The Library
”Hogyan léphetek rá a valódi önismeret útjára?” A válasz első része, hogy találjuk meg a helyes hozzáállást. Higgy belső éned isteni valóságában. Ne máshol keresd a fényt, ne csapongj, és ne mindenféle természetfeletti képességekre próbálj szert tenni. Ezt a kiváló idézetet vésd inkább szívedbe:”Végtelen erő lakozik bennem, és istenibb, igazibb életet tudok élni, mint amiről ma akár még csak álmodhatok.” Tégy így, és add át tested, szíved és elméd a Végtelen Erőnek, amelyből minden létezés származik. Próbálj meg engedelmeskedni belső parancsolatainak, és határozd el, hogy mindent megteszel, amire utasít. Így hívod ki az isteneket, és kihívásodra kétségtelenül válaszolni is fognak. Lelked lassan vagy hirtelen felszabadul, és tested tisztább csatornává válik...
2.1.5.1,Ki hajlandó önmagán munkálkodni? Ki érzi ezt egyáltalán feladatának? Pedig ha ezt feladatot fel és elismerjük, akkor végül eljuthatunk Isten megismeréséhez.
2.1.5.4Minden ember egyedi, nem lehet valakinek a másolata – ám, hogy milyen személyiség lesz végül, az nagyon nem mindegy. Törekedni kell arra, hogy a magasabb, legjobb személyiség fejlődjön ki a bennünk lévő lehetőségekből. Ehhez elszántnak, szorgalmasnak, kitartónak kell lenni. Mondhatjuk úgy is, hogy rá kell lépnünk a keresés útjára.
2.1.5.6Az isteni lényeg mindig is az ember legbelső magjában rejtezett, mitöbb, mindannyiunk legigazabb valója. Ám amíg nem próbálsz tudatosan ráébredni erre, addig olyan számodra, mintha nem is létezne.
2.1.5.8Az Önvaló mindig velünk van, sosem hagy el minket, de mégis kitartóan, szeretettel, önmagunkban elmerülve kell keresnünk.
2.1.5.9Miért van az, hogy bár semmiféle látható, megfogható jelét nem látják a beérkezésnek, hogy oly sokszor elbuknak, és hosszú évek munkájának nincs gyümölcse, ám mégis oly sokan, a világ oly sok táján, és mindenféle történelmi korszakban mégis megpróbálták megtalálni a megérinthetetlent, a megnevezhetetlent, a láthatatlan-hallhatatlan-alaktalan végsőt? A válasz egyszerű, és elképesztő: az Önvaló – amely Isten mindannyiunkban lakozó jelenléte – minden emberi lény alapvető részét képezi…
2.1.5.11,Mivel az Önvaló valójában mindannyiunkban ott rejtőzik, ezért nem kell fejlesztenünk, vagy tökéletesítenünk. Csupán saját egónkat kell fejleszteni és tökéletesíteni, amíg tiszta tükörré válik, melyről az Önvaló szent tulajdonságai visszatükröződhetnek. Így válnak láthatóvá azok az isteni tulajdonságok, amelyek eddig rejtve voltak.
2.1.5.12Az alacsonyabb és magasabb éned közti különbség lassan egyértelművé válik számodra belső tapasztalataidnak és az azokon való elmélkedésnek köszönhetően.
2.1.5.13Az, akit útját járó Keresőként látunk ugyanaz, mint az Én, akit keres.
2.1.5.16A bennünk rejlő legjobb Énnel való önazonosítás a cél, amelyet mindannyiunknak el kell érni. Ám míg ide eljutunk, sok tapasztalaton és még több szenvedésen kell átesnünk – különösen ha nem követjük a tanításokat, nem halljuk meg a nekünk szóló útmutatásokat, nem hallgatunk a bennünk rejlő intuícióra, nem gyakorljuk a meditációt, s nem élünk bölcsen...
2.1.5.18,Minden embernek saját feladata van, amely által kifejezheti egyéniségét. Senki más nem hajthajta végre ezt helyette. Ha helyesen élünk a lehetőségeinkkel, akkor elérhetjük a nagy Egyediséget, amely személyen túli, és mind a mi, mind mindenki más egója mögött áll.
2.1.5.19Miközben az úton haladunk, soha nem szabad elfelednünk – pedig ezt a hibát könnyű elkövetni - hogy ez az utazás bennünk zajlik, legbelsőbb lényünkben, rejtett lényegünkben, önmagunkban.
2.1.5.21Mindennapi éned alatt egy óriás bújik meg – egy olyan én, amelynek lehetőségei végtelenek.
2.1.5.22Hatalmas erő rejlik bennünk – de képtelenek vagyunk hozzáférni. Lehet, hogy úgy tűnik eddig semmit nem értél el, de ennek ellenére igazán nagy dolgokat is képes vagy végrehajtani!
2.1.5.23Mivel Isten egy darabkája Önvalóként bennem lakozik, így bennem is ott élnek látens módon az isteni tulajdonságok és képességek. Lényemből adódóan bölcs, hatalmas, szeretettel teli vagyok, ám amilyen mértékben azonosítom magam kicsiny, gyenge egómmal, olyan mértékben megtagadom magamtól a fenti nemes tulajdonságokat...
2.1.5.25,Aki ezen az úton akar járni, annak teljesen meg kell változnia. A múltunkban gyökerező tendenciákat újakra kell cserélni, ezért magunk is új emberré válunk. Ám eközben nem lehetünk hasonlatosak másokhoz, akik ellenállás nélkül belecsúsznak az őket körülölelő gondolkodás és emlekedettség nélküli, durva világba, s hagyják, hogy ez irányítsa őket.
2.1.5.26Nem kell feladnunk emberi oldalunkat azért, hogy megtaláljuk a bennünk rejlő istenit. Csupán a kicsinyességet, az ostoba, alantas célok eléréséből származó elégedettséget kell magunk mögött hagyni.
2.1.5.28Ha nem törekszünk önmagunk folyamatos javítására, akkor a romlás útjára lépünk. A Természet nem hagy minket egy helyben toporogni, nem enged a változatlanság állapotában lenni.
2.1.5.31Ha a filozófia útjára lépsz, akkor valószínűleg azzal kezded, hogy más, korábban élt filozófusok tanait tanulmányozod; ám végül új útra kell lépned: a sajátodra. Újra kell vizsgálnod saját személyiségedet – ám egy teljesen független kívülálló szemszögéből. Minden nap minden órájában el kell döntened, hogyan alkalmazod a könyvekből és tanítóktól származó igazságokat az adott pillanat, az előtted tornyosuló feladatok, események és gondolatok vonatkozásában.
2.1.5.38Ha valaki határozottan rálép erre az útra, és hiszi, hogy sikerrel jár, akkor egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz, olyan döntéseket hoz, amelyektől korábban elijedt volna; s még ha nem is valósul meg minden, amiben reménykedett, azért tovább jut. Ezt jól összefoglalja, amit Ramana Maharisi mondott nekem első találkozásunkkor: “A legbiztosabb módja, hogy saját magunkat hátráltassuk az, hogy attól félünk, hogy nem járunk sikerrel. Az ember legnagyobb hibája, hogy azt hiszi, hogy eredendően gyenge…Pedig képesek vagyunk a sikerre, és el is kell érnünk azt.”
2.1.5.44…felebarátunk szeretete nagyon fontos, de nem helyettesítheti a legfontosabb erényt: az isteni lélek szeretetét.
2.1.5.48,Ha elégedetlen vagy a téged körülvevő világgal, s szeretnéd megjavítani, akkor először is magaddal kell kezdened. Éppúgy ezt állítja az embereknek új életet ígérő Jézus, mint az új világosságot ígérő Buddha.
2.1.5.49Épp elegendő munkát ad nekünk saját hiányosságaink és gyengeségeink megértése és kijavítása, ezek után már semmi szükség nincs arra, hogy másokat kritizáljunk, s az ő hibáikat próbáljuk kijavítani!
2.1.5.50Kevesen tudják, hogy valójában hol kell keresni az igazságot. A legtöbben másoknál keresik. Van aki könyvekben vagy a templomban véli fellelni. Ám akik valóban tudják mere kell fordulni, azok ott keresik, ahol az igazság nem pusztán életteli való, hanem egyben sajátjuk is. Ezt az igazságot csakis mélyen, nagyon mélyen önmagunkban lelhetjük fel.
2.1.5.54A tejjel-mézzel folyó Kánaán bennünk van, ám az oda vezető kietlen pusztaság, amelyet eléréséhez át kell szelni – szintén!
2.1.5.56Miért óvott Jézus attól, hogy a Krisztus-ént sivatagokban és barlangokban keressük? Ugyanazért, amiért folytonosan arra buzdította tanítványait, hogy nézzenek önmagukba s azt mondta, hogy éljenek a világban, de mégse legyenek e világból valók.
2.1.5.61Ne hidd, hogy a világban több igazságot találhatsz, mint tenmagadban!
2.1.5.62Csak egyetlen emberre van szükséged ehhez a nagy munkához: magadra. Ne kívül keress, hiszen nem csak az rejlik benned, amin dolgoznod kell, hanem az istenség is, aki irányt mutat.
2.1.5.65Az igazságot nem tagadják meg tőlünk, megkapjuk, ám csak olyan mértékben, amilyen mértékben képesek vagyunk befogadására.
2.1.5.74Csak ha elménk – mely öntudatlanul fejlődött az ásványin át, a növényin keresztül, az állati, és alacsonyabbrendű emberi szintekig – teljessége lép rá a keresés útjára, csakis akkor tudjuk tudatosan fejleszteni a saját tudatosságunkat.
2.1.5.76Az egoizmus eltérít valódi lényünktől, a materializmus pedig eltorzítja a valóságképünket. Olyan betegségek ezek, amelyeket saját erőnkből aligha tudunk orvosolni. Csak ha bizalommal és szeretettel fordulunk a magasabb erőhöz – személyesítse meg bár egy másik ember, vagy rejtezzék önmagunkban – törhetjük meg hipnotikus erejét. Ennek ellenére azonban nincs gyógyulás anélkül, hogy mi magunk ne keresnénk az orvosságot.
2.1.5.78Valójában csak benső előrejutásunk számít, semmi más. Csupán spirituális erőfeszítéseink gyümölcse maradandó.
2.1.5.80Nem az a cél, hogy bűntelen szentek legyünk, hanem az, hogy kiegyensúlyozott, felvilágosodott emberekké váljunk.
2.1.5.82Ha valóban a végső célt keresed, s kitartóan teszed ezt, akkor előbb-utóbb sikerrel jársz. Ám mi a végső cél? Az élet végső célja – amellett, hogy életben kell maradnunk, meg kell élnünk, gondoskodni kell családunkról – nem más, mint hogy teljesen az Önvaló tudatában legyünk, éppúgy, ahogy testünknek is minden pillanatban tudatában vagyunk. Ennek az eredménynek nem csak időszakinak, felvillanásszerűnek, hanem állandónak, töretlennek kell lennie.
2.1.5.84,... Mivel a világban megnyilvánuló karma, és belsőnkben létező személyiségünk között olyan szoros kapcsolat van, ezért meg kell érteni, hogy nehézségeink összefüggenek belső állapotunkkal, s a földi problémáinkat is csak akkor tudjuk kezdeni megoldani, ha önmagunkban rendet rakunk...
2.1.5.85,...Bár a cél nehezen elérhető, nem szabad elveszítenünk a reményt. A helyes ösvényen járunk, s azáltal, hogy rajta haladunk, a világ legnagyobb hatalmának szövetségesei leszünk, az ő védelme alá kerülünk.
2.1.5.85,... Isteni éned mindig benned van, soha, egy pillanatra sem hagy magadra. Tanúja minden erőfeszítésednek és törekvésednek. S ha már eléggé keményen és eléggé sokáig próbáltad elérni, akkor egyszercsak hirtelen a Kegyelem hatalmas áradását bocsátja rád.
2.1.5.89,...Egyszerűen csak meg kell találni az Önvalót, s hagyni, hogy Ő uralja az egót. Így az egó nem pusztul el, csupán helyére kerül. Ám ehhez először is tudatába kell kerülnünk az Önvalónak, élő jelenlétként érezve Azt. Éjjel és nappal, ébrenlétben és álomban, szüntelenül benne kell léteznünk. Ez a cél...
2.1.5.89,...Isteni lelked Keresése vált vezérlőcsillagoddá. Először teljesen természetesen elborzadtál attól a gondolattól, hogy le kell győznöd az egót, de mára ez lett legfőbb vágyad. Ez persze nem jelenti azt, hogy vissza kell vonulnod a hétköznapi, gyakorlatias élettől, mert amíg a testben létezel, addig meg kell találnod az egészséges egyensúlyt az egoizmus és az altruizmus között...
2.1.5.89,Végül minden ember kénytelen lesz felismerni saját szentségét: a boldogság utáni kutatása csak ekkor válhat eredményessé.
2.1.5.91... Végső célunk annak a felfedezése, hogy csak egyetlen valóság létezik, aminek minden más a részét képezi; hogy a személyes egó különállósága felületes látszat; s hogy az Igazság bizonyítékát fellelhetjük az egységtudatosságban. Ennek a felfedezésnek az első gyümölcse szükségszerűen az lesz, hogy életünket minden más érző lény szolgálatának rendeljük alá, s onnantól fogva a mindenség jobblétéért fogunk dolgozni szüntelen...
2.1.5.92,Nem könnyebb s nem nehezebb ez az út ennél: Felejtsd el az ént, de emlékezz mindig az Önvalóra!
2.1.5.93Nem a Lélek Erőit, hanem magát a Lelket kell megtalálnod. Nem azt, amit generál, nem az általa megnyilvánuló energiákat, tulajdonságokat, hatásokat, hanem az Ő tiszta lényiségét. Nem szabad, hogy leragadj és megállj, mielőtt a elérnéd a végsőt.
2.1.5.94Saját éned titokzatos belső lényegét kell keresned, melyet csak ritka, ihletett, felejthetetlen pillanatokban érinthetsz meg. Hívószava egyre erősebb életünkben, s ez azért van, mert ő maga a Tökéletes, amelyet a külvilágban minden igyekezetünk ellenére sem lehet megtalálni.
2.1.5.95Ekkor végre teljesen tudatába kerülünk belső lényünknek, a léleknek...
2.1.5.97,Ha keresésünk hosszútávú célja valódi lényünk felfedezése, akkor ez nem zárja és nem is zárhatja ki a emberi lényünk lehető legteljesebb fejlesztését, szunnyadó képességeink kibontakoztatását.
2.1.5.98A lótuszt, ezt a csodálatos keleti növényt, gyakran használják az elérendő cél jelképeként. A sárból nő ki, mégsem piszkolódik be. A vízen lebeg, mégsem ázik el. Színe pedig tiszta fehér, amely éles ellentétben áll az otthonául szolgáló piszkos környezettel. Éppen ily módon a tanítvány belső életét sem szabad, hogy bemocskolja az esetlegesen körülötte uralkodó materialisztikus világ, s tisztának kell maradnia, vegyék is bár körbe akár a legérzékibb emberek.
2.1.5.100Amit kevesen tartanak sokra, s kevesen találnak meg – mégis az a legértékesebb, legkívánatosabb, keresésre legméltóbb dolog. Mi ez? Az, amit ha egyszer megtalálsz, el nem veszíthetsz, ha egyszer meglátod, azonnal szerelembe esel vele, s ha egyszer is megérint, kihozza a legjobbat belőled.
2.1.5.101A tökéletesség iránti vágy bennünk van, és éppen e vágy jelenléte utal arra, hogy ez a cél el is érhető. Ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezt a szintet még földi életünk folyamán elérhetnénk, ahol – mint Buddha mondta – minden alá van vetve a romlásnak, pusztulásnak és halálnak. Sokkal valószínűbb, hogy ez olyan síkon lehetséges csak, ahol ezek a korlátok nem léteznek...
2.1.5.102,Az ember alapvető feladata, hogy először is megszabaduljon állatias és egoista béklyóitól, másodsorban pedig, hogy elérje legbensőbb magjának mély, spirituális tudatosságát.
2.1.5.103Keresésed csak akkor érhet véget, amikor minden pillanatban látod a fátyolozatlan Igazságot. A Felvillanás nem elegendő – hátralévő életedben töretlenül veled kell, hogy maradjon a Megvilágosodás.
2.1.5.106Az Önvaló tudatosságát állandosítanunk kell és életünk aktív részévé tenni.
2.1.5.107Sokan már azzal is megelégszenek, ha csak egyetlen felvillanás erejéig megpillanthatják az Önvalót. De vannak néhányan, akik ezzel nem érik be. Folyamatosan, megszakítatlanul, a lehető legteljesebben szeretnének ABBAN lakozni.
2.1.5.109Természetesen a Keresés legfőbb célja nem az olyan járulékos hatások, mint a test jobb egészségi állapota, a jellemfejlődés, az önkontroll, és nyugalom – bár ezek is nagyon komoly eredmények – hanem az igazság felfedezése és az isteni jelenlétben való megmaradás életünk minden pillanatában.
2.1.5.110A beérkezés attól függ, hogy melyik utat választjuk. Ez a választás keresésünk során az önzetlen cselekvés és az énközpontú menekülés között van. Mindkettő lehetséges, és bármelyiket választva igazak maradhatunk belső hívatásunkhoz. Ám a pusztán személyes megváltás nem elégítheti ki a filozófia útján járót..
2.1.5.116A kamaszkorban átélt spirituális tapasztalatok azt jelzik, hogy képesek vagyunk a spirituális keresés útján haladni. Ám el kell döntenünk, hogy az abnormális, okkult tapasztalatokat keressük-e, vagy a kevésbé drámai, lassabb növekedésre, épülésre vágyunk, amely az isteni lélek keresésével telik. A kezdők e két célt nem keverhetik egymással. Magasabb szintű misztikus segítségére pedig csakis akkor számíthatunk, ha az utóbbi, magasabb célt tűzzük magunk elé.
2.1.5.117A megvilágosodás minden ember számára elérhető, mivel nem állati, hanem emberi formában születtünk. Ám nem minden ember hajlandó megfizetni az árat, amely a mentális önuralom, és az érzelmek leigázása.
2.1.5.131Ha fárasztónak találnád a feladatot, soha ne feledd, hogy a jutalom nem kevesebb, mint a megvilágosodás!
2.1.5.132…Mindenesetre jó tudni, hogy miféle végzet felé halad – ha mégoly lassan és tudatlanul is – az emberiség!
2.1.5.134,Ez a cél sokaknak nem túl ígéretes, mivel kötöttségeik másfelé húzzák őket – ám vonzó lehet pár ”öreg léleknek”, akik sok-sok földi élet tapasztalatai által már más értékeket tartanak fontosnak, és akiket a csillogás és illúzió már nem érdekel. Ők úgy fogják magukat érezni, mint aki hosszú vándorlás után hazatért.
2.1.5.138Talán nehéznek tűnik a cél, de elérése nem lehetetlen, és legjobb garanciája a bennünk örökké ragyogó és jelenlévő isteni lélek jelenléte.
2.1.5.145A valódi filozófia alapvetése és legfontosabb ígérete az, hogy az Önvaló létezik, és el is érhető.
2.1.5.154Reméljük nincs messze az idő, amikor kellő erőfeszítést teszünk, úrrá leszünk magunkon, és végre magunkba tekinthetünk az egón át egyenesen az Önvaló felé.
2.1.5.157De mi van, ha a cél túl távolinak, a megmászandó hegycsúcs túl meredeknek tűnik? Tedd meg azt, amire képes vagy, hogy előbbre juss. Ha nincs elég erőd, hogy a végső célt elérd, akkor menj annyit, amennyit tudsz. Ebben az esetben munkálkodásod és spirituális vágyaid eredményeképpen legközelebbi testet öltésed során könnyeb lesz majd az előrejutás. Semmi, amit tettél, sem veszik el. Új életedben kedvezőbb körülményid, és jobb képességeid lesznek majd, hiszen minden szándékosan fejlesztett erény elősegíti a kedvezőbb újjászületést. Minden legyőzött gyengeség azok eltűnéséhez vezet.
2.1.5.161…gondolataid és tetteid általános irányultsága – és nem konkrétan maguk a gondolatok és tettek – valamint az általad megszokásszerűen figyelembe vett és elmédben tartott ideálok azok, amelyek a legfontosabbak és jelentősebbek életedben.
2.1.5.165,Ha nem lenne kiút a testbe- és időbezártságból, akkor nem lenne lehetőség a megszabadulásra, és minden vallás és filozófia hiábavaló lenne. Ám a történelem, és számos életírás arra tanít, hogy az elmúlt évszázadok során sokszor, sok helyen történtek meg hasonló dolgok, és ha ezt megértjük, akkor nem veszíthetjük el a reményt.
2.1.5.170Aki meglátta a fényt, és átérezte melegét, az szeretné saját életmódját követni, még ha az el is üt másokétól – ez a következménye a megvilágosodásának.
2.1.5.172A végső cél az, hogy az Önvalóból és ne az egóból éljünk.
2.1.5.172Elménk tökéletes nyugalmát már ebben a világban is el lehet érni, nem kell a túlvilágra várni, hogy ezt megkaphassuk.
2.1.5.174Mindannyiunknak ugyanabba az irányba kell utaznia ahhoz, hogy a lét alacsonyabb síkjairól a magasabbakra jussunk. Ám maga az utazás személyes. Mindannyian alá vagyunk vetve az általános szabályoknak, ám mégsem pontosan ugyanúgy alkalmazza ezeket senki.
2.1.5.188Olyan módon és olyan sebességgel kell megtenned az utat, amely számodra leginkább testhezillő, mert minden embernek más a megfelelő hozzáállás és megoldás. Korábbi életeid során alakult ki az a személyiség, amelynek számára a hozzá legmegfelelőbb utat kell választanod, s erről a kiindulópontról kell továbbjutnod a végcél felé.
2.1.5.194Minden ember életútja egyedi. Ezért nem is feltétlenül helyes, ha egy más által tanított technikához ragaszkodik, vagy olyan úton jár, amelyen mások sikerrel haladtak végig. Ami másoknak, máskor, más élethelyzetekben, fejlődési pontokon megfelelő volt, az könnyen lehet, hogy számunkra teljesen téves.
2.1.5.206A körülmények megváltozása, amely újraírja a jövőről alkotott képet és kilátásokat nem ijeszthet meg minket. Sőt, inkább érdeklődést kelt bennünk. Arra használjuk az új helyzeteket, hogy megértsük a ránk ható új erőket, és hogy ezek milyen irányba segíthetik fejlődésünket.
2.1.5.216Van aki azt állítja, hogy ezek az egyszerű gyakorlatok, mint a vallásos áhítat, vagy a mantrák ismételgetése megvilágosodáshoz vezet. Ez az állítás sem nem igaz, sem nem hamis. Valójában a filozófia ösvényére vezetnek, ami pedig valóban el fog juttatni minket a végső célhoz.
2.1.5.225…Röviden: ismerd meg önmagad! Ekkor ismerhetsz, tudhatsz csak meg más dolgokat is, elsősorban saját életed jelentését és jelentőségét.
2.1.5.248,…Senkitől sem elvátható, hogy többet tegyen, mint amit képességei és lehetőségei megengednek neki… Tarts be néhány fontos alapszabályt, amely számodra fontos, és elfogadható. Ha csak hetente egyszer vagy kétszer pár percet tudsz a meditációra áldozni, az is sokat segít…Még így is szép lassan a helyes irányba indulsz el, és elkezded a jobb jövőt építeni…
2.1.5.249,Ne engedd, hogy a múlt foglyul ejtsen! Ne hagyd, hogy a porlepte emlékek visszatartsanak! Legyen a mai nap egy új kezdet!
2.1.5.261Ne ess kétségbe csak azért, mert másoknak sikerült gyorsabban előrejutniuk…Valójában már most is ott álsz a cél küszöbén. Te magad vagy az Önvaló, amellyel egyesülni kívánsz…
2.1.5.267,A valódi hosszútávot tekintve lehet e bárki valóban elveszett? Néha megnyugtató belegondolni, hogy az Örökkévalóság van előttünk, és csak annyit kell megtennünk az adott pillanatban, amire éppen képesek vagyunk.
2.1.5.283…harcolhatsz, vagy békülhetsz; beleveszhetsz a mindennapok eseményeibe vagy félrehúzódhatsz egy fél órára; hagyhatod, hogy negatív gondolatok és érzések töltsenek el, vagy megszabadulhatsz tőlük; lehetsz az utadba kerülőkkel kedves vagy akár észre sem veheted, hogy miért éppen őket, és nem másokat rendezett köréd a Végtelen Intelligencia. Egész világod egy nagy próba és iskola, ahol fegyelmeződnöd és fejlődnöd kell…
2.1.5.285,…a Kozmikus Látomás, amely felfedte számomra az univerzumot minden pillanatban átölelő Végtelen Intelligencia Jelenlétét, és számos Magasabb Törvényt tökéletesen megmagyarázott számomra, meglehetősen oda nem illően, egy Chicago-i hotelszobában üldögélve ért…
2.1.5.285,…Négyszáz évvel ezelőtt a megvilágosodott német Sebastian Franck ezt írta: ”Nem kell átkelned vad tengereken, hogy megtaláld Őt, mert az Ige itt van veled, szívedben.”
2.1.5.286,…mihelyst reménykedve és bizalommal ülünk le abból a célból, hogy a bennünk rejlő erőket felfedezzük, azzal aktiváljuk is azokat.
2.1.5.287,Aki Indiába vagy máshova akar utazni megváltást vagy a megváltáshoz utat mutató mestert keresve, annak fel kell tenni a kérdést: Nem látod, hogy ha el is jutsz oda, ott ugyanúgy a saját egóddal kell majd megbírkóznod? Nézz inkább mélyen a saját szívedbe, mert amit valóban keresel, az ott rejlik.”
2.1.5.291Vannak akik elmennek keletre, de semmivel sem jutnak előrébb. Nem az érzelmi hullámok hozzák el a spirituális eredményeket, nem is az ashramok látogatása, hanem a mélység és koncentráció, amivel az igazságot szemléljük..
2.1.5.295Van egy indiai leírás az előrejutás fokozatairól: hallás, reflexió, megvilágosodás. Az első fokozatban megismerjük a tanítást – akár egy gurutól, akár a szent szövegekből, majd elmélkedünk rajta, és megtapasztaljuk misztikus alaptermészetünket. A harmadik fokozat végétől a keresőnek egyre gyakoribbá és hosszabbá kel tennie ezeket a felvillanásokat, amíg egész életét ki nem tölti a bölcsesség és a béke, amely ennek a megvilágosodásnak a gyümölcse. Ám eközben nem hanyagolhatja el a legmagasabb filozófia megismerését és saját életében való alkalmazását sem. Ha így tesz, akkor a megvilágosodás természetessé, erőfeszítés nélkülivé, töretlenné válik. Ekkortól már nem válik ketté a cselekvés és a kontemplatív fázis, mert a kettő egyesül – akár meditációban ül egy fa alatt, akár a világ zajában tevékenykedik.
2.1.5.300Élete során a tanítvány egyik fejlődési fázisból a másikba lép át, és így tovább, fokozatosan tágítva, fejlesztve, gazdagítva személyiségét.
2.1.5.302Valóban hasznos a kezdők számára, ha hisznek egy rajtuk kívülálló személyben – feltéve, hogy ez a hit megalapozott. Ám ez a hozzáállás alapvetően alacsonyabbrendű, mint ha a saját lelkükbe vetnék bizodalmukat. Ha nem kifelé, hanem befelé fordulunk, ha legyőzzük az állandó világ felé fordulás vágyát, akkor képesek leszünk magasabbra jutni.
2.1.5.308Habár a megvilágosodás felé tartó út apró lépésekből és szakaszokból áll, maga a megvilágosodás pillanata hirtelen történik, mint amikor fényt gyújtanak a sötétségben, melyben az átlagemberek élnek.
2.1.5.314Ha kitartó vagy, eljön az idő, amikor elméd magától fordul a spiritualitás és önmaga felé, mindenféle erőltetés nélkül. Sőt, még a világi tevékenységek sem fognak tudni eltéríteni ettől, mert a háttérben örökké veled marad a nyugalom. Habár külsőleg úgy fog tűnni, hogy a világ dolgaival foglalatoskodsz, ám elméd hátterét teljesen az Önvaló fogja kitölteni.
2.1.5.315A magasabb tudásba történő beavatás és a kontemplatív tudatosságban történő elmélyedésre való képesség szintenként úgy és akkor nyílik meg számunkra, ha az előtte álló próbán sikerrel túljutottunk. Ezek a próbák az alacsonyabb fokozatokon a fizikai szokások és vágyak, később pedig a gondolatok és érzések megregulázásából, feladásából állnak. Ezeken keresztül fokozatosan megszabadulunk állati természetünktől, és az egóhoz történő ragaszkodásunktól.
2.1.5.317Csak akkor kezded el valójában a keresést, ha egyszer felvillan előtted az Önvaló. A végét pedig az jelenti majd, amikor megszakítás nélkül a jelenlétébe kerülsz.
2.1.5.320Amikor kezded megérezni a belső békét és emelkedettséget, amely az Önvaló közelségét jelzi, akkor megérted, hogy mennyire valós ez a belső élet és egyben mennyire leírhatatlan, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan is a szokásos nézőpontból. Létezik, de az öt érzékszervvel nem lehet értelmezni – ám mégis igazi: Örökkévaló Lelkünk az...
2.1.5.321Minden embernek EMBERré kell válnia. Csak, amikor elértük ezt az állapotot, akkor biztonságos megszabadulni az egó uralmától – mert ettől a ponttól kezdve zsarnoksága csak gátolna minket, s innentől fogva szolgálóvá kell válnia.
2.1.5.322Kezdetnek elegendő és hasznos, ha hiszünk Istenben. Még nagyszerűbb ha következő lépésként közelebb tudunk kerülni Hozzá imáinkkal, de ez még nem elég. Magasabb kötelességünk, hogy megismerjük AZT, amely által kapcsolatban állunk vele. AZT, amely eltérően az embertől, isteni természetű.
2.1.5.326A fejlődés iránya a hittől a tudás felé tart, s ezáltal annak szeretete felé, amit ismerünk.
2.1.5.327Habár sokakat a szenvedés, másokat az élet értelmén való elgondolkodás, megint másokat a sors különös ereje terel erre az útra, a Keresésre, ám az bizonyos, hogyha nem térnek le az ösvényről, végül mindannyian a szeretetbe érkeznek meg. Annak a szeretetébe, amelyet az első villanásszerű megvilágosodás során tapasztalnak, az Önvaló szeretetébe. Olyan ez, mint amikor egy gyermek elveszíti, majd megtalálja szüleit.
2.1.5.328Először csak azt érzed kicsit ködösen, hogy szeretnél közelebb kerülni az Önvalóhoz. Aztán egyre gyakrabban és egyre többet foglalkozol Vele, majd a figyelem elmélyült koncentrációvá válik, végül elmerülsz Benne. Legvégül pedig, ahogy Hallaj mondta: “Nem magamban, hanem csakis Benned élek. Múlt éjjel szerettem. Ma én vagyok a Szeretet.”
2.1.5.329A filozófia útja általában azzal kezdődik, hogy megértjük tanításait – először csak elméletben. Amikor ez már jól megy, akkor egyre erősebbé válik bennünk a vágy, hogy jobbá váljunk, és minden tekintetben megfeleljünk a filozófia ideáljainak. Ez gyakran hosszú és nehéz folyamat. A harmadik fázisban elkezdjük megtapasztalni a “Felvillanást”, a megvilágosodás első jelzőfényét. Amikor ez először történik, annak messzemutató következményei vannak, és gyakran egy ihletett emberrel való találkozás, vagy tanításainak elolvasása váltja ki. Van azonban, akiknél máshogyan zajlik le a folyamat: először érkezik a Felvillanás, és ezt követik a tanulmányok, míg a tanultak megélése a végére marad.
2.1.5.330Ha úgy véljük, hogy létezhet magasabbrendű létezés is az emberiség számára az vagy erős vallásos hit vagy erős intuitív belső meggyőződés eredménye. Vagy egy misztikus tapasztalat, felvillanás hatására alakulhat ki, vagy – s ebben az esetben sokkal tartósabb, szilárdabb – a filozofikus belső meglátás eredményeképp jön létre.
2.1.5.332Ha egész lényeddel, minden porcikáddal a keresés felé fordulsz, követed fényét, s megteszed, amit megkövetel tőled, akkor biztos lehetsz benne, hogy átváltozásod teljes, megértésed tökéletes lesz…
2.1.5.353,Az első jutalom az, hogy lényünk minden részét átjárja az igazság, az alsóbb én pedig a Lélek irányítása alá kerül. A második jutalom a béke, amely teljesen kielégítő, és boldogsággal telített. Ám ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, szükséges a lélek tudatossága iránti erős és kitartó vágyakozás, és készen kell állni arra, hogy befelé mindent feladjunk.
2.1.5.354Az évek múlásával, a tapasztalatok halmozódásával, s a tanultak újult erővel történő alkalmazásával egyre több igazságát fogjuk látni ezeknek a tanításoknak - s egyre jobban szeretni fogjuk azokat.
2.1.5.359Akinek egyetlen támasza a személyes én, az korlátok közé szorítottan él, és ebből következően feszültséggel, félelemmel telített. Aki elengedi azt és megnyílik, az a végtelennel, a határtalannal találkozik, s így belső békével telíttetik meg.
2.1.5.364A keresés gyakran nagy szomorúsággal kezdődik, de mindig nagy boldogsággal fejeződik be…
2.1.5.365,Amikor sikerül az egymással is konfliktusban álló érzelmeket elcsendesíteni, amikor engedelmességre neveltük gondolatainkat, amikor megharcolunk az egóval és legyőzzük – ekkor érjük csak el a békességet.
2.1.5.368Ebbe az inspiráló jelenétbe belépni, érezni felemelő jellegét, megérteni üzenetét – mindezek egészen mély elégedettséget és örömet okoznak.
2.1.5.369Senki sem járhatja úgy a filozófiai tanulmányok útját – legalábbis ha őszintén teszi ezt – hogy ne válna jobb és bölcsebb emberré ez alatt. Ráadásul mindez szinte akaratlanul, észrevétlenül, lépésről lépésre történik, a helyes gondolkozás teremtő ereje által.
2.1.5.376A Keresés során nem csak az emberi elme számára lehetséges legmélyebb gondolatokat, hanem a legmagasabbrendű élményeket is elérheted.
2.1.5.378Aki megtalálja az Önvalót, az elveszíti az egó terheit, problémáit és félelmeit.
2.1.5.379Hogyan tűnnek el félelmeink a Keresés során? Úgy, hogy előbb-utóbb szilárd bizonyítékot kapunk arra, hogy az Önvalóból áradó erők nem pusztán megvilágosítanak, de féltőn óvnak is minket.
2.1.5.380Ahogyan szép lassan haladunk előre belső utunkon, úgy gyengeségeink és jellemhibáink kikopnak, s örökké ragyogó jobbik énünk egyre inkább előtérbe kerül
2.1.5.381Meditációid és tanulmányaid hatására érzékennyé és empatikussá válsz, és e két tulajdonság együttese hatására mások is észreveszik, hogy árad belőled a kedvesség.
2.1.5.384Eljön az idő, amikor értékrendünk megváltozik, amikor az ambíció, a hatalom, a tulajdonvágy mind helyére kerül, amikor ezek hatalma akaraterőnk és érzéseink felett véget ér.
2.1.5.386Akik veszik a fáradságot, és megpróbálják mindezek jelentését és jelentőségét megérteni és ennek megfelelően a tőlük telhető legalaposabban gyakorolnak, egyre növekvő örömmel fogják tapasztalni a bennük megnyíló új életet.
2.1.5.388Amikor belső munkálkodásod már kellően előrehaladott, bizonyos személyiségjegyek felerősödnek, vagy a semmiből előtünnek. Ezek között van a türelem, jóakarat, nyugalom, önkontroll, békesség, kiegyensúlyozottság.
2.1.5.389Bárki megtalálhatja a benne rejlő isteni jelenlétet, ha hajlandó türelmesen dolgozni, munkálkodni magán, követve egy felkészült vezető, vagy ihletett könyvek útmutatását. Nem csak a spiritualitás géniuszai tudnak ezen az úton járni!
2.1.5.399...Ahelyett, hogy egy másik ember szeretetmorzsáiért könyörögnél, a szeretet kiapadhatatlan kútját találhatod meg saját szívedben, amely mindig, teljes mértékben rendelkezésre áll. Ez a szerelmed soha nem fog elhagyni, ez az egyedülálló lélektárs mindig veled marad. Ez a te valódi jobbik feled, amely kétségtelenül és valóban a tiéd.
2.1.5.406,Az első pillanatnyi felvillanástól a lélekben való végső megpihenésig hosszú az út, és ezalatt fokozatosan értjük meg, hogy az a szeretet, amit keresünk, amit úgy remélünk megtalálni, nem rajtunk kívül, hanem belül van – nem személyhez köthető, hanem egy jelenlét ez…
2.1.5.406,Aki készen áll felismerni az Élet Magasabb Célját, és meg van a bátorsága, hogy megváltoztassa, megjavítsa saját gondolkodásmódját, és ezáltal képessé válik arra, hogy a negatív gondolatokat pozitívakra cserélje, az egészen biztosan jobb körülmények közé kerül, és nagyobb boldogságot ér el, mint amiben korábban élt.
2.1.5.415...Már az is nagy hasznunkra van ha csupán pár éven át tanulmányozzuk a filozófiát. Öntudatlanul bár, de segíteni fog földi utunk során, és egészen bizonyos, hogy halálunk után, amikor belépünk a létezés következő szintjére, még ennél is nagyobb hasznunkra lesz.
2.1.5.416,Habár világi értelemben nem ígér sokat és nem kínál elbűvölő tapasztalatokat – ám ennek ellenére végül mégiscsak a Keresés bizonyul a lehető legjobb életformának.
2.1.5.417A kereső egy idő után megérti a Keresés belső előnyeit. Ha az Önvalót élő jelenlétként képesek vagyunk szívünkben érzékelni, akkor az megtöri az egó erejét, önző vágyait, s az ezzel járó hangulati hullámzást. Tudatunkat magasabb szintre emeli, ahol hamarosan olyan belső elégedettség tölt el bennünket, amely mindig nyugalommal, s háborítatlanul szemléli a világot – még a legnehezebb külső körülmények közepette is...
2.1.5.419,... Először is létre kell hoznunk, s meg kell alapoznunk kapcsolatunkat az Önvalóval, hogy ereje, s mély megértése akadálytalanul tudjon átáramolni rajtunk. Mihelyst ez megtörtént, a kereső felismeri a Kegyelem áradását saját személyiségére. Lehetetlen megmondani, hogy ez a pillanat mikor jön el, ám ha kitartóan keresünk, biztosak lehetünk benne, hogy érkezése nem marad el.
2.1.5.419,...A mi korunk szörnyűségei és tragédiái ellenére mindazok, akiknek szemük van a látásra, észrevehetik a minket átölelő isteni gondoskodást. A világban feltűnő minden elképzelhetetlen borzalom ellenére az Önvaló mindig jelen van. Ő pedig sugárzó szépségű, jóindulatú, és elpusztíthatatlan.
2.1.5.421,…Először is fordítsd figyelmed a filozófia megismerése, megértése felé, próbáld jellemedet felemelni, érzelmeidet megfegyelmezni, és minden körülmények közepette nyugodt maradni…
2.1.5.432,…a legmélyebb lelki tapasztalás messze túllép a gondolatokon és érzéseken és különösen a személyes énen. Csak ekkor léphetünk kapcsolatba a Végtelen élet-erővel, amely minden mögött áll, s amely a Keresés valódi célja.
2.1.5.433,
5 jú 2014
5 okt 2023
1 okt 2022
28 jú 2011
12 dec 2018
1 má 2019
27 okt 2014
29 dec 2018
21 nov 2010
19 dec 2013
7 jú 2017
16 dec 2010
6 dec 2020
14 aug 2017
16 okt 2012
15 sze 2021
30 áp 2015
13 jú 2019
26 jan 2022
20 nov 2024
5 jan 2022
25 aug 2011
28 dec 2021
25 dec 2020
25 dec 2022
3 má 2021
24 dec 2023
20 feb 2023
11 jan 2018
9 feb 2019
21 jú 2017
19 aug 2011
10 nov 2023
31 má 2011
17 aug 2012
30 nov 2013
30 jú 2012
25 nov 2013
5 sze 2014
17 jú 2014
4 nov 2013
15 má 2011
25 jú 2014
23 nov 2013
30 jú 2014
5 nov 2014
9 nov 2013
5 nov 2013
27 dec 2013
24 jú 2013
4 dec 2013
5 má 2017
2 má 2014
23 sze 2014
21 dec 2013
18 nov 2013
5 áp 2015
4 dec 2018
1 jú 2017
17 áp 2015
24 feb 2021
9 okt 2018
29 má 2021
5 má 2011
20 nov 2021
23 jú 2019
2 jú 2020
8 feb 2025
15 má 2015
11 feb 2025
14 áp 2019
6 má 2016
4 aug 2020
5 jú 2018
9 jú 2019
16 má 2020
12 jú 2019
31 aug 2018
8 dec 2020
19 jú 2021
27 okt 2021
16 jan 2020
8 jú 2024
3 sze 2018
10 má 2024
18 jú 2020
11 okt 2020
16 má 2020
27 dec 2015
27 sze 2012
18 jú 2016
8 jú 2014
23 dec 2016
7 aug 2022
1 okt 2016
16 nov 2021
26 aug 2012
1 má 2024
12 aug 2022
22 aug 2011
29 áp 2018
3 sze 2022
22 nov 2010
17 feb 2011
24 jú 2023
22 áp 2019
9 áp 2024
30 má 2023
14 feb 2012
4 jú 2014
22 jan 2012
31 má 2011
28 sze 2022
8 feb 2024
28 áp 2012
17 jú 2018
30 jú 2023
23 áp 2016
7 má 2017
3 má 2019
7 jú 2011
23 jú 2021
15 áp 2011
16 áp 2011
10 sze 2015
7 sze 2022
26 sze 2022
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se