The Library
A Kegyelem kozmikus tényszerűség. Ha nem létezne, akkor az emberi nem spirituális kilátásai szomorúan esélytelenek lennének, mert akkor csak saját erőfeszítéseinkre támaszkodhatnánk lelki fejlődésünk során, ami sajnos nem elegendő.
12.18.5.1A kegyelem az Önvaló gravitációja, amely egyre befelé hív minket. S mivel az Önvaló örökkévaló, és mindenhol jelenlévő, ezért biztosak lehetünk benne, hogy Kegyelme is az.
12.18.5.2A Kegyelem az Önvaló jóindulatú kiáradása, amely mindig bennünk rejlik…
12.18.5.4,Az Önvaló különös és hatalmas rejtélyéből a Kegyelem kiáradása lesz az első olyan üzenet, amely eljut hozzánk, s amely számunkra átérezhetővé teszi az Ő létezését.
12.18.5.5…A Kegyelem az Önvaló mindent megváltoztatni képes ereje, amely örökké bennünk rejlik, de rendszerint képtelen megnyilvánulni mindaddig, amíg az útjába álló akadályokat el nem hárítjuk…
12.18.5.6,Az Önvaló minden ember felé kiterjeszti kegyelmét, ám nem mindenki képes azt befogadni. Ennek sok oka lehet, például fizikaiak, de a legtöbb esetben inkább érzelmi vagy mentális okok húzódnak meg mögötte.
12.18.5.8Suttogás ez, mely a teljes csendességből érkezik. Fény, amely a teljes sötétben tűnik fel. A titokzatos Önvaló érkezését jelzi.
12.18.5.12Vannak apró kegyelmek, így például azok, amelyek a felvillanásokat eredményezik, de csak egyetlen valódi Kegyelem van, amely végérvényesen átalakít, meggyógyít, és megvilágosít.
12.18.5.13A Kegyelem ereje mindenki számára elérhető, nem csak egyes kiemelkedő, különleges emberek számára. Mi magunk zárjuk el magunkat előle, mert nem tudjuk, hogyan nyissuk meg az egó rabságában vergődő szívünket, s hogyan engedjük, hogy gyengéden megérintsen minket.
12.18.5.17Létezik egy olyan erő, amely megihleti a szívet, megvilágosítja az elmét és felemeli jellemed. Ez a Kegyelem ereje.
12.18.5.18A Kegyelem mindig jelen van, mert az a Végtelen Erő, amelyből származik, szintén örökké jelenlévő.
12.18.5.25A Kegyelem nem valamiféle véletlenszerű isteni beavatkozás, nem a mennyei múló szeszély megnyilvánulása. Éppúgy, mint a napfény, mindenkire hull belőle, legyen jó avagy gonosz. Mindenki képes befogadására – de csak annyira, amennyire az ennek útjában álló akadályokat eltávolította.
12.18.5.26Az embereknek különös elképzeléseik vannak a Kegyelemről. Például nagyon kevesen értik meg, hogy ha a zene és a művészet szépségei felé fordulnak, az is képes lehet a Kegyelem erőinek meghívására…
12.18.5.35,A Kegyelmet definiálhatjuk az Önvaló válaszaként, melyet a személyes én őszinte törekvése és hite indít meg, s mely szokásos szintünk fölé emel minket. Ez a munka rajtunk s bennünk zajlik – de nem általunk megy végbe. A mély, passzív csendben kezdődik és a mentális, emócionális sőt fizikai tettek szintjén fog leképződni...
12.18.5.38,…Habár igaz, hogy a kegyelem nem rajtunk múlik, hanem csupán nekünk adatik, de ennek ellenére is segítő kezet kell nyújtanunk, hogy elérhessen minket. Ennek érdekében fel kell készíteni magunkat rá, el kell csendesedünk, hogy megérezzük jelenlétét, meg kell tisztulnunk, hogy be tudjuk fogadni…
12.18.5.38,Kétféleképpen is részesülhetünk a Kegyelem kiáradásából: vagy közvetlenül, annak végtelen szeretettel, bölcsességgel és erővel megáldott forrásából, az Önvalóból, vagy pedig közvetett módon egy ihletett személlyel való kapcsolat során; esetleg még közvetettebb módon ennek a személynek a művészi és intellektuális alkotásain, munkáin keresztül.
12.18.5.45Akár az Önvaló gyógyító kegyelme, tanító kegyelme, vagy védelmet nyujtó kegyelme vetül ránk, annak forrása mindig egy és ugyanaz..
12.18.5.50Nem Krisztus halála, hanem az élete volt az, ami kegyelmét és áldását a világban szétárasztotta!
12.18.5.55Nincs szó, amely olyan jól rávilágítana a Kegyleme eme csodás pillanataira, mint a zene. Gondolj csak azokra az áldott ajándékokra, amelyet az emberiség Handel Messiásán és Bach Karácsonyi oratóriumán keresztül élvezhet.
12.18.5.57Aki hittel hiszi, hogy Krisztus meg tudja bocsátani bűneit, az nem téved. Abban téved csak, miszerint a megbocsátó egy egy halott személy lenne, pedig valójában az nem lehet más, mint egy most és mindörökké élő erő. Ez az erő pedig saját Krisztus-énünk, az Önvaló.
12.18.5.61A kegyelem megnyilvánulásának egyik csatornája a körülmények változása. Úgy rendeződhet körülötted át a világ, emberek, és események, hogy a kedvező irányba tudsz haladni.
12.18.5.67Sem a Maharisi, sem Aurobindo, sem Szent Ferenc nem tud megmenteni. Csakis a Szentlélek az, amely kegyelmén keresztül megmenti az embert. A mindenféle szent emberek segítenek felgyújtani a hit lángját és elcsendesíteni az elmédet; segíthetnek abban, hogy a megfelelő feltételek előálljanak, megmutatják, hogy mire fókuszálj, de üdvözülésedet nem tudják garantálni…
12.18.5.69,A bűnök megbocsátása nem puszta mítosz, hanem valósággá válhat – de csak azután, ha a bűnös megbánást tanúsít, és tisztulást keres.
12.18.5.71A kegyelem ereje eltörölheti a múlt bűneit, s így elfogadhatjuk a jelen gyógyító erejét. A Kegyelem eme áradása során régi hibáink, s azok eredményei egy pillanat alatt eltűnhetnek. Ne térj vissza a múltba, élj mindig az örökkévaló jelenben, annak békéjében, szeretetében, bölcsességében, erejében.
12.18.5.74A karmának automatikusan kell működnie, de a karma mögött álló Erő mindent tud, mindent ural, még a karmát magát is, s ily módon tudja és megérti, hogy mikor van szükség a megbocsátásra, a feloldozásra.
12.18.5.76,Amikor az egó teljes önmagadását az Önvaló a Kegyelem szent erejével jutalmazza, akkor múltad legsötétebb foltjai is feledésre kerülnek, és bűneid valóban megbocsáttatnak.
12.18.5.79Ha azt hisszük, hogy csak a Kegyelemtől függenek eredményeink, akkor azzal a tetteink következményeinek, a karmának a törvényét vonnánk kétségbe. Az erőfeszítés nagyon is fontos, bár ezt sokan nem értik, ám elengedhetetlen része az evolúciónak, az alacsonyabb, fizikai szinten épp úgy, mint a magasabb, spirituálison.
12.18.5.81… bizonyos, hogy a magasabb én nem hagyja válasz nélkül az egó bűnbánatát, és ez a válasz akár a teljes bűnbocsánat is lehet.
12.18.5.85,A Kegyelem olyan csodálatosan működik, hogy a legmélyebbre süllyedt bűnös is a legmagasabbra emelkedhet általa. Jézus, Buddha, és Krisna is egyértelműen ezt állította.
12.18.5.87Az Önvaló törvényei valóban megkerülhetetlenek, engesztelhetetlenek – ám a szeretet része az Ő törvényeinek. A Kegyelem nem írja felül és nem hágja át ezeket a törvényeket, ezeket az elveket, hanem éppenhogy beteljesíti a legmagasabb elvet.
12.18.5.89Mindenki számára van remény, mert a Kegyelem kapui mindenki részére nyitva állnak. Nincs olyan bűnös, aki ne kaphatna megbocsátást, megtisztulást, megújulást.
12.18.5.93…az egó képtelen önmaga megmentésére. Miért? Mert titokban nem akarja az egészet, hiszen az saját pusztulásához vezetne…
12.18.5.95,Az egó sorsa az, hogy felemeltessen az Önvalóba, és ott megszűnjön – vagy jobban mondva túlléphessen önmagán. Ám mivel önerejéből soha sem lesz képes feladni magát, ezért szükség van egy külső erőre amely felemeli. Ez az erő a Kegyelem, s ezért olyan fontos a Kegyelem megjelenése...
12.18.5.96,Minél közelebb kerülsz az Önvalóhoz, a Kegyelem annál könnyebben tud hatni rád, s rajtad keresztül megnyilvánulni. Ennek oka pedig a Kegyelem alaptermészetében rejlik, mivel nem más ez, mint az Önvalóból elősugárzó jóakaratú erő. Minden pillanatban rendelkezésre állna és jelen lenne, ám kibontakozását, tudatosulását megakadályozza állatias természetünk és az egó maga. Ám amikor ezek a gátak kellő mértékben lebomlanak, a Kegyelem egyre gyakrabban megnyilvánul mind a Villanásokon, mind más módokon keresztül.
12.18.5.101Bármit is teszel, nem te hajtod végre ezt az átalakulást; ez ugyanis soha nem pusztán az erőfeszítések eredménye. Nem akaraterődtől, vagy vágyódásod mélységétől függ. Veled történik, de nem általad. Csak ha feloldódsz ebben a magasabb Erőben, csak akkor történhet meg, de végül manifesztálódása a Kegyelemtől függ. Nehezebben elérhető, de sokkal örömtelibb, s kielégítőbb, mint bármi más az életben.
12.18.5.104Egy másik, rajtunk kívül álló hatalom az, amely kiragad minket a testhez, a matériához való ragaszkodásunkból, és rávesz arra, amit mi magunk nem tudnánk megtenni: az elengedésre. Amikor ezt az erőt megérezzük, akkor Kegyelemnek nevezzük.
12.18.5.106Az ember önmagától nem képes sem önmaga tökéletes megtisztítására – amely csak előkészület – sem a megvilágosodás elérésére. Erre csakis az Önvaló képes, amely rajtunk keresztül munkálkodik Kegyelme által.
12.18.5.110A Kegyelem elvonja figyelmünket magunktól, az egótól, s ráirányítja az Önvalóra.
12.18.5.114Sokan vannak, akik bár keményen próbálták, mégsem voltak képesek saját gondolataikkal való önazonosításukat megszüntetni. Ez pusztán a feladat nehézségét, de semmiképpen sem lehetetlenségét jelzi. Ebben az esetben csakis a Kegyelem ereje tud felszabadítani a gondolatok végtelen hullámzásától.
12.18.5.116Amikor az egót kellően porrá zúzták a csalódások és kudarcok – s ez előbb vagy utóbb mindannyiunkkal megtörténik – akkor nyíltan vagy titokban elismerjük, hogy külső segítségre szorulunk. S ki más segíthetne rajtunk, mint a Kegyelem, amely akár közvetlenül az Önvalón keresztül akár közvetve egy mester közvetítésével is elérhet bennünket?
12.18.5.117Az egó, a korlátolt, kicsiny én, képtelen arra, hogy önmagát a Magasabb Énbe beemelje. Időnként erőtlennek érezzük magunkat, s úgy látjuk, önerőnkből nem juthatunk előre. Ezek azok a pillanatok, amikor megértjük a Kegyelem erejét és fontosságát.
12.18.5.118A kegyelem legnagyszerűbb eredménye és legnagyobb haszna az, amikor érintésével ráveszi az embert arra, hogy adja fel az egó-irányította életet, és így elhárítja az Önvaló útjában álló akadályt.
12.18.5.120Amikor az egó csalódik, megszégyenül, fájdalmas falakba ütközik és szenved – csakis ekkor válik képessé valóban megváltozni, csak ekkor lesz képes könyörögni, és saját erőtlenségét felismerve a Kegyelem erői felé fordulni. Mindaddig, amíg azt hiszi, hogy saját erejéből boldogulhat, kudarcra van ítélve. A kegyelmet pedig csak egyféleképpen kérhetjük: csendben maradunk, meg sem moccanunk, semmit sem teszünk, hiszen tetteink egyáltalán nem juttattak előre…
12.18.5.121Csakis a Kegyelem hozhatja el azt a pillanatot, amikor az Önvaló felfedi magát és egy síkra kerül mindennapi tudatosságunkkal.
12.18.5.124Aki valóban törekszik az igazság elérésére, azt szinte magától éri el a belső meglátás, ám, hogy ennek napja mikor virrad föl, nem tudható előre és nem is siettethető. Nem rajtunk, hanem a kegyelem erején múlik eljövetele.
12.18.5.125Ha ragaszkodsz az egóhoz, akkor nem ismerheted meg az igazságot, nem közelítheted meg Istent, nem tapasztalhatod meg a valóság időtlenségét. Csak külső segítségben reménykedhetsz, abban, hogy a Kegyelem közvetlenül vagy egy emberi csatornáján keresztül elér.
12.18.5.127A Kegyelem rejtett erőként munkálkodik a lélek törekvéseivel és erőfeszítéseinkkel párhuzamosan. Ez nem azt jelenti, hogy akkor is hatni fog, ha feladjuk az erőfeszítést és a magasabb iránti törekvéseinket, sőt leggyakrabban ha így teszünk, akkor a Kegyelem is eltűnik.
12.18.5.130…A Kegyelem nélkül nem léphetünk be oda. Harcolhatsz, küzdhetsz, térdre borulva síránkozhatsz, de ha a Kegyelem erői nem vetülnek rád, akkor nem léphetsz be a Mennyeknek Országába. Az, hogy ez hogyan és mikor történik részben a karmától, részben törekvő vágyakozásunktól, részben pedig attól a csatornától függ, amelyet Isten használ.
12.18.5.132,Saját akaraterőnk önmagában nem képes a tudatosság magasabb szintjeire emelni minket – ám e nélkül az akaraterő nélkül sem lehetsége ez. Mind a Kegyelemre, mind az erőfeszítésre szükség van.
12.18.5.133Ha minden erőfeszítésedet önmagad javítására pazarlod, akkor gondolkodásod beszűkültté válik. Túl fontossá válnak apró dolgok, és minden jelentéktelen esemény jelentőséggel telinek tűnik. Szükséges ezért, hogy ezt a nézőpontot kiegyensúlyozzuk egy másikkal: önmagunk feladásával, és a Kegyelem erőire bízásával.
12.18.5.134Ha folytonosan munkálkodsz magadon, az elgyengíti, de tökéletesen el nem pusztíthatja az egoizmust. Az egó nem áldozza fel önmagát, így saját erődböl ez a végső feladat nem kivitelezhető. Ám arra képes vagy, hogy előkészítsd a terepet annak az erőnek, amely erre képes lesz. Emellett erőfeszítéseid hatására fejlődik intelligenciád és intuíciód, fejlődik jellemed, s ezek mind-mind segítenek, hogy ez az erő megjelenhessen. Ez pedig nem más, mint a Kegyelem, amely megbocsát, meggyógyít, és ami a legfontosabb: teljesen átalakít.
12.18.5.135Bármennyire is tökélyre fejleszted intellektusodat, általa nem érhető el a végső megvilágosodás, mert az a Kegyelem ajándéka.
12.18.5.137Nem valami különös beavatkozás, amikor az isteni kegyelem feltűnik életedben. Egyáltalán nem, hiszen mindig is ott volt veled, küzdelmeid hátteréből nyugodtan figyelt az Önvaló töretlen áradásaként, várva, hogy megnyilvánulhasson. Ám ezek a küzdelmek nem voltak hiábavalóak – olyanok, mint a vitorla felhúzása. Vitorlák nélkül a hajó nem haladhat, ám ha fent vannak, akkor már a hajó mintegy magától, minden külső segítség nélkül tud haladni.
12.18.5.139Amikor saját erődből eljutottál egy bizonyos pontig, akkor egy különös erő, saját valódi Éned jön segítségedre, és gyengéden félretolja ezeket az erőfeszítéseket…Ezt a beavatkozást, a magasabb Én erejét nem lehet nem megérezni.
12.18.5.141,Tudásunk, és tetteink messzire vihetnek előre ezen az úton, de végül a Kegyelem erejére lesz szükségünk, hogy elérjük a végcélt.
12.18.5.142Nincs hatalmunkban, hogy a Kegyelemnek parancsoljunk, de azt igenis megtehetjük, hogy elfordulunk az egó önelégültségétől és az Önvaló lábai – a Kegyelem egyetlen valódi forrása – elé borulunk.
12.18.5.144Amikor egyszerre válik sürgető belső szükséggé az önfejlesztés szent feladata és kerülsz tudatába saját szánalmas gyengeségeidnek, akkor elkerülhetetlenné és megkerülhetetlenné válik a Kegyelem megmentő és átalakító ereje. Pszichológiailag ez az a pillanat amikor készen állsz befogadására, s habár nem tudod megjelenését kikényszeríteni, de képessé válhatsz megteremteni azokat a körülményeket, melyek között meg tud nyilvánulni.
12.18.5.146,Legvégül, amikor már régóta és keményen próbáljuk elérni a célt, rájövünk, hogy az egót nem tudjuk saját erőnkből feloldani. Ekkor kell a Kegyelemhez fordulni, s hagyni, hogy rajtunk keresztül működjön. A mi dolgunk csak annyi, hogy engedélyezzük működését és elfogadjuk módszereit.
12.18.5.147Ha a kudarcok ellenére kitartasz, akkor egy szép napon azt fogod látni, hogy benned van az erő, ami képessé tesz a győzelemre, az erő, aminek segítségével meg tudod valósítan azt, amire korábban nem lettél volna képes. Ez az ajándék – mert ez az! – a Kegyelem Ereje.
12.18.5.149Ha a kegyelem pusztán érdemeinktől függene, ha mindig megkellene dolgozni érte, ki kellene érdemelni, akkor nem is nevezhetnénk kegyelemnek. Megjelenése valójában a titokzatos magasabb erő akaratától függ, de ez nem jelenti azt, hogy ez az erő szeszélyesen osztogatná adományait. Ha képesek vagyunk kellően átadni magunkat, befogadóvá válni, és alkalmazzuk azt a tanítást, miszerint ”Légy csendben és tudd, hogy én vagyok az Isten”, akkor nagyon sokat tettünk azért, hogy figyelmét magunkra vonzzuk.
12.18.5.150Amikor túljutottál az utolsó próbán, legyőzted az utolsó kísértést, feláldoztad az egó utolsó morzsáját is, akkor már nem lesz messze a jutalom. Az Önvaló Kegyelme érezhető, tapintható, magával sodró lesz.
12.18.5.154A misztikus kontempláció fenntartásához először személyes erőfeszítésre van szükség, de később eljön az idő, amikor majd az Önvaló Kegyelme tartja fenn.
12.18.5.156Habár a személyes erőfeszítés és akaraterő sokáig eljuttathat, ám a az utolsó lépések buktatóit és magát a végcélt csakis a kegyelem útján érhetjük el.
12.18.5.157Az Önvaló tudatosságába jutni csak a Kegyelem erején keresztül lehet. Természetesen erőfeszítéseink növelésével egyre valószínűbb, hogy a Kegyelem megjelenik...
12.18.5.159,Jézus azt mondta, hogy a Kegyelem viszi az Istenhez vezető útra az embert és tartja ott, habár a szíve és saját erőfeszítései is segítenek. Ramana Maharisi megerősítette ezt.
12.18.5.161Hogyan is érhetné el az egó önerejéből megvilágosodást? Valójában csupán arra képes, hogy megtisztítsa az utat, előkészítsen minket, hogy képesek legyünk befogadására és eltüntesse a gyengeségeket, amelyek útjában állnak…Csak az isteni képes elhozni az istenit, vagy másképpen fogalmazva, cask a kegyelem erejéből lehet elérni a megvilágosodást …
12.18.5.162,Senki sincs kizárva a Kegyelemnek abból az áradásából, amely a Keresés útjára terel minket. Mindenki hozzájuthat, és végül mindenki hozzá is jut. Ám bőséges bizonyítékát látjuk magunk körül, hogy nem áll rá senki készen, amíg kellőképpen meg nem tapasztalta a világot, elegendő szenvedésen, frusztráción és csalódáson nem ment keresztül, amelyek elgondolkodásra és megállásra késztetik, és szerényebbé teszik.
12.18.5.163Néhány kereső elbizonytalanodik és elszomorodik, amikor rájön, hogy a Keresés sikerének végső és elengedhetetlen feltétele a Kegyelem. Ettől úgy tűnik számukra, hogy elvesztették az irányítást és csak a szerencsén múlik minden – ám ez túl negatív hozzáállás. Igaz, hogy a Kegyelem megnyilvánulásának idejét nem mi határozzuk meg, ám azoknak a feltételeknek, annak az atmoszférának a kialakítása, amely elősegíti megjelenését, megteremti a feltételeket manifesztációjájoz, igenis rajtunk múlik.
12.18.5.165A feladatunk az, hogy koncentrált erőfeszítéseinkkel az Önvaló kegyelmének útjában álló gátakat feloldjuk, ösvényét megtisztítsuk. Az erőfeszítések és az azt követő elcsendesülés kettőse az, amely végül meghozza majd az eredményt.
12.18.5.169Bár a Kegyelem alászállása előrejelezhetetlen esemény, ám ez nem jelenti azt, hogy semmit nem tehetünk annak érdekében, hogy megtörténjen. A legkevesebb, amit tehetünk az, hogy felkészítjük magunkat eljövetelére és arra, hogy érkezésekor helyesen reagáljunk. Megtisztíthatjuk szívünket, felkészíthetjük elménket, kordában tarthatjuk testünket és mások odaadó szolgálatával segíthetjük embertársainkat. Ha így teszünk, akkor minden könyörgés, amellyel a Kegyelem erőit próbáljuk magunkhoz szólítani felerősödik és hangsúlyosabbá válik.
12.18.5.171Amikor leghőbb vágyaddá a Lélek jelenlétének megtapasztalása válik, amikor mindent ennek rendelsz alá, effelé törekszel, akkor a Kegyelem látogatása már nem sokáig várat magára.
12.18.5.172Ha szeretnéd a Kegyelem megjelenését, akkor tenned is kell érte valamit, például csökkentsd a felesleges és káros dolgokkal való foglalatoskodást, például az értelmetlen pletykálkodást; próbáld jellemedet fejleszteni; tanulmányozd a bölcsek tanításait; gondolkodj el eddigi élettapasztalataidon; gyakorold az elme lecsendesítését és érzelmeid kordában tartását.
12.18.5.174Amikor a Keresés válik a legfontosabbá életünkben, fontosabbá, mint bármely világi dolog, mint saját földi boldogulásunk, akkor a Kegyelem jó eséllyel a te életedben is valósággá válik, s nem puszta elmélet marad.
12.18.5.175A karthauzi szerzetes, Guido, több mint 800 éve leírta a Kegyelem elérésének leggyakoribb, legmegszokottabb módját:“Nagyon ritka, hogy a kontemplációt ima nélkül elérjük. . .Az ima elhozza Isten Kegyelmét.”
12.18.5.176Ha megbocsátunk azoknak, akik nekünk ártottak, akkor mi is érdemessé válunk arra, hogy az általunk elkövetett vétkek megbocsátassanak.
12.18.5.181Aki azt kéri az Önvalótól, hogy jutalmazza meg őket legnagyszerűbb áldásával, a Kegyelemmel, azok fel kell, hogy tegyék önmaguknak a kérdést, hogy ők maguk mit adtak az Önvalónak: mennyi időt, szeretetet, önfeláldozást és önkontrollt.
12.18.5.183Az imák és keresés, a mindennapi meditációk és tanulmányok idővel olyan mentális atmoszférát alakítanak ki, hogy képes leszel befogadni a Kegyelem fényét. Ez a fény jöhet kívülről, egy embertől vagy könyvből, vagy belülről belső tapasztalásként vagy intuícióként.
12.18.5.184Általánosságban véve a kegyelem minden pillanatban küszöbünkön kopog, de nem halljuk meg jelentkezését, vakok és süketek vagyunk, így elszalasztjuk a lehetőséget. Hogy tehetnénk szert a látására és hallására? Csakis úgy, ha megteremtjük ennek előfeltételeit. Először is jelöld ki a napnak egy részét – eleinte elegendő egy kevéske idő is – amikor elvonulsz a világ zajától. Mélyülj el magadban, és csak jónéhány perc után térj vissza a világba.
12.18.5.187Az igazság az, hogy a magasabb erő mindenkire kiterjeszti kegyelmét és jószándékát, ám nem mindenki képes, hajlandó, vagy áll készen, hogy ezt az áradást befogadja, esetleg észre sem veszi, és elmegy mellette. Ezért mindenkinek először önmagán kell munkálkodnia, hogy felkészülhessen rá.
12.18.5.191A Kegyelem működésének végső titkait csak azok fejthették meg, akik megismerték a korábbi inkarnációkból származó mozgatórugóit is…
12.18.5.194,Ha megpróbálsz őszintén felkészülni, gyakorlod mások szolgálatát, az együttérzést és kedvességet, akkor a Kegyelem meg fog érkezni…
12.18.5.199,A Kegyelem akkor léphet be elménkbe, amikor a gondolatok megpihennek, elcsendesülnek; életünkbe pedig akkor, amikor az egó elcsendesül és megadja magát.
12.18.5.203Habár nem tudod utasítani, vagy kényszeríteni a kegyelmet, azért még kérheted eljövetelét, felkészülhetsz rá, munkálkodhatsz megjelenésén. Ugyanis ha nem készültél fel megfelelően az által, hogy kialakítottad volna magadban a kellő megértést, akkor lehet, hogy nem veted magad alá akaratának, amikor valóban eljő, s az eljövetel nem éppen olyan, mint amire számítottál.
12.18.5.204Két dologra van szükség, mielőtt a Kegyelem erői megnyilvánulhatnának számodra. Az egyik: képesnek kell lenned befogadni. A másik: képesnek kell lenned együttműködni. Az előbbihez meg kell törnöd az egót, az utóbbihoz pedig meg kell tisztítani.
12.18.5.206Amikor valódi belső impulzus vezet egy bizonyos út felé, de nem látod, hogyan lesz az megvalósítható – akár a külső körülmények, akár belső korlátaid miatt – akkor bízz ebben az iránymutatásban és kövesd. Ha így teszel, az Önvaló kegyelme úgy alakítja majd a körülötted vagy benned lévő világot, hogy az lehetővé váljon …
12.18.5.207,Nincs más valódi akadálya a Kegyelem megnyilvánulásának, mint az, hogy gondolataink állandóan önmagunk körül forognak. Ebben az esetben ugyanis az Önvaló kénytelen hagyni minket saját gondolatvilágunkban elmerülni.
12.18.5.208Ha a Kegyelem feltűnésének lenne bármiféle törvénye, akkor az lenne, hogy amilyen mértékben irányítjuk szeretetünket az Önvaló felé, oly mértékben kapjuk vissza azt az Ő kegyelmének áradásaként...
12.18.5.209,Amikor Krisztus bűnbánatra hívta tanítványait, akkor nem azt értette alatta, hogy adják fel jelenlegi bűnös állapotukat, és térjenek vissza valamiféle korábbi erényes állapotba. Azt értette ez alatt, hogy egyszer s mindenkorra szakítsanak a régivel, és lépjenek bele valami egészen újba.
12.18.5.214A Kegyelem elnyerésének feltétele, hogy megbánjuk helytelen tetteinket, elhatározzuk, hogy megváltozunk, és elhatározásainkat valódi tettek, és tettrekészség követi.
12.18.5.223Ahogy a vágyak eltűnedeznek, a szív üresen marad, megteremtve a helyet az Önvaló beköltözéséhez.
12.18.5.224Helyet kell csinálnunk az Önvaló számára, ha jelenlétére vágyunk. Ám ez csak úgy sikerülhet, ha eltakarítunk mindent, ami eljövetelét akadályozza: minden tárgyat, lényt és feltételt – amelyekhez eddig túlságosan ragaszkodtunk. Önmagában azzal, hogy megszabadulunk tőlük, még nem teljesítjük a fenti feltételt, csak azzal, ha hozzájuk való kötődésünket, ragaszkodásunkat is feladjuk.
12.18.5.225A Kegyelem benső munkája csak akkor lehetséges, ha a kereső hajlandó elfogadni az általa mutatott irányt, és egyetért a megkívánt átalakulással. Ha olyan kötődéstől választana el, amit nem vagyunk hajlandóak feladni, akkor könnyen lehet, hogy a Kegyelemnek is vissza kell vonulnia. Ugyanez történik, ha olyan vágytól szabadítana meg minket a Kegyelem, amit nem tudunk elengedni.
12.18.5.229Ha e világban senki nem érheti el a tökéletességet, csak megközelítheti, akkor ennek a ténynek a személyes felismerése – hosszú próbálkozások után a megfelelő időpontban – alázatossághoz és teljes önfeladáshoz vezet. Ez pedig megnyithatja a Kegyelem ajtaját, ami az Örökké-Tökéletes, az Önvaló csodálatos átéléséhez vezet.
12.18.5.230…Mindig emlékezz arra, hogy te örökkön Benne vagy, és Ő örökkön benned van. Így a Kegyelem forrása is te vagy. Légy csendben, hallgattasd el az egót, és ismerd fel, hogy a kegyelem csak válasz arra, hogy kellően elmélyülsz a csendben – ha valóban, őszintén képes vagy félretenni az egót. A segítség egyáltalán nincs messze. saját szívedben van, ne add fel hát a reményt!
12.18.5.234,Az isteni kegyelem nem azt adja az embernek, amit kér, hanem amire szüksége van. E kettő lehet ugyanaz, de gyakran eltérnek. Valójában csak a bölcs esetén esik egybe e kettő, míg másoknál jelentős különbség lehet közöttük.
12.18.5.235A spirituális fejlődés korai szakaszaiban gyakran extatikus érzelmek formájában manifesztálódik a Kegyelem. Ez a Keresés további folytatására ösztönöz minket – mert megértjük, hogy helyes úton járunk. Ám ha ez megtörtént, akkor – mivel már nincs rá szükség – ez a túlfokozott boldogság elmúlik. S ez így van rendjén. Ekkor persze tévesen azt képzeljük, hogy a Kegyelem magunkra hagyott minket, hogy valamit nem tettünk meg, amit kellett volna, vagy olyat tettünk, amit nem kellett volna. Ám a valóság az, hogy ekkor is a Kegyelem erői működnek, s azért múlik el a korábban megszokott extázis, hogy magasabb szintre léphessünk...
12.18.5.238,Ha a külvilág eseményei olyan helyzetbe hoznak, hogy már nem bírod tovább, s kínodban ordítanod kell, hogy végre szánjon meg a magasabb erő; ha érzéseid megaláztatásokhoz vezetnek amelyek követleztében felismered, hogy ettől a magasabb erőtől függsz; akkor tudd, hogy az egó ilyesfajta porba tiprása egyik módja lehet annak, hogy megnyíljanak a kegyelem kapui.
12.18.5.242Az Önvaló kegyelme éppen akkor ér el minket, amikor leginkább rászorulunk – ám ez nem feltétlenül az a pont, ahol mi is azt gondoljuk, hogy ekkor van rá a legnagyobb szükségünk. Hagynunk kell, hogy úgy cselekedjen, ahogyan akar, ami nem feltétlenül egyezik azzal, ahogyan mi szeretnénk.
12.18.5.243…A karma és a Kegyelem erői mindig működnek, ám a változó és változatos élethelyzetekben nem lehet előrelátni, hogy miképpen fognak érvényesülni.
12.18.5.253,Sokan, akik a Kegyelem áldását kérték megdöbbennének, ha tudnák, hogy a kérésük után rájuk szakadó bajok és nehézségek éppen ennek a Kegyelemnek a megnyilvánulásai voltak!
12.18.5.262A Kegyelem belülről kifelé munkálkodik, így alakít át minket, s ezért eredményei kezdetben a hétköznapi elme számára láthatatlanok.
12.18.5.265Időnként olyan tettekre kényszerülünk, amelyek – mint utólag kiderül – legjobb, legszerencsésebb döntéseink közé tartoznak. De ki kényszerített, hajtott, sodort ebbe az irányba? Ezekben az esetekben általában a karmáról vagy a Kegyelemről van szó.
12.18.5.267A spirituális keresők belső fejlődését szabályozó pszichológiai törvények gyakran különös módokon működnek. Az az erő – a Kegyelem – amelyről azt gondolhatod, hogy elhagyott, akkor is gondodat viseli, amikor ennek nem vagy tudatában. Minél jobban elkeseredsz, a Magasabb Én annál jobban sarokba szorítja az egót. Minél inkább úgy tűnik, hogy egyedül vagy, hogy elhagyatottá váltál, a Magasabb Én annál közelebb vonzhat téged magához.
12.18.5.269Az Önvaló Kegyelme titokban már bennünk és körülöttünk fog munkálkodni, bőven azelőtt, hogy nyíltan megmutatkozna számunkra.
12.18.5.271A Kegyelemnek nincsenek kedvencei. Titokzatos erők dominálják működését. Ne gondold, hogy pusztán a hit vagy kizárólag a befektetett munka elő tudja csalogatni. Próbáld meg mindkettőt egyszerre!
12.18.5.275Onnan tudhatod, hogy a Kegyelem erői elkezdtek rajtad munkálkodni, ha napközben többször – sőt éjjel, álmodból felkelve is – indíttatást érzel a gyakorlataid folytatására, az imára, a meditációra, az emlékezésre és az önátadásra. Hétköznapi tudatosságod felől belső éned felé fordulsz, s ennek során egyre mélyebbre jutsz, míg végül felfedezed önmagad.
12.18.5.278Csak annyit tehetsz, hogy elfogadod a benső ajándékot, amikor ez megérkezik – ám ez nehezebb, mint elsőre hangzik. Sokan észre sem veszik közeledtét, annyira gyengéd első érintése, így lesöprik, és soha nem jutnak el csodálatos kiteljesüléséhez.
12.18.5.282Az eljövendő kegyelem egyik előjele az, amikor kezdjük megvetni magunkat gyengeségeinkért, amikor annyira elegünk lesz alacsonyabbrendű énünkből, hogy már-már gyűlöljük.
12.18.5.287Amikor a Kegyelem a spirituális megvilágosodás formáját ölti, akkor szinte észre sem vesszük, hogy mi történik velünk, ahogy tudatunkba váratlanul belopózik – ám hatására azonnal megszabadulunk a Keresés során felgyülemlett összes feszültségtől.
12.18.5.293Amikor a magasabb iránti vágyakozásod már teljesen felülkerekedik rajtad, uralma alá hajt, akkor az annak a jele, hogy nem állsz messze a Kegyelem feltünésétől.
12.18.5.296A mély alvásnak nem csak a test helyreállításában van fontos szerepe, hanem sokkal inkább abban, hogy az ember visszatérjen valódi önmagához, a tiszta univerzális tudatossághoz. Vegyük észre, hogy ehhez semmiféle erőfeszítést nem kell tennünk, a személyes akaraterő bevetése nélkül, mintegy passzívan zajlik le. Nem mi csináljuk, hanem velünk történik – éppen úgy, ahogy a Kegyelem működése megy végbe.
12.18.5.299...Ha azt érzed, hogy minden ok nélkül sírnod kell, ne állj ellent, mert az a Kegyelem rajtad történő munkálkodását jelzi. Minél inkább átadod magad, annál gyorsabban haladsz. Habár ez egy fontos esemény, ám materialista világunk nem fogja megérteni belső jelentőségét.
12.18.5.302,Ahogyan a Kegyelem fénye egyre inkább rád vetül, úgy kerülsz tudatába a benned megbújó késztetéseknek, hajlamoknak, indítékoknak és vágyaknak, melyek megakadályozzák vagy legalábbis hátráltatják az Önvaló tudatosságának elérését.
12.18.5.307A Kegyelem csodálatos módon működik abban, aki szerényen megnyílik számára, és elég érzékeny, hogy befogadja. Személyes érzelmei átalakulnak, megtisztulnak, felemeltetnek. Gyengeségei viszont olyan helyzetekbe sodorják, ahol kénytelenné válik az ezekkel ellentétes erősségekre szert tenni. Önző vágyait pedig a Kegyelem vegykonyhája spirituális vágyakozássá nemesíti.
12.18.5.311A múltadból származó rejtett tendenciák megmaradnak – ez a karma – ám hatásukat lefojtja a Kegyelem működése.
12.18.5.317A kegyelem megnyilvánulása után úgy érzed, hogy egy nálad hatalmasabb erő emel a viharos érzelmek és kellemetlen vágyak, a kicsinyes egoizmus és gonosz gyűlölet fölé, amelyek annyira jellemzőek az emberiségre.
12.18.5.319Az igazság az, hogy az Önvaló már azelőtt el kezdett rajtad dolgozni, hogy te magad hozzá láttál volna a Kereséshez. Maga az a vágy is, hogy tudatos és bensőséges kapcsolatot alakíts ki vele, hogy rálépj a Keresés ösvényére – mindezen gondolatok az Ő rejtett és aktív befolyásának eredményei.
12.18.5.324A szívedben eluralkodó kimondhatatlan békesség és tökéletes harmónia a kegyelem első jelei között vannak.
12.18.5.326
18 aug 2012
20 aug 2022
7 jan 2024
10 sze 2014
2 nov 2023
24 dec 2016
21 áp 2015
18 sze 2017
15 jan 2011
29 sze 2014
10 má 2015
21 jú 2020
15 jú 2018
13 má 2014
2 sze 2022
5 sze 2012
24 dec 2022
25 dec 2021
24 áp 2020
6 okt 2017
19 okt 2022
19 áp 2020
21 jan 2023
22 áp 2011
18 okt 2017
27 dec 2017
7 áp 2020
2 okt 2020
15 dec 2014
1 nov 2016
29 aug 2017
25 jú 2021
22 jú 2014
15 jan 2013
6 jú 2014
8 dec 2023
27 jan 2024
5 aug 2011
19 aug 2014
27 sze 2017
13 nov 2011
26 sze 2019
19 áp 2018
22 okt 2019
12 áp 2018
14 jan 2024
2 jú 2024
11 má 2022
26 aug 2014
22 feb 2024
15 má 2018
12 feb 2018
21 sze 2013
22 má 2018
4 má 2018
15 jú 2016
30 nov 2016
1 nov 2017
5 áp 2020
4 jú 2016
2 má 2013
23 má 2020
29 aug 2020
5 má 2013
3 nov 2019
24 aug 2021
29 jú 2016
4 aug 2015
29 nov 2012
15 jú 2015
5 nov 2020
5 aug 2015
30 dec 2014
23 jan 2024
20 má 2017
23 aug 2015
19 jú 2024
21 jan 2019
25 má 2012
12 okt 2017
8 nov 2023
18 jan 2023
20 okt 2022
26 aug 2018
11 okt 2021
25 sze 2011
29 jú 2013
15 aug 2020
29 dec 2020
15 má 2024
23 jú 2012
17 áp 2024
13 má 2023
5 aug 2018
8 má 2019
25 okt 2014
19 feb 2020
22 jú 2022
1 má 2018
16 má 2018
1 má 2017
9 feb 2021
17 sze 2015
18 má 2019
30 aug 2024
15 aug 2014
28 áp 2024
18 dec 2021
18 jú 2015
22 jú 2013
25 feb 2018
8 aug 2014
24 nov 2015
18 sze 2014
7 sze 2014
4 aug 2017
3 sze 2014
22 sze 2014
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se