The Library
Amikor a görög mitológia Athéné istennője azt mondja, hogy ”néhány dolgot magadtól ötlesz ki, másokat az istenek csempésznek szívedbe” ezzel valójában az ihletett inspirációra utal.
14.22.2.2Fény rejlik az ember mélyén, s ez a fény néha feltűnik legszebb művészeti alkotásaiban, legemelkedettebb vallásos megnyilvánulásaiban, s legtisztább erkölcsi döntéseiben.
14.22.2.9…Ha kellően kitartóak és türelmesek vagyunk, akkor fel fogjuk fedezni, hogy bennünk rejlik a Forrás, amely hihetelen lehetőségeket tartogat az ember számára. Ezt a Forrást nevezhetjük Léleknek.
14.22.2.11,Egy rajtunk túlmutató síkon történik ez, legtöbben nem is tudnak róla. Ám ennek ellenére is nagy szolgálatot tesz az, aki csatornaként működik e két sík között.
14.22.2.14Amilyen mértékben tudjuk tudatunkat az isteni tudatosságban és tudatosságon tartani, olyan mértékben tudunk bármit is kifejezni az ő hatalmáról és tudásáról.
14.22.2.19Ha egyszer már ”ráhangolódtál,” akkor minél tovább tudsz megmaradni az Önvaló jelenlétében, annál mélyebbre fogsz merülni. S minél mélyebbre merülsz, annál nagyobb hasznodra válik a folyamat: az ideák, a művészetek és intuíció terén is sokkal kreatívabbá válsz.
14.22.2.20Amilyen mértékben tudatában van valaki az Önvaló jelenlétének, olyan mértékben lesz ihletett. S ha ráadásul bármilyen művészethez jó adottságai is vannak, akkor művei is ihletett alkotásokká válnak.
14.22.2.25Ha valódi ihletet kapsz, amely a legfelsőbb szintekről érkezik, akkor eredményes leszel, s ezek az eredmények láthatóak lesznek a külvilágban is. Mind személyed, mind az általad végzett önzetlen szolgálat sikereket ér el, megvilágosodás és emelkedettség kísér utadon.
14.22.2.31Nem csak passzív megnyugvást, hanem a bölcsesség, erő, inspiráció és áldás kiapadhatatlan kútját találod magadban.
14.22.2.34Amikor a spiritualitás sugárzik egy emberből, akkor az az ember naggyá válik, még akkor is, ha semmilyen más területen nem mutatott fel különösebb tehetséget.
14.22.2.35A papnak, a gurunak, a művésznek és az írónak is kisebb vagy nagyobb nyájat kell magukkal terelniük munkásságuk által. A tehetség, amivel ezt elérik, a sajátjuk, de az ihlet magasabb síkról származik.
14.22.2.39Habár mások nem látják, lelkünk mélyének csendességében mégis hatalmas csaták vívódnak meg. Egy szép napon majd ezek eredménye egyszercsak feltűnik a világ számára is, és nem fogják érteni, hogy látható előzmények híján mindez hogyan eshetett meg...
14.22.2.43Akkor töltjük be igaz küldetésünket, valódi hívatásunkat, amikor szüntelen az isteni jelenlétben lakozunk; tudatában vagyunk; tetteinken keresztül AZ nyilvánul meg.
14.22.2.45Az ihletett emberek egyik titka, hogy hagyják magukat vezetni. Nem próbálják meg az egójukkal azt elérni, amit az intuíció sokkal jobban elvégezhet. Ám ez csak akkor válik lehetségessé, ha csendben marad, megpihen és megvárja a belső útmutatást.
14.22.2.48Add vissza az egót az Önvalónak, és az Önvaló úgy fogja használni, ahogyan kell – a létezés kozmikus törvényeinek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy az egóval kapcsolatba kerülő összes lény jólétét fogod figyelembe venni, nem csak a magadét.
14.22.2.49Viselkedésed ösztönössé fog válni, de nem a meggondolatlanság, impulzív viselkedés vagy annak hatására hogy nem használod az agyadat. Olyan ihletett ember spontaneitása lesz ez, aki mindig tudja hová tart és mit csinál, akit más emberekkel való kapcsolataiban a magasabb akarat és nem saját egója vezérel.
14.22.2.51Amikor az egó helyét az Önvaló veszi át, akkor nem lesz szükség arra, hogy a különböző döntések, lehetőségek között hezitáljunk, válasszunk – nem is leszünk képesek erre. Csak egyetlen lehetséges utat fogunk látni, amelyről biztosan tudni fogjuk, hogy az a helyes.
14.22.2.53Az ihletett cselekvés akkor válik lehetségessé, amikor – térbeli metaforát használva – minden tett megkapja a szükséges és időleges figyelmet az elme előterében, miközben az Önvaló mindezek mögött folytonosan ott van figyelmünk hátterében.
14.22.2.57Ahogyan az Önvaló tudatossága kezd eltölteni, egyúttal hatalma is képes lesz kifejeződni rajtad keresztül.
14.22.2.58Minden pillanatban végtelen bölcsesség és támogatás áll rendelkezésedre – ám csak akkor, ha az egót feladod és átnyújtod az Önvalónak.
14.22.2.60A bölcs ember utat ad, hogy az Önvaló ereje és jelenléte átáramoljon rajta és élete folyásán, és nem szab annak gátat egójával, nem tér ki előle, a vágyak csáberejének engedve.
14.22.2.63Ha az Önvaló veszi át a vezetést, akkor az egó már nem fogja tudni előrelátni, hogy a sors útjai merrefelé viszik, személyes élete miféle irányt vesz. Sőt, arra is képtelen lesz, hogy maga szabja meg élete irányát, mert innentől valóban Isten kezében van.
14.22.2.64Megalázkodván az Önvaló előtt embertársaink között kellő magabiztossággal mozoghatunk és meggyőződéssel mondhatjuk el véleményünket.
14.22.2.65Az egó gondolatainak, érzéseinek és cselekedeteinek az Önvaló ad irányt – ő maga csak szolga lehet ezután. Minden gondolat, érzés és cselekedet ihletetté kell, hogy váljon, minden hely, ahol éppen vagyunk: megszenteltté.
14.22.2.68Az Önvaló nem valamiféle intellektuális absztrakció, hanem élő, örökkévaló jelenlét. Azok számára, akik ráébredtek tudatosságára, a belőle származó inspiráció és titokzatos erő mindig elérhető.
14.22.2.69Az intuitív cselekvés, intuitív gondolkodás és intuitív érzés egysége és megvalósulása azt jelenti, hogy az Önvaló és a személyiség egymással szinkronban vannak, együttműködnek...
14.22.2.72,Reménykedve kell várni azt a napot, amikor minden cselekedetedben valóban érezni fogod a magasabb én jelenlétét. Ki fogja tölteni belső világodat, s tetteid valódi irányítója ekkor nem az egó, hanem ő lesz.
14.22.2.73Előfordul, hogy az Önvaló nem törődik az akadályokkal, s olyan átütő erővel hat ránk, hogy kénytelenek vagyunk engedelmeskedni akaratának. Ám az ilyen helyzetek nagyon ritkák.
14.22.2.75Valamiféle eddig általad ismeretlen én fog feltűnni benned, valami nemes, isteni, hatalmas erő vesz birtokába.
14.22.2.76Amikor tudatosságod, világképed és személyiséged valóban megtisztul, akkor más emberek megsegítése nem kénytelenségből végrehajtott teher lesz, hanem része a kiteljesedéshez vezető utadnak, amit a világért sem hagynál ki.
14.22.2.77Van egy olyan különös érzésünk, hogy nem mi, hanem valaki más él, mozog, beszél ebben a testben. Ez a valaki nemesebb és bölcsebb, mint az egónk.
14.22.2.78Aki megtalálja az Önvalót és merít erejéből, hogy szolgálhassa embertársait, az örömöt, magabiztosságot és békét fog sugározni.
14.22.2.83Ebből az emelkedett inspirációból nagyszerű tettek, hatalmas benső erő, művészi kreativitás, és csodálatos kiegyensúlyozottság tör elő.
14.22.2.84... Ugyanazt az elégedettséget fogod érezni, amikor átadod magad a magasabb én parancsának, mint amit korábban akkor éreztél, amikor megadtad magad alacsonyabb éned vágyainak. És a felsőbb én parancsával együtt erőt, bátorságot és bölcsességet is kapsz, hogy a lehető legjobban tudj engedelmeskedni. Tisztán fogod látni az ellened tornyosuló erőket és veszélyeket, de ez nem tántoríthat el. Nem a saját akaratodból, hanem annak akaratából cselekszel, akinél jobb vezetőt és erősebb támaszt nem találhatnál – s mindezt világosan megérted és örömmel elfogadod.
14.22.2.89,Tévedés azt gondolni, hogy az Önvaló megtalálása örök monotóniát és unalmat jelent. Épp ellenkezőleg, egy teljesebb, hatalmasabb élet ígéretét tartogatja számunkra: testi-lelki örömökkel, boldogsággal és elégedettséggel teli életet.
14.22.2.90Mind a művészetben, mind a spirituális szolgálatban, önmagad kifejezése közben tudni fogod, hogy egy énen túli, magasabb erő hat rajtad keresztül, s az vezet téged, s rajtad keresztül ez hat másokra is. És tudni fogod azt is, hogy a benned lévő titokzatos isteni az, amely mindezek forrása.
14.22.2.92Az Önvalóba vetett bizalmunk és a belőle származó biztonságérzet annyira eltölt bennünket, hogy nyugodtan meg merünk tenni olyan lépéseket, amelyeket óvatos, pusztán racionális hozzáállással semmiképpen nem tennénk meg, ahonnan a félelem, az aggodalom eltántorítana. Ilyen útra azonban csak akkor léphetünk rá, ha az Önvalóból származó valódi intuíció vezet ebbe az irányba.
14.22.2.93Minél komolyabb eredményeket érünk el, úgy fog egyre nagyobb örömmel és csodálattal eltölteni, amikor az áldás, tanítás, gyógyító békesség csatornájaként szolgálhatunk.
14.22.2.95A környezet hatása és geneteikai örökségünk tűnik tetteink legfőbb meghatározójának. Ám ha a Lélek valóban átveszi a hatalmat, akkor hatásuk teljességgel elenyészik!
14.22.2.99Igazság szerint az ihlet forrása mindig bennünk ragyog, csak sajnos nem mindig kerülünk ennek tudatába.
14.22.2.103Az Önvaló útmutatása és ihlete hatására végzett munka soha nem lehet fárasztó, hanem mindenkor örömteli és kielégítő.
14.22.2.108Ha valami valóban kiemelkedőt viszünk véghez, ha az Önvaló erejétől inspiráltan kreatív, teremtő erővel hozunk létre bármi újat, akkor istenivé válunk, s beteljesítjük emberi létezésünk célját.
14.22.2.109Bárki, aki szívében rejlő isteni lángját lobogni hagyja és táplálja, küldetését, életcélját kisugározza mindazokra, akikkel kapcsolatba kerül.
14.22.2.110Az Önvaló nem pusztán valamiféle kellemes érzés – habár kellemes érzéseket ébreszt bennünk – hanem gigantikus őserő. Ha eltölti az embert, akkor szó szerint hatalmas energia járja át, amely teljességgel átöleli. Ha ez bekövetkezik, akkor ez a teremtő erő, a kreativitás áramlása megtölti nem csak őt, elméjét, szavait vagy tetteit, hanem környezetét is, bizonyos esetekben pedig történelmet ír.
14.22.2.113Brahms saját elmondása szerint úgy találta meg az igazi ihletet, hogy az univerzum igazságain elmélkedett, ami egy mély, féltranszszerű állapothoz vezetett. S ebből az állapotból kijőve kellően ihletetté vált, hogy zenét szerezzen.
14.22.2.115Időnként olyan erőssé válik a szívünkben rejlő különös jelenlét érzése, annyira erősnek és valóságosnak érezzük, hogy természetesnek tűnik párbeszédbe elegyedni vele. Hozzá fordulunk, kifejezzük szeretetünket, imádkozunk hozzá és imádjuk. Erre pedig választ kapunk, méghozzá szavak formájában. A mondatok maguktól formálódnak elménkben – hangok nélkül, mégis érthetően. Kifejezetten célirányos utasításokat kaphatunk – néha a legváratlanabb pillanatokban – és ez a különös jelenlét a magasabb nézőpontra irányítja figyelmünket.
14.22.2.122A bennünk rejlő Ige. Amikor sikerül saját lényed csendes mélyét elérned, egy másik elme tűnik elő, amely irányítja, tanítja, és inspirálni fogja a hétköznapit. Szavakat intéz hozzád a csendességből – de ezek nem a te szavaid. Barátságosan szól hozzád, s ha megismered, akkor rájössz, hogy valójában a Szentlélek, a Magasabb Én hangja ez.
14.22.2.123Naponta hallani fogjuk az intuíció legbelsőbb magunkból származó iránymutatásait, és mi egyre jobban megtanuljuk megérteni és egyre inkább képessé válunk engedelmeskedni neki. Ekkor már valódi bizonyíték lesz a kezünkben arra, hogy ez a keresés, amit csak próbaképpen kezdtük el, valójában mindennél hasznosabb és fontosabb tapasztalás.
14.22.2.124A lélek mondja el az igazságot az intellektusnak – mély élettudásából merítve. Hangját legkönnyebben úgy hallhatjuk meg, ha tudatosságunkat az érzékelés felől befelé fordítjuk, és annyira lecsendesítjük, amennyire csak lehet.
14.22.2.125Egy hangot fogsz hallani, de nem füleiddel. Benned, elmédben merül fel ez a hang és különös hatalommal szólít meg téged. Azt mondja: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”
14.22.2.127Az Önvaló szívünk teljes csendjében és magányában adja ki parancsait. Ám ennek ellenére sokkal hatalmasabb és kötelezőbb érvényű parancsok ezek, mint bármi, amit a nyüzsgő világban harsognának füleinkbe!
14.22.2.129Ha a Belső Hang olyan irányba mutat utat, amely nehezen járható, akadályokkal teli, beláthatatlan, akkor sem szabad kétségbe esnünk vagy félelmet éreznünk. Az Önvaló ereje majd utat tör. Semmi másra nincs szükség, minthogy engedelmesen, nyugodtan, bizalommal kövessük az útmutatást.
14.22.2.139A Belső Szót nem racionális elménk hallja meg, habár utasításai teljesen racionálisak lehetnek. Sőt, egyáltalán nem is áll kapcsolatban az intellektussal – ellentétben hétköznapi létezésünk minden pillanatával. A szívben keletkezik, s annak mélyén lehet megérezni és átélni.
14.22.2.142Szent Teréz így definiálta a Belső Igét: “Ezeket a szavakat – habár nem a fülünkön keresztül – mégis tisztán, félreérthetetlenül halljuk.”
14.22.2.151A hozzánk beszélő láthatatlan, ám egyértelműen bennünk érezhető erő nem a fülünkbe suttog, de mégis teljesen tisztán érthető üzenete. Nem a holtak beszélnek hozzánk, hanem saját isteni lényünk szentlelke szól ebből a mély, misztikus forrásból, ami nem keverendő össze a sekélyes asztrálvilággal.
14.22.2.154Ez azt jelenti, hogy a Belső Ige lesz Belső Tanítód, és a meditáció lesz a kapu, amelyen át belépsz abba az iskolába, ahonnan a tanításokat meríted.
14.22.2.157Amikor utazásod során eljutsz idáig, s képes leszel arra, hogy szobád ajtaját bezárva, elcsendesülve a Belső Hangra figyelj; amikor a bensődben élő csend hallhatóvá válik, és utasításokat ad – csak akkor állsz készen arra, hogy mások számára szóban vagy írásban segítséget nyújts, hogy tanítsd őket. Eddig a pontig csak süketnéma vagy: sem nem érted, sem nem beszéled a szent nyelvet. Ám ekkor a pünkösdi erők eltöltenek, és nem csak hogy látni fogod az igazságot a körülöttünk lévő sötétségben, de az arra készeknek át is tudod majd adni.
14.22.2.169
6 okt 2013
23 dec 2013
2 jan 2022
4 aug 2022
20 áp 2016
18 feb 2014
31 má 2014
5 feb 2017
17 okt 2023
26 dec 2022
25 okt 2018
28 okt 2013
29 okt 2013
7 jan 2012
25 jú 2011
19 okt 2015
24 má 2012
16 sze 2019
22 jú 2012
20 dec 2011
11 áp 2013
29 má 2013
26 aug 2024
12 okt 2015
25 jan 2012
9 jan 2012
20 aug 2011
11 jú 2012
7 áp 2018
8 aug 2018
29 áp 2012
29 sze 2011
1 jú 2024
11 aug 2012
23 aug 2011
2 áp 2011
15 jan 2012
22 sze 2011
5 má 2016
26 jú 2022
18 jan 2013
2 aug 2011
12 má 2012
1 jú 2011
28 dec 2020
16 feb 2011
4 sze 2023
13 aug 2012
28 jú 2024
23 má 2013
4 má 2014
10 aug 2011
12 jú 2014
18 jan 2022
7 áp 2014
15 dec 2022
29 má 2014
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se