The Library
Ha megtagadjuk magunkat, az azt jelenti, hogy elutasítjuk önmagunk jelen állapotát...Az önmegtagadás a magasabb állapot, a nemesebb személyiség, a tiszta, koncentrált elme szakadatlan keresését jelenti. Ha erre törekszünk, akkor képessé kell válnunk feladni az emlékek és vágyak halmozását, amelyek normális esetben az egót alkotják.
3.2.7.1,Ha megcsömörlesz a világtól és felismered az emberi hajsza teljes értelmetlenségét akkor teljesítetted az egyik szükséges előfeltételét annak, hogy elfordulhass a világtól s elmélyedhess magadban. Aki ezt érzi, az meghal a világ számára és annak a személyes énnek a számára is, aki korábban oly aktív volt a világban. Ezek után csak az vonzza, ami mélyen benne van – az Önvaló tökéletes Üressége.
3.2.7.3Nem mindig elengedhetetlen, hogy bármit, bárkit vagy bármilyen szokást feladjunk. Sokkal fontosabb, hogy érzelmileg képesek lágyünk a távolságtartásra ezekkel kapcsolatban.
3.2.7.8Az idősödő ember nem tehet mást, vágyai akaratlanul is kikopnak belőle ahogy a halál kapuja felé tart. Ám a filozófusban a vágyak eme eltűnése nem külső erő hatására, hanem saját akaratából, és korábbi életszakaszban megy végbe.
3.2.7.13…Ha már nem elég a világ élet, akkor szívedben elkezded keresni a mennyei királyságot. Hogy erre mikor kerül sor, az körülményeidtől, helyzetedtől, családod, országod állapotától, külső és belső iránymutatásoktól függ.
3.2.7.16,Csak a vágyak és ragaszkodások, szokások és rutinok eltávolítása után beállt belső ürességben áll készen a szív, hogy befogadhassa az élet legnagyobb ajándékát, a Kegyelmet. A személyes gyarapodás és tulajdon iránti vágyat nehéz feladni, de ha megtesszük, jutalmunk százszorosa lesz annak, mint amit elveszítettünk.
3.2.7.17Eljön a pillanat, amikor hátat kell fordítanunk múltunknak, korábbi önmagunknak. Akik voltunk, idegenné válik számunkra, és új ember születik. Az emlékek csak akadályoznák ezt a folyamatot.
3.2.7.20Célja van inkarnációnknak, és ezért nem menekülhetünk életünktől el. Amikor elvonulunk a világtól, az sem végcél, hanem felkészülés az életre. Ha valamiről le kell mondanunk, akkor ez is csak a felkészülés része, olyan szükségszerűség, amelyet az élet kiteljesítésért kell megtenni.
3.2.7.24A feladat kettős: az ember szép lassan visszahúzódik azoktól a dolgoktól, amelyek visszatartják, magukhoz láncolják, miközben a magasabb iránti vágyakozása magához vonzza az Önvalót, amely szép lassan kitölti a szívében keletkezett űrt.
3.2.7.27Ha a Keresés arra szólít fel, hogy adjunk fel mindent egy időre, vagy örökre, akkor ennek csakis az lehet a célja, hogy valami sokkal jobbat kapjunk cserébe. A Keresés a földi vágyak feladására szólít fel, de nem azért, hogy boldogtalanok legyünk, hanem éppen azért, hogy elnyerjük a valódi boldogságot.
3.2.7.29Aki nem tud a dolgoktól, a tulajdonhoz való kötődéstől szabadulni, azok rabságában él, annak a lemondást és aszkézist kell gyakorolnia. Ám aki annyira elmélyedt az aszkézisben, hogy már a kényelem és földi örömök bármiféle megnyilvánulásától is visszaretten, annak el kell fordulnia az önsanyargatástól. Mint mindenben, ebben is egyensúlyra van szükség.
3.2.7.41Nem gyűlölhetsz senkit, hanem őszinte jóakarattal kell viseltetned mindenki iránt, áldanod kell minden embert – hiszen szívedben az Önvaló tudatos jelenléte téged magadat is megáldott...
3.2.7.95,A test, a vágyak, a szükségtelen érzelmek – mindegyiket meg kell zabolázni. Amíg saját útjukat járják, addig személyiségünk alantasabb részét képezik, melyet számos mítosz sárkányként, kígyóként vagy oroszlánként jellemez, s melyet meg kell ölni, hogy a kapu őrei beengedjenek. Az efféle megtisztulás szükséges előfeltétele a magasabb gyakorlatoknak, melyek személyes elménket megnyitják a spirituális tudatosság felé…
3.2.7.106,Az aszkézis nem a filozófia, hanem a miszticizmus része. Ennek ellenére eljön az életedben a pillanat, amikor Herkulesként kell küzdened, hogy legyőzd alacsonyabb természeted – mert másként nem érheted el a felsőbb igazságokat. A szexualitás igáját le kell ráznod, s csak ha ez megtörtént, akkor gyorsulhat fel spirituális előrejutásod.
3.2.7.107Azért vagy itt, hogy megértsd az életet, és éppúgy megérthető egy barlangban, mint üzletemberként. Ráadásul, ha a világban maradsz, akkor sokkal jobban tudod szolgálni az emberiséget, mint ha elmenekülnél. Később, ha eljön az ideje, magától, a maga idejében megteremtődik annak is a lehetősége, hogy legyen elég időd elvonulásra, meditációra, tanulmányaidra…
3.2.7.109,Akik válaszolni kívánnak a keresés csendes hívásának, azoknak bűnbánattal kell kezdeni, önfegyelmezéssel folytatni és önfeladással bevégezni.
3.2.7.123Ugyanazok a dolgok, amelyek az egyik embert rabbá teszik, valaki mást szabaddá tesznek. Ez úgy lehetséges, hogy az előbbi a vágyai kiélésére, megerősítésére, önzésre, mások kihasználására használja, míg az utóbbi jellemének és intelligenciájának fejlesztésre, a meditáció elősegítésére használja, és az emberiség szolgálatába állítja azokat…
3.2.7.125,Egyeseknek segíthet a belső szabadság elérésében, ha abbahagyják a birtokos “enyém” kifejezést, amelyet szívesen használnak mindazokra a dolgokra, amelyek hozzájuk tartoznak – persze kivéve gyengeségeiket.
3.2.7.132Könnyű beleesni abba a hibába, hogy a spiritualitás stagnálást jelent, hogy a világi élet túllépése azt jelenti, hogy nem veszünk részt benne egyáltalán. Ez a hiba abból ered, hogy nem értjük meg, hogy az számít mi történik gondolatainkban, gondolatainnkkal, s nem az, hogy mit teszünk rajtunk kívülálló tárgyakkal. Az utóbbi ugyanis mindig csak az előbbi következménye.
3.2.7.144Minél több tulajdonunk van, annál több időt és energiát emészt fel a velük való foglalatosság. Ennélfogva mindkettőből kevesebb marad magasabb tanulmányainkra, meditációra, és a metafizikai elmélkedésre.
3.2.7.163Semmi probléma nincs azzal – sőt helyes is – ha valamiféle földi sikereket akarunk elérni lelki fejlődésünk mellett. Ám biztosítanunk kell, hogy az előbbi nem mehessen az utóbbi kárára, ne akadályozza belső fejlődésünket, és ne tévedjünk etikailag elfogadhatatlan területekre.
3.2.7.174Az aktív, agresszív üzletemberek élében is eljön a pont, amikor nagyobb hangsúlyt kell helyezni a belső fejlődésre. A világi javak ebben a fázisban már inkább problémát jelentenek, mert elvonják a figyelmet.
3.2.7.175…habár a pénz valóban még inkább a materializmus mocsarába húzhat le, de egyben lehetőséget is teremt, hogy a materializmustól való megszabadulásunkon munkálkodjunk.
3.2.7.178,Ha úgy tudjuk használni tulajdonunkat, hogy nem ragaszkodunk hozzá, ha olyan aktívan, olyan erőbedobással dolgozunk, mintha karrieristák lennénk, miközben közömbösek vagyunk a siker vagy sikertelenség irányába, akkor részben elértük azt a szabadságot, amit kerestünk, s ami egyben jutalmunk is.
3.2.7.183
8 okt 2012
28 aug 2016
15 jú 2016
31 jan 2021
27 jú 2023
23 aug 2012
6 aug 2013
29 sze 2021
13 jú 2011
8 jú 2018
22 jú 2012
1 áp 2012
30 okt 2017
12 feb 2019
23 okt 2020
18 feb 2021
25 má 2018
24 má 2023
6 aug 2020
17 dec 2018
14 nov 2014
5 jú 2016
7 okt 2020
23 áp 2011
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se