The Library
A problémánk az, hogy az általunk érzékelt valóságot behatárolja az öt érzékszerv, s így téves képzetet alkotunk arról, hogy mi is ez a valóság. Ennek köszönhető az, hogy tucatnyi módot eszelünk ki a boldogság elérésére, ám egyik sem juttat a célba.
13.21.1.3Vajon érzékszerveid adnak-e valami valós tudást a világról, amely kívül áll az elméden? Vajon ezek az érzékszervi tapasztalatok nem csupán az elmédben lévő ideák, miközben valójában nincs semmi biztosíték arra, hogy az ideákon kívüli bármiféle objektív valóság létezne?
13.21.1.7Amikor meglátsz valamit, akkor valójában az történik, hogy tudatába kerülsz két képnek, amely a két szem érzékeny retináján képződik. Közvetlenül csakis a visszavert fénynyalábokat érzékeled, nem magát a tárgyat. Egész világunk nem más, mint puszta kép(zet)!
13.21.1.15A látásra, hallásra , érzésre, ízlelésre vagy szaglásra való képesség nem a testben rejlik. Ha valóban elfogulatlanul elemzed az érzékelés folyamatát, akkor megérted, hogy a mindezekre való képesség az elmében rejlik.
13.21.1.23Az univerzum mérhetetlen gazdagságának nagy része sosem éri el emberi érzékszerveinket, s ez nem a mi hibánk. Érzékszerveink csak egy szűk szeletét képesek megtapasztalni a világnak. Számtalan rezgés van észlelőképességünk alatt és felett is. S ennek ellenére van merszünk azt állítani, hogy az általunk ismert világ az egyetlen; hogy amit ismerünk, az a valódi s minden más csak illúzió!
13.21.1.29Testünk szervei segítségével észlelni tudjuk a környező világot és megérthetjük a természet működését. De mindez lehetetlen lenne az elme működése nélkül, és ezt könnyű belátni. Amikor az elme visszavonul az érzékszervekből, például nagyon mély gondolkodás vagy emlékeinkbe mélyedés esetén, akkor szinte észre sem vesszük mi történik körülöttünk, a környező világ mintegy megszűnik számunkra. Azaz, valójában csak azt érzékeljük, amit az elme érzékel.
13.21.1.36Nem az öt érzék az, amely megismeri a külvilágot, hiszen ezek csak az elme szolgái. Nem is az értelem az, amely csak feldolgozza az érzéktapasztalatokat. Önmagukban teljesen haszontalanok lennének. A Tudatosság az, amely mindkettő mögött rejlik, ez teszi lehetővé, hogy bárminek a tudatába kerüljünk. Olyan mint a Nap, amely minden dolgot megvilágít.
13.21.1.56Az elme a végső valóság: nincs szüksége valamiféle “anyagra”, amiből származtatnia kellene önmagát.
13.21.1.71A tudatosság valóban létezik, míg azok a dolgok, aminek tudatába kerül, csak addig léteznek, amíg figyelem irányul rájuk – legyen ez látás, hallás, tapintás vagy bármilyen más érzékelés. A tudatosság mindig ugyanaz, változatlan: az egyetlen dolog bennünk, amelyben a gondolatok és testek megnyilvánulnak, s amelyben később eltűnnek.
13.21.1.78Vannak, akik azt próbálják minden erővel bebizonyítani, hogy az elme csupán a fizikailag létező agy terméke, de ebbéli sietségükben nem veszik észre, hogy az elme nélkül – amelynek működése gyakran szinte észrevehetetlen – maga az állítás és a bizonyítás sem lenne lehetséges.
13.21.1.117Nincs olyan orvos, aki bárhol az agyban meg tudná találni azt a pontot ahol a gondolat keletkezik, habár találhat olyan helyzeteket és feltételeket, amelyek megakadályozzák, meggyengítik vagy eltorzítják létrejöttét. Ez azért van így, mert a tudatosság az agy létezése előtt is, közben is és annak halála után is fennmarad.
13.21.1.119
28 okt 2014
7 jú 2016
19 nov 2014
12 sze 2016
19 má 2016
4 má 2016
20 okt 2015
7 dec 2015
27 sze 2015
12 jú 2016
10 dec 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se