The Library
Ezek a Felvillanások egészen váratlan időpontokban és helyeken érhetnek…Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a szükség súlyos óráiban érkeztek váratlanul, vagy a munka, az üzlet zakatoló nyomása közben, mások számára a pihenés óráiban. Van akivel reggel, délben vagy este esik meg. Van aki előtte is nagyon kellemes állapotban volt, s van akit pedig komoly szenvedésből emelt ki.
14.22.6.1,Amikor az Önvaló átveszi a hatalmat felettünk, az egésezn változó tapasztalás lehet helytől, személytől, alkalomtól, időtől függően. Könnyen lehet, hogy először észrevehetetlen, gyengéd változás lesz, de az is, hogy hatalmas erővel ellenálhatatlanul tör rád.
14.22.6.2Amikor ez a tudatosság úrrá lesz az emberen, akkor ez meglepetésszerűen történik. A végtelen annyira különbözik korábbi tapasztalásainktól, hogy annak különös igazsága, csodálatossága, szépsége és szeretete hirtelen csordultig tölt, mintha az egész a mennyekből hullot volna reád.
14.22.6.5A kezdő számára általában szükséges valamilyen érzelmi megrázkódtatás/tapasztalat, hogy átessen egy misztikus élményen, ám a haladók számára ez nem szükséges.
14.22.6.22Abban a pillanatban az örökkévalóság küszöbén érzed magad, közel ahhoz, hogy eltűnj a személytelen mélységben.
14.22.6.25Amikor közeledik annak a lehetősége, hogy felvillanjon előtted az Önvaló, akkor bizonyos belső vagy külső (esetleg mindkettő) események előrejelzik érkezését.
14.22.6.26A valódi látomások, ezek az elképesztően intenzív és csodálatos élmények, melyek a szépség és igazság olyan szintjeit nyitják meg, amik minden korábbi hétköznapi tapasztalatunk felett állnak egészen váratlanul és hirtelenül érkezhetnek. Akkor kerülhet rájuk sor, ha az elme nyugalmi állapotban van, szokásos gondolati tevékenysége felfüggesztésre kerül, és így alámerülünk az Ürességbe, amelyből ezek a mennyei tapasztalatok feltörnek és magukkal ragadnak minket. Eltüntetik és egyben meg is haladják szokásos tudatosságunkat.
14.22.6.28Az Önvaló nem azáltal kerít hatalmába, hogy elpusztítja személyiséged, hanem ha képes vagy feladni azt, akkor maga a személyiség is valami sokkal szélesebb, nagyobb dolog részévé válik.
14.22.6.30Ez a fajta Felvillanás gyakran szinte észrevehetetlenül kúszik tudatunkba – de az is lehet, hogy lenyűgöző, hatalmas erővel tör ránk egy pillanat alatt. Ám attól függetlenül, hogy miként is történik, tudás, megértés, nemesség, és az isteni jelenlét tölt el minket.
14.22.6.39A Felvillanás gyakran meditációnkban ér el minket, ahol számíthatunk rá, de jöhet bármely ettől eltérő, váratlan pillanatban is..
14.22.6.44Van, akinek egész életében csak egy vagy két Felvillanás adatik, míg másnak ennek sokszorosa jut…
14.22.6.49A Felvillanás megmutat valamit magasabb lényiségedből…
14.22.6.56,Ezt a tapasztalást, a belőle fakadó örömöt és békét, egy kifinomultabb, magasabb én, egy fensőbb jelenlét érzését nagyon nehéz leírni, mint ahogy azt is, hogy mennyire érezzük ennek a pillanatnak a kiemelkedő jelentőségét, a világi vágyak elillanását is.
14.22.6.67Amikor a kettő eggyé lesz, amikor az egó és az Önvaló nem egymástól távol van, akkor megtapasztaljuk első megvilágosodásunkat. Hogy ez után mi történik az maga a rejtély.
14.22.6.69Az alatt a rövid idő alatt, amikor az Önvaló jelenlétében érzed magad, amikor a jóakarat, béke, bölcsesség élő valósággá válnak, s nem puszta fennhéjjázó szavak, akkor életünkből eltűnik a hétköznapiság, a kicsinyesség, és annak helyét a valódi szentség veszi át.
14.22.6.70Ezek a csodálatos pillanatok, ahol megpillantjuk a szépséget és jóságot, hatalmas jelentőségüek és végtelen távlatokat nyújtanak nekünk, amikor bepillanthatunk a Paradicsomba.
14.22.6.74A Felvillanások nem egyformák. Van amelyik lágy, könnyed, csendes, visszafogott, míg előfordul, hogy extatikus, teljességgel magával ragadó a tapasztalat. De mindegyik valamiféle emelkedettséget, boldogságot, megvilágosodást ad nekünk, még ha ennek mértéke erősen változó is.
14.22.6.79Emlékszem, amikor először éltem át ezt az elképesztő dolgot…Úgy tűnt, hogy felolvadok és eltűnök, de a tudatosság megmaradt. Egyértelműen nem én, de mégis valamiféle jelenlét volt ott, és én teljesen tudatában voltam. Hihetetlenül fontosnak tűnt, az egyetlen dolognak, ami számít. Egy pár perc után visszatértem, személyiségem ismét időben és térben létezett, de ez a hatalmas békesség mélyen megérintett, és gondoskodó jósága velem maradt. Ránéztem a fákra, bokrokra, virágokra, a fűre, és hatalmas együttérzés tört elő belőlem irántuk. S amikor másokra gondoltam, akkor csak a legnagyobb jóindulattal tudtam ezt megtenni.
14.22.6.80,Ebben a titokzatos pillanatban a kettő egy. Nem csak a valóság árnyképeit látod, hanem magát a valóságot.
14.22.6.81Minden Felvillanás három fázisból áll. Először megérezzük közeledését, gyengéd érintését. Ezután mintegy elragadtatunk, megvilágosodunk és eltölt a béke érzése. Végül pedig kezd elhalványulni, elgyengülni, visszahúzódik elménk mélyére, s pusztán felemelő emlék marad..
14.22.6.82Végtelen tisztaság, kedvesség állapota ez, amikor a szeretet belső forrásunkból kiárad a világ minden égtája felé. Ha más élőlények – emberek vagy állatok – ilyen esetben közeledbe kerülnek, ők is kivétel nélkül részesülnek a szeretet eme áradásából. Ekkor ugyanis nem létezhet ellenség, elutasítás, s nincs semmi amire negatívan tudnánk tekinteni.
14.22.6.83A Felvillanás során szívünk megtelik minden más élő, érző lény iránt jóakarattal – nem csak az emberek, hanem minden állat, sőt növény felé is. Ilyenkor, még ha akarnál sem tudnál ártani egyetlen egynek sem. A keresztények ezt szeretetnek, a buddhisták együttérzésnek vagy könyörületnek, a hinduk egységnek hívják. Én jóakaratnak nevezem, de az elnevezés nem számít, mert mind ugyanazt jelenti…
14.22.6.94,Vannak olyan pillanatok, amikor egész létezésünk emelkedettnek tűnik, amikor lényünk minden más lénnyel harmóniába kerülve feloldódik.
14.22.6.97Olyan spontán békességérzet tölt el, amely nem tudod honnan jön; intellektuális meggyőződés, hogy a helyes úton jársz; titokzatos módon képessé válsz elengedni a világi dolgokat; nem érintenek a kísértések sem a megpróbáltatások.
14.22.6.108Ha a nagyobb tudatosságba kerülsz, akkor hazaérsz. Lehetséges, hogy nem lesz tető a fejed felett, de ennek ellenére is biztonságban fogod érezni magad, tudod, hogy gondoskodnak rólad. Érzéseid és bizalmad nem lesznek alaptalanok, mert a benső gondoskodás idővel a külső dolgokban is megnyilvánul.
14.22.6.109Meg fogod érteni, hogy amíg az Önvaló ölelésében lakozol, soha nem lehetsz magányos, soha nem sötétülhet el számodra az ég csak azért, mert valaki elfordult tőled vagy megvonta tőled szeretetét.
14.22.6.110Ha képesekké válunk feladni a testtel való önazonosulást, akkor a szabadság és könnyedség, a tökéletes harmónia és elégedettség tölt el minket.
14.22.6.113Ekkor fedezed fel valóban az Önvaló létezését, teszel szert létezésének megkérdőjelezhetetlen bizonyítékára. Egyetlen későbbi tapasztalat sem érhet fel ennek érzelmi emelkedettségével. Életed egyik valóban kiemelkedő pontja ez.
14.22.6.119Ezek a felvillanások az istenséggel való találkozások. Minőségileg teljesen mások, mint bármely evilági kapcsolat vagy találkozás.
14.22.6.125Ez a csodálatos és felemelő esemény valójában teljesen bennünk történik, ám öntudatlanul a körülöttünk lévő világra és emberekre vetítjük ki, és ezért csak a szépet és jót látjuk mindenben.
14.22.6.132A férfi és a nő életében a szeretkezés a legintimebb tapasztalat, ám bármely emberi lény Önvalóval történő tudatos találkozás még ennél is sokkal intimebb.
14.22.6.134Tudatosságunk egy másik létsíkra emeltetik, kicsiny énünk kapcsolatba kerül az Önvalóval, valóságérzékelésünk azonnal átalakul olyan erővé, amelynek segítségével ezt az igazságot megélhetjük.
14.22.6.135Mind a rövid Felvillanások, mind a hosszantartó Eggyéválás hatalmas felszabadulásérzéssel jár. Úgy érezzük, hogy minden szabály, tiltás és sorompó felnyílik, és nem akadályoznak többé.
14.22.6.142…Hatalmas megkönnyebülést fogsz érezni, ahogyan a Felvillanás elmélyül, és minden aggodalom, gond tökéletesen elszáll.
14.22.6.143,Olyan érzés ez, mint ha hosszú idő után hazatérnénk szeretett otthonunkba, amelynek hatására spontán, elkerülhetetlen öröm lesz úrrá rajtunk.
14.22.6.145Ezekben a csodálatos, megigézett pillanatokban egész életünk pusztán tűnékeny álomnak látszik.
14.22.6.151Az a hirtelen, olümposzi emelkedettség, amit a Felvillanás ad, az a szokatlan érzés, mintha egy ablakon néznénk keresztül egy teljesen szokatlan és egészen csodálatos létezésre és a belső bizonyosság, hogy mindez a valóság – ezek teszik igazi áldássá.
14.22.6.153Ezek a Felvillanások nem egyformák, nem általánosan egyezőek. Mindegyik különböző nézőpontból – mint például a Szépség, az Erő, a Személytelenség, vagy az Üresség – világosít meg minket.
14.22.6.160A Felvillanás mindenkire máshogyan hat, habár az az érzés, hogy a sötétségből kilépünk a fényre mindenkinél egyezik.
14.22.6.163Leginkább meditációink eredményeképp, de időnként teljesen váratlanul, felvillanás formájában is szokatlan misztikus tapasztalatot élhetünk át. Áttetszőnek érezzük magunkat az Önvaló fényében, amely teljesen betölt és áthatol rajtunk. Ekkor rájövünk, hogy korábbi, hétköznapi tapasztalatunk olyan volt, mint ha egy ablakok nélküli, befalazott szobában lettünk volna, a korlátok, megszokások és hétköznapi tapasztalatok börtönében. Ám hirtelen a falak üveggé válnak, mintegy elpárolognak, és nyitottá válunk a ránk ragyogó fényességre, amelyet mi magunk is továbbsugárzunk a világba.
14.22.6.166Amikor megérinted a Megváltoztathatatlant, akkor azt érzed, hogy valódi éned is az örökkévalóságban gyökerezik, és a másik én csak bohó ábránd, amitől jobb megszabadulni.
14.22.6.171Van valami az emberben, ami nem evilági, valami szent, misztikus, földöntúli nyugalom. Ezzel kerülhetsz kapcsolatban ihletett, és később felejthetetlenné váló pillanataidban.
14.22.6.176Az időtlenség megismerése, amikor rájövünk, hogy ez valóság: egyszerre csodálatos tapasztalat és meglepő felismerés.
14.22.6.189A Felvillanás a Kegyelem jóságos erejének köszönhető. Határtalanul hálásnak kell lennünk ezért az élményért, mert olyan szépséggel bír, ami nem evilági, és olyan örömöt kelt a szívben, amit eddig nem ismertünk.
14.22.6.206Amikor ez a csodálatos érzés átjár minket, akkor tisztán és tévedhetetlenül megértjük, hogy az Önvaló átveszi az egó helyét. Eddig a test és az agy uralmának engedelmeskedtünk, annak minden korlátjával együtt, de most tudatába kerülünk annak, hogy új uralkodó érkezett, s átveszi ezek helyét a trónuson.
14.22.6.212Ahogyan egyre közeledsz az Önvaló tudatosságához, úgy kerülsz közelebb kolostori csendességéhez is.
14.22.6.213Különös öröm rejlik ebben az újonnan felfedezett, második énben: a régi korlátaink feloldódásából származó béke.
14.22.6.218Az egó nehéz kabátként hullik le rólad, s ekkor megtapasztalod a boldogító szabadságot.
14.22.6.222Csodálatos pillanat, amikor Ádám ismét beléphet az Édenbe – még akkor is, ha ez nem tartós jelenlét, csak időszakos látogatás lehet.
14.22.6.226Ezen csodálatos felvillanások során hétköznapi létezésünk mintha egy időre felfüggesztődne.
14.22.6.234Új, ismeretlen örömet találunk mélyen magunkban, és új, magasabb jelentést az élet mélyén.
14.22.6.235Mennyire alkalmatlan hétköznapi nyelvünk a Felvillanás csodájának, az én feloldódásának, az Önvaló megérkezésének leírására!
14.22.6.240Ez vagy Te valójában, ez igaz lényed. Ezt kerested, ehhez imádkoztál, ezzel próbáltál kapcsolatba kerülni a múltban – mintha valami rajtad kívül álló lenne. Most megérted, hogy ez te magad vagy, s nincs szükség az előbb felsoroltakra. Csak annyit kell tenned, hogy felismerd ki vagy valójában – minden pillanatban!
14.22.6.264Olyan állapotba lépsz be, ahol az egó nem tűnik el, de valami módon isteni közösségbe kerül forrásával.
14.22.6.265Nem arról van szó, hogy az egó az Önvalóra gondol, vagy arról, hogy az Önvaló magára gondol. Ebből a tapasztalásból minden gondolat hiányzik. Sokkal inkább arról van szó, hogy az Önvaló önmagát szemléli, és amikor az egó visszahúzódik belé, akkor felismeri önmagát.
14.22.6.269Az alatt a rövid idő alatt, amíg tart, a Felvillanás elpusztítja az egó fennhatóságát és uralmát.
14.22.6.271Régi középpontod, mely az egóban gyökeredzett, különös módon elillan. Új középpontod az Önvalóban lesz, az veszi át a helyét.
14.22.6.272Ebben a pillanatban az ember megtalálja önmagát. Eddig ugyanis csakis rajta kívülálló dolgokkal foglalkozott mind érzelmeiben, mind gondolataiban, mind vágyaiban.
14.22.6.276Ebben az extatikus mentális csendben a személyes én feladatik, s eljő az Önvaló uralma.
14.22.6.277Személyes éned egy időre elvétetik, és addig egy magasabb én kerül a helyére.
14.22.6.278Ahhoz, hogy újjászülethessünk – abban az értelemben, ahogy Jézus beszélt erről Nikodémusznak – nem kell mást tenni, mint az egó korlátolt, s kifelé irányuló tudatosságának a feladását, cserébe az önvaló befelé irányuló, végtelen tudatosságáért.
14.22.6.279Valójában az történik, hogy az aprócska én kilép és feloldódik az felszabadító, megvilágosító Önvaló fényében.
14.22.6.281Abban az áldott pillanatban énségünk belezuhan a Valóságba, amelyet végre elért.
14.22.6.283A Villanás felnyithatja szemünket és bebizonyíthatja számunkra, hogy van valami, ami szokásos, hétköznapi életünkön túlmutat – valami csodálatos, szent, minden vágyunkon túlmutató és egyszerre kielégítő. Ami még ennél is fontosabb, hogy ezzel a csodával mély, meghitt kapcsolatba is kerülhetünk.
14.22.6.286A Felvillanás rámutat saját isteni lehetőségeinkre. Csodálatos élmény ez, még a lélegzet is elakad, s alig várjuk, hogy megismétlődjön.
14.22.6.287Csak akkor ismered meg valójában magad, amikor ugyanúgy tekintesz az egóra, ahogyan az Önvaló tekint rá.
14.22.6.289Az isteni én felfedheti magát pár másodperc erejéig, majd visszahúzodik az Ürességbe, ahonnan jött. Ám ez a rövid pillanat, aprócska felvillanás is elegendő lesz ahhoz, hogy megértsük: van lehetőség egy magasabb életre, s van létezés az egón túl.
14.22.6.291A felvillanás fellebenti a fátylat az Önvalóról, és megmutat nekünk valamit abból a csodából, amely felé – és ez ekkor már nem egy intellektuális idea, hanem megvalósult tény – törekednünk kell.
14.22.6.292Ezekben a paradox pillanatokban tanuljuk meg azt hogy milyen jelentéktelenek, de egyben milyen hatalmasok is vagyunk!
14.22.6.294Saját isteni lényiségünk megtapasztalása az élet végső céljának megértéséhez vezet. Ekkortól kezdve már tudatosan leszünk képesek résztvenni a bennerejlő magasabb evolúcióban.
14.22.6.297Ha egyszer megpillantjuk a bennünk rejlő valóságot, utána megnyugszunk, és biztosan tudni fogjuk, hogy a Lélek és Isten létezik, s földi létezésünk csakis akkor lehet teljes, ha a lelki fejlődést, növekedést is magába foglalja...
14.22.6.300,Valóban csodálatos érzés rápillantani a magasabb énre, de ha ez még ráadásul együtt jár egy olyan pozitív, azonnali megértéssel, amelynek nincs szüksége vitára, mérlegelésre, az olyan bizonyosságot ad a kereső számára, amely a legnagyobb kegy.
14.22.6.301Bárki, aki átesett ezen a tapasztalaton, s emlékei között megőrizte, megerősítheti, hogy a Végtelen Élet-Erő átjárja az egész univerzumot, mint ahogy azt is, hogy mindenütt jelen van, tökéletes bölcsességgel és mindentudással bír. S a pont, ahol mi kapcsolódunk hozzá: az Önvaló.
14.22.6.302A spirituális tudatosság hirtelen megnyilvánulásának pillanatában, vagy a spirituális extázis ennél hosszabb időszaka alatt nem az Elme projekciójával azonosítjuk magunkat, hanem magával a tiszta Elmével. Amikor elvágjuk magunkat a projekciótól, akkor az árnyék Nappá válik.
14.22.6.303Ezek alatt a felejthetetlen pillanatok alatt a Lélek tisztán és csendben fog hozzánk szólni. Lehetséges, hogy beszél nekünk az univerzumhoz és más érző lényekhez való kapcsolatunkról, és egészen biztos, hogy beszélni fog Önmagáról. Lehetséges, hogy elválaszt a testedtől, s felülről, kívülről nézhetsz le a húsra, amely – ekkor megérted – legkevésbé fontos részed. És ami a legjobb: egészen biztosan eltölt azzal a meggyőződéssel, hogy a magányos küzdelem és gyors felejtés világába való visszatérésed után is mindig melletted és veled marad...
14.22.6.304A Felvillanás felemelő és inspiratív, de legfőképpen bebizonyítja számunkra, hogy alapvetően Lélek vagyunk. Ez a leggyakoribb Felvillanás, de van másfajta is, amely mindezek mellett titokzatos ajtókat nyit meg, és bepillantást enged a Természet, a Világ és az emberi élet titkos működésébe és okkult folyamataiba. Ezt a fajta Felvillanást nevezhetjük jelenésnek vagy kinyilatkoztatásnak is.
14.22.6.305Ebben az állapotban létezik a gondolatok nélküli tudás, a szavak nélküli megértés.
14.22.6.312Sokkal jobban láthatnád és megítélhetnéd, hogy mi folyik egódban, ha legalább egy kis időre felülnézetből szemlélhetnéd. A Felvillanás pont ezt teszi lehetővé: megtisztítja látásod.
14.22.6.313Amikor először éljük át ezt a tapasztalatot, akkor megvilágosodunk, s megértjük, hogy az ember egyszerre két síkon él. Megértjük, hogy az egó illúzió, amely leárnyékolja tudatunkat, és az Önvaló az a valóság, amely a tudat mögött áll.
14.22.6.315Ezekben az emelkedett pillanatokban lehetőségünk van arra, hogy közel kerüljünk Pythagoras megállapításának megerősítéséhez, miszerint az emberi lélek a Végtelen Isteni Elme kisugárzása.
14.22.6.322Ha szembeállítod ezeket a csodálatos, megvilágosodott pillanatokat hétköznapi életeddel, akkor megérted, hogy miféle életre kell törekedned, milyen a valódi éned, és, hogy hol és hogyan találhatod meg mindkettőt.
14.22.6.326Amikor eléred ezt a magas szintet, akkor úgy érzed, hogy a kozmosz szerves része vagy, amely a határtalan valóságból táplálkozik és abban gyökeredzik. Ám ez a felvillanásszerű megértés csak időleges, mert valami hatalmas vonzás visszakényszerít a testedbe, mindennapi énedbe.
14.22.6.332A villanásszerű Felismerés tökéletesen megerősíti az istenibe vetett hitünket, megértjük, hogy ez az erő uralja a világot, és biztosít arról is, hogy egy nap majd minden ember engedelmeskedni fog jóságának és bölcsességének.
14.22.6.334Megtudod, hogy van egy másik részed is, nem csak az egó, amely eleddig kitöltötte minden pillanatod, minden gondolatod – egy csodálatos, békés, nyugodt rész. Ekkor valóban megérted, hogy mi az a lelki béke. Megérted azt is, hogy eddig csak részlegesen éltél, nem teljesen, és még ezt a nem teljességben élt életet is folytonos külső és belső küzdelem töltötte ki.
14.22.6.336Ekkor megérted, hogy ez egy teljesen új tapasztalás, új megismerési mód, a boldogság új szintje, egy teljesen más életminőség.
14.22.6.338Aki egyszer is megízlelte az Önvaló békességének mérhetetlen örömét, nem akar majd ismét visszatérni a szűk keretek közé szorított kicsiny énjébe. Azért nem, mert megértette, hogy a Végtelen, az Üresség, AZ, ami túl van mindenen – nevezzük akárhogyan is az egó elvesztését – nem jár a boldogság elvesztésével, hanem sokkal inkább annak végtelen kiterjedését hozza.
14.22.6.341Ezekben a rövid, de annál csodálatosabb pillanatokban felfedezzük, hogy isteni eredetűek vagyunk. Még ha legtöbben sokkal rosszabbnak is látszunk hétköznapi életünk tettei alapján, valójában mindannyian sokkal jobbak vagyunk ennél, mert isteni kapcsolattal rendelkezünk.
14.22.6.353Az emberek annyira csak magukkal foglalkoznak, hogy még amikor a felvillanást átélik, akkor is magukból eredőnek és csak magukra vonatkozónak tartják, s nagyon ritka, hogy más szemszögből nézzék. Nehezen veszik észre, hogy valójában az Önvaló próbálja felfedni magát, és megpróbál kapcsolatba lépni velük.
14.22.6.358A Felvillanás megmutatja, hogy mi a különbség a tudás megszerzésére irányuló próbálkozás és maga a tudás között.
14.22.6.361Ha megtapasztaljuk ezt a felvillanást, akkor különös, boldog bizonyosság lesz úrrá rajtunk, a kételkedés minden szikrája eltűnik. Az igazságot ekkor közvetlenül tapasztaljuk meg, önmagunkban meglátjuk és átérezzük.
14.22.6.363Minden rajtunk kívül álló dolog és saját magunk végső egyezősége, egysége olyan tapasztalat, amelyet a misztikusok jól ismernek. Elsődlegesen a természeti miszticizmusban, de a vallásos miszticizmusban is előfordul, a filozófikus miszticizmusnak pedig alapvetése. Alapvető hatása, hogy úgy érezzük, nem vagyunk egyedül, az univerzum mögöttünk áll, s nem kell, hogy maguk alá temessenek az aggodalmak, félelmek, melyek mind csak gyenge, alsóbbrendű énünk termékei. Ha egyszer átélünk egy ilyen tapasztalást, akkor az gyarló egoizmusunknak, s az abból fakadó negatív érzelmeknek kiváló ellenpontozása lesz.
14.22.6.364A Bhagavad Gita-ban ovashatunk Ardzsuna kozmikus látomásáról, amelyben meglátja, hogyan működik a világ, a Világ-Idea, és mi a teremtés rendje. Mások, akik szintén részesültek ebben a látomásban más részeket láttak belőle, mint például a tudatosság központjának fejlődését az állatin át az emberi lét felé, azt az evolúciót, amelyet röviden az embrió is átél a méhben…
14.22.6.368,A megvilágosodás rövidke felvillanása is mély belső meglátást hoz. Azt fogjuk érezni, hogy egy halhatatlan faj részei vagyunk, hogy minden dolog mögött egy végső, belső Valóság áll, s ez a végső Forrás végtelen jóindulatot áraszt.
14.22.6.369Ha felébredsz, akkor saját céljaid kezdenek összhangba kerülni az univerzum céljaival.
14.22.6.371Lehetséges, hogy a felvillanás előtt, alatt, vagy után elönt minket a bűnösség intenzív, önkritikus, mindent átható érzése.Egy olyan érzés, amely csontig hatol, és teljesen átjár. Ám mégsem érezzük azt, hogy elárultuk a bennünk lévő legnemesebbet, éppen úgy, ahogyan azt sem mondhatjuk hogy egy kisgyermek elárulta azt a felnőttet akivé válni fog. S mivel ezt a bűnösségünk átérzése alatt egyben meg is értjük, ezért megbocsátunk magunknak.
14.22.6.373A Felvillanás misztikus esemény, és az az intuitív meglátásunk jellemzi, hogy Ez az, ahová tartozunk, itt találhatunk megnyugvást.
14.22.6.376Ha átéljük ezt a tapasztalatot, akkor tisztán, világosan, és maradandóan emlékezni fogunk arra, hogy van valamiféle létezés, ami túlmutat a fizikai valóságon, s van valamiféle tudatosság, amely túl van a személyesen.
14.22.6.381Egyik oka, hogy ezek a Felvillanások elérhetőek az ember számára az, hogy mágikus tükörként megmutatják, hogy valóban létezik az Önvaló.
14.22.6.382Ezek a pillanatnyi megvilágosodások utat mutatnak, jelzik számunkra, hogy merre van az igaz út és a valódi cél. A jelek pedig befelé mutatnak.
14.22.6.383A felvillanás megmutat valamit ebből a határtalan tudatosságból, amely a magasabb, szabadabb én jellemzője.
14.22.6.385Ha akár egyetlen másodpercre is megpillantjuk a bennünk rejlő csodát, akkor a reménykedés bizonyossággá válik.
14.22.6.387Ha hirtelen megtelíttetünk ezzel a boldog állapottal, akkor bizonyosságot fogunk érezni. Tudni fogjuk, hogy Isten létezik, és azt is, hogy hol találhatjuk meg.
14.22.6.394A megvilágosodás apró lépésekben teljesedik ki, lassan, csendben, mélyen, s mindaddig velünk marad, amíg gondolatainkkal meg nem zavarjuk. Nem más ez, mint legbelsőbb vezetőnk, gurunk: a Magasabb Én.
14.22.6.400Ebből a tapasztalatból megérted, hogy olyan szeretetben lehet részed, amelyet a világ nem ismer; olyan jóságot ismerhetsz meg, amelyet a világ ritkán lát; olyan megértés kezd eltölteni, amely életed minden pillanatában fényt hoz a sötétségbe.
14.22.6.403
8 áp 2024
17 má 2021
27 aug 2021
2 nov 2018
9 sze 2023
19 jan 2020
4 dec 2012
27 áp 2018
9 jan 2015
18 aug 2023
4 áp 2021
15 feb 2022
28 sze 2024
17 sze 2024
10 áp 2023
15 jú 2024
18 dec 2016
27 okt 2017
11 jan 2020
7 feb 2015
19 feb 2011
5 áp 2019
20 aug 2020
10 sze 2020
20 feb 2017
26 dec 2013
13 dec 2017
2 má 2017
4 okt 2017
21 jan 2018
14 sze 2020
25 aug 2024
13 okt 2017
24 dec 2019
23 jú 2021
21 jú 2014
28 má 2016
22 dec 2021
19 jú 2022
26 áp 2015
3 aug 2019
9 má 2018
17 jan 2024
25 aug 2012
3 nov 2017
11 dec 2021
20 jan 2024
13 aug 2021
28 má 2023
30 jú 2022
18 má 2024
27 jan 2021
19 má 2013
3 nov 2024
22 áp 2024
30 jú 2020
14 sze 2016
20 jú 2020
21 okt 2024
29 jú 2023
5 má 2011
12 áp 2021
30 má 2022
13 jan 2013
2 má 2017
9 jan 2024
26 má 2011
1 má 2020
24 má 2024
7 má 2023
29 má 2011
26 má 2017
23 feb 2016
7 má 2024
14 feb 2016
11 jú 2024
6 jú 2023
24 okt 2017
23 sze 2011
6 sze 2011
27 feb 2019
17 jan 2016
25 nov 2010
5 feb 2019
16 nov 2022
28 má 2011
28 sze 2018
29 okt 2023
27 jan 2022
24 okt 2011
24 jú 2013
2 dec 2022
3 jú 2011
18 áp 2020
14 áp 2020
4 jan 2018
8 dec 2010
4 jan 2022
21 nov 2024
9 jú 2021
22 má 2011
2 má 2011
27 áp 2011
26 má 2022
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se