The Library
…Ha az emberiség szeretne magasabbra jutni, és betölteni sorsát, akkor ki kell tágítani tudatosságának határait, és szélesebbre kell tárnia érdeklődési körét. Azaz egyrészt fel kell ismernie az Önvalót, másrészt éreznie kell a vele való egységet.
7.11.2.4,Az egó áll az emberben rejlő összes ellenállás mögött, amelyek visszatartanak attól, hogy előbbre jussunk utunkon.
7.11.2.17... Aki valóban komolyan szeretné járni ezt az utat, annak olyan nézőpontot kell magáévá tennie, miszerint minden személyes problémája, balszerencséje, csalódása saját gyengeségeinek, hibáinak, hiányosságainak, fegyelmezetlenségének köszönhető. Sem a sorsot, sem másokat nem hibáztathatsz. Így juthatsz előre leginkább, leggyorsabban, míg ha önmagadat sajnálnád, másokat okolnál problémáid miatt, önigazolást keresnél, azzal csak lassítod vagy teljesen meg is állíthatod előrejutásodat. Ennek oka pedig az, hogy az előbbi az egó feladását az utóbbi az ahhoz való ragaszkodást jelenti...
7.11.2.19,Gondjaink nem az emberi gonoszságban, állatiasságban vagy számító mohóságunkban gyökereznek. A valódi probléma az egó, az én-érzet, mert minden más gonoszság ebből burjánzik elő. Éppen ebben rejlik az emberi létezés elképesztő és önellentmondásokkal terhes különlegessége. Önálló személyiségként való létezésünk okozza minden szenvedésünket, ám éppen ez a létezés az, amelyhez oly mohón ragaszkodunk!
7.11.2.22Még az is, aki messzire jutott ezen az úton, s közel került ahhoz, hogy önmagát legyőzze, még ő is elbukhat a siker kapujában az utolsó néhány próbán. Éppenhogy sikerei azok, amelyek veszélyt jelenthetnek, mert túlzott büszkeséget, gőgöt, arroganciát, nagyravágyást generálhatnak, s ez megerősíti egóját, ahelyett, hogy az háttérbe szorulna, legyőzetne. Bizony így eshet meg az, hogy még aki oly messzire is jutott, az utolsó pillanatokban mégis letér a helyes ösvényről.
7.11.2.50Ha az egó a gyengeségeiddel és bűneiddel nem tud csapdába csalni, akkor az erénnyel fog. Ha kellő előmenetelt értél el, akkor ügyesen elvezet majd a túlzott spirituális önhittség mezejére. Idő előtt azt fogod gondolni, hogy eredményeid miatt embertársaid fölé emelkedtél – de ez tévedés lesz. Ha ez a hited tartóssá és erőssé válik, akkor csapdába csal. Saját egód és a körülötted élők ássák meg ezt a gödröt számodra, hogy önhittségedből kigyógyulj. A bukásodat követő szenvedés azonban alkalmat ad arra, hogy szerényebbé válj.
7.11.2.55…Az út megpróbáltatásai, hasonlóan az élet megpróbáltatásaihoz elkerülhetetlenek. Ezeket az akadályokat azzal a belső meggyőződéssel kell venned, hogy egy fényesebb világ felé haladsz. Hited és reményed pedig végül oda is vezet.
7.11.2.69,…Már nem csodálom azt az embert, aki 20 éven át gyakorolta a jógát vagy tanulmányozta a metafizikát. Azt csodálom, aki együttérzést, toleranciát, egyenességet alakított ki magában, akire bátran lehet támaszkodni.
11.11.2.90,
14 nov 2024
9 okt 2024
18 nov 2011
9 okt 2012
19 má 2012
27 nov 2015
17 nov 2024
6 aug 2024
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se