The Library
Igaz, hogy a megvilágosodás önmagában is felemel, megtisztítja érzelmeinket és jellemünket, nemesebbé válunk általa, tisztábbá teszi gondolkozásunkat és spirituálisabbá tetteinket. Ám ha az előbbieken nem dolgoztunk eleget, akkor a megvilágosodás csak ideiglenes lesz.
14.22.8.5Sajnos hamar rá kell jönnünk, hogy spirituális újjászületésünk nem valamiféle tartós eredmény, hanem nagyon is időleges. Megmutatja lehetőségeinket, amelyek elérése érdekében ezentúl keményen kell dolgoznunk. Bár csak egy rövid felvillanás volt, de bizonyságul, megerősítésül szolgál.
14.22.8.6A fény, a béke, boldogság és megértés eme felvillanásai rövidek, de elérik kívánt hatásukat. Arra bátorítják a keresőt, hogy folytassa útját, és elültetik benne a mély vágyakozást, hogy beléphessen abba a világba, ahova tartozik. Persze röpke pillanatok csak ezek, mert mindennapi gondolatmenetünk és érzéseink még mélyen ez alatt az emelkedett állapot alatt vannak. Magyarán, még mindig sokat kell dolgoznunk önmagunkon, hogy kiérdemeljük azokat a kincseket, amelyeket felvillanni láttunk.
14.22.8.13A kereső és Önvalója, elméje és az Igazság között ott rejlik egy vastag rétegben a vágy, egoizmus, érzékiség, vélemények, képzetek. S amíg ennek sűrűjén át nem vág – azaz, amíg meg nem tagadja ezeket, ellenállást nem tanúsít velük szemben – addig nem számíthat többre, mint az időnkénti tűnékeny Felvillanás.
14.22.8.14Egy idő után kialakul az a véleményünk, hogy a Felvillanást nem tudjuk tartóssá tenni, hanem mindig újra és újra el kell érnünk – ám ez tévnézet. A Filozófia megmutatja, hogy megtalálhatjuk és szép lassan eltüntethetjük azokat az okokat, ami miatt nem tud állandósulni ez az állapot.
14.22.8.15Ha azt akarod, hogy a fény folytonosan veled legyen, ne csak felvillanjon időnként, akkor minden negativitást, minden rossz gondolatot és érzést ki kell söpörnöd magadból; ezen kívül fejlődésbeli hiányosságaidat pótolnod kell; végül pedig ki kell egyensúlyoznod minden képességedet és tulajdonságodat.
14.22.8.16Ha nem tudsz megmaradni ebben a magasabb tudatosságban, annak oka az, hogy alacsonyabbrendű, anyagias természeted felülkerekedik, és utadba áll. Ha azonban megtisztulsz és megérted az élet leckéit, akkor saját erődből, önfejlesztéseden keresztül ismét képes leszel megtapasztalni ezt a tudatosságot – először csak időlegesen, alkalmanként, de ha a helyes úton jársz, akkor a Kegyelem áldásával ez az állapot állandóvá válhat.
14.22.8.19Minden apró felvillanás magasabb és magasabb szintre juttat minket. Apró lépcsőfokok ezek, amelyek végül a tökéletes megvilágosodáshoz vezetnek.
14.22.8.20Afféle látomás ez, amelyben Mózeshez hasonlatosan meglátjuk a Kánaánt, az Ígéret Földjét, amely felé haladunk.
14.22.8.21Ne feledjük, hogy az élet célja nem a Felvillanás. Megtörténik, kezdete és vége van, és hatalmas értékkel bír, hogy közelebb jussunk a filozofikus élethez, annak nyugalmához, mindennapi tudatosságához. A filozofikus élet azonban folytonosan, és örökkévalóan az isteni jelenlétben lakozik, míg a felvillanás jön és megy ezen a jelenléten belül…
14.22.8.23,Ostobaság volna azt elvárni valakitől, hogy feladja világi dolgait és ragaszkodásait, mindaddig, amíg nem lát valami ennél jobbat, érdemesebbet. Ezért a lélek amolyan kóstolót ad extatikus pillanatokon, rövid megvilágosodásokon keresztül, hogy megmutassa valódi értékeit.
14.22.8.25A Felvillanás egy beavatás. Beavatás a lélek dolgaiba, a szentséges életbe. Csak az első lépés egy hosszú úton, amelynek során fel kell adnunk gyengeségeinket, hibáinkat, alantas vágyainkat, és egoisztikus nézőpontunkat.
14.22.8.26…Az iszlám misztikusok – a szufik – szerint az útnak három fő állomása van: az első az egó megsemmisülése, a második az újjászületés az Önvalóban, a harmadik pedig az egyesülés teljessé válása az Önvalóval. A szufik szilárdan állítják, hogy a végső lépcső elérhetetlen a Magasabb Erő Kegyelme nélkül, miként azt is kijelentik, hogy ez az állapot teljes, tartós, változtathatatlan.
14.22.8.28,Ha a megvilágosodás nem válik állandóvá, nem marad mindig velünk, annak az az oka, hogy nem talált megfelelő lakóhelyet magának. A szíved még nem eléggé tiszta, személyiséged nem eléggé tökéletes ahhoz, hogy az Önvaló tudatossága veled tudjon maradni.
14.22.8.29Be kell fejezned, amit elkezdtél. Addig kell folytatnod utad, amíg a béke, megértés, erő és jóság kiáradásának eme ritka pillanatai, ezek az ihletett hangulatok végképp, töretlenül és szünet nélkül veled maradnak.
14.22.8.30Nem maradhatunk változatlanok, ha megláttuk az Igazságot. Ezért az igazság csak apró felvillanások formájában érkezik – mivel képtelenek lennénk túl sokáig egónk nélkül létezni.
14.22.8.31Ha kész vagy feladni az önközpontúságot, az egót, és hagyod, hogy a Kegyelem ereje átáradjon rajtad, akkor lehetségessé válik az egyesülés magasabb éneddel, az Önvalóval. Bár ez általában nem tartós, ám bármikor azzá válhat. Ha ez megtörténik, akkor új nézőpontod teljesen természetesnek fog tűnni.
14.22.8.33Nem csak pillanatnyi villanások, hanem folyamatos, megszakítatlan, mély belső meglátás elérése kell, hogy a célunk legyen.
14.22.8.35A Felvillanás nagyon értékes, de nem elegendő. Aki ugyanis átesett rajta, új problémával szembesül: hogyan lehetne ismét elérni, és állandósult tudatállapottá tenni, amely minden tapasztalat és körülmény közepette fennmarad? Ezen kívül felvetődik a kérdés, hogy mindennapi életünket hogyan tudjuk harmóniába hozni vele?
14.22.8.41A megvilágosodás sohasem teljes és végleges. Ha az lenne, akkor soha többé nem tudnánk a lelki tudatlanságba visszahanyatlani. Ebből megérthetjük, hogy bármilyen csodálatos is, amikor az Önvaló felvillan előttünk, ezek a villanások csak a végső valóság puszta árnyai.
14.22.8.48Ezeket a Felvillanásokat apró, rövid megvilágosodásoknak kell tekinteni, amelyek megágyaznak a végső, hatalmas megvilágosodás előtt, mely egyszer, s mindenkorra megszünteti az egó uralmát.
14.22.8.53Saját akarata ellenére az egót egyre jobban vonzza az a spirituális emelkedettség, amelyeket a felvillanások során megtapasztal. Önzése, állatiassága, materialitása csökkenni kezd, s végül megéri, hogy önmaga útjában ál, s hozzájárul, hogy elolvadjon.
14.22.8.55Egy pillanatnyi felvillanás, megvilágosodás, pusztán egy újabb lépés az úton, s nem szabad, hogy megelégedjünk vele. Csakis az állandó, múlhatatlan, megtörhetetlen, örökké jelenlévő megvilágosodás lehet a végcél.
14.22.8.58A Felvillanások során rápillanthatunk a Végtelen Szépségre, ám a végső felismerés során eggyé is válunk vele.
14.22.8.62Ha csak egyszer is rápillanthatsz az Önvalóra, akkor meg fogod érteni, hogy a következő feladatod annak ismételt megtapasztalása, végső célod pedig ennek a tapasztalatnak az állandósítása.
14.22.8.63Mivel az Önvalóban nincsenek negatív érzelmek, hogyan férhet mégis meg ugyanabban a kebelben, mint az egó? Nos, pontosan ez az oka annak, hogy a felvillanás csak rövid ideig tud tartani, és tartóssá csak akkor tehető, ha minden negativitástól megtisztultunk.
14.22.8.67… Ha őszintén és teljes erővel végzed munkádat, akkor eljön az idő, amikor a Felvillanás hosszát és eljövetelét te magad tudod majd szabályozni…
14.22.8.72,A magasabb tudatosság virágporként hullik pár órán keresztül, majd azután akár évekre is szertefújja a szél. Ám a hosszú, üres hónapoknak nem kell elpocsékolttá válniuk. Arra kell használnunk, hogy a személyiségünkből fakadó akadályokat leromboljuk, és képességeinket felfejlesszük. Ha ezt sikerül, akkor a tudatosság ritka, időszakos visszatéréseikor minden alkalommal egyre jobban és mélyebben el tudunk majd merülni.
14.22.8.73A Felvillanás meghosszabbítható ha fejlődsz: ekkor már nem abnormális, vagy természetfelettinek tűnő, hanem mindennapos, állandó tapasztalássá válik.
14.22.8.78Minél inkább átadod magad az Önvalónak eme Felvillanások eredményeként, annál hamarabb válik a tűnékeny, átmeneti állapot állandóvá.
14.22.8.83...A filozófia útján járó kereső szüntelenül visszaemlékszik a Felvillanásra, tudatában tartja, vissza-vissza tér az emlékhez, és azt személyisége átalakítására használja, soha fel nem adva a magasabb célt, az egyszer már megpillantott csodát.
14.22.8.88,Teljességgel lehetséges megnyílni benső énünk, legjobb részünk felé, tudatába kerülhetünk jelenlétének, szépségének, békéjének. Sőt, ez nem csak hogy elérhető, hanem természetes, normális állapotunkká is válhat.
14.22.8.90…A fény egyre jobban át fogja hatni elmédet …
14.22.8.91,Ám mivel ez csak egy felvillanás, és nem teljes tapasztalás, ezért nem várhatjuk el, hogy személyiségünk és személyes életünk teljesen átalakuljon ettől
14.22.8.94,Egy későbbi feladat lesz az, hogy a felvillanás immateriális szépségét és nyugalmát, nem evilági érzését belesződd mindennapi életedbe!
14.22.8.95Aki időnként megtapasztalja ezt a csodát, az csak azon gondolkodik, hogy milyen fantasztikus lehet, ha ez az állapot állandósul!
14.22.8.98Ezek a Felvillanások csak időnként, rövid időre jelennek meg. Nagyon ritka az olyan ember, akit meglátogat a Fény, és tartósan vele is marad mindennapjaiban. A legtöbbünknek meg kell küzdenünk nap nap után, hogy a pillanatnyi csodát az Önvaló állandó jelenlétévé tudjuk átalakítani.
14.22.8.100A legtökéletesebb emberi boldogság az, ha képesek vagyunk töretlenül a mennyei tudatosságban maradni, s nem csak éppen megérinteni – bármilyen fantasztikus is legyen ez az érintés.
14.22.8.101Az a rövid időre előtörő örömteli tudatosság, amit érzünk, csak előszele annak az állapotnak, ami egykor majd állandóvá válik.
14.22.8.103Csak ekkor mondhatod igazán, valóban tudván, hogy mit beszélsz: “Az isteni bennem lakozik!”…Habár már ezzel is messzire kerültél még az igazán jó, és vallásos emberektől, de ez nem elég. Messzebb kell jutnod, hogy elérd azt, amikor engedelmesen, megtisztulva, tudatában a Világ-Ideának hozzátehesd: “Ez az isteni bennem, rajtam keresztül munkálkodik.” S ezzel az egó zsarnoksága végetér.
14.22.8.104... Ha egy felvillanásnyi időre megpillantod valódi éned, ne hidd, hogy ez a végső tapasztalat. Ha sikerül ennél is tovább lépned, akkor egy még csodálatosabb szintre érsz, ahol minden élőlényhez láthatatlan, önzetlen kapcsok fűznek: a mindent megértő és belátó együttérző szeretet kapcsolata...
14.22.8.107,…Új élet születik benned, de még embrióállapotban van csak. Ezek a felvillanások rámutatnak a spirituális én létezésére, de ettől még nem egyesülsz ezzel az énnel. Ennek ellenére fő feladatukat betöltik, ha képesek felébreszteni az érzékek álmából vagy az intellektus (ön)becsapásából …
14.22.8.107,…Hirtelen megvilágosító villámfényként tör ránk a felismerés, hogy a magasabb én létezik, a meggyőződés, hogy lelkünk valódi, és aprócska énünket ez a felfedezés szinte elsodorja. Úgy érezzük, hogy egy hosszú, sötét, véget nem érni látszó utazás után végre kiértünk a napfénybe…
14.22.8.107,…Az Önvaló felemelően boldog megtapasztalása hirtelen, váratlanul érkezik meditációnk során. Az egyik pillanatban még saját egoisztikus énünkben vagyunk, próbáljuk leküzdeni a feltörő gondolatokat és érzéseket, ám a következő pillanatban az egó eltűnik, és teljes csendességbe hullunk. Ekkor csak annyi a feladatunk, hogy ne álljunk ellen az isteni erőnek, amely birtokába vesz minket, hanem szeretettel fogadjuk, és ne próbáljunk beleavatkozni a folyamatba…
14.22.8.107,…Senki sem lesz elégedett ha egyszer megpillantotta a Valót, mert utána már töretlenül Abban akar majd élni. Ezek a felvillanások tehát valószínűleg nem elégítenek majd ki, és ez így helyes. Csakis a töretlen, teljes spirituális tudatosság lehet a végcélod – ha még oly távolinak tűnik is…
14.22.8.107,…Ezután, hogy rá tudtál pillantani, ehhez az isteni énhez kell címezned imáidat, őt kell újra és újra emlékezetedbe idézni, benne bízva kell minden tevékenységedet végezni, és az ő fényében kell a kegyelemért esedezned…
14.22.8.107,…Azért tűnékeny-múlékony a felvillanás, mert még nem állunk készen arra, hogy ebben az emelkedett létállapotban maradjunk…De aki már egyszer is meglátta a célt, megérezte magasztosságát, élvezte szépségét, megismerte az általa nyújtott mélységes biztonságérzetet, erőt meríthet ezekből, hogy megacélozza akaraterejét, s összegyűjtse erőit a további, kemény munkához.
14.22.8.107,…A magasabb én nem tud kiteljesedni mindaddig, amíg nem hagytad teljességgel magad mögött alacsonyabb éned…
14.22.8.107,…E rövidke felvillanások funkciója az, hogy hatásukra megkettőzd erőfeszítéseidet, megacélozd akaratodat, gyakrabban, komolyabban próbálj elmélyülni, és fejlődni. Bemutatót kapsz abból, hogy az erény útján hova juthatsz, s innentől rajtad áll, hogy e célt beteljesítsd…
14.22.8.107,…amennyiben a Felvillanás elér minket, semmiképpen sem szabad megváltoztatni testtartásunkat, helyzetünket. Elménk alantasabb része persze mindenféle mondvacsinált indokkal próbál majd rábírni erre, de nem szabad megadnunk magunkat. Még azt sem szabad elfogadnunk, hogy a szokásos meditációs helyünkre húzódjunk. A kontemplációt ott kell elkezdenünk és folytatnunk, azon a helyen, abban a testtartásban, ahol és amikor a fény felvillant…
14.22.8.107,…ekkor egy korábban ismeretlen, mély nyugalom száll meg. A csodának ezekben az örömteli pillanataiban még a legsötétebb múlt is eltöröltetik…
14.22.8.107,…Ritka és csodálatos esemény, amikor az Önvaló teljesen és állandó jelleggel egy emberrel marad; leggyakrabban ez az állapot ugyanis csak rövid ideig tart. Ennek a rövid látogatásnak az a célja, hogy intenzívebbé, erősebbé tegye szeretetünket és vonzódásunkat a Magasabb irányába, és olyan emlékekkel lásson el, amelyek támogatják, fenntartják hitünket, hogy a keresés sötét, fárasztó éveiben se térjünk le az útról…
14.22.8.107,…Lelkesedésében és extatikus állapotában a kereső azt hiheti, hogy elérte a végső kozmikus tudatosságot, és ez élete végéig vele marad. Ám ez csak nagyon nagyon ritkán történik meg. Leggyakrabban ehelyett csak egy rövid bepillantást, kóstolót kapunk ebbe a végtelenül szép, emlékezetes állapotba, amikor egy pillanatra valóban felébredünk…
14.22.8.107,Először mély meditációban fogjuk elérni az egótlanság állapotát. Fejlődésünk második fázisában már időszakosan képesek leszünk erre hétköznapjainkban is, majd a harmadik, végső fázisában ez teljességgel állandósul.
14.22.8.111Ha a Kegyelem útján kellően előrehaladtál, akkor tudatában leszel valamiféle belső jelenlétnek. Érezni, gondolkodni, sőt cselekedni fog helyetted. Ez lesz a kezdete annak az útnak, ami az egó nélküli létezéshez vezet.
14.22.8.112
2 aug 2023
27 sze 2011
5 má 2020
12 okt 2022
10 má 2024
12 má 2020
22 feb 2017
25 jan 2013
19 okt 2024
24 okt 2022
21 jú 2019
8 jú 2019
20 jú 2022
17 jú 2015
10 jan 2016
16 nov 2016
26 áp 2011
17 áp 2011
16 jú 2014
26 jú 2011
2 aug 2016
16 aug 2019
27 jú 2011
8 okt 2018
14 jú 2011
12 áp 2020
29 má 2018
26 nov 2014
6 sze 2024
30 jan 2014
28 nov 2013
10 áp 2020
31 má 2021
28 jú 2019
30 sze 2022
6 sze 2021
15 má 2019
11 jan 2021
31 aug 2022
13 jan 2024
2 jú 2012
4 má 2017
5 jú 2017
10 aug 2017
10 má 2018
30 nov 2018
4 sze 2019
27 sze 2019
10 jú 2020
2 má 2021
21 má 2022
28 jan 2024
3 feb 2024
30 jú 2017
5 áp 2011
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se