The Library
Az emberi személyiségen keresztül megnyilvánuló tudatosság csupán leggyengébb árnyképe az Önvalóban létező, abból sugárzó valódi, intenzív tudatosságnak.
13.19.3.7A leggyakoribb hiba, ha azt hisszük, hogy a tudatosság szokványos szintje az egyetlen lehetséges szint. A sikeres meditáció az egyik módja annak, hogy ettől megszabaduljunk.
13.19.3.9A minden emberben meglévő tudatosság ugyanaz mint a spirituuális tudatosság, s nem két különálló dolog, ám olyan sok gondolatba, érzékelésbe, érzelembe, vágyba burkoljuk tudatunkat, hogy ezt nagyon ritkán érthetjük meg…
13.19.3.11,Az első kérdés egyben az utolsó is. Rövid, egyszerű kérdés ez, s mégis a legfontosabb, amelyet bárkinek vagy magunknak feltehetünk. Ez a kérdés pedig: Mi a tudat? Aki képes arra, hogy kitartóan keresse a választ, minden szintet és lehetőséget megvizsgálva, az végül a végtelen tudatosság jelenlétében fogja magát találni, amely tudatosságot másképpen Istennek nevezzük.
13.19.3.32...Ébrenléti életünk valójában álomállapot, amelyből fel kell ébrednünk. Ám éppúgy, ahogyan az álmodó is csak akkor riad fel, ha véget ér fáradtsága, eljött álom-idejének a vége, vagy valaki felrázza; mi is csak akkor ébredünk fel életünk illúzióiból, ha belefáradtunk a sokféle tapasztalásba, amely életek hosszú során keresztül ér minket; vagy akkor, ha egy tanító feltárja számunkra az igazságot...
13.19.3.40,Az adeptus nem csupán azt tudja álmában, hogy álomvilága pusztán mentális természetű, de ébrenléti állapotában is ugyanígy tisztában van ezzel.
13.19.3.43...Az álmunkban megjelenő megkínzott ember figuráját az álmodó elme teremti meg, de ő, az álmodó, valójában semmiféle kínokat nem él át. Éppígy, ha az ébrenléti állapotban lévő megkínzott ember is kellően mélyen tudna elmélyülni saját elméjében, azt találná, hogy elméjének mélyebb rétegei – amely ébrenléti állapotában érzékelt énjét magából kivetíti – semmiféle szenvedésen nem esnek keresztül. Ám ahhoz, hogy erre képes legyen, ki kellene tudnia lépni szokásos ébrenléti nézőpontjából; éppen úgy ahogyan ébredés után is képes azonnal elfeledni és feladni az álmában átélt személyiséget. Ám amikor ezt végiggondoljuk, egyetlen pillanatra sem feledhetjük el, hogy az ébrenléti, álombeli és legmélyebb énünk valójában csak ugyanannak az egy elmének a különféle megnyilvánulásai...
13.19.3.47,Az az intelligencia, amely néha álmunkban oldja meg problémáinkat, magasabb rendű, mint a hétköznapi, ébrenléti gondolkodás – sőt, kijelenthetjük, hogy egyenértékű az intuícióval.
13.19.3.54Az álomvilág érzéktapasztalatai bármiféle érzékszerv használata nélkül keletkeznek. Szemek nélkül tapasztaljuk meg a fényt, színeket, kezek nélkül, bármiféle anyagi, létező objektum híján is tapintunk, fogunk. Vajon ez az elme anyagtól való függetlenségére utal? Arra, hogy önálló valósággal bír, amelyhez nem szükségese fizikai érzéktapasztalatok??
13.19.3.57…szükséges megkülönböztetni a különféle álmokat. Némely álom valóban csak a korábbi időszak feldolgozása, ám vannak olyanok is, amelyek szimbolikus üzenetek a magasabb éntől. A legtöbb álmunk tehát valóban jelentéktelen, ám egynémely igenis jelentőségteljes.
13.19.3.58,Álombeli énünk az álom során térben és időben mozog, érzékszervi tapasztalatokra tesz szert, és ez alapján nyugodtan állíthatnánk azt, hogy az álomvilág valóságos, és valós anyagi alapja van. Ám az ébredéskor megvilágosodunk, és egyértelművé válik, hogy az álomvilág pusztán mentális természetű.
13.19.3.70Abszolút lehetséges álmunkban olyan helyet meglátogatnunk, ahol jelenlegi és éber állapotunkban még nem voltunk. Ez nem az elménk valamiféle trükkje, sokkal inkább az elme különös hatalma: a testünktől távol lévő helyeket is képesek vagyunk meglátni, képesek vagyunk ott lenni.
13.19.3.83Sokkal hasznosabb ha nem álomképeidet firkantod le az ágyad mellett őrzött füzetbe, hanem a mély álomból kijőve felbukkanó intuíciókat jegyzed fel bele!
13.19.3.91Elképesztő pillanat az, amikor ráébredünk, hogy álmodunk – miközben nem ébredünk fel valójában. Ebben a tudatos álmodásban ugyanis teljesen tudományosan megértjük, hogy a körülöttünk lévő, mérhető tér, a tapintható anyag, a lábunk alatt lévő szilárd talaj semi más, csak az elme szüleménye.
13.19.3.93...Mi történik, amikor álomtalan álomba merülsz? A válasz az, hogy lényed magjába merülsz le, ahol testi, érzelmi, mentális és spirituális erőid megújulhatnak. És ami eljuttatott ide, az nem más, mint a Kegyelem.
13.19.3.94,A mély, álomtalan álom eltünteti aggodalmainkat és félelmeinket, mivel kikapcsolja az egót, amely a szenvedés alanya. Eltünteti a testi kimerültséget, mivel az egó hiánya lehetővé teszi a mindent éltető univerzális életerő beáramlását összes sejtünkbe.
13.19.3.98Amikor az egó felfüggeszti tevékenységét és valóban mintegy kihúny – anélkül, hogy akár teste, akár tudata számára bármilyen objektum létezne – akkor visszatér forrásába. Ilyenkor a valódi Én irányít.
13.19.3.107A mély alvással az időtlenség világába kerülünk, amely elnyeli és eltünteti mind múltunk, mind jelenünk minden feszültségét.
13.19.3.118Ha elérted az Önvaló tudatosságát, akkor éjszakánként belé térsz vissza alvásod során – amennyiben álmod mély és álomtalan – vagy beilleszkedik álmadiba, amennyiben nem. Bárhogy is történjen, kapcsolatod egy pillanatra sem szakad meg Vele.
13.19.3.122…A bölcs magával viszi álmába azt a tudatosságot, amely ébrenlétében is vele volt. Lehet hogy gyengébbé válik, de nem tűnik el, folyton benne világlik.
13.19.3.123,Ha éjszakánként valóban, és teljesen meg tudnánk térni az Önvalóba, akkor másnap nem spirituálisan tudatlanul ébrednénk, hanem ehelyett tudatosan élveznénk az Ő békéjét és jelenlétét.
13.19.3.125Habár a bölcs is visszavonul az ébrenléti tudatosságból amikor eljön az alvás ideje, ám ez nem jelenti azt, hogy teljesen feladja a tudatosságot. A személytelen létezés kellemes és békés érzése fennmarad, s ebben pihen az éjszaka folyamán.
13.19.3.129Amikor teljes, mély alvásba zuhanunk, ahol nincsenek álmok és nincsenek gondolatok, akkor valójában visszavonulunk (pontosabban fogalmazva visszavonatunk) saját lényünk középpontjába. Ennél beljebb nem juthatunk. Együtt vagyunk az Önvalóval, ám mivel nem tudunk harmóniába kerülni vele, ezt képtelenek vagyunk tudatosan megtenni.
13.19.3.144A hétköznapi ébrenléti állapotban az ember tudja, hogy nem alszik, ám álmában azt hiszi, hogy ébren van. Néhányan azonban elérték azt a fokozatot, amikor álmukban tudják, hogy álmodnak. És még ennél is sokkal kevesebben vannak, akik tudatosan mély, gondolattalan álomba merülnek éjjelenként – ők a Bölcsek.
13.19.3.148Az álom és ébrenlét közötti pillanatok nagyon fontosak: ilyenkor elménk különösen érzékeny. Ezért arra kell használnunk őket, hogy az általunk ismert legmagasabb ideáloknak szenteljük magunkat.
13.19.3.149...Használd ki az álomba merülés előtti utolsó perceket önmagad javítására! Ennek – fejlődésed jelenlegi fokán – legjobb módja, hogy mikor este elpihensz ágyadban, kiüríted elmédet, elengeded a nap minden problémáját, és felidézed, vizualizálod azokat a jó tulajdonságokat, amelyeket szeretnél magadévá tenni. Sőt, ennél messzebre kell jutnod, és azt kell magad előtt látnod, hogy már most a Magasabb Tudatossággal rendelkezel, és a Magasabb Akaratnak veted alá magad. S ha így teszel, akkor ezek a szuggesztiók bensődbe apró magokként bekerülnek, és alvásod alatt szárba szökkennek.
13.19.3.150,Tedd fel elalvás előtt magadnak azokat a kérdéseket, amelyekre nagyon szeretnél választ kapni, és ébredéskor meglepődve tapasztalhatod, hogy a válasz megérkezett.
13.19.3.158Éjjeli álomból való ébredésünk első pillanataiban mennyei, gondolatnélküli állapotba léphetünk be. Vagy ha ennyire magasra nem jutunk is fel, legalább iránymutatáshoz juthatunk, mely megmondja mit tegyünk, mit ne tegyünk, vagy bepillantást enged a jövőbe.
13.19.3.159Reggel, ahogy felkelsz, fordítsd gondolataidat azonnal a Keresés felé! Ha minden nap így teszel pár percre, akkor ez egy kiváló gyakorlattá válik, amelynek nagyszerű eredményeit folyamatosan élvezni fogod.
13.19.3.160Hajnalban álmodból felkelve, vedd elő az ágy mellé rakott ihletett könyvet, amelyet pont e gyakorlat céljából tartasz ott, s üsd fel véletlenszerűen. Magasabb éned lehet, hogy egy számodra fontos oldalhoz vezérel. Olvasd el a bekezdést vagy az egész oldalt, amelyen szemed először megakad, majd tedd félre a könyvet. Meditálj az ott megfogalmazott gondolatokon, s legyen ez az egész napodat irányító üzenet…
13.19.3.161,Ha álomba merülésed során meginvitálod a magasabb ént, akkor egy nap arra ébredhetsz, hogy belső hang szól hozzád, amely fennkölt, szent dolgokról beszél neked. És a belső hangot inspiráció, erő és az a vágy fogja kísérni, hogy kiérdemeld őt és megfelelj neki.
13.19.3.162Platón Arisztotelészhez: “Ne aludj el, amíg három kérdést fel nem tettél magadnak: (a) Vétkeztem-e? (b) Elmulasztottam-e véletlenül bármely kötelességemet? (c) Befejezetlenül hagytam-e bármit szándékosan?”
13.19.3.163Su Tung-po, költő és misztikus javaslata az álombaeséshez:Tökéletes csendben fekszem. Hallgatom saját légzésem, és figyelek rá, hogy lassú, egyenletes legyen. Egy idő után nyugodttá, csendessé válik. Elálmosodok, és lassan belecsúszok az álomba.
13.19.3.167Vannak, akik kellően előrehaladtak a meditáció művészetében és álmatlanságukat is legyőzték azáltal, hogy lefekvéskor, mikor behunyják szemüket, az istenti Jelenlétre koncentrálnak, és megpróbálnak így is maradni.
13.19.3.171Kétfajta tudatosság van, az egyik a folytonosan változó pillanatokról szól, a másik örökké jelenvaló. Az előbbi időhöz kötött, az utóbbi időtlen. Az emberek általában csak az elsőt ismerik, a megvilágosodott bölcs azonban mindkettőt.
13.19.3.182A tudatosságot soha nem adhatod fel, nem hagyhatod el. A világ percepcióként, azaz ideaként merül fel benne. Minden, ami csak létezik, legyen az tárgy, személy vagy állapot, csak kitölti, megjelenik benne, ám a Tudatosság a mi valódi otthonunk. Akár alszol, akár ébren vagy, akár elmélyülsz magadban, akár kitekintesz a világ felé, alapvető lényed nem változik. Gondolataid, érzéseid, benyomásaid, érzelmeid a tudatosságban léteznek, attól függenek, abból származnak, és oda tűnnek el.
13.19.3.183Hát nem különös, hogy éjjeli álmunk után, amikor egy más emberré váltunk, más személyiséget öltöttünk magunkra, mégis úgy ébredünk fel, hogy régi egyéniségünk megmarad, s ott folytatjuk, ahol előző este abbahagytuk? Ugyanilyen különös, hogy ha mély, álomtalan alvásba merülünk, amikor személyiségünket teljesen elveszítjük, akkor is ugyanígy megtaláljuk azt ébredéskor. Mi az oka ennek? Csupán az, hogy valódi énünket sosem veszítettük el, akár álomba, akár álomtalan mélyalvásba merültünk. Lényegünket tekintve mindig ugyanazok maradunk, s nem változik más, csupán tudattartalmunk. A tudatosság önmaga azonban változatlan.
13.19.3.186
19 jú 2012
27 áp 2015
24 feb 2022
30 sze 2011
20 feb 2015
26 feb 2016
10 nov 2014
25 jú 2019
29 nov 2014
8 nov 2020
8 áp 2016
9 áp 2015
22 má 2015
16 jan 2015
3 feb 2016
23 áp 2019
25 nov 2018
22 jú 2019
5 jú 2015
23 feb 2020
17 nov 2017
30 má 2015
26 má 2021
8 sze 2018
11 feb 2015
5 feb 2011
13 nov 2021
31 okt 2015
10 aug 2022
20 nov 2018
13 okt 2015
28 má 2023
17 sze 2016
4 aug 2018
11 dec 2012
3 jan 2013
17 dec 2012
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se