The Library
Ha azt mondjuk, hogy a világ nem létezik, azzal sem az igazság végső okán, sem annak keresőjén nem segítünk. Ha elismerjük, hogy létezik, de hozzátesszük, hogy “végsősoron nem anyagi, hanem mentális értelemben létezik”, azzal helyesen írjuk le a tapasztalást. Az álom az álmodó elméjében gondolatokként létezik, habár a megálmodott világnak semmiféle fizikai valósága nincs.
13.21.3.4Az élet valójában valamiféle álom, és erre célzásokat találhatunk a vallásokban, megtapasztalhatjuk meditációban és tökéletesen megérthetjük a filozófikus tanítások elsajátításával.
13.21.3.22... Akik elérték a belső meglátást, azok minden dologban meglátják annak a lényegét, így végeredményben mindent EGYnek látnak. Ez olyan, mintha az álmodó tudná, hogy álmodik, s megértené – anélkül hogy felébredne – hogy az álomban szereplő összes figura mind egy és ugyanaz: valójában saját elméjének a gyümölcse.
13.21.3.24,... Az Univerzum misztériuma valójában az elme misztériuma. A tudósoknak azt a kérdést kellene feltenni maguknak: “Mi az Elme?”. Az, hogy az Elmét testnek, agynak, húsnak nevezik, félrevezető válasz.
13.21.3.29,...A világ éppúgy tárul az ébren lévő, mint az alvó szemei elé, ám a két világ közötti különbség csak annyi, hogy az ébrenléti világ egységesebb és logikusabb felépítésű...
13.21.3.29,Éppúgy, ahogyan az álmodó öntudatlanul maga teremti az álmában feltűnő tárgyakat és személyeket, ébrenlétünk folyamán is csak saját gondolatainkat tapasztaljuk meg. Ha ezek a gondolatok nincsenek, akkor mi sem vagyunk – a világ eltűnik, mert te magad és világod is csak elmetartalomként léteznek. Nem arról van szó, amit sokan gondolnak, miszerint minden embernek van elméje, hanem az igazság az, hogy te magad, az egó-gondolat az elmében létezik és sosem tud elszakadni attól...
13.21.3.29,Éppúgy, mint az álmodó, látjuk magunk körül az álomvilágot, abban élünk, abban tesszük dolgunkat, és megbabonáz minket. Azt hisszük, hogy ez a valóság, s ez mindaddig így marad, amíg az álom tart. Ám éppúgy, mint az álmodóra, végső soron ránk sem hat az illúzió. Az Önvaló vagyunk, az is maradubnk mindörökké, nem a megbabonázott egó.
13.21.3.40...E bevallottan nehéz tanítások megértésének az a kulcsa, hogy az Univerzumra úgy gondoljunk, mint az álmunkban feltűnő jelenségekre. Véssük eszünkbe, hogy álmaink univerzuma, tengerei és kontinensei, emberei és állatai, a benne zajló események, a tér és idő nem léteznek az álmodón kívül. Mégha milliónyi ember is él ebben az univerzumban, akkor is végeredményben csupán gondolatok, és csak az álmodó elméjéből nyerik valóságosságukat - habár az álmodó számára teljességgel valósnak tűnnek, éppúgy mint a tűz víz, levegő, vagy a periódusos rendszer összes eleme. Ha idáig eljutottunk, akkor ébrenléti állapotunk univerzumára is így kell kezdenünk tekinteni, egyetlen különbséggel: mivel az egó maga is csak az álom egyik szereplője, egy valóság nélküli megálmodott kreálmány, ezért meg kell szabadulnunk tőle, ha át akarunk törni az álomhálón. Csak így bizonyosodhatunk meg róla, hogy minden létező – az egó is – csak az univerzális elme álma.
13.21.3.44,Amikor megfigyeljük, hogy az elme miként teremt álmunkban egy saját világot, ezernyi szereplővel, akkor közelebb kerülünk annak megértéséhez is, hogy az egész világ csupán egy mentális projekció.
13.21.3.45Mindeme apró elmék, melyek megtöltik az Univerzumot, s melyek élettel töltik meg a Természetet nem létezhetnének, ha nem lenne egy Elme, amelyből mindannyian származnak. Létezésük annak létezésére utal, szavak nélkül mutatva rá az isteni Forrásra. Totális abszurditás az a materialista nézet, miszerint az értelmes élet egyedi központjai az intelligenciával nem bíró “anyagból” jönnének létre.
13.21.3.62A Világ-Idea az egyéni elmében saját tudatodon keresztül tud csak megnyilvánulni. Ha csupán ennyi lenne az igazság, akkor ez a tapasztalás egyedi és személyes lenne. Ám mivel az egyéni elme a Világ-Elmében gyökeredzik és elválaszthatatlan attól, ezért ez csak részigazság. Minden ember gondolatvilága ugyanis az isteni tudatosságban van.
13.21.3.70A tudatosságunkon a Világ-Elmével osztozunk, abból származik az, s bármilyen csodálatos képességei és tulajdonságai vannak is, ám forrásához képest végtelenül gyengébb, kisebb.
13.21.3.78... Íme hát a végső út első gyakorlata: gondolj minden pillanatban arra az Elmére, amelyből az egó, és minden más egó, sőt, az egész világ származik. Addig gyakorold ezt, míg szokássá nem válik. Ennek eredményeképp egy idő után saját egónkra is ragaszkodás és elfogódottság nélkül tekintünk, mintha valaki mást, rajtunk kívülállót néznénk. Ezenkívül rákényszerít arra is, hogy az egység, a mindenség szemszögéből tekintsünk mindenre, s meglássuk a létezés teljességét...
13.21.3.88,... Az igazság az, hogy az elme teremti saját objektumait – ám nem a véges, személyes elme, hanem az a végtelen Elme, mely mind mögött áll, melyben mind gyökeredzik. Ezt talán egyszerűbb megérteni, ha az álmainkra gondolunk. Álmunkban városokat, nőket, férfiakat, gyermekeket, hegyeket, virágokat látunk, hangokat hallunk, fájdalmat érzünk, stb. Sőt, minden annyira valósnak tűnik, mintha ébren lennénk. Vajon ki teremti mindezeket a dolgokat, melyekkel találkozunk, melyeket átélünk? Nem a véges, tudatos elménk, hiszen nem saját akaratunkból hozzuk mindezt. Kell lennie egy nagyobb, hatalmasabb elmének, amely képes valósan megjeleníteni dolgokat, személyeket, eseményeket – s mi elhisszük, hogy ez a valóság, az egyetlen valóság. Ezt az álvalóságot hívják az indiaiak Maya-nak.
13.21.3.88,
10 nov 2015
15 má 2013
7 jú 2014
6 jú 2011
27 feb 2014
30 jú 2016
10 áp 2016
19 áp 2016
27 dec 2012
8 jan 2011
24 áp 2014
17 nov 2011
7 jan 2011
30 sze 2014
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se