The Library
Ha elmeséljük másoknak, hogy milyen csodálatos élmény, szépség és öröm a Felvillanás, akkor azt a vágyat váltjuk ki bennük, hogy ők is megtapasztalják ezt, és rátérnek arra az útra, amelyen eljuthatnak megéléséhez.
14.22.5.1Ugyanaz az alapelv működik bennünk különböző szinteken, amely az Önvalóval való egyesülést is lehetővé teszi. Akár az imádság közben megnyilvánuló alázatosságként, akár a belső intuícióra figyelés passzivitásaként, akár a meditáció csendjeként, vagy a nehéz körülményekkel szemben tanúsított mély nyugalomként is nyilvánuljon meg, a lényege ugyanaz: az egó uralmának gyengítése. Mindezek elcsendesítik az egót – legalábbis időlegesen – és lehetőséget adnak az Önvalónak, hogy megérintsen minket, s hatásait kifejtse rajtunk keresztül. Mindaddig, amíg az egó uralkodik felettünk, addig el leszünk zárva az Önvalótól és a belőle áradó segítségtől.
14.22.5.3Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy szerzetessé, vagy szentté kell először válnunk ahhoz, hogy elérjük ezt a tudást. A legfontosabb, hogy megtaláljuk belső magunkat, s ez majd megtisztít minket, vágyainkat elcsitítja, önzésünket eltünteti. Amikor az Önvaló varázspálcája megérint, akkor tévedéseink, ostobaságunk, hosszú ideje velünk élő hamis gondolataink elenyésznek, mindennapos bűneink semmivé válnak.
14.22.5.4Az, ami tudatában van a világnak nem lehet maga a világ. Az, ami tudatában van az egónak, nem lehet maga az egó. Amikor ezt a tudatosságot különválasztjuk minden mástól, az ember megtapasztalja az Önvalót.
14.22.5.5Ha megpróbáljuk megismerni az elmét, amely megismeri a világot, akkor az Önvaló felismerésének legrövidebb, legközvetlenebb technikáját fogjuk gyakorolni, amelyet Ramana Maharisi is tanított. Ő azt mondta: “Kövesd az Ént, amíg forrását meg nem leled”.
14.22.5.6Minden amit tudunk és tapasztalunk, csak gondolat. Ez alól csak egyetlen kivétel van, és a legtöbb esetben ez is csupán kihasználatlan lehetőség. Ez az a pont, amikor/ahol felfedezzük saját lényünket. Ekkor a gondolkodás szünetel, sőt meg is akadályozná ezt a felfedezést, ha nem állítanánk le a megfelelő pillanatban. Itt, a mi kis saját paradicsomunkban a tudás és tapasztalás egyé válik.
14.22.5.7Kísérleteznünk kell mentális-érzelmi világunkban. Meg kell próbálnunk különböző érzéseket átélni, amíg nem találunk egyet, amely más mint a többi: mélyebb, nagyszerűbb, nemesebb, és istenibb. Ha sikerült, akkor ragaszkodnunk kell hozzá, és meg kell próbálni megtalálni eredetét. Az a pont, ahol a személyes egó kapcsolatba lép az Önvalóval csak a tudatosság hirtelen szakadásával érhető el és törhető át. Ám ez a pillanat annyira rövid – a másodperc törtrésze – hogy nehéz egyáltalán észrevenni. Különös tudatosság lép itt elménkbe, a jóság érzése telít el, amelynek örömmel adjuk át magunkat, s ebben az érzésben feloldódik egoizmusunk és összes vágyunk is.
14.22.5.8Aki szeretné elérni az Önvalóval történő misztikus eggyéválást, aki szeretné felfedni, hogy mi van a fátyol mögött, annak életcéljává kell, hogy váljon a Keresés.
14.22.5.11Ha kellő bizodalmad van ebben a tanításban és arra mész, amerre vezet, akkor előbb vagy utóbb apró, kezdetben tűnékeny villanások mutatják majd hogy jó úton jársz.
14.22.5.12Sokan megkérdezik, hogy mi a teendő, ha nem éltek át egyetlen ilyesfajta Felvillanást sem? Mit tehetnének, hogy megtörjék ezt a monoton, szürke, unalmas, steril spirituális sivatagot, amely létezésünket alkotja? A válasz az, hogy ha meditációid sikertelenek, akkor menj ki a természetbe, fogadd be csendjét és szépségét; vagy fordulj a művészethez, szívd be csodáját, engedd, hogy elsodorjon; vagy hallgass meg egy kiváló embert, akár közösségben, vagy magánbeszélgetés formájában; vagy találj olyan könyveket, amelyet ihletett szerző írt, aki maga már átélt Felvillanásokat.
14.22.5.13Az a tény, hogy ismerjük saját testünket, garantálja, hogy megismerhetjük saját lelkünket is, mivel a megismerésre való képesség a lélekből származik. Egyetlen dolgot kell tennünk, hogy felfedezzük: kellően mélyen és sokáig kell önmagunkban elmélyednünk.
14.22.5.14Az elme legfontosabb, legkülönlegesebb ereje a megismerés képessége – függetlenül attól, hogy a külvilág objektumai vagy a bennünk lévő ideák megismeréséről van szó. Amikor önmagára fókuszálunk vele, a szubjektum és objektum eggyé válik – a gondolatok örökös áramlása megszakad, és az “Én” misztériumát megoldjuk. Felfedezzük valódi énünket, lényünket: a lelket.
14.22.5.16Akik felszínes életet élnek, azok nem érhetik el, mert létezésének felfedezése, felismerése is a legmélyebb figyelmet és legerősebb szeretetet igényli. Emberi létünk összes erejét egyesítenünk kell az isteni elérése érdekében.
14.22.5.19Ha megszabadítottad magad az egó uralmától, akkor már jogosult leszel az Önvaló csodálatos erejének a befogadására.
14.22.5.21Habár a legtöbb Felvillanás természetes módon és váratlanul történik, de a meditáció kitartó gyakorlásával rendszeresen megtapasztalhatóvá válik.
14.22.5.24Ha azt akarod, hogy a Felvillanás ne csak egyszeri, elszigetelt esemény maradjon, akkor törekedned kell arra, hogy elméddel egyre kevesebbet időzz magadon, és egyre többet az Önvalón – méghozzá nem is annyira érzelmileg átfűtött módokon kell Felé fordulnod, hanem sokkal inkább a tiszta kontemplálására lesz szükséged.
14.22.5.26Amikor az ember egyszer is átéli ezt a szent tapasztalást, akkor természetszerűen újra és újra át akarja élni. De hogyan? A válasz részben a meditáció gyakorlása lesz.
14.22.5.28Ha a hirtelen felvillanások hatására elkezdjük kutatni miként, milyen módszerrel vagy technikával lehet elérni, hogy bármikor ismételten átélhessük őket, akkor a válasz az, hogy a meditáció a megoldás. Ha ennél is tovább szeretnénk jutni, s azt akarjuk kideríteni, hogy vajon lehetséges-e egész életünkben, megszakítás nélkül ebben az állapotban létezni, akkor erre is igen a válasz. Ha ezt kívánjuk elérni, akkor a Keresés útját kell járnunk.
14.22.5.29Csak azért érik el kevesen az Önvaló csodálatos tudatosságát, mert kevesen képesek a személytelenség és névtelenség magaslataiba emelkedni. S bár elméjükkel kevesen képesek ide eljutni, ám szívükkel sokkal többen tudják ezt megtenni. Ha elmerülsz a szeretetben, akkor a kegyelem erői is megnyilvánulnak. S ezáltal az egó – melyet nem tudnál egyébként legyőzni – feladatik és elfelejtetik.
14.22.5.32Ezek a felvillanások könnyeben jönnek és tovább tartanak, amennyiben elménk és érzéseink egyensúlyban vannak, testünket tisztán, egészségesen, erősen tartjuk, szervezetünk kipihent állapotban van.
14.22.5.33Amikor a Felvillanás megtörténik, az ember kilép önmagából. Lehet, hogy ezt a tapasztalást a Természet csodálatos látványa, egy ihletett vers vagy csak a mindent elengedő elpihent állapotunk váltja ki, de bárhogy is legyen, a lényeg, hogy elengedjük én-tudatunkat, s ez lehetővé teszi a kegyelem beáradását.
14.22.5.34Ha megérted, hogy ezeknek a misztikus pillanatoknak a forrása valójában éned legemelkedettebb része, akkor azt is megérted, hogy a leggyorsabb és legrövidebb út az ebben az állapotban való tartós megmaradásra az, ha közvetlenül ehhez az énhez fordulsz. A boldogság megtartásának legjobb módja pedig az, ha folytonosan emlékszel erre az énre, egy másodpercre sem feleded el, tudatosságodból ki nem engeded.
14.22.5.39Az isteni jelenét csak akkor képes szívünkbe költözni, ha teljesen kiürítettük minden földi kötődéstől. Ha csak pár pillanatra sikerül csak ez, és a jelenét ezután hirtelen tovatűnik, akkor se ess kétségbe!
14.22.5.40Ne felejtsük el, hogy bármiféle meditációs módszert is használunk, a belőle származó megvilágosodás oka, hogy megteremtettük számára a megfelelő feltételeket, s nem az, hogy mi magunk idéztük elő a valóság hirtelen meglátását. Nem más megjelenésének oka, minthogy intuitív természetünkön keresztül valamiképp összhangba kerültünk az időtlenség birodalmával. Bármi, amit mi teszünk, az idő fogságában zajlik, s ennélfogva tetteink önmagukban nem hathatnak az időtlenre.
14.22.5.46Bármiféle gondolkodás is zajlik bennünk, az távol tart minket az Önvaló tudatosságától. Ezért van az, hogy ha csak megpróbálunk az Önvalóra gondolni, ez is pusztán egy újabb gondolatot szül. Csak a bölcs, aki meggyökeredzett az Önvalóban, csak az ő számára nem jelent akadályt a gondolkodás. Az ő esetében a gondolkodás képes együtt létezni a mélyebb tudatossággal. Ezért aztán nem elég jó gondolkodónak lenni, hanem meg kell tanulni nem-gondolkodni is. Természetesen ezt a meditáción keresztül érhetjük el.
14.22.5.48A Felvillanást senki nem ajánékként kapja, hanem a megtisztulás, a felkészülés, és az egyensúlyra való törekvés eredményeként érkezik. Ez utóbbi – az egyensúlyra törekvés – azt jelenti, hogy érzelmi hullámainkat a helynek és időnek megfelelően kordában kell tartanunk, le kell csillapítanunk, s meg kell próbálni elmélyítenünk azokat.
14.22.5.50A Felvillanás jön és megy, hirtelen vagy lassan, és feltűnése és elmúlása nem akaratunktól függ. Ám ez azért nem azt jelenti, hogy semmi befolyásunk nincs rá. Megtanulhatjuk másoktól vagy saját tapasztalatainkból, hogy melyek azok a körülmények, amelyek segítenek elérésében, és melyek gátolják.
14.22.5.52… az Emberiség spirituális krízise című könyvemben megpróbáltam elmondani, hogy mit tehetünk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki egy felvillanásból, és leírtam egy gyakorlatot is, amelynek során megpróbáljuk emlékezetünkbe idézni ezt az élményt. Szeretném ezt annyival kiegészíteni, hogy erre a gyakorlatra a legjobb időpont az álomba esés előtti pillanat, vagy közvetlen a felkelés utáni percek – ilyenkor sokkal egyszerűbb az emléket felidézni és átélni.
14.22.5.53,Ha meg akarjuk hallani az Önvaló hangját, akkor csendet kell magunk körül, s magunkban teremteni, s hallgatnunk, figyelnünk kell türelemmel és még több türelemmel.
14.22.5.54Igen értékes formája a meditációnak – gyakoroljuk akárcsak pár véletlenszerű pillanatban, vagy napi rendszerességgel – ha semmi mással nem foglalkozunk, csak az Önvaló természetével. Ha gyakran végezzük ezt a fajta emlékezést és magunkba mélyedést, akkor közelebb kerülhetünk az Önvalóhoz, s az esetek nagy részében előbb vagy utóbb felvillanásszerű megtapasztalásban lehet részünk.
14.22.5.57Ha visszagondolunk azokra a korábbi felvillanásokra, percnyi megvilágosodásokra, amelyek velünk történtek, ha mély kontemplációban elemezzük őket, s elmerülünk az emlékben, akkor ez segít gyengíteni a negatív gondolatok hatalmát, sőt ezeknek a gondolatoknak a forrását, az egót magát is.
14.22.5.58Ha valóban hiszel saját magasabb éned létezésében, akkor nem kétséges, hogy tőle minden szükséges tudást, segítséget megszerezhetsz – feltéve ha az intuíció segítségével meghallod csendes iránymutatását, és engedelmeskedsz neki mindennapi életed apró lépései során.
14.22.5.60Ha az egó hajlandó lenne akár egy kis időre is feladni uralmát, megnyílna az út a Felvillanáshoz!
14.22.5.61Tökéletes paradoxon: amikor leginkább megszabadulsz vágyaidtól, akkor érheted el azt, amire leginkább vágysz.
14.22.5.62Örömmel, szinte türelmetlenül kell várnod, hogy az Önvaló egyre jobban és jobban átvegye feletted uralmát.
14.22.5.63Ismerd meg a Tudatosságot magát, annak objektumai és ideái nélkül – és szabaddá válsz!
14.22.5.67Megérted, hogy nagyon fontos tapasztalatot éltél át, amelyet időnként újabb, hasonlóak fognak követni, melyek során ott állsz a kozmikus tudatosság kapujában. Ha megfelelő metafizikai tanulmányokat folytatsz, rendszeresen meditálsz, és a filozófikus cselekvés útján haladsz, akkor nem lesz különösebben nehéz belépned valamilyen szinten az Önvaló tudatosságába… Ha csak éppenhogy megérinted ezt a nagyobb, mélyebb tudatosságot, már attól is minden téren megváltozik az életed.
14.22.5.76,Gondolj vissza a felvillanás csodálatos pillanataira, és képzelőerődet használva idézd fel az érzést, ami akkor áthatott!
14.22.5.77A benső élet eme revelációi, amelynek során a nagy igazságokat oly tisztán érzékeli elménk egyeseknél szinte véletlenszerűen, mások esetében csak sok munka árán tűnnek fel…
14.22.5.82,A felvillanás – éppúgy mint a teljes, örökké tartó Megvilágosodás – a kegyelemtől függ. Tudatunkban, de nem akaratlagosan történik.
14.22.5.83A Felvillanásnak nem feltétlenül a meditáció alatt kell bekövetkeznie, habár segíti eljövetelét. A Felvillanás bármelyik pillanatban megtalálhat...
14.22.5.87Ezek a Felvillanások csak ritkán jutnak ki nekünk, mert az elme kakofóniája nehezen elcsendesíthető, s a maga teljességében csak az Önvaló kegyelme képes erre.
14.22.5.89Egy ilyenfajta misztikus tapasztalás nem valamiféle betegség utóhatása, hanem az Önvaló csak felhasználhat egy ilyen betegséget, hogy be tudjon lépni hétköznapi tudatosságunkba. Ritka tapasztalat ez, amikor az Önvaló meglátogat minket, és megnyilvánul kegyelme. Csak a reinkarnáció tanai tudják megmagyarázni, hogy miért, mikor és kivel történhet meg.
14.22.5.94Az egyre erősebb és közeledő fényből Jézus arca és alakja bontakozott ki két huszadik századi misztikusnak is: az indiai Sundar Singh-nek, és a dán Martinusnak. Tökéletesen látták, és tisztán hallották, amit mond. Mindkét esetben már jól ismerték Jázus történetét, életét. Hasonló fényességből bontakozott ki Jézus Szent Pálnak is a damaszkuszi úton. Miből ered mindez, mi a titka? Nem más, mint az Önvalóval, a Kegyelemmel való kapcsolat.
14.22.5.96,…Miben áll a titok? Kapcsolatba kell kerülni az Önvalóval, az ő kegyelmével.
14.22.5.96,A belső meglátás felvillanása bármikor elérhet minket, s az Önvaló szent jelenlétét akkor is átélhetjük, ha éppen nem kerestük; a valóság nemes békessége azt is meglátogathatja, aki soha nem végzett ennek érdekében semmilyen gyakorlatot…
14.22.5.98,A megvilágosodás villanásait nem saját erőfeszítéseid okozzák, hanem az Önvalóból áradó Kegyelem, amely gyakran korábbi életeid eredménye, amikor kopogtattál az ajtón, ám a válasz csak most érkezett meg rá.
14.22.5.101Az ”én” , amely korlátolt és tudatlan, semmi az ”Én”-hez képest, amely maga felé csalogat a keresés útján, s amellyé egy nap válni fogsz. Ám személyes éned, ha megtisztult, s uralmad alá került, már most leborulhat az Önvaló előtt, s rápillanthat időnként arra a csodára, boldogságra, lelki tisztaságra, békére, amely rá vár…
14.22.5.104,Ha szeretnénk megszabadulni az egótól, s e célból hajlandóak vagyunk áldozatokat hozni, magunkat megtagadni; ha megeddzük elménket, fókuszáljuk gondolatainkat, megtisztítjuk érzelmeinket, akkor egy idő után a mennyei erők közbeavatkoznak, és a hátralévő munkát hirtelen, s váratlanul elvégzik helyettünk.
14.22.5.106Őszintén hálásnak kell lennünk minden aprócska felvillanásért: a Kegyelem ajándékai ezek.
14.22.5.107Amikor eljön a szent pillanat, ne habozz, engedd el az egót, és szívedben mindent feladva merülj el az Önvaló extatikus imádatában,.
14.22.5.108Meg kell tanulnod felismerni ezeknek az ihletett pillanatoknak a különlegességét. Olyan pillanatok ezek, melyek hirtelen, váratlan jönnek és különös boldogsággal töltenek el. Ahogy megérzed érkezését, azonnal abba kell hagynod minden mást, bármit is teszel. Ne is beszélj, csak engedd át magad az érzésnek teljes figyelmeddel. Ha sikerül, akkor mély érzéseket vált ki benned, és még mélyebb tudást ad át.
14.22.5.111Azt érezheted, hogy figyelmed gyengéden befelé vonzatik. Ha így történne, akkor azonnal minden figyelmedet erre kell fordítanod, engedve az Önvaló suttogásának. Bármit teszel, abba kell hagynod, de cserébe sokkal többet kapsz, mint gondolnád, mert ha valóban követed ezt a fonalat saját bensődbe, akkor a suttogás hangos iránymutatássá válik, amely egész lényedet átjárja. S ahogyan teljesen átadod magad ennek a befelé hallgatózásnak, akkor - s itt most metafórikusan próbálok beszélni – az Önvaló lábai elé borulsz, az ő szent kisugárzásában fürdesz. Lehet, hogy ez a látogatás rövidi ideig tart csak, de ennek ellenére felfrissítő, csodás, megvilágosító lesz.
14.22.5.113Vannak pillanatok, amikor az Önvaló eléri az ember tudatosságát, és vannak még ritkább pillanatok, amikor az ember emelkedik fel az Ő tudatosságába. A leghasznosabb, amit tehetünk, ha megpróbáljuk meghosszabbítani ezeket az áldott pillanatokat, vagy legalább visszagondolunk rájuk, elménkben rajtuk időzünk. Amikor csak a legapróbb jelét is érezzük, hogy az Önvaló megszólít minket, amikor észrevesszük közeledését – legyen ez az érzés bármilyen erőtlen, gyenge – azonnal el kell szakadnunk minden más tevékenységtől és csak ezzel szabad foglalkoznunk, teljességgel és tökéletesen felé kell fordulnunk.
14.22.5.114,Hagyd hogy a gondolatok megpihenjenek, elcsendesedjenek! Engedd el az egót! Így készítheted fel magad leginkább a felvillanásra, így vonzhatod magadhoz azt a boldogságot, amely szenvedéseid emlékét eltörli.
14.22.5.115Amikor csak eljön a Felvillanás, olyan hosszúra kell, hogy nyújtsd, amennyire tudod. Ennek esélyét jelentősen növeli, ha teljesen megdermedsz, egy tapodtat sem mozdulsz egyetlen testrészeddel sem. A teljesen mozdulatlan test jelenti a legjobb esélyt a teljesen mozdulatlan elmére. Ha muszáj a testeden belül bármely pontra koncentrálni, akkor ez a pont a szív környéke legyen.
14.22.5.116Amikor az Önvaló fénye belénk áramlik, akkor megtapasztaljuk a Felvillanást – ám csak annyira lesz tiszta, teljes és biztonságos ez a tapasztalás, amennyire erre felkészültünk, megtisztultunk, ráhangolódtunk.
14.22.5.126A Felvillanás első pillanataira meleg szeretettel és azonnali elfogadással reagálj. Ha így teszel, akkor nem hőkölsz vissza, és belépsz megtapasztalásába.
14.22.5.130Amikor ez a különös és emelkedett hangulat kezdi eltölteni szívünket, akkor alapvető fontosságú, hogy minden más tevékenységgel azonnal hagyjunk fel. Nem pusztán azonnal, de egyben megkérdőjelezhetetlenül, habozás nélkül kell ezt tennünk. Eközben melegséggel, szeretettel, hálával és örömmel kell az érzés felé fordulnunk.
14.22.5.134Ha sikerül rátalálni a csendes boldogság érzésére, akkor semmilyen kifogással nem szabad elengedni azt – mert biztos lehetsz benne, hogy a gondolatok rád törnek és megpróbálnak elrángatni onnan. Nem engedheted meg még azt sem, hogy nyugalmadat akár a természet csodáiról vagy a csendesség hatásairól való gondolatok zavarják meg! Csak egyetlen célod maradhat, az, hogy teljesen elmerülj és egyre mélyebbre juss ebbe a boldog állapotba, egészen addig, amíg minden idea, gondolat, elképzelés vagy a legapróbb impulzus is elenyészik benne. Ha bármi mast beengedsz, akkor elveszted a Felvillanást.
14.22.5.135Hagyj abba mindent és csendesülj el, ha ez a belső hívás feltűnik – tartson akár csak pár pillanatig vagy fél óráig is. Engedd, hogy a tudatosság a világtól a Tudatosság felé forduljon, figyeld a Figyelmet de mindezt passzívan, befogadó módon tedd!
14.22.5.142Ha a jelek arra utalnak, hogy a Felvillanás bekövetkezése valószínű, akkor hiba lenne nem törődni ezekkel a jelekkel, még akkor is, ha éppen egészen más dolgod, feladataid lennének. Legjobb, ha ilyenkor mindent azonnal félreteszel, és csendben, nyugodtan vársz a látogatásra.
14.22.5.158A Felvillanás akkor a legtökéletesebb, amikor az egó nem tud belefolyni. Efféle beavatkozás azonban nem csak félrértésekből, torzításokból fakadhat – melyekre a filozófia állandóan figyalmezteti követőit – hanem az öntudatból is, amely folyton figyelmeztetni akar arra a tapasztalatra, amely éppen történik, szeretné kielemezni hatásait, és megvizsgálni más emberek erre mutatott reakcióit. Minderre lesz lehetőség, de nem ott, és akkor, amikor a tapasztalás történik, hanem az esemény után, amikor a tudatosság visszanyerte szokásos állapotát. A Felvillanás alatt teljes mértékben át kell magunkat adni ennek a tapasztalatnak.
14.22.5.165A felvillanásra teljes erőddel, tökéletesen, kitartóan kell koncentrálnod, mert ha csak egy pillanatig is lankad figyelmed, és más irányba terelődik - egy külső tárgyra, személyre, vagy belső ideára - akkor ez a villanás akár azonnal eltűnhet.
14.22.5.168Ha panaszkodsz a felvillanás rövidsége miatt, akkor fontos, hogy megértsd: éppen az a lényege, hogy nem tarthat sokáig. Ha a szív és az elme nem került korábban tökéletesen kiegyensúlyozott, felkészített állapotba, hogy képes legyen befogadni, akkor nem is történhet más, mint hogy rövid idő után elutasítja ezt a tapasztalást. Ez az elutasítás azonban öntudatlan, a valódi problémát a gondolatok szertelensége, az érzelmek negativitása, a vágyak ereje, a testtel való önazonosítás okozzák – valójában mindazok a dolgok, aamelyek az egót alkotják. Valójában benned bújik meg mindaz, ami távoltartja tőled a magasabb létezés állapotát. Azért nem tudod újból elérni, mert még jobban meg kell tisztítanod magad, még jobban fel kell készülnöd, s az, hogy a felvillanás oly gyorsan kihúny, csak azt jelzi számodra, hogy tovább kell magadon munkálkodnod.
14.22.5.171Nehéz eljutni a Felvillanáshoz, de annál könnyeb elveszíteni. Azonnal eltűnik, kisiklik kezeink közül, ha rövid megjelenése alatt túlságosan intellektuálisan kezdjük elemezni vagy ha elveszítjük szerénységünket.
14.22.5.172A felvillanás első másodpercei annyira törékenyek és sebezhetőek, hogy még egy aprócska gondolati elkalandozás is csírájában képes elfojtani.
14.22.5.176
31 má 2024
30 má 2011
10 má 2013
3 jan 2014
12 feb 2012
13 áp 2016
10 okt 2022
29 má 2021
2 áp 2016
21 sze 2014
3 jú 2016
3 má 2015
18 aug 2024
30 jan 2021
20 jan 2022
13 jú 2014
14 má 2023
16 dec 2013
8 dec 2014
16 má 2013
24 jú 2023
19 jú 2012
6 okt 2023
7 dec 2010
25 sze 2016
14 jan 2014
17 feb 2021
29 dec 2021
20 nov 2010
30 aug 2012
19 dec 2012
20 aug 2012
29 aug 2018
28 jú 2021
19 dec 2022
1 áp 2013
16 nov 2018
15 má 2023
27 jú 2023
25 jú 2017
19 feb 2017
21 jú 2017
13 dec 2022
2 má 2018
17 áp 2019
5 aug 2023
30 má 2011
15 jú 2018
14 okt 2012
15 jú 2023
16 okt 2020
27 áp 2019
25 má 2020
9 jú 2013
11 jan 2017
15 feb 2019
25 má 2024
1 dec 2016
30 jan 2018
24 aug 2016
18 má 2017
18 má 2018
9 aug 2020
3 áp 2012
11 dec 2018
5 jú 2019
15 jan 2018
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se