The Library
Az univerzum létrejön, létezik, eltűnik, majd újrateremtődik, és a ciklus egyre ismétlődik. Ugyanez történik az emberrel is, amíg át nem lép a hétköznapi tapasztalatok illúzióján, és felfedi a mögötte valamint saját személyisége mögött rejlő valóságot.
13.19.1.1A világ nem illúzió és nem is értelmetlen. Létezésének oka, hogy az egyének közelebb kerülhessen céljaikhoz.
13.19.1.20,Bármi is legyen az emberi tapasztalás számára az univerzum, számos tekintetben álomszerű...A kutatásra képtelen elme számára nem más, mint amit lát; ám a felébredett bölcs számára sokkal inkább egy álomszerű – bár annál sokkal tartósabb, állandóbb – világ képét mutatja. Mindkét forma gondolati felépítmény, s mindkettő mögött az Elme áll, ez adja “valódiságát”. Ennélfogva végső valósága pusztán az Elme. Az Elme nélkül a világ nem létezhetne, éppúgy, ahogyan az álom sem létezhet az álmodó nélkül.
13.19.1.34,...Amire korábbi inkarnációinkban vágytunk, vagy amit tettünk, jelentős mértékben meghatározza a jelenlegit. Ám az ok és okozat közötti kapcsolat sokáig észrevehetetlen számunkra. Egészen addig, amíg valaki más vagy belső meglátásunk rá nem mutat...
13.19.1.40,...nem volt olyan pillanat, amikor az univerzum nem létezett, akár látens, akár megnyilvánult formájában. Ebből következően nem is lesz olyan pillanat, amikor nem létezik majd – akár látens, akár megnyilvánult formájában. A világ nem a teremtés egyetlen pillanatából származik ugyanis, hanem fokozatosan manifesztálódik. Mivel nincsen olyan pillanat az Univerzum hosszú létezése során, amikor ki lehetne jelenteni, hogy ekkor és ekkor keletkezett, ezért nem volt kezdete, és nem is lesz vége...
13.19.1.56,
16 jú 2016
4 jú 2012
4 jan 2015
2 má 2015
3 dec 2014
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se