The Library
Mindig arra panaszkodunk, hogy túl kevés az időnk. Ám ha valóban kritikusan vizsgálnánk meg saját cselekedeteinket, és legalább valamiféle napirendet készítenénk magunknak, akkor azt látnánk, hogy bizonyos tevékenységek szükségtelenek és haszontalanok. Ezek nem csak értékes időtől fosztanak meg, hanem a meditációhoz szükséges energiától is, ami által ez utóbbi sokkal nehezebb vagy teljesen lehetetlen lesz.
3.2.8.1Az idő olyan mint egy kincstár. Ha semmit nem teszel belé, semmit nem tudsz kivenni belőle. Ha idődet a filozófia tanulmányozására és önmagad fejlesztésére fordítod, akkor a legkevesebb, amit elérsz az a mélyebb megértés és békesség, a legjobb esetben pedig akár az Igazságot is megtalálhatod.
3.2.8.8Egyszer végre fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mire várunk még; hány évünk lehet még arra, hogy éljünk azzal az eséllyel – amely minden élet során megadatik az embernek – hogy meghaladjuk önmagunkat?
3.2.8.9Szomorúan fogjuk belátni, hogy túlságosan is elmerültünk a mindennapokban, az élet apró örömeiben és fájdalmaiban, s így nem voltunk képesek áttörni azokat a titokzatos határokat, amelyeken átjutva magunk mögött hagyhatnánk az idő és tér börtönét.
3.2.8.13Nem kell világi életünket feladni a keresés miatt, elegendő ha napunk egy részét teljes mértékben ennek szenteljük, s csak egy időre adunk fel és engedünk el mindent. Fél-háromnegyed óra napi meditáció elégséges, ha teljesen elmerülünk benne. Az Önvaló tökéletes megismerése, elérése úgy is lehetséges, ha nem válunk világtól teljesen elvonult jógivá.
3.2.8.15Ha megértjük saját felelősségünket, hogy magasabb feladatunkat teljesítenünk kell, azt a feladatot, amelynek végrehajtása miatt a Végtelen Bölcsesség ide helyezett bennünket, akkor egyben megértjük a kötelességünket is: minden nap legalább egy kis ideig tanulnunk kell róla és meditálni rajta...
3.2.8.22,Ahhoz, hogy találj időt a meditációra, egy kicsit át kell szervezned a napodat, és előre kell gondolkodnod, de már önmagában ez a feladat, ez a kis önfegyelmezés is hasznos, hiszen rájössz, hogy állandóan rohansz, de előbb-utóbb fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy egyáltalán hova? S ha végre találunk egy kis időt a megállásra, pihenésre, akkor jobban nem is használhatnánk fel, mint isteni lelkünk keresésére!
3.2.8.23…a földi élet rövid, átmeneti, múlékony, és sosem igazán kielégítő, így valójában ez csak az élet külső burka, amelynek belsejében ott rejtőzik az igazság és valóság keresése – az egyetlen, amiből tartós béke származhat.
3.2.8.26,Ha úgy érzed, hogy nincs elegendő időd a mentális csend gyakorlására, akkor teremtsd meg! Hagyd el a napi rutinodból a legkevésbé szükségeseket, hogy helyet csinálj ennek a programnak, amely a legfontosabb mind közül.
3.2.8.33A Keresés valódi feladatát magunkban, az elmében, az elme által végezzük, nem testileg. Kifelé teljesen normálisan kell élnünk, s nem kell nagydobra verni, hogy a spirituális ösvényt követjük.
3.2.8.36…az Önvaló nem kifelé él, nem látványosan, hanem titokban. Teljesen kívül esik a világ forgatagán. Ennélfogva minél közelebb kerülsz hozzá, annál inkább titokba burkolózól vele kapcsolatban. S mikor végre sikerül eggyé válni vele, ajkaid lezárva maradnak – nem csak az egó alázatossá válása miatt, hanem mert Ő így kívánja…
3.2.8.43,Ne feledd, hogy mindenki – kivétel nélkül – pont oda kerül az életben, ahová fejlettsége predesztinálja, ahová saját evolúciója eljuttatta, és életünk adottságai, külső eredményei sok-sok korábbi megtestesülésünk következménye …
3.2.8.48,Minden nagy próféta külön kiemelte a mások lelki felemelésének, tanításának fontosságát: ez a legjelentősebb és leghasznosabb tevékenység, amivel foglalkozhatunk…
3.2.8.64,…Aki szeretne másoknak segíteni abban, hogy rálépjenek a spirituális Keresés útjára, és azoknak, akik már rajta járnak, hogy megtalálják a helyes irányt, vagy általánosságban véve szeretné, hogy a szélesebb néptömegek számára is elérhetőek legyenek ezek az igazságok, az úgy érzi, hogy nincs ennél fontosabb tett. Ahhoz, hogy hatékonyan és jól felkészítsük magunkat erre a munkára, először is magunkat kell átitatnunk a magasabb szellemiséggel, azaz sokkal jobban kell igyekeznünk, törekednünk, mintha az egészet csak magunkért tennénk, mint ahogyan eddig tettük.
3.2.8.64,Ha már alkalmas vagy rá, akkor felajánlhatod szolgálataidat a közösségnek. Ám amíg nem vagy igazán kész erre, addig jodb, ha magaddal foglalkozol, erkölcseidet fejleszted, filozófikus tudásodat bővíted, alázatos imába merülsz nap, mint nap, és próbálod követni az intuíció gyenge lángocskáját, amely benned pislákol, s amely a Lélekkel való kapcsolatodat jelenti.
3.2.8.66A kereső, aki ezen az úton jár inspirálja és – saját lehetőségeinek és képességeinek megfelelően – világosságot hoz a nála kevésbé fejletteknek. Emiatt fontos, hogy megfelelően megismerjük a Keresést, annak lényegét és a mögöttes Filozófiát. Lényeges, hogy hétköznapi nyelven is el tudjuk mondani, hogy mi ez és mit jelentenek mindennapi életünk számára.
3.2.8.67...Alapvetően nem azért születtünk e Földre, hogy egymást szolgáljuk, hanem azért, hogy felismerjük az Önvalót...
3.2.8.75,Amikor szerényen, imába merülve az isteni erő felé fordulunk, akkor annak ereje kezd megmutatkozni: segít, gyógyít, utat mutat, tanít. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a szükséges kapcsolatot meditáción és tanuláson, altruista cselekedeteken és vallásos áhítaton keresztül létrehoztuk.
3.2.8.78Aki belső erőt és tudást szerzett magának, külsőleg pedig egészséget és spirituális energiát, az pozitív erővé válik a világban. Olyan emberré, aki képes másokon segíteni, és nem szorul mások segítségére. Először önmagunkat kell felemelni és megmenteni!
3.2.8.95Mi a legtökéletesebb filantrópia, a legnagyobb segítség, amit embertársainknak nyújthatunk? Ha segítesz másnak a megvilágosodásban – mert ezután az az ember önmagában meg fogja találni az összes szükséges erőforrást, hogy jó, és boldog életet élhessen.
3.2.8.100...Földi létünk célja lelkünk megtalálása...
3.2.8.101,Az együttérzés és mások segítő szolgálata megtisztítja az emberi elmét a benne rejlő egoizmustól, és felszabadítja szívünket a veleszületett önzéstől. Ezért aztán nagyon is fontosak a tanítvány számára, aki a megtisztulás útját járja.
3.2.8.102Az egyetlen valódi szolgálat az, amiért nem vársz fizetséget – és mi ezt a feltételt örömmel fogadjuk el. Jótetteink jutalma legyen maga a tett, az ihletett cselekvés.
3.2.8.112Ha életünket – képességeinknek és lehetőségeinknek megfelelően – mások spirituális felemelésének és megsegítésének szenteljük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy másoktól ezt mi magunk is vissza fogjuk kapni.
3.2.8.119A leghasznosabb szolgálat, amit a társadalom számára tehetünk az az, ha segítünk másoknak a magasabb igazság megértésében…
3.2.8.122,Bármit is teszünk másokkal, azt a karma ereje folytán végső soron visszakapjuk. Ennek megfelelően ha gyakran gondolunk arra, hogy az emberiséget szeretnénk szolgálni, akkor azzal magunkhoz vonzzuk a hasonló célokon dolgozók spirituális segítségét.
3.2.8.123Habár igaz, hogy amikor valakin segítünk, akkor ezt a segítséget valahogy, valamikor visszakapjuk, ám nem szabad, hogy ez motiváljon tetteinkben. Azért kell segítenünk az emberiséget, mert a szívünkből fakadó együttérzés ezt diktálja, mert örömünk telik munkánk gyümölcsében, a jóban, a szépben.
3.2.8.124Miután a tanuló kellően felkészült – azaz filozófiai tanulmányain keresztül megtisztította jellemét, leigázta alantas személyiségét, pengeélesre csiszolta intellektusát és felébresztette önmagában az intuícióra való képességet – akkor mindezeket képes lesz együtt használni egy magasabb meditációban, amelyben örömteli egyesülésre jut az Önvalóval. Azok, akik korábban profitáltak a veled való kapcsolatból azt fogják találni, hogy az ezek utáni eredményeid nagyságrendekkel csodálatosabbak, mint a korábbi, átalakulásod előttiek voltak...
3.2.8.131,...Egyértelmű, hogy sok inkarnáción kell keresztülmennünk, mire képesek leszünk az Önvaló csatornájává válni. Ám ez nem jelenti azt, hogy addig haszontalanok vagyunk a magasabb erő szempontjából. Aki még nem tisztult meg teljes mértékben az egoizmustól, azt csak részlegesen, időnként tudja használni az Önvaló, míg az, aki képessé vált átadni az alacsonyabb ént a fensőbbnek, az folyamatosan a magasabb erők csatornájaként üzemel.
3.2.8.134,Amikor másokon – talán saját gyermekeinken – próbálunk segíteni ezekben a nehéz időkben, akkor ne a családi, baráti kapcsolatokra, szülői, testvéri érzésekre, váratlan, felkavaró helyzetekre gondoljunk – amelyeket amúgy sem feltétlenül tudunk uralmunk alatt tartani – hanem az ő magasabb rendű, isteni rendeltetésükre, feladataikra. Az ima és pozitív gondolkodás legalább olyan hasznos ilyen helyzetekben, mint bármi más amit tehetnénk vagy mondhatnánk.
3.2.8.136Amikor a kereső spirituális segítséget akar nyújtani valaki másnak, vagy keresi azt önmaga számára, akkor nem kérhet és nem is adhat ezért pénzt. A materiális szükségletekről gondoskodni fog majd máskor, máshogyan a Végtelen Értelem.
3.2.8.138Ha bármikor is úgy érzed, hogy az Önvaló használ téged, akár azért, hogy másoknak útmutatást, áldást, gyógyulást adjon, akkor nagyon kell vigyáznod, hogy az egód bele ne keveredjen ebbe a kapcsolatba.
3.2.8.141Ne felejtsük el, hogy az emberiség iránt érzett jóakarat nem zárja ki a magunk iránt érzett jóakaratot. A mártíromság, a másokért történő hasztalan pusztulás az emócionális miszticizmus jellemzője. A racionális filozófia azt tanácsolja, hogy hasznosan éljünk, másokat segítve, szolgálva.
3.2.8.149Azok az emberek, akik megismerték a belső életet, valódi önMagukat, és tehetségüknél fogva képesek ezt szavakon és tetteken keresztül átadni, azoknak kötelessége ezt megtenni. Ám ha nem képesek erre, akkor joguk van csendben maradni, hiszen ahogyan egykor Ramana Maharshi mondta nekem ”A Csend is a beszéd egyik formája.”
3.2.8.153Ha akár egy kicsit is képessé válsz másokon segíteni, nem tudhatod, hogy ez a kis segítség végül milyen tovagyűrűző hatásokat okoz. Ha segítesz egy ismerősödön, ő lehet, hogy képessé válik, hogy segítsen más valakin, majd ő a következő emberen és így tovább, folyamatosan táguló körökben terjesztve a segítség hullámait.
3.2.8.154Az igazságkeresők kevesen vannak, de számuk egyre növekszik. Mindannyian tartozunk annyival az előttünk járóknak, hogy a megfelelő pillanatban kimondjuk a megfelelő szót, hogy az igazságra éhes ismerőseinknek odaadjuk a megfelelő könyveket.
3.2.8.157Mindennek meg van az ideje. Amikor eljutsz abba az életkorba, hogy lelki békéd fontosabbá válik mindennél, akkor kevesebbet kell már foglalkoznod a külvilággal, és erődet a magasabb szolgálatnak kell szentelned: előbb önmagadon kell segítened, majd később másokon.
3.2.8.161Az ősi Görögország Szókratésztól a sztoikusokig átívelő nemes és kifinomult tanításai tökéletesen illeszkednek a magasabb filozófia időtlen bölcsességéhez. Habár azt tanították, hogy mindig támaszkodjunk magunkra, mégsem váltak önzővé. Ez tökéletesen látszik Platón barlang-hasonlatából, amelyben a Fényt végre megtaláló ember azonnal otthagyja a számára oly örömteli állapotot, és visszatér a barlang mélyére, hogy a sötétségben raboskodó társainak segítsen, és kivezesse őket a homályból.
3.2.8.164
16 nov 2014
5 jú 2013
1 aug 2013
22 okt 2013
9 jú 2024
26 áp 2012
4 feb 2018
29 nov 2021
12 má 2014
9 dec 2023
7 feb 2021
29 má 2017
13 jú 2017
9 má 2018
11 má 2019
9 dec 2015
4 má 2015
22 sze 2018
6 jú 2015
22 jú 2018
6 nov 2013
9 sze 2022
11 jú 2018
23 dec 2011
25 áp 2021
4 nov 2014
6 feb 2015
13 dec 2014
3 feb 2015
24 dec 2011
14 feb 2025
9 dec 2018
27 jan 2023
30 dec 2015
2 nov 2011
11 okt 2012
12 aug 2018
19 okt 2012
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se