The Library
A hétköznapi ember és a filozófus között, akik elfogadják magukat, úgy, ahogyan vannak, állnak a keresők. Ám az előbbi esetben ez az önelfogadás beszűkült, csupán a létezés alapvető elemeire, a mindennapok szükségleteire, és azok kielégítésére korlátozódik, míg az utóbbi esetben megteremtődött az elme békessége, a tudásvágy kielégült, és a teljes önkontroll elérése sikerrel járt. E két pont között állnak a keresők, akik elégedetlenek magukkal, szeretnének jobbá válni, megvilágosodni. Akaraterejük megfeszítésével azon munkálkodnak, hogy ezt a nemes célt elérjék.
2.1.1.4Ha a Végtelen Létező a véges földi korlátok között próbálja meg saját természetét kifejezni (ez a folyamat egyben rajtunk keresztül is zajlik), akkor ez azt is jelenti, hogy legszentebb feladatunk, hogy a bennünk rejlő isteni tulajdonságokat felfedezzük és műveljük. Csak ezáltal tesszük azt, amire születtünk. Ez az önfelfedezés és önmegvalósítás a feladatunk. Ez a Keresés.
2.1.1.6Nem könnyű megfejteni életünk értelmét: magunknak kell fellelni azt. Ez a folyamat a Keresés.
2.1.1.10Az általam tanított keresés valójában a teljességre, és az univerzális én tudatosságának meglelésére irányuló erőfeszítés. Hatalmas munka ez, amelyet minden embernek el kell majd végeznie – akár tudnak erről, akár nem!
2.1.1.14A keresés pusztán néhány úttörő kísérlete arra, hogy tudatába kerüljön saját lelki énjének, épp úgy, ahogyan minden ember már tudatában van saját fizikai énjének.
2.1.1.19Tudatába kell kerülni a Tudatosságnak, felfedezni az “Én”-t, és megfejteni a Megismerő misztériumát.
2.1.1.20A titkos ösvény abban áll, hogy megpróbálunk tudatos és tökéletes kapcsolatot létrehozni az emberi elme és forrása, az isteni között.
2.1.1.21Amikor az ember a szinte mindenkire jellemző önző énkereséséből az Önvaló által ihletett Keresés útjára lép, akkortól tudatosan együttműködik az isteni Világideával.
2.1.1.22A keresés jelentése önmagába foglalja az utazást, a mozgást, amikor egyik helyről eljutunk a másikra. A mi esetünkben azonban ez az utazás természetesen nem térben történik, hanem egyik állapotból a másikba. Szent utazás ez, s aki ezen az úton jár, az valóban zarándok. S éppen úgy, mint más utazások során, itt is akadályok, késedelmek várnak ránk, fáradtság kerít hatalmába, és csáberők próbálnak marasztalni minket. És természetesen lesznek nehézségek, veszélyek, csapdák, ellenségek és összecsapások is. Intuíciónk és értelmünk, barátaink és ihletett könyvek, tapasztalatunk és őszinteségünk kell, hogy az úton vezessenek. De van még egy dolog, amit fontos megemlíteni. Ez az út nem el, hanem hazafelé vezet. Az Atya várja elkóborolt gyermekét. S ha megérkezik befogadja, táplálja, megáldja majd.
2.1.1.25Bátor harc ez a szabadságért, az egó bábjátékának vagy az állati én áldozatszerepének nemes elutasítása. El kell határozni magunkat, hogy gyengeségünkből erőt kovácsolunk.
2.1.1.28Sok kereső tévesen azt gondolja, hogy a keresés az egyik testenkívüli tapasztalásból másikba esést, az egymást követő transzok hajszolását jelenti – pedig valójában ez a folyamat az állatiasságból a tisztaságba, az egoizmusból a személytelenségbe vezető út.
2.1.1.31A világi ember is jól akarja magát érezni, de a spirituális ember is épp így a boldogságot keresi, ám a különbség az, hogy az utóbbi bölcsebben teszi ezt.
2.1.1.35Ez egy olyan út, amely végül kiteljesíti a bennünk megbúvó legnagyszerűbbet, ahol szabaddá válhatunk belső gúzsbakötöttségünktől, ahol megismerhetjük saját lelkünk végtelen békéjét.
2.1.1.36A Keresés az én újraiskolázása, amely végül ennek az énnek a csodálatos meghaladásához vezet.
2.1.1.37Mi a Keresés rejtett metafizikai jelentése? Az, hogy a bennünk rejlő végtelen én megérti, hogy nem tudja önmagát megfelelőképpen kifejezni a véges és tökéletelen világban. Bárhogyan is próbálkozzon, bármit is tegyen az egó, az Önvaló természetes velejáróit, azaz a boldogságot, bölcsességet, nyugalmat és tökéletességet nem érheti el. Végül nem marad más választása, minthogy feladja a próbálkozást, a külvilágban keresgélést, és visszahúzódjon önmagába. S ott, lényének mélyén végre tartós boldogságra lelhet. Ez az a Keresés, amely az Önvaló felfedezéséhez vezet.
2.1.1.39A keresés kordában tartott érzelmeket és fegyelmezett életet jelent, amely folytonos magasabbra törekvéssel és az intuíció ápolásával párosul.
2.1.1.47Van egy másfajta felfedezés. Nem az, amely feltárja a dzsungelek mélyét, átszeli a sivatagokat, megmássza a hegyeket, és keresztülvág kontinenseken. Ez a fajta kutatás, ez a felfedezés az emberi elme titokzatos mélységeibe merül el, a tudat legmagasabb csúcsaira jut el, majd visszatérvén beszámol a bejárt utakról és felfedezésekről, leírva kalandjait, hogy mások, akik szintén szeretnék elérni, megtalálhassák az odavezető ösvényt.
2.1.1.50Az emberiség valódi tanítói célokat tűztek ki nekünk, s megmutatták azt is, hogy miként érhetjük el őket.
2.1.1.59... Bárki, aki misztikus élményen keresztül megtapasztalja saját Magasabb Énjének valóját, megérti azt is, hogy a a természet életünk során számtalan módon hív minket magához, próbálja maga felé fordítani figyelmünket...
2.1.1.62,A Keresésre nem tekinthetsz úgy, mint valami, ami az életed része. Ez maga az életed!
2.1.1.71Csak a kezdő számára szükséges úgy gondolni a keresésre, mint valami hétköznapi élettől különálló dolog, valami különös, emelkedett, a szokásostól távolálló. Akik régebben haladnak ezen az úton már tudják, hogy a keresésnek az élet szerves részévé kell válnia.
2.1.1.75Aki rálép erre az Útra, az a leghatalmasabb és egyben utolsó utazásnak vág neki, mely élete végéig tart, és azon is túl. Ha elkezdtük utunkat, nem lehet visszafordulni – legfeljebb időlegesen. S mivel ez a legcsodálatosabb és legfontosabb vállalkozásunk, ezért jutalma is ennek megfelelő mértékű.
2.1.1.78Minden efféle munkának a végcélja az, hogy ráébressze az embereket bizonyos igazságokra: miszerint az intuíció sokkal fontosabb, mint az intellektus, és a meditáció révén éppúgy fejleszthető, mint amaz tanulással; hogy a misztikus tapasztalat a legértékesebb mind közül; és, hogy az ember számára rendelkezésre álló lehetőségek közül az Önvaló keresése a legérdemesebb és értelmesebb erőfeszítés.
2.1.1.80Ha van bármi, amit egy emberi lénynek érdemes tanulmányozni – természetesen azok után, hogy előbb megtanulta, hogyan élhet nyugodtan, békességben és egészségesen a világban – az nem más, mint az emberi tudat tanulmányozása. Ezalatt nem a benne felmerülő számos gondolat katalogizálását értjük, hanem a tudat végső természetének, a tiszta énnek mély, kutató tanulmányozását.
2.1.1.81Az Önvaló felfedezésével, majd önmaga Önvalónak való átadásával az ember földi létének legmagasabbrendű feladatát, végső értelmét teljesíti.
2.1.1.83Az üzletember, aki nem tudja, hogy legfontosabb földi feladata az Önvaló megtalálása, hiába gyűjt hatalmas vagyont, mégis elpocsékolja életét. Munkája és elméje eltávolodik az Önvalótól, pedig a világi élet és a belső harmónia között nincs feltétlenül ellentmondás.
2.1.1.85Mindannyiunkban benne rejlik egy másik, titokzatos én. Amíg nem találod meg ezt a misztikus ént, addig nem teljesítetted létezésed értelmét, nem hajtottad végre legfontosabb feladatod.
2.1.1.86Az élet számtalan lehetőséget és célt kínál, de végül ebből egy minden más fölé fog kerekedni: meg kell ismernünk Istenhez való saját viszonyunkat.
2.1.1.89Ha teljességében, azaz helyesen látjuk az életet, akkor meg fogjuk érteni miért mondta Jézus, hogy “Keressétek Ti először a mennyeknek igazságát, s minden más megadatik néktek”. Azt is megértjük, hogy a leghangsúlyosabb teendőnk életünk során lelki fejlődésünk kiteljesítése. Legfontosabb feladatunk földi életünk isteni jelentőségének újrafelfedezése.
2.1.1.90A régi szanszkrit szövegek beszélnek az emberi élet “kisebbik céljáról” és “nagyobbik céljáról.” Mindenki ismeri az egyiket, kevesen a másikat, és még kevesebben próbálják ez utóbbit elérni.
2.1.1.91Ha az emberek tudnák, hogy valójában milyen dicsőséges, gazdag, kielégítő a belső élet, akkor egy pillanatig sem haboznának , hogy föladják mindazokat a dolgokat, amelyek távol tartják őket ettől.
2.1.1.92Nem értjük saját lényünk mélységeit, azt a misztériumot, amelyben személyiségünk gyökerezik. Az előző mondat az emberiségre vonatkozik általánosságban, nem arra a pár kiváló emberre, akik túlléptek az illúzión és tudatlanságon.
2.1.1.93Szókratész: “Minden időmet azzal töltöm, hogy megpróbállak benneteket – fiatalokat és öregeket – meggyőzni arról, hogy legfontosabb felelősségetek és gondotok benső énetek felemelése legyen.”
2.1.1.95,Miféle magasabb és szentebb célja lehetne az embernek, minthogy folyamatosan magasabb énjében lakozzon?
2.1.1.96Amikor az ember értékrendje valóban helyére kerül – akár azért, mert saját tapasztalataiból okul, akár azért, mert hallgat a prófétákra – akkor rájön, hogy tényleg nem számít semmi más, és az egyetlen igazán fontos dolog az Önvaló keresése...
2.1.1.98,A keresés a legkomolyabb vállalkozás amibe bárki belevághatja a fejszéjét – és így is kell hozzáállnunk. Ám ettől még egy percre se gondoljuk, hogy el kellene vesztenünk humorérzékünket.
2.1.1.102Annak ellenére, hogy a múltban nem túl sokan léptek rá erre az ösvényre, ez semmit nem jelent a jövőre nézve. Ha az emberiségnek lenne bármilyen más módja sorsának beteljesítésére, akkor akár fenn is maradhatna a jelenlegi állapot, ám nem ez a helyzet. Nincs más út.
2.1.1.104Vissza kell szereznünk tudatos kapcsolatunkat az Önvalóval – bár az öntudatlan kapcsolat soha nem is szűnt meg.
2.1.1.110...Vajon mi haszna lesz abból bárkinek, ha elolvas ezer könyvet, meghallgat ezer előadást, de nem találta meg az Önvalót? Mindenkinek végig kell haladnia a saját útján, meg kell tennie a saját lépéseit, és önnön tapasztalatával kell megbizonyosodnia arról, amit intellektusa felvázolt előtte...
2.1.1.111,Az emberi létezés és életünk valódi célja nem magától értetődő és azonnal nyilvánvaló. Türelemmel és kitartással kell keresnünk, mire felismerjük azt.
2.1.1.115Az ember elsődleges feladata, amely minden másnál fontosabb, az, hogy tudatába kerüljön az Önvalónak. Ez a legmagasabbrendű, és minden más dolgunkat, tettünket, célunkat ennek kell alárendelni...
2.1.1.117,Amit látunk és gondolunk, az csupán énünk gyengébbik részének tudatosságát tükrözi. Van azonban egy mélyebb lényünk, valódi magunk – így az előző mondatban szereplő “rész” szó nem is igazán elfogadható. Ebből a nagyobb, szélesebb Tudatosságból merülnek fel az érzelmek és gondolatok, hogy azután elenyésszenek. Mindenki életében eljön a nap, amikor szent kötelességévé válik megtalálni ezt.
2.1.1.118Az ilyen emberek számára az igazság keresése nem időkitöltő hobbi vagy intellektuláis kiváncsiság, hanem morális kötelesség.
2.1.1.119Minél mélyebben megértjük az ember természetét, annál biztosabban megértjük feladatait is.
2.1.1.120Az ember képes arra, hogy személyesen is meggyőződjön arról, hogy létezik egy láthatatlan erő, amelyből az egész Univerzum – őt magát is beleszámítva – származik. Erre sem a növények, sem az állatok nem képesek. Ebből megérthetjük, hogy mi az evolúció és miért van szükség rá.
2.1.1.125A legfontosabb kérdések életünkben, hogy mik is vagyunk valójában, és mi dolgunk van itt, és ezeket elkerülhetetlenül meg is kell válaszolnunk, hogy helyesen élhessünk…
2.1.1.126,Minden megtestesülés lehetőséget teremt a lelki kiteljesedés megvalósítására. Ne feledjük, hogy az ember csak ébrenléti állapotban tudja az önmagában rejlő istenséget annak teljességében felfedezni.
2.1.1.128Ha egy ember valóban felébred, akkor rájön, hogy csupán egyetlen problémája van: “Hogyan ismerhetem meg saját legbelső lényemet, s hogyan válhatok azzal eggyé?
2.1.1.130,Jézus: ”Először a mennyeknek országát keressétek, és minden más megadatik néktek” valamint “Annak, akinek van [megvilágosodása], adatik [az, amire szüksége van].”
2.1.1.130,Minél korábban kezdi ezeket a tanulmányokat és gyakorlatokat az ember, annál jobb. Kivételes szerencse, ha valaki olyan családban születik, ahol ezek az irányadóak. De bármilyen későn is jut el hozzánk a tanítás, soha sem túl késő...
2.1.1.132,Sosincs késő, még egészen öreg korban sem, rálépni a spiritualitás ösvényére, és megszerezni az általa elérhető csodálatos jutalmakat.
2.1.1.134Végül mindannyiónknak a belső Forrás felé kell majd fordulnunk. Ez az ember számára elérhető legmagasabbrendű forrás, minden guruk Guruja, az Önvaló. S ha úgyis meg kell tennünk, akkor miért ne most?
2.1.1.135MOST van itt a kellő pillanat, hogy a filozófiát gyakoroljuk, az egót szétzúzzuk, és pozitívan gondolkozzunk!
2.1.1.136Mindaddig, amíg az ember nem ismeri énje legfontosabb részét, legdrágább tulajdonát, addig vakon botorkál, sekélyes hétköznapjaiban próbálva meglelni örömét, miközben valójában saját szenvedésének forrása.
2.1.1.140Ha folytonosan a világ dolgai, az üzlet, az élvezetek kötnek le, és nem fordulsz szeretettel az egyetlen helyes irányba, ahol megtalálhatod az isteni ént, akkor ostobaság lenne ha életed, Istent vagy a szerencsét okolnád boldogtalan vakságodért.
2.1.1.141Akik saját egójuk véleményét előnyben részesítik az Önvaló személytelen intuícióival szemben, azok az egó sötétségében ragadnak.
2.1.1.142A valódi misztikus mindig örömmel hallja, ha egy újabb ember lép rá a spirituális keresés ösvényére. Pontosan tudja, hogy az életben semmi más nem okozhat ilyen elégedettséget – különösen a jelenlegi világkrízis időszakában, amikor a belső támaszra nagyobb szükség van, mint valaha. Ma semmiféle igazi, tartós külső biztonság nem létezik.
2.1.1.148Igaz, hogy a tulajdon, pénz, és világi javak adják a legtöbb embernek a biztonságérzetet, de ilyenkor egyben függővé is válunk ezektől, és aggodalmat, gondokat, félelmeket generálnak az általuk nyújtott támogatás, és jólét érzése mellett. Mindezek mellett találnunk kell még valamilyen személyes, mindezektől független dolgot, ami biztonságot ad, és ezt csakis magunkon belül találhatjuk meg…
2.1.1.150,Sokmillió emberi lény született már meg a világ történelme során és tűnt el viszonylag rövid létezés után. Te sem leszel különböző tőlük: el fogsz múlni, mint mindenki más. Ha ebbe belegondolunk, akkor vagy kétségbeesünk, vagy a vallásban keresünk menedéket, vagy elhatározzuk, hogy megértjük e borzalmas kozmikus dráma mögött rejlő igazságot.
2.1.1.152Jobb elfogadni a kereső magányosságát, mint a világi emberek önelégültségét, akik nem is értik, hogy mi az életünk benső célja.
2.1.1.153A jövőd attól függ, hogy ezek az ideák miféle gondolatokat ébresztenek benned.
2.1.1.156Egy helyben toporgunk ha azt hisszük, hogy az intellektusban és testben való létezés elegendő. Az elsődleges hangsúlyt lényünkre, központi magunkra kell irányítani, mert mind a test, mind az intellektus ebből fakad.
2.1.1.157A pénzkeresetnek, munkának, üzleti, szakmai sikereknek is meg van a helye az életben, és nem is kell ez ellen ágálnunk, ám a lelki kiteljesedéshez viszonyítva alárendelt szerepet kell betölteniük.
2.1.1.159Az általad kitűzött célok, melyek előrehaladásodat mutatják, valójában illuzórikusak. Csak egyetlen olyan cél van, amely tagadhatatlanul valós, teljes bizonyosságot hoz, és meghamisíthatatlanul igazi. Ez a cél pedig változatlan és örökkévaló. Ám sajnos ezt a célt az emberek jellemzően nem tudják elérni!
2.1.1.162Az ember megpróbált mindent felfedezni a földön, lemerült a tengerek mélyére és felszállt a levegőbe. Mindent aprólékosan felkutatott és megismert. Ám eközben önmagára nem sok figyelmet fordított. Habár a test megismerésében előre jutott, és gondolkodása magasan fejletté vált, de nem ismerte meg saját legbelső, rejtett magját, ahol valódi énje található.
2.1.1.164Rá fogsz jönni, hogy nem csak azt tekinthetjük jónak, ami fizikai életed számára előnyös. Ezt a definíciót ki kell egészítened azzal – s ez időnként ellentmondásba kerül az előzővel – hogy mindaz jó, ami a lelki fejlődésedet előmozdítja.
2.1.1.165Nincs semmmi fontosabb életünkben, mint a Keresés, és eljön az idő, amikor rájössz, hogy nincs semmi élvezetesebb sem. Ez elkerülhetetlen, mivel a Keresés lényege a töretlen béke és végtelen harmónia megtalálása. Nincs a világban olyan tárgy, személy vagy élvezet, mely olyan boldogsággal és megelégedettséggel tudna eltölteni, mint amit az Önvalóval történő egyesülés okoz.
2.1.1.166Evilágbeli létezésünk titokzatos célja nem az állati szükségletek kielégítése, hanem isteni lehetőségeink feltárása.
2.1.1.167A minden emberben fellelhető boldogság utáni szüntelen vágy helyes, ám iránya leggyakrabban téves. Gyors kielégülést keres, ám a külső tárgyak és lények csak átmeneti és tökéletlen örömöket okozhatnak, mely soha nem érheti el az Önvalóban történő megszakítatlan boldogság szintjét
2.1.1.168Ha létezésünknek nincs magasabb célja, csak pusztán a fizikai örömök; ha nincs nemesebb feladatunk, mint a saját személyes előrejutásunk hajszolása; ha nincs semmiféle lelki-spirituális ideálunk, akkor kénytelenek leszünk saját gyenge egónk erőforrásaira támaszkodni. Ebben az eseteben nem tudunk profitálni az univerzumot átható erővel való kapcsolatunkból.
2.1.1.169Senki nem adja fel a filozófikus életet, ha egyszer kellő időt és erőfeszítést szánt kipróbálására …
2.1.1.171,Különcöknek tartanak, mert egy láthatatlan valóságot keresünk, ám kritikusaink fejében sosem üt szöget, hogy mennyivel furcsább, hogy ők maguk úgy élik le életüket, hogy egyáltalán elgondolkodnának a létezés értelmén.
2.1.1.174Eljön az az idő az ember intellektuális fejlődése során, amikor tudja, hogy félre kell tennie a hétköznapok által támasztott triviális igényeket, és magasabb természete parancsainak kell alávetnie magát.
2.1.1.175A legértelmesebb dolog, ha saját céljaink harmóniába kerülnek az univerzum céljaival. Ezért is nincs semmi irracionális, gyakorlatiatlan, excentrikus a Keresésben…
2.1.1.177,Abban a pillanatban, amikor meggyőződünk arról, hogy az Életnek magasabb értelme is van, mint az egyedek puszta reprodukciója, csodálatos jelentőségű változáson esünk át, mert megértjük, hogy saját létezésünknek is magasabb jelentősége van.
2.1.1.178Ennek a munkának a fontosságát a legtöbb ember nem érti és nem is ismeri…Ám ha felfognák, hogy az emberi létezés legmélyére hatol, és minden emberi problémára kihatása van, akkor lehet, hogy kevésbé lennének arrogánsak az egész témával kapcsolatban...
2.1.1.184,…Bárki, aki a keresés útjára lép, és gyakorlásának köszönhetően eléri az isteni jelenlétet, az nem csak maga, hanem mások számára is teszi ezt a világnak azon kicsi szegletén belül, amely rá van bízva.
2.1.1.187,Végülis csak az számít, hogy miképpen éljük meg az életünket – ám ez az élet nem csak a mindenki által látható síkokon folyik. A Tudatosság az elménken túli forrásból ered, és ezt a területet is – éppúgy, mint a látható világot – felkészült vezetők segítségével kell felderíteni; ám az ebből származó lehetőségek és eredmények minden ember számára egyedileg nyilvánulnak meg. Életünk csak akkor nyer valódi értelmet, ha külvilágbeli megnyilvánulásunkat a belső tapasztalás motiválja, irányítja és hozza egyensúlyba.
2.1.1.191Nem csupán szereplő vagy a világszínpadon, hanem eközben meg kell tanulnod azt is, hogyan tudsz létezni lényed csendes magjában.
2.1.1.194Földi életünk végeredményben nem más, mint egyfajta előkészület a Keresésre.
2.1.1.197Soha – még késő öregkorban – sem késő szilárdan rálépni a spirituális ösvényre, és learatni az előrejutás csodás eredményeit.
2.1.1.2134
2 dec 2012
2 jú 2015
1 jan 2020
31 jú 2022
6 feb 2019
6 jú 2017
6 má 2015
19 jú 2014
7 jú 2011
1 aug 2024
1 feb 2014
14 aug 2024
28 má 2020
18 nov 2024
22 jú 2017
27 má 2019
2 nov 2016
12 má 2018
18 jú 2012
18 má 2021
2 feb 2023
31 dec 2010
12 feb 2017
7 feb 2011
2 jan 2011
18 aug 2013
24 feb 2012
28 aug 2013
31 jú 2011
1 jú 2023
27 dec 2010
8 aug 2017
3 jú 2022
9 má 2012
14 sze 2013
17 okt 2018
2 má 2012
8 áp 2021
29 aug 2013
4 dec 2011
30 aug 2013
5 aug 2013
28 áp 2020
25 jú 2023
8 jú 2014
23 sze 2020
9 áp 2012
13 má 2011
15 áp 2022
11 má 2015
10 feb 2021
1 nov 2023
22 okt 2017
1 feb 2022
7 nov 2016
23 dec 2021
4 má 2015
8 aug 2023
19 nov 2016
14 okt 2023
10 má 2021
16 feb 2024
20 jan 2019
18 má 2014
23 aug 2013
28 feb 2017
26 jú 2012
11 áp 2012
8 dec 2011
16 jan 2014
22 nov 2016
29 jan 2017
7 jú 2015
16 jú 2023
9 sze 2014
17 feb 2022
21 dec 2022
25 má 2014
12 okt 2023
6 jan 2015
31 dec 2019
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se