The Library
... Eljő a nap, amikor a materialisztikus álmából felébredt tudomány szerényen beismeri, hogy az ember lelke valóban létezik...
2.1.2.1,... Mi az ami időtlen idők óta a vallás, misztika és filozófia felé fordítja az emberek szívét? Az isteni létezés felé való vágyakozásunk a felsőbbrendű létezésének öntudatlan bizonyítéka. A bennünk rejlő isteni lélek az, amely ebbe az irányba terel minket, amely vágyainkat a magasba emeli...
2.1.2.1,Mi az emberi élet valódi magasabb célja? Nem más, mint hagyni, hogy a magasabb én birtokába vegyen bennünket. Belső és külső elégedetlenségünket semmilyen más orvosság nem gyógyíthatja meg...
2.1.2.1,... Az elme csak akkor kerülhet önmaga tudatába, ha megszabadul a gondolatok szüntelen áramlásától. A rendszeres, tudatos meditáció gyakorlása éppen ezt célozza...
2.1.2.1,… A misztikus, aki leül egy órára, és meditációba merül, nem fecsérli az idejét, habár valami olyasmivel foglalkozik, ami a szkeptikusok szerint értelmetlen. Pedig ennek az ellenkezője igaz: meditációja kiemelkedő jelentőségű, létfontosságú…
2.1.2.1,…Úgy érzem nem teljesíteném kötelességeimet más, kevésbé szerencsés embertársaim felé, ha attól tartván, hogy ez dicsekvésnek tűnik, nem mondanám el nekik, hogy kutatásaim eredményeképpen teljességgel megbizonyosodtam a lélek létezéséről…
2.1.2.1,A Föld és a Menny az emberben egyesül. Szabadságodban áll mindkettőt átérezni és kiélvezni. A Föld az egóhoz köt, a Menny lelki békét ad. Bárki, aki meg akarja találni a békességet elérheti azt, de neki kell megtennie az első lépést.
2.1.2.17Akik a világi sikerek és vagyon ellenére is ürességet éreznek szívükben, azok könnyen lehet, hogy öntudatlanul az Önvalóra vágynak.
2.1.2.28Lehet-e hidat építeni a lelki békében töltött pillanatok, és a földi siralomvölgy szenvedései közé? Elkerülhetetlen-e az, hogy e kettő örökké különválasztva maradjon? Minden látnok, bölcs és szent igennel válaszol az első, és nemmel a második kérdésre!
2.1.2.31Aki rátalál erre az Ösvényre, az örökké maga mögött hagyja a múlt céltalan keresgélését.
2.1.2.37Mire van szükséged? Szeresd a legfensőbbet, vágyj az igazságra, élj az isteni törvények szerint, és egyensúlyozd ki személyiségedet!
2.1.2.60Aki nagyon akarja az Igazságot és helyes értékítélettel bír, az máris olyan elengedhetetlenül szükséges tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek nélkül az út nem bejárható. Ám e mellett – különösen utunk elején – feltétlenül szükséges a minden akadályt legyőző akaraterő, amelynek különleges türelemmel kell párosulnia.
2.1.2.61Csak akkor léphetsz rá a filozófiai keresés útjára, ha valóban, mélységesen vágysz arra, hogy megszabadulj jelenlegi helyzetedből.
2.1.2.63Ha meg akarunk szerezni valamit, akkor összpontosítjuk akaratunkat, és minden erőnket latba vetjük. Ám a Keresés csak akkor válik ilyen fontossá, és akkor vetjük be minden erőnket ebbe az irányba, ha már kellően sok élettapasztalaton estünk át, és ezáltal kellően éretté váltunk.
2.1.2.65Az alkalmas igazán a filozófiára, aki készen áll a szolgálatra, érzelmileg kiegyensúlyozott, és intellektuálisan felkészült.
2.1.2.75Ha olyan határozottá válsz, mint amilyen őszinte vagy; ha olyan önzetlenné válsz, mint amilyen önfegyelmezett vagy; olyan érzékeny leszel, mint amennyire intuitív – akkor messzire fogsz jutni a keresésben.
2.1.2.82A keresést alázatos hozzálláással kell kezdenünk, s még alázatosabb hozzállással tudjuk csak bevégezni.
2.1.2.83Amikor ezek a szavak őszinte, mély visszhangot váltanak ki az ember lelkéből, az azt mutatja, hogy intuíciója kellően fejlett ahhoz, hogy képessé váljon a további tanításokat is saját hasznára fordítani.
2.1.2.86A keresés nem túl vonzó a bűnösöknek, s nem szükséges a szenteknek. Azoknak való, akik nem közömbösek a világi dolgok iránt, de nem is ragaszkodnak túlságosan hozzájuk.
2.1.2.97Akik megelégszenek azzal, hogy az egót állítsák a középpontba, azok számára nem vonzóak ezek a tanítások, hiszen ezek arra irányulnak, hogy folyamatosan eltávolodjunk az egótól.
2.1.2.105Felteheted magadnak a kérdést, hogy vajon alkalmas vagy-e erre a nagy feladatra? Ám ha így teszel, akkor elfeledkezel arról, hogy nem véletlenül jutottál idáig, nem véletlenül léptél a keresés útjára, hogy az a magasabb erő vagy én, amely ide terelt, képes lesz sokkal magasabbra is elvezetni.
2.1.2.117Aki szeretne együttműködni a minden dologban, lényben, sőt az egész univerzumban benne rejlő Világ-Ideával, harmóniában élni vele és minden érző lénnyel, az előbb vagy utóbb a keresés útjára sodródtatik.
2.1.2.118Akár tudsz rendszeresen időt szakítani a meditációra, akár nem, mindkét esetben képes lehetsz előbbre jutni, ha valóban vágysz erre, és őszintén szeretnéd, hogy legbensőbb lényed tudatosságát elérd.
2.1.2.124Aki ezen az úton jár, az a tudatosságát és akaraterejét személyisége és szíve megtisztítására használja.
2.1.2.125Csak azért, mert a legtöbb embert láthatóan a felületes dolgok érdeklik, s nem állnak készen a Filozófia mélyebb gondolataira, még nem jelenti azt, hogy spirituális értelemben nem haladnak előre. Könnyen lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz, és saját szintjükön nagyon is gyors előrehaladást tanúsítanak. Pusztán arról van szó, hogy még számos inkarnációra van szükségük ahhoz, hogy befogadhassák a magasabb igazságokat.
2.1.2.136Nincs olyan életkor, amely alkalmatlan lenne a filozófia tanulmányozására és gyakorlására. Nem lehet túl fiatalon kezdeni, és senki sem túl öreg, hogy rálépjen erre az ösvényre.
2.1.2.138Azért vagyunk egyáltalán képesek az Önvaló keresésére, mert Ő állandóan bennünk lakozik. (Tudatosságunkból való) hiányának érzete az, ami a keresésre késztet. Tudatlanságunk miatt ezt az érzést rosszul értelmezzük és magunkon kívül keressük, ami kitölthetné az űrt: különböző helyekkel, személyekkel, tárgyakkal, sőt ideákkal próbáljuk pótolni a Pótolhatatlant.
2.1.2.158Minden embernek magának kell felfedeznie azt az ősi igazságot, hogy saját, szent lelke létezik. Nem kell megvárnod a halált, hogy ide eljuss, és nem kell halott próféták szavait szentírásnak véve pusztán hinned, hiszen magad is megtapasztalhatod.
2.1.2.159Olyan Erő és Intelligencia rejlik benned, amiről álmodni sem mernél.
2.1.2.161Bizonyos boldog, fennkölt, vagy éppen ellenkezőleg szomorú, nehéz pillanatokban, esetleg amikor semmi sem nyomja lelkünket, csak csendben pihenünk, előfordulhat, hogy valamiféle különös, alig felsejlő, s nehezen megmagyarázható vágyakozás, nosztalgia kerít hatalmába minket. Tudatlanságunkban megpróbálhatjuk valamiféle névvel nevezni, mert nem értjük mi ez, pedig valójában egyértemű: valódi lelki forrásunk, legbelsőbb magunk iránt vágyódunk.
2.1.2.163Milyen irónikus is, hogy lelkünket, amely oly közel van, ennyire kevesen élik meg!
2.1.2.164Amikor erre az útra lépsz, akkor tudod, hogy nem saját személyes vágyaidat fogod kiélni, hanem a magasabb én által kijelölt úton jársz.
2.1.2.168...Valójában az a feladatunk, hogy meghaljunk az egó számára, hogy tüntessük el a vágyakat, sóvárgásokat, irigységet és gyűlöletet az életünkből, és ne függjünk a külvilág semmiféle változásától, hanem bizalmunkat az Önvalóba vessük. Jézus pont ugyanezt tanította, amikor azt mondta, hogy Aki elveszti az ő életét, az megtalálja azt. A világi lét fájdalmai csak átmeneti állomások végső célunk felé, egy olyan folyamat, amelynek során megtanuljuk, hogyan tágítsuk ki tudatosságunkat a személyiség felől az Önvalóba.
2.1.2.170,A legtöbben nem szeretnének felébredni a kellemes álmokból, de a rémálmoktól természetesen menekülnek és gyorsan felébrednek. Éppígy, a kellemes világi élet is álom, s ha ebben élünk, nem érezzük az igazi vallás szükségességét – egészen addig, míg életünk tragikussá vagy súlyosan elkeserítővé nem válik. Csak akkor kérdőjelezzük meg életünk értelmét, amikor a fájdalom erre rákényszerít, és csak ekkor kezdünk valójában érdeklődni a nem evilági dolgok iránt.
2.1.2.172Bizonyos események úgy rendeződnek körénk, hogy elinduljunk a keresés útján, vagy ha már rajta vagyunk, hogy tovább haladjunk. Nem lesznek kellemesek e történések, mert összezúzzák egónkat, vagy legalábbis egy időre lebénítják, legyengítik. Bármilyen fájdalmas, ám sajnos csak a körülmények alakulása által okozott vereség és veszteség az, ami olyan útra tud terelni, mely végül lelki értelemben igazán hasznunkra fog válni.
2.1.2.173Vajon össze kell, hogy törjön az ember szíve, mielőtt átadja önmagát a magasabb erőnek? A legtöbbször igen, de ez elkerülhető, ha hallgatunk a tanítókra, prófétákra, látnokokra és bölcsekre.
2.1.2.174Amikor valaki készen állna már a Keresésre, de ennek ellenére még mindig ragaszkodik korábbi, megszokott életéhez, gondolkodásmódjához, akkor előfordul – bár megtörténhet ennek ellenkezője is – hogy az Önvaló feloldja azt a karmát, amely ehhez az élethez köti…
2.1.2.175,A legtöbb embernek súlyos sokkra, erőszakos ébresztésre van szüksége, amely kizökkenti őket egoista alvásukból – csak így válhatnak spirituális értelemben élővé. Ez pedig csak úgy megy, ha szakítanak régi szokásaikkal, tendenciáikkal, hajlamaikkal, és megpróbálnak új emberré válni...
2.1.2.177,Amikor eljön az ember életében az a pillanat, hogy egész külső élete összeomlik, vagy tragédiába fullad, akkor nem marad más kiút számára, mint a Keresés. Ám gyakran még ekkor sem veszi ezt észre, és elszalasztja a lehetőséget.
2.1.2.178Amikor valaki csodás módon megmenekül a halál torkából az nem véletlen – mindig valamilyen oka van.
2.1.2.180Mielőtt rátalál az ember erre az útra, gyakran hosszú éveken át kell a sötétben botorkálnia és szenvednie.
2.1.2.181Ha engeded, hogy mások lehúzzanak az ő szintjükre, akkor a megbánás, az undor, vagy a szenvedés logikájának felismerése, esetleg a valós önnfentartás ösztöne valószínűleg visszatérít majd korábbi pályádra.
2.1.2.182Azoknak való ez az út, akik úgy érzik, hogy életük többről kell, hogy szóljon, mint puszta anyagi javak gyűjtése, vagy akár az intellektuális vágyak kielégítése.
2.1.2.185Amikor eleged lesz abból, hogy mások azt mondják neked, hogy a lélek benned van, s inkább saját magad szeretnél erről meggyőződni, akkor válsz misztikussá …
2.1.2.187,Az ember csak azután kezdi keresni a valódi életet, ha megérezte az emberi létezés, kapcsolatok bizonytalanságat, tűnékeny voltát, és mindennapi életünk kiábrándító elégtelenségét.
2.1.2.188Az Önvaló jelenléte előbb vagy utóbb – amikor az elme kellően fejletté válik – magától megteremti az igazság iránti sóvárgást, eltölt az életről, Istenről és emberről szóló elvont kérdésekkel.
2.1.2.190Ha felismerjük, hogy a földi élet soha nem lehet teljes mértékben kielégítő, akkor egy napon majd valóban rálépünk a keresés útjára.
2.1.2.191A keresés útjára lépők valami fényesebbet, melegebbet, kedvesebbet, békésebbet keresnek, mint a világ káoszában uralkodó szenvedés, hányattatás és gonoszság.
2.1.2.203A valóban felnőtté vált ember életapasztalataiban és saját személyiségében is elég sok alapanyagot talál ahhoz, hogy az emberi életről mélyen el tudjon gondolkodni. S mikor ezt megteszi, felmerülnek az igazi, nagy kérdések, amelyeket már az ókórtól kezdve feltettek a gondolkodók: Mi is vagyok én valójában? Merre haladok?
2.1.2.209Milliárdnyi teremtény él a végtelen univerzumban. Feltűnnek, eltűnnek, megszületnek, növekednek, elsorvadnak, cselekednek és egymással kapcsolatba kerülve, egymásra hatást fejteneki ki. Időtlen idők óta zajlik ez, de a gondolkodó emberben fel kell, hogy merüljön a kérdés: “Mivégre történik mindez?”
2.1.2.211Az élet valódi megértését elérheted úgy, ha minden átélhetőt átéltél, de ez nagyon hosszú és fájdalmas út. A másik lehetőség, hogy meghallgatod és elhiszed , amit a spirituális látók mondanak el neked: ez a leggyorsabb és legkönnyebb út. Ám az előbbi, hosszú út vonzása oly nagy, hogy az emberiség nagy része mégis ezt követi…
2.1.2.213,Mielőtt elvégeznéd önmagad morális megtisztítását, amely a keresés előfeltétele, és a mentális önképzést, amely az út eleje, szükséges, hogy ezt a folyamatot valami beindítsa. Mi tud erre rávenni minket? Minden embert más és más, mivel ez fejlettségünktől, a korábban bejárt úttól, jellemünktől, sorsunktól függ. Van aki belefásul a világba, s ezért fordul Felé, míg más a Felvillanás örömétől vezérelve talál Rá. Megint másokat az Igazság iránti éhség, vagy az önfejlesztés iránti vágy, vagy pusztán a múlt életeinkből magunkkal hozott tendenciák vezetnek rá erre az útra.
2.1.2.221Ha egy tanítás első pillanattól fogva természetszerű vonzódást vált ki benned, akkor az gyakran annak a jele, hogy korábbi életeidben is azon az úton jártál.
2.1.2.224Valaki, aki jelen életében újrakezdte a Keresést, úgy írta ezt az eseményt le, mint az egyesülés, a hazatérés érzését.
2.1.2.225Amikor felébred bennünk a gyanú, hogy földi életünk rejtett célja a hétköznapi dolgainkon messze túlmutat, és megértjük, hogy ezt a célt egyedül kell elérnünk, akkor elkezdhetjük megkeresni és meghallgatni azoknak az tanításait, akik kicsit tovább jutottak ezen az úton.
2.1.2.227Nem csak azok fordulnek e keresés felé, akik már semmi másban nem találnak boldogságot, hanem azok is, akik még meg tudják élni az örömöt, de vagy azért, mert átéltek egy Felvillanást, vagy azért, mert a művészet utat mutatott nekik: egy magasabb létsíkra szeretnének eljutni.
2.1.2.241Vannak akik negatív tapasztalataik, szenvedéseik, és csalódásaik miatt elfordulnak a világtól; mások viszont pozitív okok miatt lépnek a keresés útjára, mert megérezték, vagy úgy hiszik, vagy mások azt mondták nekik, hogy létezik egy magasabb sík, és ők válaszolnak az isteni hívásra.
2.1.2.242Minden más vágynál mélyebben gyökeredzik az, hogy elérjük az Önvaló tudatosságát – ám ez a vágy eleinte nem tud tiszta formájában megnyilvánulni, így ehelyett olyan módon manifesztálódik, ahogyan tud: először a boldogság keresésének fizikai, később emócionális, majd intellektuális megnyilvánulásaként.
2.1.2.244Nem mindig megmagyarázható, hogy mi viszi rá az embert erre az útra, hiszen sokan annak ellenére engedelmeskednek ennek a parancsnak, hogy az már az elejétől fogva visszaveti az egó rövdtávú kielégülésének lehetőségeit, s végül az egó természetellenes kihúnyásához vezet. Csak annyit tudunk, hogy van bennünk valami, ami mégis erre az útra vezet és rajta is tart, annak ellenére, hogy ez fájdalmat okoz, letöri büszkeségünket, háttérbe szorítja vágyainkat és az egót.
2.1.2.245A keresés éppen úgy ellenálhatatlan szükségszerűség, mint az, hogy ezen a bolygón élsz. Soha nem tudsz megnyugodni, örökké éhezni fogod az élet rejtett misztériumát, szeretnéd megtapasztalni a Lélek békességét és szeretetét. Pont úgy részed ez, mint a kéz vagy a láb.
2.1.2.251Teljesen természetes és elkerülhetetlen, hogy az érett ember egyesülni kíván isteni Forrásával.
2.1.2.252Eljön az idő, amikor titokzatos belső éned késztetésére a Keresés válik életed legfontosabb feladatává.
2.1.2.257Miért keresik néhányan az igazságot? Mert végre kellően érzékennyé váltak a bennük rejlő isteni énre, az Önvalóra, amelyben csak az igazság van. Létezésének ténye öntudatlanul érzéseket vált ki belőlük, amely Őfelé tereli ezeket az embereket, s azt érzik, hogy szeretnének tudatába kerülni, együttműködni Vele.
2.1.2.258A Keresés hívószava, a vágy, hogy megtaláljuk a magasabb tudatosságot – az Önvalótól ered.
2.1.2.263Van bennünk valami, ami nem hagy nyugodni, ami változást követel, ami a magasabbrendű irányába hajt.
2.1.2.265Különös paradoxon, hogy a Keresés útjára lépés már önmagában is a Kegyelem megnyilvánulása, ám azt hiszed, úgy érzed, és úgy teszel, mintha ez az isteni ajándék soha nem ért volna el téged.
2.1.2.266Eljön az idő, amikor a benned rejlő kihasználatlan lehetőségek már nem hagynak nyugodni, amikor legbensőbb öntudatod tiltakozni kezd megtestesülésed elpazarlása miatt.
2.1.2.267Aki kellően intelligens, annak számára kevés az élet szűklátókörű értelmezése, aki pedig kellően idealista, annak számára elfogadhatatlan a puszta állatias vágykielégítés – ezért útmutatásra van szüksége. A Keresés éppen ezt kínálja.
2.1.2.271Ha tudatába kerülsz saját tökéletlenségednek, akkor előbb vagy utóbb ráébredsz, hogy szükséged van a tökéletességre, hogy meg kell találnod, azaz rá kell lépned a Keresés útjára.
2.1.2.275Amikor megérted, hogy kicsinyes, személyes éned mennyi szenvedést, fájdalmat, csalódást és mily sok elvesztegetett évet okozott, sőt még az általa elért sikerek is hamisak, akkor megundorodsz tőle. Nem akarsz többet az egóval, az egóban élni, s örökre meg akarsz szabadulni tőle.
2.1.2.283A szerencsés, magasrangú, befolyásos, hatalmas emberek gyakran elégedettek, azt gondolják mindent elértek, amit lehet. Ám az állapotuk soha nem tartós. Miért? Mert az élet magasabb célja, amely a Világ-Ideában ölt testet, a kijelölt időben eltéríti őket, nyomást helyez rájuk, hogy elérje a megfelelő változásokat.
2.1.2.285Vannak, akik éhezik az igazságot. Ennek az az oka, hogy a társadalom kiéheztette őket, s nem biztosít számukra mást, csak felszínes elégedettséget.
2.1.2.302Néhány ember számára a Keresés valamiféle hiányérzettel kezdődik, olyan szükséggel, amit sem az emberi kapcsolatok, sem az anyagi javak nem tudnak kielégíteni.
2.1.2.304Amikor ez megtörténik, akkor új szakasz kezdődik életedben. Földi utad során először érzed azt, hogy eddig csak az árnyakat láttad, de most megérintetted a valót. Ez csak az első lépése lesz az ebből az eseményből fakadó csodálatos dolgok sorozatának, ám valójában éppen ez az első lépés a legfontosabb, mert aki egyszer is az Önvaló felé fordul, mintegy “felesküszik rá”, amit a keresés útjára lépés szimbolizál, az olyan kötelezettséget vállal magára, amelynek a végső, hatalmas következményeivel még maga sincs teljesen tisztában.
2.1.2.309Bárki, aki átélte ezt a felvillanást, amely bepillantást engedett isteni lehetőségeibe, egész életében ezt fogja keresni, mert az emlék kísérteni fogja, s ez végül rá fogja terelni a Keresés útjára.
2.1.2.313Akkor kezdünk tanítót vagy tanítást keresni, amikor azt érezzük, hogy nem ott vagyunk, ahol valójában lennünk kellene.
2.1.2.319Minden korábbi lépésed valójában a keresés útja felé vezetett.
2.1.2.326Nem feltétlenül materialistábbak ők, egyszerűen csak arról van szó, hogy még nem kezdtek el gondolkodni az életről, nem tettek fel kérdéseket céljára, lényegére, értelmére vonatkozóan.
2.1.2.334Modern világunkban olyan sok izgalmas lehetőség van, amely leköti energiáinkat és érdeklődésünket, hogy azt gondoljuk, nincs időnk arra, hogy a lélek útjait keressük. Ezért a legtöbben nem is keresik lelküket, és emiatt valójában örökké boldogtalanok maradnak.
2.1.2.342A legtöbb ember alulbecsli magát – bár nem tudnak erről. Isteni lényüket elfelejtik, nincsenek tudatában.
2.1.2.357A legtöbb ember alvajáróként viselkedik, saját illúzióinak foglya. És legnagyobb illúziójuk az, hogy ébren vannak!
2.1.2.362Amíg teljesen a fizikai világra összpontosítunk, addig hiába olvasunk ilyen ideákat, azok nem vernek gyökeret elménkben.
2.1.2.393…Az emberek jórészt tévedésben, hazugságban és elsősorban önáltatásban élnek. “Miért vagyok e Földön?” – erre a kérdésre semmilyen más választ nem tudnak adni, mint hogy kielégítsék saját anyagi vágyaikat.
2.1.2.406,...Ezek az új ideák apró magok lesznek, melyek idővel kicsíráznak majd és szárba szökkennek. Ám a növekedéshez szükséges a víz – saját elszánt keresésünk és kitartásunk – és a napsütés is – melyet a látható és láthatatlan erők biztosítanak majd. Munkánk karmikus gyümölcse ugyanis az lesz, hogy egy napon olyan családban születhetünk meg, ahol minden adott az előrejutáshoz.
2.1.2.416,A spiritualitás fénye utáni vágyakozás akaratlanul, természetesen tör elő a szív mélyéről. Ám a vágyak, a materializmus, és az egó hatalma oly hosszú időn át fedték el e vágyat, hogy ennek ellenére természetellenesnek fog tűnni.
2.1.2.417A magasabb ideálok vonzóak lehetnek, ami nem is csoda, hiszen az Önvalótól származnak, ám az egó akadályokat, ellenállást generál, hogy nehezebben érhessük el őket..
2.1.2.419A halogatás halálos. A később már túl késő lehet...
2.1.2.425,Az embereknek nem csak egy esélyük van, hogy megmentsék magukat – a magasabb erő számos leghetőséget biztosít.
2.1.2.427... Gondolatainkat és cselekedeteinket a karma visszaveri ránk...
2.1.2.439,Senkinek sem szabad azt a hibát elkövetnie, hogy a keresést megpróbálja mindennapi életétől elválasztani, mert az élet maga a keresés! A keresők nem valamiféle különleges csoport, amihez csatlakozni lehet vagy ha kedvünk tartja akkor elhagyni. Az egész emberiség a keresőkhöz tartozik.
2.1.2.440Minden ember az igazságot keresi – vagy tudatosan és szándékosan, vagy pedig öntudattalanul és vakon – ám ezt csak saját képességeiknek, lehetőségeiknek, körülményeiknek és hajlandóságuknak megfelelően tehetik.
2.1.2.443Az emberiség oly közel és mégis oly távol van Istentől! Minden új nappal újra és újra magához szólítja az embert az Önvaló.
2.1.2.445Minden emberben ott rejlik egy hatalmas, szokásos énjénél nagyságrendekkel magasabbrendű lény.
2.1.2.446Az isteni lélek minden emberben ott van, ezért minden ember képes is arra, hogy megtalálja – amennyiben hajlandó használni a rendelkezésére álló képességeket.
2.1.2.448Az ember abban az értelemben teremtetett Isten képmására, hogy meg van benne a látens lehetőség bizonyos isteni tulajdonságokra, ám ezeket ki kell fejleszteni, ami akár igen lassú folyamat is lehet, ha az élet szokásos útján haladunk, vagy gyorsabb, ha rálépünk a Keresés ösvényére.
2.1.2.457Mivel Isten minden élőlényben benne rejlik, ezért minden élő keresi Istent. Ez még akkor is igaz, ha tudatlanságukban rendszerint rossz felé irányítják keresésüket. Csak aki megkezdte a Keresést, az kutatja tudatosan a tudatosságot.
2.1.2.462A bölcsesség látens módon jelen van a rossz és a jó emberben is: bármilyen erkölcsű ember képes előbbre jutni. Nem véletlenül beszélt Jézus a bűnösökkel éppen úgy, mint a tisztábbakkal – és szavai nem hullottak terméketlen talajra. Krisna is üdvözülést ígért még azoknak is, akik korábban komoly bűnöket követtek el.
2.1.2.471Mindenki számára van remény, a szegénynek és a gazdagnak, a jónak és a rossznak, mert minden ember képes rá hogy belépjen a fénybe. De az igaz, hogy néhányak számára könnyebb és gyorsabb lesz ez a folyamat, míg mások csak hosszabb idő után indulnak végre el ebbe az irányba.
2.1.2.473Végeredményben az összes élettapasztalatunk az Önvaló keresésére ösztönöz, ebbe az irányba vezet. Így jutunk el a Keresés küszöbére.
2.1.2.475Próféták, tanítók, bölcsek és szentek jelentek meg a történelem folyamán sokszor, hogy beszéljenek belső életükről és az általuk megtapasztalt belső valóságról. Ám csak azok tudtak élni ezekkel a tanításokkal, tanácsokkal, beavatásokkal, akik figyeltek rájuk. S még náluk is sokkal kevesebben voltak azok, akik hajlandők voltak elindulni azon az úton, amit ezek az emberek mutattak.
2.1.2.480A magasabb törvények ismerete, és az, hogy tudatába kerülünk isteni lényünknek többlet-kötelességeket is ró ránk. Feladatunk, hogy ezeknek az új elvárásoknak meg is feleljünk, életünket ezek szerint alakítsuk!
2.1.2.500...Olybá tűnik, mintha az istenek játszadoznának velünk. Próbára teszik türelmünket és kitartásunkat, csak hogy meglássák, mennyire komolyan gondoljuk utunkat. Ha az első kisebb akadályoknál vagy zökkenőknél feladjuk, az azt jelenti, hogy nem vagyunk még készek, nem vagyunk elég elszántak. Ám ha kitartunk, és a nehézségek ellenére tovább haladunk előre, akkor az istenek azt mondják, íme itt van valaki, aki tényleg akarja az igazságot, ezért megmutatjuk neki. Ezt a nézőpontot kell hát felvennünk...
2.1.2.503,…Mi, akik egy nagyobb dologba vágtuk a fejszénket, egy olyan útra léptünk, amely egy napon majd a végső igazsághoz vezet el minket, nem állhatunk meg – történjen körülöttünk vagy velünk bármi is: öröm, bánat, erő, gyengeség, világégés vagy világbéke. Számunkra nincs visszaút.
2.1.2.506,Az az igazán szabad, akit nem kötnek vagyontárgyai, véleményét nem tudja befolyásolni a családja, sem saját vágyai, és mindig hűséges marad a Kereséshez.
2.1.2.508Ez a keresés egy visszafordíthatatlan folyamat. Ha egyszer valóban rálépsz erre az útra, nem tudsz majd letérni róla. Lehetnek olyan pillanatok, amikor kétségbeesésedben azt hiszed, hogy feladtad, vagy elfordultál tőle egy világibb élet reményében, de ezzel csak áltatod magad. Egy nap ugyanis vagy a mélyen elnyomott igazság iránti éhség tör fel hirtelen tomboló erővel belőled vagy valamilyen hatalmas változás kizökkent megszokott mindennapjaidból és visszavezet erre az útra, ahol megpróbálod megtalálni az ember végső és egyetlen örökké velünk lévő menedékét.
2.1.2.510
17 áp 2012
6 má 2012
6 jú 2012
18 sze 2012
21 má 2018
24 áp 2021
21 sze 2019
8 jú 2021
4 jú 2018
17 sze 2019
12 aug 2017
13 aug 2015
30 jú 2018
5 dec 2021
22 jan 2018
23 má 2022
11 okt 2022
11 sze 2015
8 sze 2024
25 aug 2023
21 má 2024
8 dec 2017
18 jan 2020
26 jú 2021
21 okt 2017
20 okt 2021
6 má 2013
12 áp 2019
13 dec 2016
22 má 2013
17 nov 2016
7 áp 2016
24 okt 2015
24 má 2016
21 jan 2013
23 feb 2019
20 áp 2019
24 má 2013
20 má 2013
3 aug 2018
30 nov 2023
19 aug 2018
18 sze 2024
8 áp 2017
22 dec 2016
27 nov 2016
5 jú 2024
2 jan 2020
4 má 2023
28 aug 2024
25 nov 2021
2 jan 2019
20 jan 2014
27 jan 2018
29 jú 2012
22 dec 2022
8 okt 2019
12 má 2023
11 aug 2020
15 okt 2021
16 má 2017
11 áp 2016
22 má 2021
23 nov 2012
8 jan 2023
26 nov 2020
23 dec 2015
29 nov 2023
31 jan 2023
29 má 2018
21 aug 2022
20 sze 2023
9 dec 2016
9 jan 2018
10 feb 2020
6 má 2024
11 nov 2020
8 okt 2023
18 jan 2018
18 áp 2018
14 feb 2021
17 má 2024
28 okt 2023
19 jú 2013
26 dec 2010
21 má 2018
1 jú 2014
15 má 2018
14 aug 2015
21 má 2012
16 má 2019
29 jan 2016
2 má 2011
1 áp 2017
28 sze 2020
16 dec 2017
23 jú 2020
23 má 2017
18 aug 2017
11 jan 2016
6 jan 2019
8 feb 2016
23 nov 2022
6 feb 2022
13 jú 2016
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se