The Library
A gonoszság csakis akkor merül fel, amikor egy létező a materializmus és különválasztottság útjára téved és így konfliktusba kerül más létezőkkel. Nincsen valamiféle örökkévaló, végső Gonosz, csak a gonoszság erői: olyan lények, akik tévútra kerültek, és olyan erősek, hogy képesek a jóság és igazság ellen dolgozni. Ám természetükből adódóan ezek a lények végül pusztulásra vannak ítélve, és még ellenállásuk, aknamunkájuk is a jó szolgálatába áll, mivel olyan próbák, olyan ellenállás elé állítja a fejlődés erőit, amelyek erősebbé tesznek. Köszörűkővé válnak, amelyen az emberi intelligencia élesedik, tükörré, amelyben megláthatjuk hibáinkat.
7.11.1.12Az alacsonyabb én gyógyíthatatlanul ellenzi a magasabbat. Sokkal kedvesebbek számára a múló élvezetek – még ha azok szenvedéssel is járnak – sokkal jobban szereti a bűnt, annak ellenére, hogy az mindig bűnhődéshez vezet, mert ez jelenti számára az életet.
7.11.1.13...Az emberek nagy többsége a látszat ellenére a helyes irányba halad, és egy napon belépnek a mennyeknek királyságába. Ne kételkedj ebben, hiszen ennek garanciája az, hogy rejtett énjük már most is isteni.
7.11.1.22,Ha az emberek nem azt kérdeznék, hogy “Mi a jóság és mi a gonoszság?”, hanem inkább azt, hogy “Mi a Legnagyobb Jó?”, akkor az előbbi kérdésre automatikusan választ kapnának, és eltöltené őket a békesség.
7.11.1.50Hiába tudjuk, hogy a gonoszság erői végül önmagukat fogják elpusztítani, ám ennek ellenére sem dőlhetünk elégedetten hátra, és tétlenségünk indokaként sem használhatjuk fel. Éppen ellenkezőleg, ebből kell erőt merítenünk, és meg kell próbálnunk megóvni a legnemesebb dolgokat támadásuktól.
7.11.1.52
7 sze 2019
11 okt 2019
18 má 2015
7 okt 2023
11 sze 2011
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se