The Library
Amikor teljességgel elfogadjuk azt az igazságot, hogy Isten az univerzum irányítója és ura; hogy a Világ-Elme van a Világ-Idea mögött, s ő alakítja azt – akkor kezdjük elfogadni az ezzel járó elkerülhetetlen igazságot, miszerint minden lény és dolog sorsa jó kezekben van, és minden esemény az isteni akarat szerint történik. Idővel ezzel jár az is, hogy megértjük, hogy az egó nem cselekszik, habár úgy hiszi, hogy ő a tevékeny, ő munkálkodik. Ennek a metafizikai tudásnak a gyakorlati leképzése, hogy nem aggódunk saját sorsunk miatt, s a Gondviselésre bízzuk magunkat : ez az egó feladása az istenség oltárán.
12.18.4.2Akkor vagyunk csak képesek a változásra, amikor összeomlunk, és felismerjük, hogy képtelenek vagyunk továbbmenni saját erőnkből. Rájövünk, hogy meg kell változnia életünknek, és meg kell változnunk nekünk is. Ez az a pillanat, amikor közel kerülünk az Önvaló segítségéhez és útmutatásához, és hajlandóak is vagyunk elfogadni azt.
12.18.4.7Van olyan gyógyír, mely minden gondra orvosságot jelent: a problémát át kell adni az Önvalónak. Ez bátor tett. Minden hitedre és megértésedre szükség lesz hozzá – de az eredményei kétségtelenek. Azonban nem nyújt megoldást a lusta álmodozóknak, akik becsapják magukat, és megpróbálják az Önvalót is. És éppígy nem segít a babonás csodavárókon, akik a semmiért akarnak valamit.
12.18.4.9El fogsz jutni arra a pontra, amikor feladod azt a terhet, hogy mindig megpróbálsz valamit tenni lelki fejlődésedért, elengeded azt a hitet, hogy előrehaladásod csakis saját erőfeszítéseidtől függ.
12.18.4.12Ha nem tudod mi a helyes út, nem tudod, hogyan birkózz meg egy bonyolult problémával, ha a szokásos módszerek és útmutatások sem segítenek, akkor ideje átadni a problémát a Magyasabb Erőnek.
12.18.4.14...Amikor feladod a saját természetedbe vetett bizalmat és nem ragaszkodsz személyes vágyaidhoz, reményeidhez, akkor valóban feladtad az egót. Így tudsz megnyílni a Kegyelem erői előtt.
12.18.4.15,Sokkal eredményesebb és hasznosabb a szokásos tervezgetésnél és intellektuális hozzáállásnál, ha minden felbukkanó problémát azonnal átadunk a magasabb énnek, saját akaratunkat feladjuk, s hajlandóak vagyunk az intuitív útmutatásra hallgatni.
12.18.4.17Mindaddig, amíg jobban félsz feladni az egót, mint amennyire az azon túli tudatosságra vágysz, addig az egó sötét árnyékában kell töltened napjaidat.
12.18.4.18Ha mindent megtettél, de a lélek tudatossága mégis elkerül, akkor nincs más lehetőséged, mint hogy a magasabb akaratnak rendeled alá további fejlődésed. Ki kell várnod, hogy elvégezze rajtad a munkát.
12.18.4.20Add át magad a Világ-Ideának – különben szenvedésre kényszerülsz! Engedd, hogy a magasabb akarat alakítsa sorsodat, és élj békében!
12.18.4.21Ha csak a minket érő szenvedésekre és nehézségekre koncentrálunk, akkor saját intellektusunktól fogunk függeni: mindig nekünk és csak nekünk kell megtalálnunk a kiutat. Ám ha ellenkező irányba, az Önvaló felé fordítjuk a figyelmünket, s rá testáljuk minden bajunkat, akkor friss forrásra bukkanhatunk, amely segíthet megbirkozni gondjainkkal.
12.18.4.24Amikor már semmiféle emberi feszítésre nincs mód egy adott helyzetben, minden lehetőséget kimerítettél, akkor add át magad a belső csendnek és várj a benső iránymutatás csalhatatlan jeleire vagy legalább belső erőid ismételt gyarapodására.
12.18.4.25Végül, sok-sok lázadás után, felismered, hogy bíznod kell Istenben, elfogadod sorsodat, épp úgy, mint egy fáradt öregember.
12.18.4.26Akkor leszünk képesek az önfeladásra, ha megértjük saját tudatlanságunkat, s ezért életünket bölcsebb kézbe helyezzük.
12.18.4.27Senkinek sem teljesen úgy alakul az élete, ahogyan szerette volna, amire számított, így végeredményben mindannyian meg kell, hogy tanuljuk az elfogadást.
12.18.4.28A sötét kétségbeesésből a gyógyító békesség felé az elengedésen keresztül vezet az út. El kell engednünk a múlt fájdalmait, a jelen nehézségeit és a jövő iránt érzett aggodalmainkat. Ám ha ezt megtesszük, kihez fordulhatunk? Csakis az Önvalóhoz és az isteni erőhöz.
12.18.4.29Eddig megpróbáltad magad kézben tartani és irányítani az életed, de az eredmények ritkák és szánalmasak voltak. Nem lenne inkább itt az ideje, hogy engedd, hogy az Önvaló irányítsa sorsodat?
12.18.4.31Ha már kimerítettél minden lehetséges módot arra, hogy helyes, értelmes megoldást találj egy problémára, akkor és csakis akkor lehet az egészet átadni a magasabb énnek…
12.18.4.32,...Minden alkalommal, amikor nyugodt erővel szétzúzol egy helytelen vagy ostoba gondolatot – erősebbé válsz. Minden alkalommal, amikor bátran szembeszállsz a sors csapásaival, és személytelen külső szemlélőként vagy képes értékelni a téged ért helyzetet – bölcsebbé válsz. Aki képes ily módon arra, hogy bölcsen és önkritikusan viselkedjen, azt nem nyomaszthatják a világban uralkodó problémák. Magabiztosan, bizakodóan és félelem nélkül él, mert tudja, hogy az Önvaló minden pillanatban vigyáz rá...
12.18.4.33,…Az élet mindenki számára küzdelem, ám a bölcs egó-mentesen küzd. Ám küzdenie mindenkinek kell, mert a Természetben rejlő negatív erő folytonosan háborúban áll, elpusztítja, amit építünk, viszályt szít, ahol békét teremtettünk, és rabul ejti az elmét, amely elvezethetne a szabadsághoz.
12.18.4.34,A jövő feladása nem jelent lustaságot és letargiát, csupán a felesleges aggódás, a szükségtelen izgalom megszűnését.
12.18.4.37…A kezdők gyakran kijelentik, hogy életüket Isten kezébe helyezik – ám ez nem elegendő. Különösen akkor nem, ha ugyanazokkal a tévedésekkel élnek tovább, mint korábban, ugyanazokat a hibákat vétik, azaz életük a személyes egó kezében marad. Ahhoz, hogy a felajánlás valódi, komoly legyen, rá kell lépned az önfejlesztés útjára. Attól, hogy átadod magad a magasabb erőnek, még nem mentesülsz a további munkálkodás alól, sőt, innentől még komolyabban, kettőzött erővel kell folytatnod önmagad megtisztítását…
12.18.4.39,Ha feladjuk magunkat a Magasabb Én számára, az egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy reizgnáltan, érdektelenül tekintünk életünkre. Az előbbi vagy megteremti a misztikus intuíciót vagy már annak folyománya; az utóbbi viszont lehetetlenné teszi azz efféle intuíciónak a megjelenését!
12.18.4.41Sokszor beszélünk arról, hogy Isten akaratát hajtjuk végre; írók, szónokok, papok százai dícsérik őt; de valójában hányan vannak azok, akik tesznek is valamit, és elengedik, feladják az egót?!
12.18.4.44Helyes ha tökéletesen megbízunk a magasabb erőben, de a misztikusok jobban teszik ha először is megbizonyosodnak, hogy valóban megtalálták ezt, s nem csak az egó valamely tudatalatti vetülete játszik velük…
12.18.4.45,Ha problémáidat valóban átadod a Magasabb Hatalomnak, akkor teljesen megszabadulsz tőlük, és nem fogod azt érezni, hogy továbbra is nyomasztják lelkedet. Ám, ha nem érzel teljes felszabadultságot, az azt jelenti, hogy becsapod magad, s nem adtad fel a problémákat, csak hamis, önáltató szavakkal kötelezted el magad.
12.18.4.48Az Önvalónak történő megadást nem szabad félreérteni és letargiának, a kezdeményezőkészség hiányának, a cselekvéstől való elfordulásnak tekinteni. Csupán azt jelenti, hogy mielőtt elhatároznánk magunkat, mielőtt cselekednénk, először mindig az Önvaló felé fordulunk útmutatásért. Amikor a belső iránymutatás és a racionális gondolkodás ugyanabba az irányba mutat, akkor magabiztosan, félelem nélkül láthatunk neki terveink végrehajtásának.
12.18.4.50Ha egy problémát átadunk Istennek, az lehet a valódi alázatosság jele, de az is lehet, hogy csupán túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk egy kellemetlen helyzettel vagy döntéssel.
12.18.4.53Az önátadás nem egy másik egó akaratának való behódolást jelent, hanem csakis az Önvalónak. Ha feladjuk egónkat, akaratunkat, hogy valaki mást szolgáljunk, az pusztán személyes gyengeség, nem pedig spirituális erősség...
12.18.4.57,Rajtad múlik, hogy értelmes, okos, gyakorlatias döntéseket hozz életed kapcsán, de ha ezt megtetted, utána már az eredmények miatt nem szabad aggódnod, innentől sorosodat a magasabb erőre kell bíznod.
12.18.4.68A misztikus megvilágosodás elengedhetetlen feltétele az önfeladás. Senki sem érheti el az előbbit, ha nem fizeti meg érte az árat...
12.18.4.70,Ha valaki képes feladni félelmeit, aggodalmait, és magasabb énjére bízni mindezeket a problémákat, mert meggyőződése, hogy AZ jobban tudja kezelni bajait, mint az egoisztikus én, mert jobban bízik annak bölcsességében, mint saját ostobaságában; és mindeközben nem próbálja elkerülni a problémákból származó következményeket, tanításokat, akkor ez az önátadás nem a gyengeség, hanem az igazi erő jele.
12.18.4.73…nem kellene megpróbálni tanulni a leckékből, és együttműködni? Ha így teszünk, az Önvaló akarata valóban a mi akaratunkká válik…
12.18.4.74,Nem várhatjuk el egy embertől, hogy olyat tegyen, amire még nem készült fel. Mindenki csak annyira képes feladni az egót, amennyire felismeri élete magasabb célját, és megérti, hogy az egó akadályozza ennek az emelkedett célnak az elérését.
12.18.4.77A végcél ugyanaz mint az origó. De ha azt állítjuk, hogy az örökkévaló Lélektől születtünk, akkor felmerül a kérdés, hogy az idő – mely az örökkévalóságon kívül áll – hogy hozhat minket közelebb magához az örökkévalósághoz. A válasz az, hogy nem visz minket közelebb, csupán megtanítja és felkészíti az embert, hogy miképp keressük meg azt a menekülési utat, amin keresztül végül eljuthatunk oda. Talán mondani sem kell, hogy ez a pont ott van, ahol/amikor az egó teljesen feladja magát az Önvaló oltárán.
12.18.4.85Fel kell áldoznod alsóbbrendű érzelmeidet a keresés oltárán.Azonnal ezt kell tenned, amikor a dühöt, irígységet, bujaságot vagy az agresszív egoizmust látod felbukkanni. Minden ilyen alkalmat ki kell használni, és apránként mindezek elhamvadnak majd. Ez önmagunk feladása a magasabb énnek – legalábbis annak első lépése.
12.18.4.87Senki sem léphetett be a Király Kamrájába, és senki sem vezettetett be a Magasabb Misztériumokba anélkül, hogy le nem borult volna, ugyanis a szűk, alacsony átjárón való átjutás enélkül nem lehetséges. Ez jelképezte az önfeladást, és rámutatott arra, hogy senki nem válhat adeptussá személyes egoizmusának és állati természetének feladása nélkül.
12.18.4.88Attól a naptól kezdve, hogy feladod az egoista nézőpontot, nem akarsz kitűnni, nem akarsz előtérbe kerülni. Ezért mondta Lao-Ce: “Akik legelőbbre jutottak a Tao-ban, azok a legkevésbé feltűnő emberek.”
12.18.4.89Ne hagyd, hogy az egó irányítsa mindennapjaidat! Ne hagyd azt sem, hogy az igazságkeresés útján ő vezessen – mert hamis, és esendő. Sokkal jobban jársz, ha a magasabb énre helyezed ezt a terhet, és a hit útján jársz, nem is tudván mere mész és mit hoz a holnap!
12.18.4.91Amikor az egót valóban feladod, akkor a régi, számítgató éned is vele pusztul. Semmi sem marad belőle, minden bizodalmad az Önvalóba veted. Egy magasabb hatalom fogja napjaidat elrendezni, és ő tervez helyetted az eljövendő évekre.
12.18.4.93Mielőtt akárcsak megpróbálhatnád feladni gyengébbik feledet, érezned kell – legalább egy kicsit, időnként, akármilyen enyhén is – hogy az Önvaló tényleg létezik, és ott lakozik mélyen a szívedben. Ennek az érzésnek azonban magától kell jelentkeznie, nem lehet mesterségesen generálni...Ez pedig azért fontos, mert már maga ez az érzés sem más, mint a kegyelem megnyilvánulása...
12.18.4.94,… Egy régi szanszkrit szövet, a Tripura, ezt mondja: ”A legfontosabb ezen az úton az Isteni Kegyelem. Aki teljesen feladja magát, az biztosan célba ér. Ez a legbiztosabb módszer.”
12.18.4.94,…Az isteni kegyelem nélkül az ember nem maradhat lelki egyesülésben Vele – mondják a szufik – de hozzáteszik azt is, hogy a kegyelmet mindenki megkapja, aki őszintén vágyik rá.
12.18.4.94,Minél inkább tudatába kerülsz annak, ami összeköt a Világ-Elmével, annál inkább tudatába kerülsz a világot irányító magasabb erőnek, amely sorsunk fonalát végtelen intelligenciával szövi. Ezzel párhuzamosan kezdjük jobban megérteni saját sorsunkat, és azt, hogy mi a valódi feladatunk a Földön. Ha ezt megértjük, akkor önként készek leszünk átadni magunkat Isten akaratának, feladni a jövőtől való félelmet, a múlton való rágódást, és a jelen miatti idegeskedést.
12.18.4.95Senki sem hatolhat az Önvaló létezésének mélyére, hogy ne változna meg egocentrikus személyisége. A küszöbön csak úgy léphetsz át, ha teljes mértékben feladod az egót.
12.18.4.96Három fő ismérve van, hogy egy problémán valóban túljutottál. Az első, hogy nem aggódsz már miatta; a második, hogy ha rágondolsz, semmiféle feszültséget nem tapasztalsz; a harmadik pedig, hogy magától eszedbe sem jut.
12.18.4.98Ha a Kegyelem teljességét akarod, akkor önfeladásodnak is teljessé kell válnia. Nem kevesebbet kell kérned, mint hogy az Önvaló teljesen magába szippantson. Ha mindenféle okkult erőket szeretnél – és ebbe beleértendőek a gyógyítás spirituálisnak nevezett erői is – akkor valójában ez azt jelenti, hogy a tökéletes és teljes célnál kevesebbel éred be.
12.18.4.100Bármi is történik a világban körülötted, úgy kell alakítanod gondolataidat és érzéseidet, hogy a Világ-Ideáról való tudásod megmaradjon, és ebből fakadóan a harmóniára irányuló vágyad, törekvésed, víziód folyton veled legyen.
12.18.4.101Ha egyszer már teljes hittel és bizalommal átadtuk a problémát az Önvalónak, akkor ezek után nem szabad semmiféle kételyt vagy félelmet éreznünk. Ha mégis ilyen gondolataink támadnának, akkor azonnal emlékeznünk kell arra, hogy ezt a problémát már elengedtük, feladtuk, az Önvalóra bíztuk.
12.18.4.104A próféták által gyakran hangoztatott parancsolata, hogy fel kell adnunk az ént, nem arra vonatkozik, hogy társadalmi kapcsolatainkat, emberiességünket kellene feladnunk. Sokkal inkább pszichológiai feladat ez, miszerint figyelmünket a felszínes én felől a mélyebb felé kellene fordítanunk, feladva a személyes ént, hogy helyére léphessen a személytelen Önvaló.
12.18.4.107Nem morális, hanem sokkal inkább metafizikai és misztikus okai vannak annak, hogy folytonosan az önfeladás, önzetlenség, önmegtagadás mellett török lándzsát. Az egésznek az a célja, hogy az alacsonyabb rendű élettel és gondolkodással szakítsunk és képesek legyünk magasabbra lépni.
12.18.4.109Csak a szegény egó az, amely aggódik és küzd, hogy közelebb kerüljön a tökéletességhez. De hogyan is válhatna a tökéletlen tökéletessé? Jobb, ha abbahagyja a küzdelmet, az aggódást és átadja magát az örök tökéletességben lakozó Önvalónak.
12.18.4.112Csak akkor leszünk képesek az egó teljes feladására, amikor már nem azonosítjuk magunkat vele. Ennek gyakorlati megvalósításához a magasabb iránti valódi, belső vágyódás elengedhetetlen.
12.18.4.117Kételyeid, kérdéseid, szükségleteid ne csak az egóra támaszkodva próbáld megoldani, hanem fordulj velük a Magyasabb Erő felé!
12.18.4.121Nagyszerű, ha a Magasabb Erő felé fordulunk, és csendben, türelmesen várjuk segítségét, ám soha nem szabad elfelejtenünk, hogy csak úgy lehetséges a Magasabb Erő felé fordulni, ha közben elfordulunk az egótól.
12.18.4.124Először problémáiddal fordulsz a láthatatlan Hatalomhoz, azt adod át Neki, ám végül önmagadat fogod felajánlani. Ezt hívják az istenség felé történő önátadásnak avagy “Az egyetlenben való menedékkeresésnek.”
12.18.4.125Az ember véges elméje éppúgy nem tudja átfogni a Végtelen Erőt, ahogyan egy kisebb körbe sem lehet belepréselni a nagyobbat. Amikor a kettő találkozik csak egy megoldás lehetséges: a feladás. Önmagunk megadása, átadása, saját központunk elengedése és az önvédelem ősi ösztönének elfeledése.
12.18.4.126Az én szemszögéből a meghalás az, ha elengedjük ragaszkodásainkat, elengedjük a személyes ént. Kicsit olyan ez, mint a test halála...
12.18.4.127Valójában nincs másra szükség, mint feladni félelmeinket és aggódásunkat, mind magunkkal, mind a hozzánk közelállókkal vagy vélt ellenségeinkkel kapcsolatban. Ezeket a félelmeket Isten lábai elé kell helyeznünk, és megszabadulni tőlünk egyszer, s mindenkorra. Az egó feladása valójában ezt jelenti. Ezek után ilyen negatív gondolatokra nem is lesz szükségünk, mert helyüket az az erős hit fogja átvenni, hogy minden jól fog alakulni. Amilyen mértékben fel tudjuk adni gyönge énünket, minden félelmével és aggódásával együtt, olyan mértékben vonzzuk magunkhoz az isteni segítséget.
12.18.4.129...Ha valóban, kellően erősen vágyunk rá, akkor a Kegyelem ereje megnyilvánul, s ekkor kilépsz a homályból a fénybe. Szívedben a tökéletes, boldog biztonság érzése születik meg. Természetesen ez soha nem lehet pusztán a metafizikai törekvések eredménye, csakis a gondolatok, érzések és helyes cselekvés összehangolt, közös munkájának gyümölcse....
12.18.4.131,Önmagunk feladása az Önvaló számára nem csak saját erőfeszítéseinktől függ. Ezt a célt pusztán akaraterőnkkel nem tudjuk elérni – csupán megteremthetjük megjelenéséhez a megfelelő feltételeket. Bármennyire is vágyunk rá, a végső szót az Önvaló, a Kegyelem mondja ki...
12.18.4.131,Küzdünk, hogy megtaláljuk Istent, keresssük a megtalálhatatlant. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, mindent fel kell adnunk, mindent fel kell áldoznunk, amíg az egó minden apró kis darabkája teljesen fel nem olvad.
12.18.4.132Ha átadjuk magunkat a magasabb erőnek, feladván saját spirituális jövőnkre irányuló vágyainkat is, akkor ugyanerre képesnek kell lennünk testi problémáink, félelmeink kapcsán is.
12.18.4.135Bármit teszel, ajánld nekem – mondta Krisna. Ez azt jelenti, hogy folytonosan a Magasabb Erőre kell emlékeznünk, ami meg is menti az így cselekvőket attól, hogy túlságosan belevesszenek a világi élet forgatagába.
12.18.4.136... “Mindenért fizetni kell” – ez olyan mondás, amely nem csak a piactéren, hanem belső életünkre is igaz. Ha életünket a Magasabb Erőnek ajánljuk, az azt jelenti, hogy az egót fel kell áldoznunk az Önvaló oltárán. Ha egyszeri és végleges cselekedetként gondolunk rá, akkor ez majdhogynem lehetetlen, ám nem kivitelezhetetlen, ha fokozatosan és lépésekben történik. Vannak olyan részei az egónak, amelyeket feladhatsz – például a vad vágyak – még mielőtt magát az egót képes lennél megtagadni...
12.18.4.137,Amikor tudatosan kéred azt, hogy eggyé válj az Önvalóval, akkor egyben öntudatlanul azt a feltételt is elfogadod, amely ezzel jár, nevezetesen azt, hogy önmagadat teljesen fel kell adnod, hogy az Önvaló eltölthessen...
12.18.4.138,Benső lényed azonnal felfedi Magát, amint az egót kellőképpen megfegyelmezed, elcsendesíted, azaz amint kész vagy feladni magad. Ez pedig egészen biztos, mivel mindannyian az Istenség Szeretetében élünk.
12.18.4.139…ha tényleg nem akarsz az egóhoz ragaszkodni, akkor semmi máshoz sem ragaszkodhatsz. Nem érezheted magad különlegesnek, szentnek, olyan valakinek aki bármi kiemelkedőt elért.
12.18.4.140,Ha egyszer felfogod, hogy magasabb éned nem csak mérhetetlenül többet tud annál, mint ami jelen pillanatban hasznodra lenne, és azt, hogy végtelenül nagyobb hatalma van annál, mint amennyit felhasznál, akkor készen állsz feladni önmagad…Megérted, hogy új, ismeretlen erők lépnek be életedbe és elmédbe, feladatod pedig mindössze annyi, hogy ezt ne akadályozd meg, hagyd, hogy elvégezzék munkájukat. Minél inkább passzív tudsz maradni, míg ezek az erők tevékenyek, annál jobb munkát tudnak végezni.
12.18.4.141,…Minél inkább dolgokban és emberekben akarod megtalálni a boldogságot, annál kevésbé fog sikerülni. És minél inkább az Elmében keresed, annál sikeresebb lesz ez a keresés. S bár emberként szükséged van más emberekre és dolgokra, hogy létezésed elviselhető legyen, különös módon, amikor megtalálod az Elmében a boldogságot, ezek a dolgok és emberek mintegy maguktól megjelennek, és segítségedre lesznek.
12.18.4.143,Aki kellően bátor ahhoz, hogy a legfontosabb dolgokkal foglalkozzon, a változatlan és változtathatatlan valóság keresésével, egyre közelebb jut ehhez, és ez egyre nagyobb boldogságot, elégedettséget ad neki, amely állapotból nem lehet kimozdítani. Emellett nem veti meg a kisebb földi örömöket sem, csak helyén kezeli azokat, tudván, hogy másodlagosak, természetükből fakadóan nem tökéletesek, változékonyak, tűnékenyek…
12.18.4.143,Aki az Önvaló rendelkezésére bocsájtja magát, az azt fogja találni, hogy az Önvaló odahelyezi őt, ahol isteni képességeit legtökéletesebben ki tudja bontani.
12.18.4.144…Innentől fogva hagynod kell, hogy a jövő a saját gondját viselje, s hagynod kell, hogy a magasabb akarat lépésről lépésre megnyilvánuljon…Olyan lesz ez, mint amikor egy patakon kelsz át kőről kőre lépkedve, mindig csak a következő lépést keresve, s nem a sokadikra előretekintve. Azokon majd csak akkor kell gondolkodnod, ha már közvetlen előtted vannak…
12.18.4.145,…A valódi kereső, aki tényleg megváltozott, és rábízta személyes, világi életét a személytelen, magasabb erőre, amelynek létezésében tiszta szívvel hisz, azért tesz így, mert intelligens módon belátta, hogy mi jelenti a valódi boldogságot, és akaraterejét megfeszítve megtagadja az alacsonyabb ént…Innentől fogva nem kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja mit tegyen, merre induljon, mert minden döntés, minden választás teljesen egyértelművé válik, amikor eljön az ideje, mert ekkor az intuíciónak végre lehetősége lesz – az egó rabságából felszabadulva – utat mutatni …
12.18.4.145,Mindenféle aggodalom – legyen szó személyes dolgainkról, vagy lelki előrehaladásunkról – elmúlik, ha teljesen átadod magad az Önvalónak. Csakis így élheted át a félelmektől mentes igazi szabadságot, a belső békét.
12.18.4.150Félelmeid és aggodalmaid eltűnnek, ahogyan szívedet egyre jobban átadod magad az Önvalónak – és joggal tűnnek el, ugyanis minél inkább feladod magad, az Isteni Erő annál inkább kezébe veszi dolgaid irányítását.
12.18.4.153Amikor mindent megtettél, ami emberileg lehetséges, azután a dolgokat a magasabb énre bízhatod. A tanulságokat le kell vonnod, és szíved mélyen elraktároznod, de a probléma innentől már nem a tiéd. Szabaddá váltál, mentálisan mentesülsz a karmától ami hozzá kötött, még ha időnként fizikailag nem is így tűnik. Tudhatod, hogy ezután bármi is történik, úgy lesz a legjobb.
12.18.4.154Van egy egészen meglepően hasonló gondolat a Bhagavad Gita-ban, ami megerősíti az Újszövetség kijelentését, miszerint “Keressétek először is a mennyeknek királyságát, s minden megadatik néktek.” Az indiai verzióban Krisna – az indiai Krisztus – ezt mondja tanítványának, Ardzsúnának: “Bárki, aki engem és csakis engem imád, annak a gondjait én a magam vállára veszem.”
12.18.4.156A magasabb énnek történő önátadás megszabadít a negatív tendenciáktól, a személyes gyengeségektől.
12.18.4.159Az Önvaló – ha olyan szerencsében van részed, hogy rátalálsz – gondoskodni és védeni fog, vigyáz rád és támogat.
12.18.4.162Ha elfogadjuk a lélek létezését, akkor ennek folyományaként hinni fogunk erejében és imádkozva merülünk el jelenlétében.
12.18.4.164Amennyire fel tudod adni elmédet a magasabb énnek, oly mértékben eltűnnek aggodalmaid és félelmeid is.
12.18.4.171Ha valóban felajánlod életed a magasabb erőnek, akkor nem kell erőlködnöd, hogy kiterveld a következő lépéseket. Nyugodtan várhatsz a belső késztetésre, amely új cselekedetekre sarkall, vagy a körülmények megváltozására, amely majd útbaigazít.
12.18.4.173Ugyanaz az erő, amely eddig eljuttatott, bizonyára életed következő lépésein is átsegít. Bíznod kell benne, és nem szabad aggodalmaskodnod, éppúgy, ahogyan a vonaton sem cipeljük hátunkon a csomagunkat, hanem letesszük, és hagyjuk, hogy a vonat vigye. A táska természetesen a jövőt illető tervezgetéseinket, próbálkozásainkat, aggodalmainkat, ragaszkodásunkat jelképezi, a vonat pedig a magasabb ént. Jövőnket RÁ kell bíznunk, s nem kell magunknak cipelni ezt a terhet. Belső Békében, elvárásoktól, vágyaktól, aggodalmaktól, gondoktól szabadon kellene élnünk!
12.18.4.174Ekkor már nem kell, hogy az életed folyásához szükséges dolgokat keresd, sem olyanokat akiknek segítségedre van szüksége: maguktól jön minden tehozzád.
12.18.4.175Ekkor nem kevesebbre, mint az egó teljes feladására és az Önvalónak való felajánlására van szükség. Ha ez sikerül, akkor a lényegi feltételt már teljesítettük, mert ezután további utunk ki lesz jelölve számunkra, és feladatainkat az Önvaló mutatja meg ezután.
12.18.4.176Ha felszabadítod akaratod az egó uralma alól, és ezzel eléred a szabadságot, akkor azt találod majd, hogy ez a szabadság elveszejti önmagát, s végül megszűnsz szabadnak lenni. Az Önvaló von uralma alá, teljesen átveszi feletted a főséget, ám ez a teljesség és beérkezettség érzésével párosul, s nem akarsz ellenállni neki. Innentől fogva az Önvaló igazsága a Te igazságod, jósága a Te jóságod, s mindent az Ő iránymutatásai alapján teszel majd.
12.18.4.184Aki minden problémáját átadja az Önvalónak, annak nem kell nap mint nap új aggodalmakkal szembenéznie: szabaddá válik.
12.18.4.185Ha nyugodtan, békességgel elfogadjuk az Élet törvényeit, engedelmeskedünk azoknak, sőt boldogan együttműködünk velük, akkor egyszercsak azt fogjuk látni, hogy az Élet értünk van. Az események, élethelyzetek körénk rendeződnek, új ismeretségekre teszünk szert, s mindezek valamiféle titokzatos módon úgy alakulnak, hogy az lelki fejlődésünkhöz leginkább hozzájáruljon.
12.18.4.187Mivel harmóniába hoztad magad ezzel a magasabb erővel, mely az univerzum mögött áll, ezért tudni fogod, hogy Ő képes és hajlandó is támogatást nyújtani az univerzum ama kis szeletének, ami te vagy. Ennek következtében mindig bizalommal viseltetsz a jövő iránt, és tudni fogod, hogy a megfelelő módon gondoskodni fog rólad.
12.18.4.190Azok, akik őszintén és intelligensen élnek, próbálván megfelelni a filozófia magasabb ideáljainak, újra és újra feláldozva az egót az Önvaló oltárán, jutamukat azáltal nyerik el, hogy a magasabb jelenlét és hatalom csodálatos, látható jeleit fogják megtapasztalni. Ők megtehetik, hogy bíznak Istenben, mert hitük nem vak hit.
12.18.4.192Abban a csodálatos állapotban minden feszültség, aggasztó félelem és a bizonytalanság okozta szenvedés köddé válik. Miért? Mert problémáinkat átvette az Önvaló, és ebben az állapotban amúgy sem lehetséges a negatív gondolatok megjelenése. Ebből könnyen levonhatunk egy tanácsot a hétköznapokra vonatkozóan: add át minden problémádat az Önvalónak, kitisztítva őket elmédből – de mindeközben ne kövesd el azt a hibát, hogy nem nézel szembe velük!
12.18.4.195,Amikor eléred azt a szakaszt, ahol életed és akaratod feladod, elméd és szíved tudatába kerül az isteni jelenlétnek, akkor megérted, hogy valóban gyakorlatias bölcsesség az, hogy ne tervezgesd a jövődet, hanem hagyd, hogy magától növekedjen, épp úgy, ahogy egyetlen kis magocskából hatalmas, erős növény nő fel.
12.18.4.288
15 feb 2021
14 aug 2019
14 jú 2014
24 áp 2022
23 jan 2022
22 má 2015
15 dec 2011
22 jú 2013
3 okt 2015
30 jan 2025
27 jú 2015
31 dec 2011
29 dec 2014
19 sze 2021
21 dec 2020
27 okt 2011
1 feb 2016
24 sze 2022
6 jú 2013
13 aug 2019
10 aug 2020
24 aug 2019
24 jú 2018
28 nov 2023
24 má 2025
2 jú 2013
8 jan 2012
5 sze 2022
8 jú 2015
3 jú 2020
25 sze 2014
7 jú 2024
8 dec 2021
30 má 2019
19 dec 2015
18 dec 2014
14 jú 2016
11 áp 2022
7 má 2019
9 sze 2016
3 okt 2014
22 jú 2023
21 aug 2023
25 dec 2017
16 sze 2016
30 dec 2012
4 sze 2014
14 aug 2023
5 dec 2011
30 dec 2016
27 sze 2018
10 jan 2012
3 áp 2013
18 okt 2023
29 jú 2015
22 dec 2011
16 nov 2015
26 okt 2016
18 feb 2012
19 jan 2013
18 feb 2013
27 nov 2017
9 dec 2019
18 má 2014
3 nov 2015
28 má 2014
8 jan 2015
5 aug 2020
21 dec 2016
30 jú 2019
5 feb 2024
13 jan 2017
25 sze 2019
27 okt 2019
14 jú 2019
30 dec 2018
11 nov 2023
2 feb 2022
4 dec 2016
15 feb 2016
25 nov 2023
13 nov 2017
12 dec 2019
21 feb 2015
19 aug 2024
14 dec 2016
8 má 2011
4 nov 2021
9 sze 2012
28 sze 2014
24 jú 2016
6 okt 2016
2 jú 2015
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se