The Library
Csak annyit jelenthetünk ki felelősségteljesen, hogy a világ-idea tudatunkban jelenik meg. Abban a pillanatban, amikor azt jelentjük ki, hogy az ehhez a gondolathoz tartozó “valódi” világ valamiféle rajtunk kívülálló dolog lenne, akkor már csak feltételezésekről beszélünk.
13.21.2.19Az egyik legmagasabb szintű tudás: minden, ami bennünk van és körülvesz minket, a Természet minden apró darabja és lényei, az élet megtapasztalása fizikai testünkön keresztül, s a halál élménye anélkül – mindez csak a tudatban létezik.
13.21.2.97Nem csupán személyes spekuláció, hanem pusztán tudományos tény, az érzékelés tudományának alapvetése, amelyet az anatómia is megerősít, miszerint valójában nem magukat a dolgokat, hanem a róla való tapasztalatunkat érzékeljük. Ennélfogva végeredményben minden tény mentális, és a körülöttünk lévő világot csak mint saját gondolatainkat ismerjük.
13.21.2.100A világ, amit ismerünk, az egyetlen általunk megismerhető világ az elménkben létezik. Ennek első bizonyítéka, hogy amikor mély alvás során elhagyja az elmét, akkor létezése teljesen megszűnik. A második bizonyítéka pedig az, hogy amikor ébredéskor ismét manifesztálódik, az érzettapasztalatok – melyek létét elárulják számunkra – vele együtt tűnnek fel.
13.21.2.113Van valami, ami közös minden emberben és az állatokban is, ez pedig az én-tudat alapja, a tudatosság. A tudatosság minden megnyilvánulási formái közül pedig a legfontosabb a tudás.
13.21.2.129,Nem arról van szó, hogy az emberben különféle elmék vannak, hanem arról, hogy ugyanannak az elmének a különböző rétegei, minőségei nyilvánulnak meg.
13.21.2.134Miért van az, hogy oly sok ember tudatlan a saját magasabb létezésével kapcsolatban? A válasz az, hogy a saját tudatosságuk ez a magasabb, spirituális létező. Bármit is ismerjünk meg, bárminek is kerüljünk a tudatába, ez csakis a tudatosságon keresztül történhet meg. A Megismerő az isteni elem...
13.21.2.136,Az elme saját struktúrájából kifolyóan értelmezi úgy az általa tapasztaltakat, ahogyan teszi, és másképp nem is tehetné. Ám ezek nem abszolút, eleve elrendelt és örökkévaló korlátok. Amikor álmunkban, a jóga gyakorlása közben, halálunk során, vagy hallucinációkban ezek a szabályok hirtelen fellazulnak, akkor a tapasztalatot egy egészen új, szokatlan, másféle formában éljük át.
13.21.2.137George Moore, író, nem nagyon érdeklődött a metafizika iránt, nem is nagyon foglalkozott vele. Ám egy félmondata a legmélyebb, legfontosabb igazságot tartalmazza: ”A saját elmémen kívül semmi mást nem ismerek.”
13.21.2.142Az emberi elme kapcsolatba kerülhet azzal – azaz tudatába kerülhet annak – ami természetét illetően hozzá hasonló, vele egynemű, azaz mentális jellegű. Materiális dolgok soha nem léphetnek közvetlen kapcsolatba az ember immateriális tudatosságával.
13.21.2.163Az objektum, amit látunk; a szem, amely látja azt; és maga a látás folyamata: mind mentális teremtmények. Mindannyian csak idák.
13.21.2.172Mivel tudatossággal rendelkező lény vagyok, ezért tudatába kerülök a fizikai tapasztalatoknak és a mentális szférában keringő gondolatoknak – ám az a tudatosság, amely lehetővé teszi ezt, már létezett az érzékelés és a gondolatok előtt is. Ez éppúgy igaz a csecsemőkre, mint a haldoklókra. Ez az amit, a testet az utolsó atomig kielemző materialista nem ért meg...
13.21.2.175,Az objektumot, amellyel érzékeszerveink kapcsolatot létesítenek, teljesen különálló dolognak tartjuk annak mentális leképzésétől...Ám ha valóban mélyen elemezzük az érzékszervi észlelés folyamatát, akkor arra jutunk, hogy az érzékelő és az érzékelt elválaszthatatlan az érzékelés folyamatától. Nem lehet kimutatni a dolog és az idea kettősségét, mert a kettő valójában egy.
13.21.2.177,
5 feb 2015
28 jú 2012
2 má 2015
3 dec 2015
27 feb 2015
18 feb 2015
14 feb 2015
18 okt 2014
23 feb 2015
17 aug 2016
17 sze 2014
28 jú 2016
9 jú 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se