The Library
Minden élő az Egyetlen Végtelen Életerő megtestesítője, amely nem személyes, ám az emberi személyiség számára elérhető, átélhető, megtapasztalható, s ha megidézzük nem maradunk válasz nélkül. Természetesen ennek feltétele, hogy megfelelően közelítsünk hozzá, s kapcsolatba kerüljünk vele, és még ennél is természetesebb, hogy a válaszadás módját és idejét nem mi választjuk meg.
12.18.1.1…az isteni lélek csodálata és a szerénység két olyan szükséges jellemvonás, amelyet minden keresőnek ki kell fejlesztenie magában. Az előbbit a meditáción, az utóbbit az imádságon keresztül fejezhetjük ki.
12.18.1.2,Nézd csak milyen boldog csiripeléssel, trillázással köszöntik a madarak a Napot! Ők így imádják az egyetlen Fényt, amit ismernek. Ám mi tudjuk, hogy a Fény nem csak rajtunk kívül, hanem bennünk is megtalálható, és ez az Önvaló Fénye. Mennyivel több okunk van tehát nekünk az örömre és éneklésre, mint a kis madaraknak, s mégis mily kevés ember érzi, hogy milyen kivételes, nagyszerű helyzetben van.
12.18.1.3Miért szükséges a hit, a vallásos áhítat? Azért, mert felemel. Azért, mert szerénységre, alázatosságra tanít. Azért, mert meginvitálja a Kegyelmet. S végül azért, mert az emberi lénynek kötelessége kapcsolatba kerülnie Forrásával.
12.18.1.4...Az evilági élet olyan mint a hullámok tetején a hab: túl gyorsan elmúlik – ám a Lélek felé fordulás és önátadás pillanatai örökké hasznunkra válnak...
12.18.1.5,...A lehető legnagyobb szerencse az, ha ezt a belső nyugalmat elérjük, ha a vágyak és gyűlölet, előítélet és félelem, irigység és elégedetlenség fölé emelkedünk, de ennek ellenére is képesek vagyunk hatékonyan végezni világi kötelességeinket. Ezt az állapotot el lehet érni – sőt, lehet hogy keresésed során már rövid Felvillanásokra el is érted. Egykor – ha kellően türelmes vagy – akkor tartósan is eléred. És ekkor elképzelhetetlenül teljes és kielégítő élet lesz jutalmad.
12.18.1.5,Rá fogsz jönni, hogy valódi erőd a magasabb énre és a keresésre való emlékezésből származik, s mindenek felett abból, ha szeretettel, mély odaadással, hittel gondolsz ezekre.
12.18.1.6Ha képes vagy mélységes tisztelettel viszonyulni a magasabb erőhöz, az nagyon sokat lendíthet előre.
12.18.1.7,Amikor az önátadás, alázat, tisztelet és istenimádat kiegészül a valódi tudással, akkor egy nap eljuthatunk arra a szintre, ahol valóban sokkal kevesebbre vágyunk, és a békesség természetszerűen alakul ki bennünk. S nem csak a békesség az egyetlen, amit nyerünk ezzel, mert hamarosan, csendesen, minden erőfeszítés nélkül feltűnik bennünk az igazi erény.
12.18.1.9Mivel a valódi filozófia egyben életmód is és érzések nélkül nem lehetséges élni, ezért a filozófia természetszerűleg magában foglalja és megpróbálja kihasználni, fejleszteni a legtisztább, legemelkedettebb emberi érzéseket.
12.18.1.11Hiába tárja elénk fantasztikus szépségét a természet, ha nincs meg bennünk az az érzékenység, esztétikum és harmónia iránti érzés, amellyel befogadhatnánk ezt a csodát. Éppen így, a filozófia megértéséhez és értékeléséhez is ráhangolódás szükségeltetik. Csendes, áhítatos elmével kell hozzá közelítenünk, ha azt akarjuk, hogy hasznunkra váljon.
12.18.1.12Sosem fáradok bele abba, hogy elmondjam az embereknek, hogy az Önvaló – éppúgy mint minden szerető szülő – csakis a mi valódi jólétünket nézi. Ezt a szeretetet kell visszaadnunk, visszatükröznünk nekünk is, feltétlen önátadással és áhítattal, ha azt akarjuk, hogy kapcsolatunk igaz legyen.
12.18.1.15Sokkal töb bhakti-ra van szükség, különösen a meditáció alatt; szeretettel vágyni és nagyon erősen akarni, hogy érezzük a szent jelenlétet. Le kell ereszkednünk arról a szellemi magaslatról, miszerint tudnunk kell valamit az agyunkkal, és le kell merülnünk oda, ahol sokkal inkább a szívünkkel érzünk.
12.18.1.17Ez a mély, belső, leírhatatlan érzés, amely a magasabb erő felé törekvésre késztet: nem hiábavaló, nem téves.
12.18.1.20Különös nézőpont az, amely érzéketlennek tartja a filozófust, csak azért mert ezek az érzelmek nem uralják őt. Nem mintha az ő érdeme lenne ez, mert részben a kegyelemnek köszönhető ez. S amikor a Magasabb Énnel kapcsolatba lép, ott bőven van tere az érzéseknek.
12.18.1.21A mágikus talizmán, amely megerősít és megvéd nem más, mint a benső énbe vetett hit és a feléje forduló szeretet, de lehet, hogy a pokolba kell alászállnod, hogy ezt megszerezd.
12.18.1.22Tisztelet, csodálat és áhítat – ezeket az érzéseket váltja ki az Önvaló, s egyben ezek azok az érzések, amelyek az Önvaló jelenlétét elősegítik.
12.18.1.25A filozófia üzenete ebben a témában így összegezhető: Emelkedj a tudatosság apró körei fölé, felejtsd el a kicsiny, személyes “én”-t, hogy emlékezni tudj a hatalmas, csodálatos Létezésre, amelyből te magad is vétettél.
12.18.1.28A kulcs ebben az esetben a hódolat, az alázat – minden meditációnkban, minden Rá való emlékezésünkben benne kell, hogy legyen.
12.18.1.35Oltárt emeltél szívedben az ismeretlen Istennek. Titokban és csendben imádod Őt. A csendesség óráit Neki szenteled, magányos pillanataidat Neki ajánlod.
12.18.1.36Ha nem kellő tisztelettel és alázattal lépsz erre az útra, akkor az út maga fog a tiszteletre és alázatra tanítani.
12.18.1.38Emlékezetesek azok a percek, amikor csendes áhítatban merülünk az Önvalóba, tudván, hogy ez a mi legjobb énünk. Olyan, mintha hazaértünk volna, s olyan elégedettséggel pihenhetünk meg benne, ahogyan csak az áldott anyaméhben tehettük. Nincs tulajdonunk, semmit sem birtoklunk, hanem mi magunk vagyunk az Önvaló birtokában...
12.18.1.39,Legjobb, ha Istent csendben imádjuk, összezárt ajkakkal és mélyen elrejtett gondolatokkal.
12.18.1.42Ha az emberek valóban imádni akarják Istent, akkor a leghelyesebb, ha Isten szívükben lakozó helytartóját, az Önvalót imádják.
12.18.1.48Alapvető követelmény az Önvaló iránti intenzív, állandó vágyakozás – s nem holmi időnként felbukkanó ködös szeszély. Az Önvaló tudatossága iránti vágy, megtapasztalására vonatkozó belső éhség, a vele való egyesülés kívánása. Ezekből a vágyakból hatalmas erő sarjad, amely felemel, segít feladni az egót, és magához vonzza a Kegyelmet. Intenzitásához mérhető lesz a válasz, illetve ahhoz, hogy mennyire keveredik személyes, alantasabb érzelmeinkkel ez a tiszta vágyakozás.
12.18.1.53Ne hagyjuk, hogy akár egyetlen cselekedetünk, válallkozásunk is pusztán az egó gyenge erőforrásaitól függjön. Ha alázatosan a Magasabb Én segítségét kérjük, akkor sokkal hatalmasabb erők és védelem vesz körül bennünket. Minden nap, minden utazás, vállalkozás, fontos feladat elvégzése előtt emlékezzünk az Önvalóra, s emlékezzünk arra, hogy törvényeinek, parancsolatainak engedelmeskednünk kell. Kérjük, hogy adjon ihletet és erőt. Ha dolgainkban, utunk során velünk van, sokkal sikeresebbek lehetünk.
12.18.1.54Ha szeretnéd tudni miként lehet megtalálni a Magasabb Ént, akkor erre a kérdésre Jézus eléggé egyértelmű választ adott. Keress, kopogtass és kérj. Imádkozz érte és hozzá, de nem csupán egyszer, hanem sokszor, sőt szüntelenül, teljes szívvel-lélekkel, alázattal és a magasabb iránti vágyódással.
12.18.1.55Amihez az intellektus nem elég erős, azt az érzésekkel telített, törekvő önátadás elérheti.
12.18.1.57Nem elegendő, ha csak időnként vágyakozunk a spirituális megvilágosodásra – ennek a vágyakozásnak állandósulnia kell!
12.18.1.59A gyakorlás fontos része, hogy gyakran, szeretettel, mély önátadással gondoljunk az Önvalóra.
12.18.1.60A keresés nem játék, nem való azoknak, akik csak beszélnek róla. Ha valóban a tettek útjára lépünk, akkor egész életünket ennek szenteljük.
12.18.1.61Ha az Önvaló szépsége, nyugalma, bölcsessége és ereje körül forognak gondolataink, akkor önkéntelenül is ráhangolódik elménk.
12.18.1.64Csak akkor érheted el célod, ha világos képként ragyog állandóan elmédben és akaratod sziklaszilárd marad. Testeddel-lelkeddel kell kívánnod megvalósulását és töretlenül hinni benne, hogy el fogod érni.
12.18.1.65Ekkortól a keresésnek és a keresésben élsz, minden más vágyat feladva.
12.18.1.69... Menjünk oda, ahová Jézus javasolta, szívünk legmélyére. Mert bár kevesen tudják, az igazság bennünk van, s a tudatosságunkban rejlő Erőben találhatjuk meg.
12.18.1.71,Az Önvaló felé irányított szerető figyelmet nem csak az ima vagy meditáció idején kell fenntartani, hanem mindennapi gondolataink hátterét is ez kell, hogy kitöltse!
12.18.1.72...Az Önvaló a legteljesebb türelemmel vár rád, hogy végre rá, és csakis rá figyelj. Addig vár, amíg a lélek utáni sóvárgás olyan erős nem lesz benned, hogy semmi másnak nem jut hely, s nem nyugszol, amíg ezt a legerősebb szerelmet ki nem elégíted. Amikor azt érzed, hogy minden másnál nagyobb szükséged van Rá, akkor az Önvaló egészen bizonyosan megnyilvánul számodra...
12.18.1.76,Az egót a gondolat teremtette, és a gondolat az egyetlen, amely elpusztíthatja. Ám a gondolatot egy magasabb lény felé kell irányítani, mert az egó önmagát meg nem támadja – ha úgy tűnik megtenné, az csak önbecsapás. Fordítsd az egót az Önvaló felé, add át magad mentálisan az Önvalónak, és irányítsd érzéseidet teljes önátadással az Önvaló felé. Ha így teszel, hogyan utasíthatná vissza segítségkérésedet?
12.18.1.77Egyetlen szóban össze lehet foglalni, hogy miképpen nyerhetünk bebocsátást az Önvaló jelenlétébe: szeresd! Nem az erőltetett belégzéssel, vagy lelassított kilégzéssel, nem a fejenállással vagy egyéb gyakorlatokkal lehet hozzá közel kerülni. Nem használ az isteni dolgok kitartó tanulmányozása és rigorózus elemzése sem. A szeretetnek mindezeket meg kell előznie…
12.18.1.78,Amikor az isteni eszme válik szeretetünk egyetlen célpontjává, és meditációnk állandó témájává, akkor a kegyelem megvilágosító áradása sem járhat már nagyon messze tőlünk.
12.18.1.80A szeretet egyszerre a napsütés, amely kikelti a magot, és az érett gyümölcs a fán. Szükséges ahhoz, hogy elérjük a végsőt, de egyben a célbaérkezés egyik eredménye is.
12.18.1.81Mentális kalandjaid és érzelmi hullámvölgyeid alatt sose feledkezz el a célról, ne hagyd, hogy a csalódottság vagy gyengeség eltérítsen a keresés útjáról!
12.18.1.84Aki annyira szereti az igazságot és annyira őszinte, hogy minden egyéb vágyát képes ennek alávetni, az bőségesen megfizettetik, mert cserébe megismeri az igazságot.
12.18.1.86Csak akkor lesz minden tetted inspirálója az Önvaló, ha gondolataid középpontjába kerül, ha helye ott állandósul.
12.18.1.87Idővel, ha kellően kitartó vagy, nem száraz, elviselendő gyakorlásként tekintesz meditációidra, hanem sokkal inkább örömteli feladatnak, amelyet saját szíved legmélyebb vágya miatt végzel.
12.18.1.88Egy bizonyos ponton a keresés részét kell, hogy képezze a szeretet is, az Önvaló szeretete. Ez azért elengedhetetlen, mert ezen az egyesítő erőn keresztül tud létrejönni a nagy átváltozás.
12.18.1.91Ha nem tudod valódi odaadással, mély érzelmekkel szeretni az Önvalót, akkor nem valószínű, hogy képes leszel mindazt az erőfeszítést megtenni, ami a megtalálásához szükséges, és nem valószínű, hogy lesz erőd az utadban álló akadályok eltakarítására.
12.18.1.92Az Önvaló iránti szeretet a leggyorsabb módja, hogy elérjük mennyei célunkat – mert minél inkább szeretjük őt, annál kevésbé szeretjük az egót, és az ő útjait.
12.18.1.93A vallásos áhítat nem fog csökkeni a miszticizmus erősödésével, sőt a kettő párhuzamosan fog bennünk fejlődni, ám egyre jobban megtisztul az egoizmustól, amíg végül csak az Önvaló iránti tiszta szeretet marad meg. Nem magunkér,t hanem Magáért fogjuk szeretni.
12.18.1.94Miért csak problémáinkkal és gondjainkkal járulunk az Úr jelenléte elé? Miért csak akkor, amikor szerencsétlenek, boldogtalanok, betegek vagyunk? Nem járulhatnánk elé örömmel, csak magért ezért a jelenlétért, szeretetéért?
12.18.1.95Minél inkább az isteni vonzásában élünk, annál kevésbé leszünk fogékonyak a világi vonzalmakra. Emiatt az önátadás és áhítat egy magasabb, rajtunk túlmutató valóságba visz, fokozatosan közelebb juttat a vágytalanság állapotához.
12.18.1.111Az imádság – legyen az akár otthoni vagy templomi – nem azért fontos, mert Istennek szüksége van a mi dícséretünkre vagy imádatunkra. Valójában nekünk van szükségünk arra, hogy emlékezzünk Rá.
12.18.1.120
28 jú 2017
26 okt 2020
5 má 2012
5 jan 2019
26 jú 2015
28 jú 2015
13 sze 2011
7 jan 2022
18 nov 2022
26 áp 2016
1 sze 2015
3 má 2016
18 feb 2019
23 aug 2024
14 okt 2024
29 aug 2021
2 feb 2017
23 dec 2019
28 má 2021
8 jan 2020
21 jú 2023
2 aug 2012
15 jú 2021
12 okt 2016
23 má 2015
19 jan 2011
25 dec 2013
20 jú 2017
6 dec 2021
16 okt 2011
17 aug 2020
26 dec 2016
26 okt 2011
31 má 2015
12 jan 2014
6 okt 2012
16 jú 2014
8 okt 2011
16 okt 2016
18 dec 2018
5 jan 2020
4 feb 2024
19 jú 2016
27 nov 2020
26 má 2020
22 jú 2016
16 feb 2017
24 dec 2013
7 okt 2018
11 má 2017
20 dec 2014
13 nov 2012
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se