The Library
A tanulás a tudás megszerzését jelenti, ám aki ezt az Igazságot akarja megismerni, amely minden igazságon túl van, annak elméje, szíve, teste és akarata teljességét latba kell vetnie ezért. Elméjében a lehető legmélyebbre kell merülnie, szívében nagyobb szeretetet kell megélnie, mint amire valaha gondolta volna, hogy képes, testét a szentlélek templomaként kell tisztelnie, végül pedig akaratereje olyan erős kell, hogy legyen, hogy semmi se állhassa útját, amíg meg nem érkezik.
13.20.3.5A filozófikus intelligencia az intellektust az intuícióval párosítva jön létre.
13.20.3.8A filozófia tanulmányozása elmélyíti gondolkozásunkat. A tudomány objektív, ragaszkodásmentes nézőpontját kell felvennünk!
13.20.3.10Akiben nincs meg a kellő intuíció, az nem értheti meg a tanítást, mert ez magasan az alantas, materialista gondolkodás felett álló koncepció.
13.20.3.14…Elengedhetetlen, hogy a megszokásból eredő gondolkodásmódot képesekké váljunk feladni!
13.20.3.15,Swedenborg: “Ha nem fordulsz teljes figyelmeddel, tökéletes odaadással a Legfensőbb Lény, mindenek Forrása felé, sosem lehetsz valódi filozófus. A Végtelen Lény iránti teljes önátadás sosem különül el a valódi filozófiától.”
13.20.3.28A modern tudomány laboratóriumi vizsgálatai, megfigyelései során nagy hangsúlyt fektet a teljes személytelenségre, elfogulatlanságra; a vágyirányította gondolkozás, a személyes érzelmeink belekavarása, és mindenféle előítélet teljes elutasítására. A filozófia tanulmányozása során pont ugyanerre van szükség.
13.20.3.30Meg kell ismerned és értened az életet irányító Magasabb Törvényeket, meg kell tisztítanod személyiségedet, és alázatossá kell válnod – ha szeretnéd elérni a Legfelsőbb Igazságot.
13.20.3.64Az Igazság mindig is bennünk volt. ám tudatunk mélyéről a felszínre kell hoznunk. Ha mégsem találjuk, akkor ez csakis azért lehetséges, mert nem néztünk eléggé mélyen magunkba, vagy nem takarítottuk el az útból az akadályokat. Ezek az akadályok teljességgel alacsonyabb énünkből származnak, és a filozófikus fegyelmezés erejével eltüntethetőek.
13.20.3.76Először is azt kell megértened, hogy mi tart távol a magasabb éntől. Ha ez megvan, akkor a filozófiai önfegyelmezés szükségét és értékét is megérted – mert ez segít az akadályok leküzdésében.
13.20.3.77A megkülönböztetés képessége az, hogy el tudjuk választani egymástól a látszatot és a valóságot, a hamis és a valódi “Én”-t, ez pedig azáltal fejlődik ki, hogy érzékszerveink üzeneteit az intellektus kritikájának vetjük alá; hogy az érzelmeket az értelemmel ellensúlyozzuk; hogy minden érzékeléstől eltávolodunk, és hallgatunk az intuícióra; hogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolunk saját legbensőbb Magunkba a meditáció segítségével.
13.20.3.81…ha ügyelünk arra, hogy elhessegessük magunktól a negatív gondolatokat, ha azonal eltávolítjuk magunkból a minket gyengítő elmetartalmakat, akkor jellemünk gyorsan fog erősödni…
13.20.3.82,…az igazságkeresők befelé fordulnak, hogy megvalósítsák az egységet saját lelkükkel, s kifelé fordulnak, hogy megvalósítsák az egységet az emberiséggel. Az élet maga vezet ebbe az irányba minket, arra ösztökél, hogy hazatérjünk magunkba, és nagyobb szeretettel forduljunk embertársaink felé…
13.20.3.82,Célunk, hogy a magasabb tudatosság egyszerre vakító villámfényként megvilágosítsa az elmét. Minden küzdelmünk, tanulásunk, igyekezetünk valójában erre irányul.
13.20.3.87Tökéletlen személyiségünket teljesen passzívvá kell tennünk, minden beavatkozásától, ártó hatásától meg kell szabadulnunk – enélkül ugyanis az isteni igazság nem képes tisztán manifesztálódni.
13.20.3.92Aki önmagában, legbensőbb énjében érzi és tudja ezt az isteni erőt, az a szó legszorosabb értelmében megszabadul a világi gondoktól és aggodalmaktól. Aki még nem érte el ezt a szintet, de úton van efelé, az is közel kerülhet ehhez az érzéshez, ha hitét elmélyíti. Ám az ilyesfajta hitnek valósnak, nem csak kimondottnak, tetetettnek kell lennie. S annak bizonyítéka, hogy hite valós, abban rejlik, hogy mennyire képes elutasítani a negatív, félelemteli, mélybe húzó, csüggeteg gondolatokat…
13.20.3.97,A tapasztalatlanok és kiegyensúlyozatlanok az érzelmi extázisokat és a meditációban feltűnő víziókat tekintik a spirituális előrejutás mérföldköveinek, de az érett és bölcs ember a személyiség fejlődését – annak tisztaságát, kiegyensúlyozottságát, nemességét – sokkal fontosabbnak tekinti.
13.20.3.100A filozófus az emberi természet elsődleges oldalait fejleszti, azaz érvelés és gondolkodás útján az intelligenciát; tanulmányai útján a tudást; önátadás útján az áhítatot; meditációi útján a misztikus intuíciót; és a nála fejlettebbekkel való együttlét útján a bölcsességet.
13.20.3.107A gondolatok, érzések és akarat hármasának egyformán jól kell működnie, hogy előbbre jussunk keresésünkben. Gondolataink segítségével elkülönítjük az igazságot a hibáktól, a látszatot a valóságtól. Az érzéseinket szerető átadással emeljük az Önvaló felé. Az akaratot pedig a bölcs cselekvés és altruisztikus szolgálat során kell felhasználnunk. Mindháromnak összhangban és egymással kölcsönösen egyensúlyban kell működnie...
13.20.3.111A meditáció kitartó gyakorlásától való húzódozás, vagy az a késztetés, hogy ha már elkezdtük a meditációt, akkor mihamar abbahagyjuk, abból adódik, hogy az elmét a szokások gúzsba kötő hatalma a világi dolgok és személyes vágyak felé irányítja. Ezért is van szükség a teljesen absztrakt, személytelen, metafizikai tanulmányokra, ha a Filozófia Ösvényén akarunk járni.
13.20.3.121Ha mindenféle – mégoly akaratlan és öntudatlan – torzítás nélkül szeretnéd megismerni az igazságot, akkor meg kell fegyelmezned és tisztítanod magad, hogy megszabadulj a korábbi életekből hozott mentális tendenciáktól, a környezet és genetika által determinált testi képességeid és a társadalom hatásaitól, és az iskolákban belédvert tudatos és öntudatlan szuggesztióktól.
13.20.3.128Alapvető fontosságú, hogy tisztán lássuk a különbséget azok között a tanítások között, melyek az egóból erednek, s csakis őt szolgálják, s azok között, amelyek az Önvalóból erednek és hozzá vezetnek.
13.20.3.153Ha azt kérdezed, hogy a filozófia szemszögéből mi az Igazság, akkor a válasz: a tudatosság. Ha azt kérdezed, hogy mi az ember feladata ebben az életben, akkor a a válasz: hogy tudatába kerüljön a tudatosságnak. Ám sajnos normális körülmények közepette a tudatosság nem fedi fel önmagát tiszta formájában, csak megnyilvánulásain keresztül, ezért különleges módszerekre van szükség. El kell csendesítenünk az érzéseket és az elmét. Röviden: meg kell tagadni magunkat.
13.20.3.155A vallásos áhítat, a metafizikai tanulmányok, a misztikus meditáció és az ihletett cselekvés négyese azok az eszközök, amelyeket a filozófussá válás útján használunk.
13.20.3.174…Az ima és meditáció elvezet a magasabb iránti vágyakozáshoz és az intuíció mélyítéséhez – ám ezekkel párhuzamosan fejleszteni kell akaraterőnket, és folytatni tanulmányainkat is. Csak ha mindezek egymással párhuzamosan zajlanak, akkor érhetjük el a filozófia ideálját, a kiegyensúlyozott személyiséget.
13.20.3.180,Eljön az idő, amikor a kereső annyira telítődik a filozófia ideáljaival, hogy az emelkedett élet teljesen hétköznapivá válik.
13.20.3.192A bölcsességbe történő beavatás – ha maradandó – nem egy külső személytől, mestertől származó hirtelen dolog, hanem lassan érkezik, saját tapasztalatainkon és életünkön való elmélkedésen nyugszik. A gondolataink szokásokká alakulnak át, a szokások pedig a személyiség részévé válnak…
13.20.3.193,Nem szabad felkészületlenül arra számítani, hogy elérhetjük az Önvalóval történő végső egyesülést, mert ez csak sok évnyi átfogó gyakorlással és fejlődéssel érhető el. A belső felkészülés elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk befogadni – a végső egyesülés csak ez után válik lehetségessé. Ez a felkészülés az egész személyiségre kiterjed: mind az intellektusra, mind az érzékekre, mind az intuícióra.
13.20.3.254A kiegyensúlyozott fejlődés nem stimulálja túlzottan az intellektust és nem éhezteti ki az érzelmeinket – de nem teszi ennek ellenkezőjét sem. Az intuíciót tartja legfontosabbnak, amely irányítja az értelmet és ellenőrzése alatt tartja az érzelmeket.
13.20.3.264Boldogságunknak két forrása van, amelynek egyszerre kell megjelennie: mind a fizikai mind a lelki oldalra szükség van. Mik ezek részletesebben? A képesség arra, hogy megpihenjünk csendes középpontunkban; a fejlett intellektuális és esztétikai érzék; a jó egészség és életerő.
13.20.3.272Az univerzum alapja az egyensúly. Csak így tudnak a bolygók harmóniában mozogni, és elkerülni az összeütközést. Aki szeretne ráhangolódni a Természetre, Istenre, annak saját magában kell megvalósítania ezt az egyensúlyt.
13.20.3.279A filozófus olyan egyensúlyra törekszik, amelyben akkor is megőrzi az Önvaló tudatosságát, amikor a folytonosan változó és forrongó világban tevékenykedik, amelynek során sok egocentrikus emberrel és materialisztikus célokkal szembesül.
13.20.3.299Egy idő után természetessé válik, hogy ezt az Egyensúlyt minden véleményünkben és ítéletünkben képviselni akarjuk. A probléma minden oldalát látni szeretnénk, különösen a saját véleményünkben rejlő hibákat, és az ellenfeleink véleményében megjelenő hasznos, erős érveket.
13.20.3.313Ha az érzések és az intellektus, vagy az intuíció és az egoizmus, vagy a képzelet és az akarat nem kerülnek egymással összeütközésbe, akkor kimondhatjuk, hogy elértük a belső harmóniát.
13.20.3.331…Újra és újra arra buzdítjuk az igazságkeresőket, hogy próbálják kiegyensúlyozni, és együtt fejleszteni a személyiségükben rejlő különféle elemeket, a keresés útjait, a mindennapok változatos elvárásait. A filozófia azért is tud megnyugvást adni, mert képes erre a kiegyensúlyozásra.
13.20.3.334,A kiegyensúlyozott ember nem kerül földre. A körülmények vihara megtépheti, megviselheti, de mozdíthatatlan középpontja mindig vele van, s ő mindig visszatérhet oda.
13.20.3.336Amikor a gondolatok és érzések együtt válnak egyre tisztábbá, amikor a tudás és a igyekvés egymást erősítik, amikor az ideák és tettek összhangban mozognak – akkor saját tapasztalataid alapján fogod megérteni a valódi egyensúly értékét, és áldásait.
13.20.3.344Ha a tudás, bölcsesség és megértés egyszerre fejlődik bennünk az odaadással, tisztelettel, szeretetteljes vágyakozással, és e kettő eredménye a helyes tett, cselekedet, akkor keresésünk kiegyenyúlyozott, értelmes, eredményes lesz
13.20.3.371Akik beszélnek vagy írnak az igazságról, de ők maguk nem élik azt meg, azok felismerték jelentőségét, de nem tapasztalták meg erejét. Nincs meg bennük az a dinamikus egyensúly, amelyet akkor érünk el, amikor az akaraterő az intellektus és érzések szintjére emelkedik. Ez az egyensúly az, amelyből csiholt szikraként kipattannak a misztikus erők, és az újjászületés-nek nevezett állapotba juttat minket. Ez a második születés, amely tudatosságounkban megy végbe, míg az első a testben történt.
13.20.3.385Ha egyesíted magadban a férfi és női jellemvonásokat, akkor ezzel a két nem tudását és érzelmeit, bölcsességét és lelkiségét is egyesíted.
13.20.3.414Amikor a pozitív és negatív elektródák összekapcsolódnak, akkor az elektromosság megjelenik, a fény lámpánkban felvilágít. Éppen így, amikor az intellektus és az érzések összhangba kerülnek – és jellemük fejlesztése kellően előrehaladott, megtisztult – akkor az Önvaló fénye is szinte automatikusan felvilágít bennünk.
13.20.3.416Az értelemnek az érzelmekkel, a tudománynak a miszticizmussal, az önérdeknek az együttérzéssel, a tettnek a gondolattal kell párosulnia. Ez a valódi kiegyensúlyozott élet, és csakis ezt nevezhetjük a filozófus valódi létformájának.
13.20.3.426A filozófia teljeskörű fejlődésre törekszik: a misztikus intuíciót logikus gondolkozással egyensúlyozza ki, a vallásos hitet kritikai szemlélettel, az idealisztikus áhítatot gyakorlatias szolgálattal.
13.20.3.430A megvilágosodáshoz szükséges Egyensúly nem csak az intellektus és az érzelmek, a gondolat és akaraterő, de sokkal inkább az alacsonyabb és magasabb akarat, az egó vágyai és az Önvaló megingathatatlan elégedettsége és vágytalansága között rejlik.
13.20.3.431Amikor a magasabb és alacsonyabb akarat egyensúlyba kerül és ott is marad, akkor ezzel a megvilágosodás feltételei adottá válnak.
13.20.3.432Amikor a tapasztalat bölcsessége egybekel az ifjúság hevességével, megszelidítve, de nem megbénítva azt; amikor álmainkat megvalósítjuk, és legmagasabb ideáljainkat tükrözik vissza érzéseink; amikor az intuíció vigyázza és irányítja az intellektust: ha ez megtörtént, akkor az ember olyan egyensúlyt ér el, amely keveseknek adatik csak meg.
13.20.3.444Ha kiegyensúlyozott eredményt akartunk elérni, akkor a megközelítésünknek is kiegyensúlyozottnak kell lennie és nem egyoldalúnak. Egyszerre kell erkölcsileg felemelkednünk, intellektusunkat tanulmányainkkal illetve élettapasztalatainkon való elmélkedéssel palléroznunk; az intuíciót mindennapi meditációval előcsalogatni; mindennapjainkban pedig meg kell próbálnunk cselekedeteinken keresztül is megvalósítani ezeket a magasabb ideálokat.
13.20.3.456
21 nov 2016
4 nov 2016
15 jan 2023
6 nov 2020
6 sze 2017
30 jan 2023
8 jú 2022
13 áp 2019
26 má 2016
4 má 2021
7 má 2016
7 aug 2021
30 aug 2021
23 sze 2013
13 dec 2020
20 má 2021
28 jú 2014
13 má 2015
13 áp 2015
19 jú 2016
18 feb 2016
27 má 2022
15 jú 2011
3 áp 2018
28 áp 2018
14 nov 2016
5 dec 2016
15 má 2021
13 jan 2018
10 dec 2016
13 áp 2020
7 jú 2019
2 feb 2015
17 aug 2018
8 má 2023
4 jú 2022
7 dec 2022
8 sze 2011
20 feb 2018
28 dec 2016
28 aug 2018
16 jan 2016
1 aug 2017
2 dec 2016
30 jú 2018
19 má 2017
17 nov 2018
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se