The Library
…Amikor elmédnek szokásává válik ez a fajta éles, absztrakt gondolkodás és bizonyos ideig képes csendesen elmerülni saját nyugodt magában, amikor az érzelmek megtisztultak a személyes és állati szennyeződésektől, akkor készen állsz a legmagasabbrendű tudásra…
3.2.9.1,... Amikor kellően előrehaladottá és érzékennyé váltunk a belsőnkből érkező intuitív jelzésekre, akkor engednünk kell, hogy ezek irányítsanak minket lelki életünk rögös ösvényén.
3.2.9.3,Csak amikor már régóta járod ezt az utat és messzire jutottál, akkor érted meg, hogy valójában nem fejlődnöd, tulajdonságokat kifejlesztened, célokat elérned vagy feladatokat elvégezned kell, hanem sokkal inkább a téged hátráltató dolgoktól megszabadulni és a fátyol mögé tekinteni. Fel kell adnod a hamis ént, és rá kell ébredned a valódi énre.
3.2.9.6Ha szeretetünket minden érző lény felé szétárasztjuk, akkor a kozmikus öröm extatikus állapotába kerülhetünk.
3.2.9.9Shen-Hui egy beszédében azt mondta, hogy a Megvilágosodás olyan hirtelen történt, mint egy gyermek születése. De vajon a gyermek hirtelen születését nem előzi-e meg kilenc hosszú hónap, amely alatt kifejlődik?!
3.2.9.11A filozófia eredményeit nem tudjuk pusztán önerőnkből elérni. Olyanok vagyunk, mint egy kicsiny hajó, amely a tengeren hánykolódik, és mind evezőre, mind vitorlára szüksége van az előbbrejutáshoz. Ez esetben saját erőfeszítésünk az evező, az isteni kegyelem pedig a szél, mely a vitorlát fújja. Ha csak az egyikre támaszkodnánk, az hiba volna…
3.2.9.18,Minden tettnek és hozzállásnak van helye s ideje. Amikor még kezdő vagy, amikor még csak a hétköznapi létsík gondolatai és érzései jutnak el hozzád, akkor helytelen lenne elengedni a meditációt és a misztikus irányultságot. Ennek ideje csak akkor jön el, ha már sokat haladtál előre, amikor komolyan tudatába kerülsz az isteni jelenlétnek. Ezután azonban csak egyetlen feladatod van: kitartóan figyelj erre a jelenlétre, hogy egyre hosszabb időn át tudj benne megmaradni.
3.2.9.19… A magasabb Én minden pillanatban azon dolgozik, hogy teljes lényünk megvilágosodjon. Lehet persze, hogy ehhez szükség van akaraterőnk vagy intellektusunk fejlesztésére, így akár az egész személyiségünk átalakításra szorulhat. Az érzelmi tökéletesedés a leggyorsabb és legegyszerűbb, s ezzel kezdődik a folyamat; ezt követi az intellektus fejlesztése, ami már nehezebb dió; s csak végül kerülhet sor az erkölcsi újrahangolásra, amely a legnehezebb…
3.2.9.21,Mielőtt elérnél egy bizonyos szintre, addig természetszerűen útmutatást kell keresned kívülről, könyveken vagy tanítókon keresztül, mivel bizonytalan vagy és nem rendelkezel még elég tudással. Ám miután ezen túljutsz, akkor bölcsebb és biztonságosabb is ha már csak belülről keresed az útmutatást. A magasabb én mindazzal a tudással ellát, amire szükséged lesz.
3.2.9.22Annyira mindent elsöprő várakozással kell vágynod a lélek elérésére, hogy folytonos belső feszültség állapotába kerülj!
3.2.9.24Utad egy szakaszán elő fog fordulni, hogy hatalmas erő ragad el, és fizikailag is megrázkódsz. Ettől nem kell tartani, hanem örülni kell neki, mert ez mindig a Kegyelem megjelenését, és további előrejutást jelez.
3.2.9.27...A felkészülésnek immáron vége. Eddig saját erődre támaszkodtál, ám mostantól az Önvaló fogja segíteni fejlődésed. Innentől már csak passzívnak, befogadónak kell maradnod, mert ha ostoba módon nem így teszel, és saját akaratodat próbálod erőltetni, akkor, azzal csak megzavarod a rajtad folyó szent munkálkodást...
3.2.9.30,...A Végtelen Intelligencia megállíthatatlanul munkálkodik bolygónkon...
3.2.9.38,…egy napon meglátod a teljességet, nem csak az alacsonyabbrendű részleteket, s megérted, hogy saját Önvalód vezetett – a megpróbáltatások ellenére biztonságosan – keresztül jelen életed nehéz tapasztalataihoz.
3.2.9.38,A misztikus életben gyakori a spirituális kiszáradás érzése. Különböző okai vannak, de előbb-utóbb kétségtelenül elmúlik.
3.2.9.41Ha csak egyszer is sikerül isteni lelkünket megtapasztalni, akkor nem szabad elfelednünk, hogy ez azért volt egyáltalán lehetséges, mert az mindig is velünk volt, bennünk élt, és soha nem hagyott minket magunkra. Maradj a keresés útján, s a tapasztalat meg fog ismétlődni, amikor eljön az ideje.
3.2.9.42... Minden tapasztalat mögött – legyen az fájdalmas vagy kellemes – meg kell próbálnunk megérteni a leckét, az üzenetet. Ha őszintén beismerjük múltbéli hibáinkat, akkor csakis azt veszíthetjük el, amire amúgy sincs igazi szükségünk. Ennek a folyamatnak az útjában csakis az önzés és a hiúság áll. Ne feledjük, hogy bár a földi élet csak egy rövid, múlékony iskola, ám végcélja az örökkévaló elérése...
3.2.9.43,Csak akkor fejlődünk, ha szembenézünk a keresés folyamán felmerülő problémákkal, ha próbáljuk megérteni és megoldani azokat. Mindannyian folyamatos küzdelemben kell, hogy éljünk ebben a világban, bármennyire is máshogyan tűnik ez esetleg kívülről. A tökéletes nyugalom a halottak kiváltsága – de nekik is csak egy ideig...
3.2.9.43,A kereső nem ismerheti azokat a változásokat, amelyek tudatalattijában zajlanak, és amelyek később tudatosságába is betörnek majd. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz megszabadulni az anyagi dolgokhoz való vonzódásodtól, akkor önmagában már ez a felismerés is arról tanúskodik, hogy félig már meg is szabadultál ebből az állapotból és nem elégedsz meg azzal, hogy a ragaszkodás bűvkörében maradj. Természetesen az önmagad felszabadításáért vívott küzdelem akkor a legszörnyűbb, amikor nem érzed az Isteni Jelenlétet. Ám amikor ez az érzés megérkezzik, akkor a küzdelem önmagától kihúny.
3.2.9.44Az ideális az, ha mindhárom utat egyszerre járjuk: a meditáció, a mély gondolkodás, és a cselekvés útját. Amikor a hangsúly hirtelen egyikről a másikra helyeződik, az természetesen felfordulással, nyugtalansággal, akár depresszióval is járhat – ám a vihar végül elcsendesül és megnyugvás követi.
3.2.9.46A kezdeti szakasz vak tapogatózása hosszú évek után megszűnik, és tisztán látjuk merre vezet utunk. Az Út beteljesítése már nincs messze, tapasztalataink összessége lényünk teljességében ölt testet, és tudásunk már majdnem teljes.
3.2.9.51Apró lépésekkel olyan lassan, hogy szinte észre sem lehet venni, elmédben olyan gondolatok kezdenek megjelenni, amelyek forrása nem te magad vagy, nem a tudatos gondolkodásból, érvelésből fakadnak, és ellentmondanak korábbi meggyőződéseidnek. Ezek valójában mélyről jövő intuíciók. Ha hallgatsz rájuk, ha hiszel nekik, és feladod az ellenkezést, akkor minden jól fog alakulni. Ezek a gondolatok ugyanis a sötétségből a fénybe, a materialitásból a spiritualitásba, a kétségbeesésből a remény felé vezetnek.
3.2.9.52Ha sírnod kell – akár csendben, akár hangosan – akkor az nem azért lesz, mert szomorú vagy vidám vagy. A sírásnak mély, misztikus jelentősége és fontossága van, ezért ne fojtsd vissza!
3.2.9.54Előrehaladásunk sebessége számos tényezőtől függ, melyek közül kétségkívül a legfontosabb nem más, mint a Legfelsőbb iránti szívünkben érzett vágyakozás.
3.2.9.58Amikor ezek az igazságok ösztönössé válnak bennünk, akkor erőt meríthetünk belőlük még akkor is, ha nem tudjuk tökéletesen leírni, kifejteni őket. Azt fogjuk érezni, hogy életünk aprócska rezdülései is az univerzum támogatását élvezik.
3.2.9.60Eljön az idő tanulmányaid során, amikor az összes intellektuális problémát félre kell tenned és a misztikus filozófia két legfontosabb pontjára kell fókuszálnod. Ezek közül az első az, hogy az ember legmélyebb lénye a halhatatlan lélek, a következő pedig az, hogy van rá út és mód, hogy ezt saját magad is megtapasztald.
3.2.9.61...Az Igazság – egyben az Önmegismerés, Nirvána, Felszabadulás – megtalálása valójában nagyon rövid folyamat, csak pár percet vesz igénybe. Ugyanakkor az erre való felkészülés, és önmagunk alkalmassá tétele a nagy feladatra hosszú ideig tart, sok-sok megtestetsülésen keresztül...
3.2.9.63,Amikor már átestél egy bizonyos ideig tartó meditációs vagy jógaképzésen és gyakorláson, akkor érzelmileg és mentálisan képessé válsz megismerni az Igazságot. Ekkorra elméd már megtanul elkószálás nélkül, tartósan egy témára koncentrálni, egyhegyűvé válni; gondolataidat az Igazság keresésére tudod irányítani, anélkül, hogy bármi más eszedbe jutna közben. Figyelmed borotvaélessé válik, és szilárdan ellenőrzésed alatt tartod. Ha ezt elérted, akkor készen állsz, hogy elkezdd keresni az Igazságot.
3.2.9.63,...Meg fogod érteni, hogy az anyagi világ valójában jellegét tekintve üres, mert minden tárgy csak az elmédben jelenlévő idea. Azt is megérted, hogy legbensőbb éned is egy ezzel a tökéletes ürességgel. Ekkor megérted minden élő egységét, megtalálod az igazságot. A teljes, végső Igazságot...
3.2.9.63,...A tudatosság áll minden mögött, és a tudomány is kezd erre ráeszmélni. Ha kellően éles és koncentrált az elméd, akkor legmélyebb énedig tudsz lehatolni, és ha ez sikerült, akkor megpróbálhatod megérteni. Egyben arra is képes leszel, hogy az anyagi világban elmélyedj, és megértsd annak természetét is. Mivel nem esel abba a csapdába, amibe az emberek általában, nem kápráztatnak el az illúziók és nem hiszed el automatikusan amit elsőre látsz, ezért a látszatvalóságon túlra is eljuthatsz. S amikor végre meglátod az Igazságot, akkor spirituális tudatlanságod magától eltűnik és soha nem tér vissza...
3.2.9.63,Hihetsz valamelyik vallásban, ám a filozófiában nem elég hinni. A filozófiát meg kell tanulni, el kell sajátítani. Ám ehhez nem elég a fej, hanem szükséges a szív és az akarat is. Így nem is számíthatsz arra, hogy pár év alatt mesterévé válsz: a tanulás egész életedben folytatódni fog.
3.2.9.64Lao-Ce azt mondta: Ne önakaratodból tegyél dolgokat, hanem tedd azt amit az Ég akar, s minden más megadatik számodra. A keresést arra való törekvésként is értelmezhetjük, hogy ezeket a bölcs szavakat gyakorlatban végrehajtsuk …
3.2.9.65,...Teljesen természetes, hogy egónk még akkor is velünk marad, ha visszavonulunk a világtól. Az Önvaló azonban csak akkor lép be életünkbe és veszi át az egó helyét, amikor az utóbbi elveszíti hatalmát mindennapjaink felett. Ez azonban nem érhető el puszta ábrándozással vagy azáltal, hogy erre vágyunk. Ez egy teljes élet küzdelmeinek eredménye...
3.2.9.66,... Mit tehet az az ember, aki lelkiismeretesen követi a négyrétű ösvényt, gyakorolja a misztikus meditációt, a metafizikai gondolkodást, jellemét próbálja felemelni és megtisztítani, valamint önzetlen szolgálatot vállal, s mégis úgy érzi, hogy a cél nem kerül közelebb? Ebben az esetben Jézus mondását kell követnie: ”Kérjetek és adatik, kopogtassatok és megnyittatik”. A szó szoros értelmében, szíve legmélyéről feltörő vággyal kell kérnie a Kegyelem áradását...
3.2.9.67,...Már pusztán az a tény, hogy valaki tudatosan elkezdte a Keresést is a Kegyelem megnyilvánulásának jele. Hiszen azért kezdi el keresni az Önvalót, mert az Önvaló munkálkodásának hatására megérezte az attól való elválasztottság elviselhetetlenségét. Ez jelzi, hogy eljött az idő a Keresés megkezdésére. Akivel ez történt, annak tehát van oka örömre és reményre. Nincs egyedül, mert a benne nyíladozó szeretet, ami az Önvaló felé irányul csupán a felé áradó szeretet visszatükröződése......
3.2.9.67,...Különös, megrázó események fogják megerősíteni, hogy valamiféle jóindulatú erő árasztja el személyiségedet, mely felemel és megnemesít. A szabadság boldog érzése kerít hatalmába, s ez megszabadít minden testi-lelki félelmedtől, elfeledteti minden nehézségedet...
3.2.9.67,... Az egó nem hozhatja el a megvilágosodást, csupán megteremtheti annak feltételeit. Önmagunk megtisztítása, a folyamatos magasabb utáni vágyakozás, a rendszeres meditáció, a kitartó, mély tanulás, és altruista hozzáállás mindennapi életünk folyamán: mindezekre szükség van. Ám ez csupán arra elég, hogy kopogtassunk az Önvaló ajtaján. Az ajtót azonban csak az Önvaló Kegyelme nyithatja meg, más nem...
3.2.9.67,... Keresésünk, utunk, tanulmányaink, meditációink: kezdettől a végéig mind-mind az Önvaló inspirálja ezeket. Az Önvaló már akkor értünk dolgozik, amikor még el sem kezdtük keresni, s valójában a keresést öntudatlanul Neki engedelmeskedve kezdjük el. Miután elindultunk ezen az úton, akkor ér el bennünket a Kegyelem első áradása. Ha azt is hisszük, hogy magunknak köszönhetjük eredményeinket, valójában a Kegyelem nyitja meg szívünket és világosítja meg elménket...
3.2.9.67,... Saját akaratunk és kitartásunk a cél felé lök minket, miközben az Isteni Kegyelem magához vonz bennünket. Mindkét erőre szükség van, ha azt szeretnénk, hogy eredményeink teljessé váljanak, erőfeszítéseinket siker koronázza. Ám nem feledhetjük, hogy a Kegyelem volt az, ami az első lépések során erőt adott, vonzóvá tette a célt, elindított az úton és hittel töltött el minket...
3.2.9.67,... A Kegyelem különös beavatkozása megváltoztathatja az események folyását. Új lehetőségek, más sorsvonalak felé terel...
3.2.9.67,... Ha nem vágysz tiszta szívedből rá, akkor a Kegyelem nem ér el. A Kegyelem ereje nélkül pedig lehetetlen megtapasztalni az Önvalót...
3.2.9.67,...Az Önvaló sem utunk elején, sem végén nem a mi emberi akaratunktól függően nyilvánul meg. Csakis az Isteni Akarat, azaz a Kegyelem ereje fedheti fel azt, aminek folyamatos, megszakítatlan tudatossága a kezdőt mesterré teszi...
3.2.9.67,...Eljön az idő, amikor meg kell tanulnunk egyre több mindent “elengedni”, hogy az Önvaló egyre jobban kiteljesedhessen bennünk. Mindig lesz olyan dolog, amit nem tudunk megszerezni, de sokkal jobban járunk, ha lemondunk az egyre újabb és újabb iránti vágyakozásnak. Minden kereső megtapasztalja, hogy milyen nagy előrelépést ér el, amikor erre rájön...
3.2.9.67,...Amikor saját erőfeszítéseink abbamaradnak, a magasabb erő elkezdhet munkálkodni. Anélkül, hogy bármit is tennénk, a Kegyelem erői hozzálátnak ahhoz, amivel mi nem tudnánk megbírkózni, s különös módon azt fogjuk látni, hogy akaratunk erősebbé, erkölcsi értékrendünk nemesebbé és a magasabb iránti vágyaink megtisztultabbá, emelkedettebbé válnak...
3.2.9.67,...Abban a pillanatban, amikor bármilyen nehéz helyzetben képes vagy feladni szokásos nézőpontodat, és magasabbra cserélni azt, eltölt a Kegyelem. Ekkor csoda történik, és az alacsonyabbrendű nézőpont gonoszsága örökre kiűzetik jellemedből. Az ilyen helyzetek egyszerre esélyt és bizonyítékot jelentenek...
3.2.9.67,...Ha az Önvalót keresed, akkor teljes szíveddel, szerelemmel tedd azt. Sőt, az egész keresés folyamatát át kell, hogy hassa ez az érzés – hiszen ha valami olyannak adod át magad, amely meghaladja saját kicsinyes érdekeidet, akkor nem maradhat benned egoizmus vagy önzés. A célod nem csak az lesz, hogy szeresd önnön lelkedet, hanem az is, hogy megértsd; nem csak az, hogy meditációidban meghalld hangját, hanem az is, hogy mindennapi életedben úgy cselekedj, ahogy Ő parancsolja.
3.2.9.67,...A Kegyelem a végső, dicsőséges, valódi bizonyítéka annak, hogy nem csak az ember keresi az Istent, hanem Isten is várva várja az embert...
3.2.9.67,...Amikor az egó vonzódást kezd érezni szent forrása felé, akkor az Önvaló is éppígy vonzódik az egó felé. Kétséged se férjen hozzá, hogy az isteni princípium pont úgy vonzódik hozzád, ahogyan te őhozzá. Bármit is követtél el a múltban, bármilyen szörnyűségesnek is érzed magad most, ez a feléd forduló szeretet nem változik, és ez az ami reményt adhat mindannyiunknak...
3.2.9.67,...Senki sem kerülhet olyan mélyre, nem lehet olyan gyenge, bűnös vagy összetört, hogy ne lenne képes az újrakezdésre. Legyünk olyanok, mint a gyermekek, akik a magasabb én kezébe helyezik sorsukat, ezáltal kiváltva kegyelmét és útmutatását. Tegyük ezt meg minden nap, sőt ha lehet még gyakrabban. Ezután pedig várjunk türelmesen, és szemléljük nyugodtan a felbukkanó intuitív választ, amely a következő hetekben, vagy hónapokban meg fog érkezni...
3.2.9.67,...Először is azért kell imádkoznunk, hogy az érzékek, vágyak és gondolatok szolgasága alól felszabaduljunk. Ezután azért, hogy az Önvaló tudatos jelenlétét elérhessük...Ennek a vágyakozásnak kérlelhetetlenül őszintének és megkérdőjelezhetetlenül erősnek kell lennie...Az Önvaló nem valamiféle mentális koncepció, hanem élő valóság...
3.2.9.67,...Habár igaz az, hogy csakis az Isteni Kegyelem juttathat el minket a végső célhoz, ám az is igaz, hogy saját erőfeszítéseink azok, amelyek megidézik és megelőzik feltűnését. Ahhoz, hogy a Kegyelem manifesztálódjon, teljes és mindenre kiterjedő szerénység és alázat szükséges; bensőnkig hatoló, totális őszinteség. Emellett pedig fel kell magunkat ajánlani az Önvaló oltárán, földi lényünket spirituális lényegünknek szentelve. Végül pedig nem feledkezhetünk meg az önátadás mindennapos gyakorlatáról...
3.2.9.67,...A Kegyelem azok szívét érintheti meg, akik leginkább vágyják...
3.2.9.67,…Csak ha képes vagy szerelembe esni a lélekkel, épp oly mélyen, mint ahogy egy másik emberbe voltál szerelmes legszerelmesebb pillanatodban – csak akkor van egyáltalán esélyed megtalálni. A már-már vallásosan mély szeretetteljes önátadás a négyrétű keresés (misztikus meditáció, metafizikai elmélkedés, személyiségünk megtisztítása és önzetlen szolgálat), elengedhetetlen része. A lélek elérésének vágya visszhangozzon át minden imádságodon, révüléseden, koncentrációdon, meditációdon!
3.2.9.67,…Jézus egyik kiemelt küldetése volt, hogy rábressze az embereket arra, hogy az együttérzés (vagy a szeretet, ahogyan eredetileg fordították) Isten egyik elsődleges jellemzője, s hogy a Kegyelem, megbocsátás és megváltás ebből következően az ember és Isten közötti aktív kapcsolat elsődleges jellemzői …
3.2.9.67,…Éppen azt a segítséget fogod megkapni, amire az adott helyzetben szükséged van. Ez lehet a külső körülmények változása vagy egy magasabb szinten álló emberrel történő találkozás, vagy egy könyv esetleg levél, vagy akár egy hirtelen, váratlan érzelmi fellángolás, vagy megvilágosító intellektuális intuíció …
3.2.9.67,…A Kegyelem alászálltával minden fájdalmunk, múltunk minden rossz emléke, a jelen összes frusztrációja csodálatos módon eltöröltetik az Önvaló láthatatlan és gyógyító keze által. Teljesen egyértelmű ilyenkor, hogy egy új elem került tudatodba, és ettől a pillanattól kezdve megkérdőjelezhetetlenül azt fogod érezni, hogy belső fejlődésed áldott módon felgyorsult…
3.2.9.67,…A megbánás elsődleges értelme az, hogy szakítunk a múlttal, azonban másodsorban egyben új kezdetekre is lehetőséget teremt. A múlt hibáit nem lehet meg nem történtté tenni, de a jövő hibáit el tudjuk kerülni…
3.2.9.67,…A megbánás legnagyobb értéke az, hogy ez az első lépés a múlt bűneitől való megszabadulás felé…
3.2.9.67,…Paradoxon bár, de mégis igaz, hogy az Önvaló eléréséhez le kell győznünk magunkat, ám ez csak az Önvaló ereje, a Kegyelem által lehetséges…
3.2.9.67,… “Ne félj Allah könyörületétől” – mondja a Korán. “Mik is az én bűneim a Te könyörületedhez képest? Csak pókháló a szélben” – írta Rosztovi Dimitrij, egy korai orosz misztikus. “Akik átadják magukat nekem – még ha bűnösek is – megértették a legmagasabb ösvényt,” – mondja a Bhagavad Gita…
3.2.9.67,…A bűnök megbocsátása tény, s aki ezt tagadja, az saját tapasztalatát tagadja. El lehet-e választani a Holdat a holdfénytől? Ugyanígy a szeretettől elválaszthatatlan a megbocsátás…?
3.2.9.67,…Az énünkből származő erőfeszítés és az ezen túlról érkező Kegyelem – e kettő elengedhetetlen a keresés útján. Az előbbiért magunknak kell megküzdeni, ám az utóbbit csak az Önvaló nyújthatja…
3.2.9.67,… az Önvaló, akinek Kegyelme indít el utunkon, ekkor előlép, s egyre nyíltabban mutatja meg magát és fedi fel munkásságát. A kereső csodálkozással, köszönettel és tisztelettel telítődik el ennek láttán. Erősen figyelnünk kell az isteni kegyelem benső jeleire és útmutatásaira ezután, mert ezek olyanok, mint a napfény, amely megérleli a gyümölcsöket…
3.2.9.67,…Ha rájövünk, hogy a bűnök megbocsátása szent tény, akkor ez elképzelhetetlen boldogságot ad, mert ekkor egyszerre azt is megértjük, hogy az univerzum a mindent megértő és átérző szeretetre épül…
3.2.9.67,…Sokkal nagyobb szükségünk van a feloldozásra, az igazi tudatosságától elszakított egó alapvetően bűnös és tudatlan természetének legyőzésére, mint azt valaha is képesek lennénk felfogni…
3.2.9.67,…Az őszinte és érzékeny keresők sosem hagyatnak magukra. Lehet, hogy ez úgy nyilvánul meg, hogy az alacsonyabb természetünkből adódó kísértést váratlanul és hirtelen egy ezzel ellentétes, erős idea fogja vissza. Lehet hogy úgy, hogy egy könyvben pont megtalálod, amire szükséged van az adott pillanatban, ami tovább segít utadon…
3.2.9.67,…Ebben a folyamatban az akaraterőnek is meg van a maga szerepe, de előbb vagy utóbb rájössz, hogy csak erre alapozva nem tudsz tovább haladni, és valami olyasmi felé kell fordulni segítségért, ami túlmutat rajtunk. Meg kell invitálnunk a Kegyelem erőit…
3.2.9.67,…a filozófia megerősíti, hogy a kegyelem létezik, hogy amit a legnagyobb személyes erőfeszítéssel sem érhetnénk el, azt isteni ajándékként megkaphatjuk…
3.2.9.67,
10 okt 2024
27 okt 2013
22 nov 2011
24 sze 2013
9 jú 2018
27 feb 2021
11 áp 2024
10 feb 2019
17 sze 2017
21 feb 2014
25 má 2024
30 sze 2013
6 jan 2013
11 aug 2021
9 áp 2021
16 dec 2012
14 sze 2012
14 dec 2013
22 sze 2015
4 má 2012
31 jú 2024
14 dec 2017
9 sze 2018
17 dec 2011
10 jú 2024
16 jú 2012
13 má 2013
25 má 2013
10 jú 2016
18 sze 2016
29 áp 2013
15 áp 2019
8 aug 2015
1 feb 2011
14 feb 2011
25 má 2011
26 sze 2011
9 nov 2011
26 dec 2011
15 áp 2012
9 jú 2012
22 aug 2012
18 má 2013
4 sze 2013
2 jú 2014
30 aug 2014
21 jan 2015
17 feb 2015
6 áp 2015
10 áp 2015
20 áp 2015
29 sze 2016
18 okt 2016
3 jan 2017
5 jan 2017
7 okt 2017
4 má 2018
21 jú 2018
27 jú 2019
17 nov 2021
10 feb 2022
14 áp 2022
12 má 2022
1 jú 2022
7 aug 2023
12 aug 2023
28 aug 2023
11 jú 2024
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se