The Library
Ha fel tudod adni szokványos nézőpontodat, és elkezdesz úgy gondolkodni, mint egy bölcs, akkor győzelmed gyors, és vértelen lesz…
3.2.6.1,Meg kell tanulnunk objektív, külső szemlélőként magunkra tekinteni, mintha tetteink, érzéseink és gondolataink egy rajtunk kivülálló személyé lennének. Ezt mindaddig kell gyakorolnunk, amíg tetteink nem tükrözik minden esetben az Önvaló nyugodt bölcsességét, amíg tetteink mozgatórugója nem gyökerezik a ragaszkodásmentes személytelenségben.
3.2.6.11Az önmagunk elé állított akadályokat csakis mi háríthatjuk el..
3.2.6.22A hit, akarat, gyakorlás és erőfeszítés csodákat tehet: kivezet a vakságból, tudatlanságból, alantas érzelmeink és gondolataink rabszolgaságából a megvilágosodásba, szabadságba és az Önvaló bölcsességébe.
3.2.6.31A gyakorlás az első, és legfontosabb követelmény. Nap mint nap le kell merülnünk elménk mélységeibe. Épp úgy, ahogyan az úszást sem lehet könyvből megtanulni, az Önvalót sem ismerhetjük meg azáltal, hogy olvasgatunk róla.
3.2.6.32Bárki, aki legalább olyan lelkesen folytatná a Keresést, ahogyan a világi dolgokat hajszolja, hamarosan közel kerülne a célhoz.
3.2.6.41Van egy olyan fegyverünk, amely függetlenné tesz a külső segítségtől, és saját sorsunk urává tesz – ez pedig a végsőkig kitartó acélos akaraterő.
3.2.6.42Nem gondolhatjuk természetesen azt sem, hogy csupán a Kegyelem az, ami számít, mert ez teljességgel negálná a visszahatás, azaz a karma törvényét. Csak az gondolhatja feleslegesnek az egyéni erőfeszítést, aki nem érti meg ennek szerepét minden lény fejlődésében, az evolúcióban. S ez igaz a legalacsonyabbrendű fizikai szintektől egészen a legkifinomultabb spirituális szférákig.
3.2.6.44Ha megváltoztathatatlan, a Természet által leláncolt lények lennénk, akkor nem lenne értelme annak, hogy bármivel próbálkozzunk. Szerencsére valójában a végtelen intelligencia dinamikus központjai vagyunk. Néhányunkban ez a dinamizmus nem túl jelentős, de mindannyian képesek vagyunk magasabb sebességfokozatba kapcsolni. Sőt, néhányan egészen magasba is. Az akaratunk bármivé át tud minket alakítani: azzá válunk, amivé válni szeretnénk. Ha szívünk csendjében valamit tényleg akarunk, az valóra válik. Az “akarom” hajtja előre és egyre feljebb az embert, s az időleges vereségek csak további erőfeszítésre sarkallják!
3.2.6.45Életünkkel, hozzáállásunkkal és példánkkal nem csak az elménket irányító ideák igazságát kell demonstrálnunk, hanem méginkább ezeknek az ideáknak a hatalmas, világmegváltó erejét.
3.2.6.46A Célra irányított acélos akaraterőd megvéd a kísértésektől; az igazsághoz való hűséged ereje pedig átjuttat minden nehézségen és akadályon. Csodálkozni fogsz, hogy ha valóban tudod mit akarsz, akkor azt milyen könnyű elérned – természetesen feltéve, hogy akaratod csak erre az egy irányra fókuszál.
3.2.6.47Mindannyian képesek vagyunk kapcsolatba kerülni az Önvalóval, de legtöbben nem hajlandóak rászánni az ahhoz szükséges időt és figyelmet, hogy a bennük megbúvó csírát ápolják, és felneveljék. Emiatt ők valójában elszakítva élnek az Önvalótól.
3.2.6.49A Keresés nem más, mint szándékos kísérlet arra, hogy lerövidítsük az alsóbbrendű énben való élettől a Felsőbbrendű Énben, az Önvalóban való életig tartó átmenetet. Ezért részét kell, hogy képezze a cselekedetek, érzések, gondolatok és szavak folyamatos megfegyelmezése.
3.2.6.50A filozófia tanulója nem merülhet el a spirituális letargiában és nem lustulhat el sose. Szüntelenül saját felemelésünkön és tökéletesedésünkön kell munkálkodnunk, s ha ez már sikerrel járt, akkor mások felemelésért és tökéletesítéséért kell megállás nélkül dolgoznunk.
3.2.6.51Legyen életterved, és hajtsd is végre!
3.2.6.53Semmi sem erősíti meg annyira az akaraterőnket, mint ha napi rendszerességgel szándékosan megteszünk valami olyat, ami ellenkezik szokásainkkal, és környezetünkkel.
3.2.6.55Akaraterőre és valamiféle makacs, a végső célhoz való ragaszkodásra, a valódi értékek felismerésére van szükség ahhoz, hogy nap mint nap újult erővel álljunk nek a gyakorlásnak…
3.2.6.57,Ha azt gondolod, hogy egy ekkora feladatot személyes erőfeszítés és önkontroll nélkül végre lehet hajtani, akkor csak magadat áltatod. Ezzel a bibliai igazságot is tagadnád, miszerint amint vetünk, úgy aratunk.
3.2.6.61Munkánk során két erőnek kell együttműködnie: az akaraterőnknek és az Önvaló kegyelmének. A mi feladatunk, hogy valamiféle önfegyelemre kényszerítsük magunkat, ám a megfelelő pillanatban adjunk fel mindent, s adjuk át magunkat teljes mértékben Neki.
3.2.6.62Meg kell ostromolnunk saját lelkünket! Ha az elme erődjét szilárd akarattal támadjuk, akkor a győzelem bizonyos. Ám az ostromot fenn kell tartanunk mindaddig, amíg a kapuk megnyílnak!
3.2.6.67...Mindenki, még a teljesen kezdő is bizton reménykedhet a gyors előrejutásban, ha hajlandó felismerni és elismerni saját hibáit, önkritikusan áll saját tevékenységéhez, és ha szüntelenül, kitartóan dolgozik azon, hogy életét megváltoztassa.
3.2.6.69,
3 jan 2021
22 aug 2013
8 nov 2014
23 nov 2011
29 dec 2013
23 má 2014
25 aug 2016
13 má 2019
5 má 2014
11 má 2014
2 jan 2014
28 jan 2012
4 feb 2011
2 dec 2019
19 okt 2014
8 jú 2020
10 feb 2017
24 jú 2024
13 okt 2011
1 jan 2022
1 má 2014
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se