The Library
Az újjászületés – azaz a meghalás és feltámadás – szimbólum. Azt jelenti, hogy elhagyod az egót és teljes tudatosságoddal belépsz az Önvalóba.
13.20.5.7Amikor a két én eggyé válik, a benső konfliktus eltűnik. Mély, kimondhatatlan béke lesz úrrá rajtunk.
13.20.5.9Kiterjeszted tudatosságodat az Önvalóra, megszabadulsz az egó ősidők óta tartó zsarnokságától, és azzá a teljes, valódi emberré válsz, ami elkerülhetetlen végzeted.
13.20.5.10Mi, akik valóban nagy becsben tartjuk a filozófiát, nem tehetjük meg, hogy ne legyünk teljesen őszinték magunkkal. Be kell ismernünk, hogy minden küzdelmünk vége csakis a megadás, az önfeladás lehet. Senki nem tehet mást, az ember egyetlen lehetősége a teljes és tökéletes megalázkodás, amelynek során feloldódunk, elveszítjük az egót, önmagunkat. Minden, ami ezen túl van misztérium és paradoxon.
13.20.5.11A filozófus tudja, hogy csak magára számíthat, magára támaszkodhat, de ezzel párhuzamosan mégis teljes alázatban, szerénységben és önátadásban él. E kettő tökéletes egyensúlya adja erejét és bölcsességét. Átvitt értelemben örökké az Isteni előtt térdepel, önmagát áldozatul ajánlva, mindenről lemondva, sőt gyakran szó szerint is ilyen imában mélyül el. De ennek ellenére, mindig próbálja fejleszteni intellektusát és intuícióját, akaraterejét, és tapasztalatait, amelyeket a problémák megoldásában nem is hátrál bevetni…
13.20.5.16,A filozófus egyben karma-jógi is abban az értelemben, hogy szüntelenül az emberiség jobbulásáért munkálkodik – függetlenül attól, hogy ennek mi az eredménye rá nézve. Eközben bhakti-jógi is abban az értelemben, hogy folytonosan az Isteni Jelenlétben kíván lakozni, szeretete erejével törekszik Felé. Raja-jógi is, abban az értelemben, hogy elméjét megtiszítja, a világi kötődésektől távol tartja, és csak a szent feladatára, az elérendő célra irányítja. És természetesen gnana-jógi is, hiszen értelmét, gondolatait, intellektusát a világ metafizikai megértésére irányítja.
13.20.5.18Gondolatainkat az Önvaló irányítsa, érzéseinket Ő inspirálja, és cselekedeteink ŐT fejezzék ki. Így válhat életünk harmónikussá és az isteni rendbe illeszkedővé.
13.20.5.23Akkor leszünk cselekedeteinkben is valódi filozófusok, ha a bölcsesség és a szolgálat vezérli tetteinket...
13.20.5.25,Mindennapi életed során együttérző szívre, de tiszta fejre; erős akaratra de egyúttal érzékeny intuícióra van szükséged.
13.20.5.38Tudósnak kell lenned abban az értelemben, hogy tiszteled a tényeket, metafizikusnak abban az értelmben, hogy a valóságot akarod megismerni, és vallásosnak abban az értelemben, hogy (f)elismered a magasabb erőt.
13.20.5.39Habár az Örökkévalóban lakozol, mégis hagyod, hogy az idő elvegye a magáét. Ez az egyensúly.
13.20.5.40Ha bensőnkből élünk, akkor képessé válunk a teljes, harmonikus, osztatlan létezésre.
13.20.5.41…Ekkortól fogva tanításod belülről zajlik, bensődből érkeznek az iránymutatások is, hogy mere kell haladnod. Olyasvalami vezet téged, amely mélyebb az intellektusnál és egyben biztosabb is. Innentől kezdve nem pusztán saját énednek engedelmeskedsz, hanem a magasabb akaratnak.
13.20.5.45,Amikor elcsendesítetted érzelmeidet és gondolataidat; amikor egódat és az abból fakadó vágyakat feladtad, akkor válhatsz olyan tiszta csatornává, melyen keresztül az Isteni Elme szét tud áradni és el tud tölteni. Ekkor gonosz érzések nem járhatják át szívedet, gonosz gondolatok nem érinthetik elmédet, s még régi bűneid jelenben megnyilvánuló eredményei sem zökkenthetnek ki nyugodt derűdből.
13.20.5.48A filozófusnak nincsen véleménye. Véleménye azoknak van, akik döntéseikben az intellektustól vagy az érzelmektől függenek – ám a filozófus a magasabb én hangjára, az intuícióra hallgat.
13.20.5.52A figyelmet mindig leköti valami dolog vagy gondolat, érzés vagy tapasztalat. A hétköznapok embere számára a tudatosság elveszik a figyelem tárgyaiban, de a filozófus számára mindig ott van egy háttér, amely kiértékeli és irányítja a figyelmet.
13.20.5.81A megvilágosodott könnyen lehet, hogy látszólag ugyanúgy, ugyanolyan hétköznapi életet él, mint bárki más, ám akár így van ez, akár máshogy, mindig hatalmas különbség lesz közte és a többi ember között: ő sosem felejti el valódi lényét.
13.20.5.82Meg fogod ismerni a VALÓSÁGOT, és tudni fogod, hogy saját végső, elpusztíthatatlan, örökkévaló lényed az. Bárhol is jársz, szíved legmélyén tökéletees nyugalom és mindenkire kiterjedő jóakarat fog uralkodni.
13.20.5.130A filozófus mindenki másnál kozmopolitább teremtés. Lenézi a világot őrületbe sújtó vad nacionalizmust, és Jézus szavainak igazságát érzi, miszerint minden ember felé jóakarattal kell fordulni.
13.20.5.143Amikor kellően magabiztossá válsz, hogy saját, személyes felfedezésedről beszélj, amelyről valóban többet tudsz, mint az emberek nagy többsége, akkor eleinte talán csak néhányan hallgatnak meg, de később egyre többen.
13.20.5.148Kivételességünk érzése nem spirituális gőg, hanem éppen ellenkezőleg, spirituális alázat. A filozófus valóban úgy gondolja, hogy tiszteletben kell tartania mások nézőpontját – hiszen ez a nézőpont az ő saját, teljesen egyéni élettapasztalatuk eredménye.
13.20.5.155A filozófus számára nem az a fontos, hogy magára vonja a figyelmet, hanem csak az, hogy az ideái, felfedezései, meglátásai kerüljenek a középpontba.
13.20.5.160Minden helyzetben, amikor másokkal kerülsz kapcsolatba, akkor ne pusztán saját jólétedre gondolj. Tedd azt ami helyes, bölcs és igazságos, figyelembe véve minden érintett érdekét, végső soron a személytelen Önvaló intuíciójára támaszkodva.
13.20.5.185Létezik az univerzális igazság? Van olyan tanítás, amely nem függ véleményektől, a kor, a hely, az adott kultúra vagy életmód hatásaitól, jellemzőitől? Van olyan tanítás, amely az univerzális tapasztalatokon, és nem egyéni előítéleteken alapszik? Azt állítom, hogy van, de elrejtőzött a metafizikai okoskodások, ősi tanítások, és keleti babonák mögött. Munkám abból áll, hogy előbányásszam ezt a tanítást a múltból – a jelenben élők javára. Ezeken az oldalakon kifejtem a valódi tanítást, megszabadítva azt a tévedésektől, hamisságoktól.
13.20.5.194Ha teljes bizonyosságot szerzünk, akkor egyben hatalmas erőre teszünk szert. Az igazság nem pusztán tisztábbá teszi gondolatainkat, de akaraterőnket is megacélozza. Nem csak fény ez, ami világít előttünk, de vérünkben lobogó erő is.
13.20.5.196Éppúgy, ahogy a Napot is csak saját világánál láthatjuk, az igazságot is csak akkor fedezhetjük fel, ha ő felfedi önmagát elménkben – azaz úgy, ha a kegyelem a belső meglátáshoz vezet minket. Nincs más út.
13.20.5.201Az Igazság teljes felismerése lehet hirtelen változás vagy lassú folyamat is: az előbbi esetben a tudás, megismerés, az utóbbi esetben az önátadás és meditáció révén.
13.20.5.253Az igazság már jóval azelőtt létezett, hogy a templomtornyok az ég felé törtek, és azután is létezni fog, hogy a filozófusok utolsó akadémiája porrá omlik. Az emberben rejlő ősi, belső szükségletet semmi sem nyomhatja el. A papságot kiírthatják, eltűnhet; a misztikus remeték búvóhelyei porrá válhatnak; a kultúra-gyűlölő zsarnokok elégethetik az összes filozófia-könyvet, ám az emberben rejlő rejtett késztetés, hogy megismerje saját létezésének természetét ismét elő fog törni: új és új módokon fogja kifejezni önmagát.
13.20.5.262
1 jú 2015
29 áp 2024
6 sze 2020
3 áp 2014
21 aug 2017
2 má 2014
19 áp 2014
12 má 2016
28 jú 2018
13 dec 2015
1 feb 2019
29 sze 2020
28 feb 2019
3 jú 2014
26 jan 2018
17 dec 2017
12 áp 2023
20 nov 2020
23 okt 2015
7 jú 2015
21 feb 2021
19 sze 2023
21 nov 2023
19 okt 2018
14 jan 2025
6 okt 2018
8 sze 2015
30 sze 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se