Day by day
Vajon igaz lenne, hogy az emberek nagy többsége nem annak gondolja magát, aki valójában?
6.8.1.3, Idézet1 má 2013Amikor túljutottál az utolsó próbán, legyőzted az utolsó kísértést, feláldoztad az egó utolsó morzsáját is, akkor már nem lesz messze a jutalom. Az Önvaló Kegyelme érezhető, tapintható, magával sodró lesz.
12.18.5.1542 má 2013Minél inkább képesek vagyunk saját gondolatainkat és életünket személytelenül, külső szemlélőként figyelni, annál kevésbé azonosítjuk magunkat az egóval. Ez megnyitja a teret annak, ami az egón túl van. Ha ajtót nyitunk nekik, ha lesz helye előtünni, akkor képessé válik megjelenni.
6.8.4.1913 má 2013Ha sikerül külső szemlélőként viszonyulni magunkhoz, elfogulatlanul megfigyelni saját életünket, akkor ezzel elősegítjük, hogy ragaszkodásunk csökkenjen, eltűnjön. Az elfogulatlan, objektív megfigyelésnek azonban nem csak a külső, de a belső folyamatokra, gondolatainkra, érzelmeinkre, minden mentális változásunkra is ki kell terjednie...
15.23.6.82, Idézet4 má 2013Az Önvaló tudatosságába jutni csak a Kegyelem erején keresztül lehet. Természetesen erőfeszítéseink növelésével egyre valószínűbb, hogy a Kegyelem megjelenik...
12.18.5.159, Idézet5 má 2013Senki se gondolja, hogy az Önvalóval való kapcsolat valamiféle kamaszos ábrándozás vagy álmodozás. Élő kapcsolat ez, amelynek során béke, erő és jóakarat árad a láthatalan központból a látható én felé.
14.22.3.2066 má 2013Minden alkalommal, amikor egy gondolat felüti fejét, nézd meg jól, értékeld, majd tedd félre. Minden alkalommal, amikor egy érzés felmerül benned, ismerd fel, és válaszd el magadtól. Ez az Önmegismerés, a befelé történő kérdezés útja. Minden egyes kérdéssel, felismeréssel és félretett gondolattal, emlékkel, érzéssel egyre közelebb kerülsz lényed középpontjához...
4.4.4.50, Idézet7 má 2013Elutasítjuk-e a megvilágosodottak kijelentéseit, amely megfelel a Rövid Ösvény alapvetésének, miszerint mindannyian isteniek vagyunk? Talán többet tudunk az isteni dolgokról mint ők? Tényleg azt gondoljuk, hogy puszta elméletekről, s nem saját tapasztalataikról, felfedezéseikről beszéltek?
15.23.1.58 má 2013Habár általában nem vagyunk tudatában az Önvalóval fennálló kapcsolatunknak, ám életünkben legalább egyszer villámfényszerűen felszakad énünk öntudatlan mélységeiből valami, ami arra utal, hogy sokkal többek, sokkal nagyszerűbbek vagyunk hétköznapi énünknél. Ám ennek a villanásnak a tisztasága és mélysége saját fogadókészségünk függvénye, így lehet akár mindent elborító, vagy egészen gyenge is.
14.22.4.469 má 2013Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy szerzetessé, vagy szentté kell először válnunk ahhoz, hogy elérjük ezt a tudást. A legfontosabb, hogy megtaláljuk belső magunkat, s ez majd megtisztít minket, vágyainkat elcsitítja, önzésünket eltünteti. Amikor az Önvaló varázspálcája megérint, akkor tévedéseink, ostobaságunk, hosszú ideje velünk élő hamis gondolataink elenyésznek, mindennapos bűneink semmivé válnak.
14.22.5.410 má 2013A felsőbbrendű ént éppúgy nem szennyezik be az alsóbbrendű én hibái és bűnei, mint ahogyan a Napot sem tudja beszennyezni semmiféle rossz, gonosz hely, amelyre ráragyog.
14.22.3.35111 má 2013Ha kellően erős a hited, akkor a kozmikus elme nem marad adósod. A változások érezhetőek lesznek és kérdéseidre választ kapsz. Ám ahhoz, hogy ezt elérd, minden pillanatban figyelned kell a bensődből felmerülő gyengéd érzésekre és intuíciókra. Bíznod kell a saját mélyedből származó üzenetekben, és figyelmed középpontjában minden pillanatban Isten kell, hogy legyen.
14.22.1.13812 má 2013Nem ismerhetjük meg Isten tudatosságát a maga teljességében, de megismerhetjük azt a kapcsot, amely összeköt minket Istennel. Hívhatjuk ezt léleknek, vagy Önvalónak, de nem az elnevezés számít, hanem az, hogyha sikerül “megpillantanunk”, akkor újjászületünk.
14.22.4.8613 má 2013...A keresés nem egysíkú művelet. Hármas utat kell bejárnunk, ahol egyszerre kell használnunk intelligenciánkat, intuíciónkat, és az ihletett cselekvést is...
13.20.4.143, Idézet14 má 2013Minden emberi gondolat és tapasztalat két dolog közötti különbségre, eltérésre épül. A különbségek és változások nélkül nem lenne lehetséges a megismerés, a tapasztalás. Az emberi tudatosságot kitölti a kettősség: a gondolat, és annak alanya; a szubjektum és objektum; a tudatos én és a nem-én – tehát az, aminek tudatában vagyunk – kettőssége. Ám a legmélyebb meditációban ez a kettősség eltűnik, és csakis az egyetlen valóság, a tiszta tudatosság marad.
16.26.3.1115 má 2013A Nap Isten fizikai világunkban megnyilvánuló arca.
3.3.7.7416 má 2013A külvilág csábításai, a világi élet vonzása nehéz teher. Akár hétköznapi, akár életbevágóan fontos dolgokat végzünk, ezek elterelik figyelmünket a befelé fordulástól, a valódi én keresésétől – éppúgy, ahogyan a világi dolgokhoz, tulajdonhoz való ragaszkodás is ezzel jár.
3.3.2.12117 má 2013...Eljön az idő, amikor meg kell tanulnunk egyre több mindent “elengedni”, hogy az Önvaló egyre jobban kiteljesedhessen bennünk. Mindig lesz olyan dolog, amit nem tudunk megszerezni, de sokkal jobban járunk, ha lemondunk az egyre újabb és újabb iránti vágyakozásnak. Minden kereső megtapasztalja, hogy milyen nagy előrelépést ér el, amikor erre rájön...
3.2.9.67, Idézet18 má 2013Ez vagy Te valójában, ez igaz lényed. Ezt kerested, ehhez imádkoztál, ezzel próbáltál kapcsolatba kerülni a múltban – mintha valami rajtad kívül álló lenne. Most megérted, hogy ez te magad vagy, s nincs szükség az előbb felsoroltakra. Csak annyit kell tenned, hogy felismerd ki vagy valójában – minden pillanatban!
14.22.6.26419 má 2013...A világnak szüksége lesz olyan nőkre és férfiakra, akik valódi vezetők, s akik –miközben mélyen isteni lényükben gyökeredznek – ám emellett intellektuálisan is fejlettek, nem ijednek meg, ha tettekre kerül a sor, és szívük nyitott az egész világra.
13.20.4.143, Idézet20 má 2013Ahhoz, hogy elérjük a koncentrációnak azt a mélységét, ahol az érzékek visszahúzódnak a külvilágtól és valóban magad maradsz, nagyon komoly erőfeszítéseket kell tenni. Figyelmünket pengeélességgel kell fókuszálni. Egy másodpercre sem pihenhetünk meg, s minden gondolatot el kell utasítanunk felmerülésük pillanatában. Ha ehhez a feladathoz nyitott szívvvel, az Önvaló iránti vágyakozással és áhítattal kezdünk hozzá, akkor eljön a pillanat, amikor az erőfeszítés magától megszűnik, és helyét átveszi a Csendesség.
4.4.3.18821 má 2013Bizonyos boldog, fennkölt, vagy éppen ellenkezőleg szomorú, nehéz pillanatokban, esetleg amikor semmi sem nyomja lelkünket, csak csendben pihenünk, előfordulhat, hogy valamiféle különös, alig felsejlő, s nehezen megmagyarázható vágyakozás, nosztalgia kerít hatalmába minket. Tudatlanságunkban megpróbálhatjuk valamiféle névvel nevezni, mert nem értjük mi ez, pedig valójában egyértemű: valódi lelki forrásunk, legbelsőbb magunk iránt vágyódunk.
2.1.2.16322 má 2013Mindent, amit a világból ismerünk, az öt érzékszerven keresztül tapasztalunk meg. Ám az Önvaló kívül esik ezek működési területén, emiatt nem is tudjuk rajtuk keresztül, általuk megtapasztalni...
15.23.8.1, Idézet23 má 2013A legtöbb embernek súlyos sokkra, erőszakos ébresztésre van szüksége, amely kizökkenti őket egoista alvásukból – csak így válhatnak spirituális értelemben élővé. Ez pedig csak úgy megy, ha szakítanak régi szokásaikkal, tendenciáikkal, hajlamaikkal, és megpróbálnak új emberré válni...
2.1.2.177, Idézet24 má 2013Ezek a tűnékeny felvillanások nem csak azt a hatást váltják ki bennünk, hogy újabb és újabb hasonló felvillanásokra vágyunk, azokat keressük; hanem egyre inkább az Önvalóval való tartós önazonosításra, egybeolvadásra késztetnek.
14.22.7.7125 má 2013Az egó tudatossága pusztán az Önvaló-tudatosság végtelenül lecsupaszított, legyengített visszhangja. Folyton változó, csapongó, s végül szétmállik, ezzel szemben a Való elpusztíthatatlan és megváltoztathatatlan. Ám kétségtelen, hogy mivel az egó az Önvalóból származik, s végül abba is tér vissza, így van közöttük kapcsolat. Ami pedig ennél sokkal fontosabb: az önkéntes és szándékos visszatérés esélye is mindig adott az egó számára.
6.8.1.13526 má 2013Van egy olyan pont, ahol az egyéni emberi és az univerzális isteni összekapcsolódik, ahol korlátolt és korlátozott tudatosságunk meghajol vagy beleolvad a mindent átható Elmébe, mely amúgy is végső forrása. Lehetetlen emberi szavakkal leírni ezt a találkozási pontot, ezt az állapotot, de azért valamilyen nevet adhatunk neki. A filozófia Önvalónak nevezte el.
14.22.3.31427 má 2013Amikor az egó megérti, hogy ő maga is egy nagyobb egész része, akkor természetszerűen feladja önzését, és onnantól kezdve már nem csupán a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem a szélesebb értelemben vet közjóért cslekeszik.
6.8.1.17328 má 2013Ha az Önvaló veszi át a vezetést, akkor az egó már nem fogja tudni előrelátni, hogy a sors útjai merrefelé viszik, személyes élete miféle irányt vesz. Sőt, arra is képtelen lesz, hogy maga szabja meg élete irányát, mert innentől valóban Isten kezében van.
14.22.2.6429 má 2013Korábbi életeink befolyásolják, hogy milyen személyiséggel, milyen körülmények közé érkezünk, ám ez nem jelenti azt, hogy mindent meghatároznának. Vannak olyan tényezők életünk során, amelyek más, külső hatásokkal, vagy jelen életünk tetteivel, s azok következményeiként magyarázhatóak.
6.9.2.9930 má 2013A keresőnek el kell szakadnia saját gondolataitól és ideáitól, ami azt jelenti, hogy kívülről kell magára és saját elmetartalmára tekintenie. Ha sikerül elérnie ezt, akkor automatikusan az Önvaló nézőpontjába jut. El kell érni, hogy személyiségünk legyen a megfigyelt, s az Önvaló a megfigyelő...
15.23.6.83, Idézet31 má 2013
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se