilyen spontán módon, apró lépésekben (vagy néha egészen hirtelen) tűnhet el a ragaszkodás személyiségünkből…
15.23.1.168,A Rövid Ösvény paradoxona az, hogy egyrészt próbálunk úgy tenni, mintha már megvilágosodtunk volna, másrészt viszont őszintén megvalljuk bűneinket, gyengeségeinket, hibáinkat – és egyben el is fogadjuk őket. Ennélfogva különös békesség ereszkedik ránk, és lesz személyiségünk része. Ez a békesség valódi, amelyről lepattan az aggodalom, és amely kioltja a félelmeket.
15.23.1.169Új, boldogabb életszakaszba lépsz – a múlt problémái eltűnnek. A belső fényre nyíló ajtót bármikor kinyithatjuk, ha hajlandóak vagyunk rá.
15.23.1.172A Rövid Ösvény lehetségessé teszi bárki számára – legyen bármilyen felkészületlen, tapasztalatlan – hogy megélje a spirituális kiteljesedettséget.
15.23.1.176Csak amikor teljesen természetessé és ennek köszönhetően könnyeddé, folytonossá válik, akkor lesz a meditáció igazán gyümölcsöző. Ám ez csak a Rövid Ösvényen lehetséges.
15.23.1.178A Rövid Ösvény lehetőséget ad az újrakezdésre, az ihletre, a megújulásra és a valódi örömre.
15.23.1.180
29 nov 2010
7 jan 2015
4 áp 2016
8 má 2013
1 dec 2010
29 jú 2013
20 jú 2013
10 jú 2013
3 dec 2013
24 nov 2021
17 jú 2011
26 nov 2015
29 jan 2013
5 má 2015
12 aug 2019
15 jan 2014
17 dec 2014
21 nov 2021
9 feb 2011
23 dec 2014
21 má 2011
6 má 2014
19 aug 2019
1 aug 2023
25 má 2014
20 dec 2013
9 aug 2016
30 nov 2010
18 jú 2011
8 feb 2014
6 áp 2014
8 jan 2016
27 dec 2014
5 dec 2014
29 aug 2014
13 feb 2023
5 feb 2014
13 jan 2012
18 nov 2010
22 sze 2019
26 sze 2013
10 sze 2019
6 sze 2022
16 má 2011
12 nov 2015
23 jú 2013
12 áp 2022
15 má 2017
17 má 2022
7 má 2020
2 má 2020
14 jan 2022
3 aug 2020
11 okt 2018
26 jú 2014
27 jú 2014
28 dec 2019
12 jú 2013
15 okt 2013
6 nov 2017
23 jan 2011
15 sze 2011
17 jú 2013
13 jú 2013
13 jan 2015
15 jú 2014
27 jú 2013
3 jú 2017
7 okt 2013
20 feb 2014
14 jú 2013
10 jan 2024
10 feb 2014
10 áp 2021
19 má 2015
18 má 2013
16 feb 2018
29 má 2016
23 okt 2013
1 má 2016
15 feb 2012
5 okt 2017
4 jú 2015
24 áp 2013
7 má 2011
19 má 2013
23 okt 2017
15 jú 2021
23 aug 2017
31 jan 2019
12 jan 2019
11 nov 2017
26 dec 2014
2 jú 2021
25 aug 2017
22 okt 2020
15 jan 2024
18 nov 2021
9 aug 2013
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se