The Library
Mi vagyok én? – ez egy ősi és időtlen kérdés, amelyet mindenkinek maga számára kell megválaszolnia. Ha sikerül megtalálnod a helyes választ, akkor rájössz arra is, hogy a te válaszod nem adható át automatikusan másvalaki számára. A válaszod mentális képét, ideáját átadhatod, és ez is nagyon értékes lehet mások számára, de ez nem ugyanaz, mint maga a válasz.
2.1.3.1Hajlandónak, sőt elszántnak kell lenned arra, hogy másként érezz és gondolkodj, mint a körülötted lévők. Hogy is lehetne ez másképp, amikor céljaid is külöböznek az övékétől?
2.1.3.23Ahogy egyre mélyebbre jutsz magadban, úgy válnak mások hatásától és véleményétől egyre függetlenebbé cselekedeteid.
2.1.3.35Ne feledd, hogy a szokások kötik gúzsba az emberiség nagy részét, és a valódi szabadság csak akkor lehetséges ha saját valódi énedhez igaz maradsz. Ne hagyd, hogy a magasabb célok iránti mindennapokban megszokott közöny hipnotizáljon. Légy őszinte magadhoz, és kövesd lelked utasításait.
2.1.3.57Aki a pillanatok öröme helyett a magasabb dolgokra fókuszál és hajlandó idejét, érdeklődését, figyelmét tanulmányaira és meditációra fordítani, az az ember – legyen bár fiatal vagy öreg – azt fogja látni, hogy a másoknak való megfelelés helyett saját útjának járása gyors belső fejlődésben igazolódik.
2.1.3.66Csakis az Önvaló lehet a te urad, csakis neki tartozol engedelmességgel!
2.1.3.71Ha elmédet mások tanításai töltik ki, akkor nem tudsz figyelni saját Önvalód tanítására, irányítására, intuícióira.
2.1.3.72Minden emberben ott rejlik a Tanítás ősi elve, amely mindazon spirituális tudást átadja nekünk, amire csak szükségünk van. Ám ahhoz, hogy hozzáférhessünk, megfelelő előkészületeket kell tennünk. Ezek közé tartozik a test és elme megtisztítása, érzéseink és gondolataink felemelése, magasabb célok felé fordítása, valamint az egó és intellektus elcsendesítése.
2.1.3.73…ha nincs olyan személy, aki segítene utunkon, a Magasabb Én akkor is ott lesz, irányít, utat mutat, vezet – ha képes vagy meghallani szavát.
2.1.3.78,A Mennyeknek királysága bennünk van, s nem máshol, nem valamiféle ashramban, vagy guru lábainál. Jézusnak ezt a kijelentését szó szerint kell érteni.
2.1.3.84A különböző tanítók iránti vonzódásunk hullámzó lehet, és akár egészen el is tűnhet, ám a minden igaz tanítót inspiráló Önvaló iránti vonzódásunk mindeközben egyre erősödni fog.
2.1.3.88Amit másoktól, tanítóktól, hagyományokból tanulunk, soha nem vezet valódi elégedettséghez és eredményekhez – s ez mindaddig így marad míg az előbbieket ki nem egészítjük azzal, amit a bennünk rejlő csendből tanulunk.
2.1.3.93…végül mindenki eljut Istenhez, de mire ez megtörténik már teljesen megváltozott, megtisztult, gyakorlatilag egy másik személy lesz az aki beérkezik …
2.1.3.97,…A tanító csak utat mutathat a labirintusban, ám az utat magának a keresőnek kell bejárnia…
2.1.3.102,Valójában cask egyetlen mester van: saját isteni Önvalónk. Kétségkívül vannak emberek, akik időlegesen segíthetnek rajtunk akár intellektuális útmutatással, akár azzal, hogy lelket, erőt öntenek belénk, ám egyetlen ember sem képes arra, hogy az isteni tudatosságot állandósítsa bennünk …
2.1.3.102,Minden próbálkozás, amely megpróbál elszakítani minket valódi magunktól, csak ideiglenes lehet; és végül tehetünk bármit, mégis a bennünk lakozó lélek felé kell fordulnunk.
2.1.3.105Mindig azt javasoltam azoknak, akik kellő erőt éreztek ehhez, hogy ne csatlakozzanak semmiféle szervezethez, hanem inkább tartsák meg szabadságukat, miközben tanulmányozzák mindazon szervezetek és vallások tanításait, amelyek felkeltik figyelmüket. A szellemi szabadság lehetővé teszi, hogy bárhol keressenek, hogy mindent megtanuljanak, hogy bátran kérdezzenek, hogy látókörük széles, gondolkodásuk mindent átfogó maradhasson.
2.1.3.127A filozófia követése nem teszi szükségessé a rituálékat, dogmákat, gyónást, hitéleti kinyilatkoztatásokat, mert a valódi filozófia szabad és a megosztottságtól, szektásságtól mentes. Senkit sem zár be és senkit sem zár ki.
2.1.3.139Mivel a filozófia lényege belső, intuitívan érzendő, intellektuálisan megértendő, külső formával nem rendelkező tartalom, ezért nem válhat kultuszok, szervezett csoportok részévé. Mindenkinek saját útján kell haladnia, belülről növekedve…
2.1.3.141,Nem leszünk attól lelkileg hontalanok, ha nem csatlakozunk valamilyen szervezett valláshoz, vagy vallásos közösséghez. Hiszen milyen jobb otthont vagy közösséget találhatnánk annál, mint ha kitartóan gyakoroljuk a meditációt, és elmerülünk Isten jelenlétében?
2.1.3.144Habár a filozófia független nézőpontja miatt nem állhatunk ki egyetlen vallás vagy misztikus kultusz mellett sem, ám pont ez teszi lehetővé, hogy minden vallást, hitet és kultuszt tisztán, igazságosan és ragaszkodásmentesen ítéljünk meg.
2.1.3.147Az elme eredeti állapotában szabad és végtelen. Mi, emberek, még csak most kezdjük ezt felismerni. Ne állítsunk hát ostobán, saját tudatlanságunk miatt magunk elé akadályokat, ne korlátozzuk le kicsinyes világképünkkel magunkat!
2.1.3.151,Mivel nem köteleztem el magam kizárólagosan semmiféle csoport, szekta, egyház vagy szervezet mellett, így szabadságomban áll bárkinek, bármikor segíteni.
2.1.3.169Aki úgy érzi, hogy szüksége van rá, az tanulmányozhatja a jelenkori vallásokat és hallgathatja azok lelkipásztorait, ám helytelen lenne belépni ezekbe a szervezetekbe, és követni ezeket az embereket. Sokkal hasznosabb, ha szabadok és függetlenek maradunk, különben mások letéríthetnek minket a filozófia ösvényéről.
2.1.3.176Számos előnye van, ha intellektuális, társadalmi, vallási és személyes függetlenségre teszünk szert. Sokkal nagyobb az esélye, hogy megtaláljuk az igazságot, és ha olyan szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk, akkor kinyilvánításának esélye is megnő.
2.1.3.179Aki csak a saját intellektusára és erőire támaszkodik, az megfosztja magát a magasabb hatalom gondviselésének védelmező szárnyaitól.
2.1.3.187Uttörőnek kell lenni, de ha sikeres úttörővé akar valaki válni, akkor kellően bátornak kell lennie ahhoz, hogy sutba dobja az idejétmúlt ideákat és felszabadítsa magát a haldokló hagyományok ereje alól, hogy képes lehessen az új világ új körülményei között boldogulni …
2.1.3.195,Csak akkor élhetjük valóban szabadon életünket, ha nem félünk mások kritikáitól, és nem akarunk megfelelni mások elvárásainak.
2.1.3.196A Keresés különös paradoxona, hogy egyszerre kell elérnünk azt, hogy egyre inkább csak magunkra, saját erőnkre támaszkodjunk, valamint ugyanekkor teljes mértékben rá kell bízni magunkat a magasabb erőkre is.
2.1.3.199Amikor megérted, hogy önerődből nem juthatsz tovább, akkor eljött az idő, hogy befelé fordulj a kegyelemért könyörögve, vagy belső iránymutatásra várva. Az előbbi azért kell, hogy megszabadulj saját önzésedtől, az utóbbi azért, hogy elhagyhasd saját árnyaidat.
2.1.3.252Az egyik legértékesebb filozófiai személyiségvonás az egyensúly. Ezért a tanuló nem adhatja át magát teljesen valaki más tanításainak és gondolatainak, ezáltal feláldozva saját gondolkodási szabadságát és intellektuális függetlenségét; másfelől viszont ha egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mások milyen következtetésekre, tapasztalatokra jutottak, akkor útmutató nélkül marad és eltévelyedhet. Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy e két szélsőség között megtaláljuk a helyes egyensúlyt.
2.1.3.255Egy ihletett egyháznak és felkészült mesternek is lehet szerepe, de csak bizonyos korlátok között. Ezeken a korlátokon túl valójában saját isteni lelkeden kívül semmi sem segíthet rajtad. Csakis az Ő kegyelme menthet és világosíthat meg...Meg kell tanulnod, hogy kevésbé rámaszkodj másokra lelki és világi előrejutásod érdekében, s egyre inkább saját benső énedben bízz.
2.1.3.264,Nem baj, ha útmutatást kérsz és kapsz. A probléma abból adódik, ha túlságosan is csak egyetlen személyre, forrásra, iránymutatásra koncentrálsz.
2.1.3.265A kereső kötelessége, hogy próbáljon egyre tisztábbá, erkölcsösebbé válni, és vállalja a felelősséget saját belső fejlődéséért, amit nem kenhet senki más, külső, spirituális vezetőre vagy tekintélyre.
2.1.3.271A tanító iránti igény eltúlzott. Saját lelkünk mindig ott van, készen rá hogy bennünket Magunkhoz vezessen. Az ima, meditáció, tanulás és helyes életmód elegendő, hogy kivívjuk az Ő Kegyelmét. Ha kellő hited van az Ő valóságában és megpróbálsz érzékennyé válni intuitív útmutatására, akkor nincs szükséged más tanítóra.
2.1.3.274Mások tanításainak hallgatása vagy olvasása csak időleges segítségként szolgál mindaddig a napig, amíg kapcsolatba nem kerülsz saját intuitív éneddel, amely saját, egyedi igényeidnek megfelelő tanításokkal lát el. Senki mástól nem kaphatsz ilyen személyre szabott iránymutatást.
2.1.3.277Ha nincs mestered, akkor magányos utat kell követned, megpróbálva tanulni azoktól, akik hitelesnek tűnnek, de nem ragaszkodva, nem kötődve egyikhez sem.
2.1.3.281Ha apró lépésről lépsre mi magunk fedjük fel magunknak az igazságot, akkor valóban sajátunk lesz. Ám ha hirtelen a semmiből ránk szakad, ha egy mester mindent feltár előttünk, akkor valószínűleg nem tudjuk megtartani, és később visszacsúszunk arra a szintre ahonnan elindultunk.
2.1.3.289Valami többre van szükség, mint amit könyvek vagy guruk adhatnak nekünk. Valami, amit csak magunkban találhatunk meg. Az ehhez a nézőponthoz való bátorság pedig szintén csakis belülről fakadhat.
2.1.3.292...Amikor rálépsz a keresés útjára, akkor csakis saját akaraterőd és küzdelmek árán jutsz előre. Azonban eljön az idő, amikor előrehaladásod láthatóan leáll. Ekkor az első – valójában csak előkészítő – fázis véget ér. Fejlődésed leállása arra utal, hogy a saját erőfeszítésed már nem elégséges, és innentől fogva a Kegyelem erőire kell bíznod magad...
2.1.3.314,...Utad korábbi szakaszán az Egó volt spiritualitásod középpontjában, ő irányította tetteidet, ő motivált, ő volt az aktív, cselekvő szereplő. Ám az Egó valójában sohasem kívánhatja őszintén saját pusztulását, és saját erejéből soha nem lesz képes önmagán felülemelkedni. Ezért el kell, hogy érje azt a pontot, amikor feladja az erőfeszítést és megadja magát a felsőbb erő előtt, melyet hívhatunk akár Magasabb Énnek, akár Istennek. Előrehaladásod ezután erre az erőre kell, hogy támaszkodjon…...
2.1.3.314,Habár úgy érezhetjük, hogy magányosan, egyedül járjuk utunkat, ez csak részben igaz. A külvilág szintjén igen, de belső világunkban nem vagyunk egyedül, mert az Önvaló folyamatos, gyengéd szeretete elkísér és magához vonz minket. Ha kellően mélyen, s kellően hosszan tekintünk magunkba, akkor teljes bizonyossággal fogjuk ezt érezni.
2.1.3.321Minél magasabbra jutsz, annál magányosabb lesz utad. Ez valójában paradoxon, mert ez a magány csak a külvilágban, a testen kívül létezik, nem a szívben; és minél nagyobb a magány rajtunk kívül, annál kevésbé érezzük ezt belül.
2.1.3.322A magány orvossága a társaság; de ha társaságunk nem nekünk való, akkor nem hoz valódi gyógyulást. Ez mindenkire igaz, még a bölcsekre is, mert ő az Önvaló önjelenlétében találja meg valódi társaságát.
2.1.3.336Csak egyetlen valódi magány van: ha elszakítva érezzük magunkat a magasabb erőtől.
2.1.3.340
9 jú 2015
19 jú 2022
13 nov 2016
18 jú 2016
16 jú 2020
21 jú 2020
19 má 2022
19 aug 2015
9 dec 2021
12 áp 2011
27 jan 2013
14 sze 2021
3 okt 2021
28 okt 2017
4 feb 2021
25 jú 2021
15 jú 2012
21 dec 2012
18 aug 2020
4 nov 2020
28 áp 2019
26 jú 2014
13 sze 2013
6 sze 2023
16 má 2024
1 sze 2013
13 okt 2016
22 nov 2021
8 jan 2013
22 jú 2020
15 áp 2016
21 okt 2022
10 sze 2013
15 má 2014
22 dec 2015
3 áp 2019
18 jú 2021
27 feb 2020
30 sze 2023
21 aug 2015
30 aug 2015
17 dec 2013
26 jan 2020
12 sze 2018
16 sze 2017
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se